(Edward szemszöge)


Mi lett volna, ha… ? – kérdezem magamtól pontosan 19 órája, 1 perce, és 8 másodperce.
Megcsókoltam volna? Vagy eltolt volna magától? Mi lett volna, ha Esme nem nyit be? Letámadtam volna? – ilyen, és ehhez hasonló kérdések kavarogtak a fejemben vadászat közben.
Épp egy faágon ültem és próbáltam megérteni az érzéseimet.
Tudom, hogy szeretem Bellát. Tudom, hogy bármit megtennék érte, mert Ő az életem.
Ugyanakkor félek is a visszautasításától. Félek, hogy nem lehetnék a közelében.
Döntenem kell! Vagy megelégszem a barátságával, esetleg testvéri szeretetével, vagy…
Bevallom neki az érzéseimet.


Alice gondolatai törtek be elmémben. Vígan dúdolgatott, és szökdécselt, míg elért hozzám.
- Miért nem… - kezdtem, de közbevágott.
- Miért nem mutatom meg neked a gondolataimat? Ez egyszerű! Választás elé kerültél, és nem mutatom meg a látomásaimat. Most csak magadra kell hagyatkoznod – válaszolt.
- Miért nem segítesz? – kérdeztem, miközben felugrott mellém az ágra.
- A látomásaim nem irányíthatják az életed, Edward! – majd egy kis idő után hozzátette. - Meg sokkal murisabb látni a határozatlanságodat! – kuncogott fel
- A testvéri szeretet csak úgy dúl benned! – nevettem fel, és megcsikiztem. Sikítva próbált kiszabadulni kezeim közül, de nem engedtem el.
- Segítesz?
- Nem! – sikította.
- Segítesz?
- Talán!
- Segítesz?
- Jasper! –kiáltotta, és egyik pillanatról a másikra, Jazz megfogta a két karom, így Alice sikeresen ki tudott szabadulni.
- Köszi! – mosolygott rá angyalian húgom, és megcsókolta férjét. Jasper csak biccentett, és el is tűnt. - Döntöttél? – kérdezte hozzám fordulva. Felsóhajtottam, és megforgattam a szemeimet. Milyen kicsi és bosszantó!
- Bella?
- Roselie és Emmett vigyáz rá. A szülei házában vannak. – Felvontam a szemöldököm.
- Miért nem veled van? – kérdeztem.
- Mert láttam, hogy itt vagy, és Bella egyébként is egyedül akart lenni… - A düh hirtelen lobbant fel bennem.
- Ti egyedül hagytátok őt? – morogtam dühösen, és visszaindultam Forksba. Alice követett.
- Rose és Em a ház előtt vannak. Csak a házban van egyedül! – magyarázkodott, de neki is rossz érzése lett.
Kivettem a mobilt a zsebemből és tárcsáztam Emmett számát. Első csöngésre felvette.
- Helló!
- Bella? – szóltam bele türelmetlenül.
- Köszönöm kérdésed, jól vagyok. Te? – szinte láttam, ahogy kajánul vigyorog, és legszívesebb letöröltem volna a képéről elégedett mosolyát.
- Bella? – kérdeztem dühösen.
- Bent a házban – felelte lazán. – De ha nagyon akarod, Rose bébi ellenőrzi őt!
- Nagy szívességet tenne meg vele – sziszegtem. Direkt idegesít fel!
- De ennek ára van…
- Rose, kérlek, nézd meg Bellát! – szóltam bele kicsit hangosabban a telefonba, hogy biztosan meghallja.
- Ahogy óhajtod! – válaszolt gúnyosan, majd hallottam az ajtó csapódását.
Nem telhetett el sok idő, mikor újra meghallottam Rose hangját.
- Edward… - kezdte el zaklatottan.
- Mi történt? Bella? – kérdeztem, és gyorsítottam futásomon.
- Nincs a házban, az erdőbe vezet az illata, de nem egyedül…
- Kié?
- Demetri – bökte ki. Egyre erősebben szorítottam a mobilt, ami kis idő múlva porrá őrlődött a kezemben. Nem vártam meg Alicet és Jaspert, akik eddig csöndesen mellettem futottak, hanem lehagyva őket, egyenesen a forksi erdőbe rohantam.


Hol van? Hol lehet? – már órák óta keresem, de sehol sem találom. Tudtam, hogy a Volturi rabolta el, de akkor minket miért nem kaptak el?
Tisztában voltam, hogy nem szökött meg, de mi van, ha mégis? Nem olvasok a gondolataiban, nem tudom Őt kiismerni. Ő mindig meglep csavaros eszmefuttatásával, és ez most sem kivétel.
Két lehetőség van: az egyik – és reményeim szerint ez is történt -, hogy Bella megszökött. A másik, hogy Demetri elkapta.
- Alice, találtatok valamit? – kiáltottam bele a sötétségbe. Mellettem megrezzent egy bokor és egy ismerős illatot fújt felém. Felmorogtam.
- Áhh, Edward, nem számítottam rá, hogy itt találkozunk – lépett elő Félix. Arcán gonosz mosoly volt.
- Tűnj el innen! – sziszegtem, és támadó pozícióba ereszkedtem.
- Miért tenném? Hisz a játék még csak most kezdődik el! – gúnyosan felkacagott. – Egyébként is, most lesz a nagy tábortűz, amiről nem késhetek el! Remélem érted, mire célzok – persze, hogy értettem. Bella nem akart csatlakozni, így Aro megunta a macska-egér játékot. Meg fogja ölni őt!
Gondolkozás nélkül rávetettem volna magam, amikor Emmett és Jasper megjelentek.
- Majd mi átvesszük őt! – Em lefogta Félixet, miközben Jazz bólintott, hogy ide én már nem kellek.
Újra Bella keresésének szenteltem a figyelmemet. Már egy ideje kutattam utána, amikor Carlislet pillantottam meg.
- Edward! Találtál valamit? – kérdezte. Megráztam a fejem.
- Viszont Félixxel találkoztam az erdőben. Jazz és Em épp most hallgatja ki – közöltem, miközben szemeim Bellát keresték.
- Akkor azt hiszem, megkeresem őket, mielőtt valami baj történne – mondta, majd látva idegeskedésem, gondolatban hozzátette. Ne félj, megtaláljuk őt!
Amint Carlisle elment, egy sikolyt hallottam. Bella!
A közelben lévő vízeséstől jött a hang. Hogy én erre miért nem gondoltam? – róttam meg magam gondolatban, és oda futottam. Feltételezésem szerint a vízesés mögött egy barlang van, ahova csak egy módon juthatok be. Úszva.
Belecsobbantam a vízbe, és egyből a zuhatag mögé kezdtem el úszni. Hallottam Bella szívének ritmusát, így tudtam, hogy jó helyen járok. Lassan közelítettem a felszín felé, majd amikor már a fejem kint volt a vízből, rögtön szerelmemet pillantottam meg, aki épp Demetri és Heidi karjai közül próbált meg kiszabadulni.
Kimásztam a partra, és szembe néztem az ellenségeimmel…

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.