215 évvel később

Most is,mint minden egyes nap a temetőbe vezetett utam.Ősz volt.Sárgás zöld levelek hevertek az úton,amelyek egy szőnyeget képeztek a koszos talajon.Felnéztem az égre,és a nap sugarai csiklandozták arcomat.A szél cirógatott,és a levegő kifejezetten tiszta,és friss volt.Azt mondanám,hogy milyen gyönyörű e nap.De nem az.Mivel nincs velem az a valaki,akit igazán szerettem.És ez mind már 215 éve.

Lassacskán odaértem a sírhoz,és leguggoltam.Ujjamat végig húztam a kősír feliratán,amelyen ez állt.:

Isabella Swan
1987-2010
Örökké szeretni fogunk

-    Örökké – suttogtam,sóhajtással együtt.

Kezemben  egy levelet szorontgattam.Réges rég el akartam már hozni ide,de nem voltam még teljesen felkészülve rá.Valójában nem igazán fogtamfel ezt az egészet.És magamat okoltam miatta.Ha átváltoztatom akkor...abban a pillanatban...még most is élne.Amyt pedig végül elkaptuk.Nem vagyok a bosszú híve,de meg kellett tennünk.Túlságosan is sokat akart.Leültem a nedves fűre,és neki dőltem a sírnak.

-    Ugye a mi szerelmünk igaz volt? – kérdeztem,amire nem igazán hittem volna,hogy jönne válasz,ami nem is történt meg.Kínomban felnevettem,és inkább a sírkőre helyeztem a levelet.Utoljára jól megnéztem magamnak ezt a helyet,hiszen mostanában nem lesz időm visszajönni.Hiszen ez Forksban van,és újra el kell költöznünk.Egy kéz érintette meg a vállam.

-    Edward – Hallottam meg a hangját.
-    Ellie? – Fordultam meg. – Te mit keresel itt?Úgy tudom nem szereted a temetőt.
-    Muszáj volt kijönnöm.Csak segíteni szeretnék neked.Veled lenni bármikor,akár boldog vagy,akár nem...
-    Köszönöm – Mosolyogtam rá,és megöleltem.- Gyere,mennyünk – Fogtam kézen,és elindultunk a kijárat felé.

Ellie az a nő,aki iránt kezdtem többet érezni a barátságnál.A többiek bíztatására adtam magamnak egy esélyt,hiszen...Azt hiszem Bella is ezt akarná.
 
-    Egész biztos.Ezért térsz hozzám vissza mindig – Suhant végig a levegőben a szél kíséretével a válasz a kérdésemre azzal a  hanggal,amelyet már hosszú idő óta nem hallottam.

Megálltam,és körül néztem.Hát itt van...Tudtam,hogy nem hagy el.

-    Jól vagy? – Nézett rám félve,Ellie.
-    Persze.Semmi baj.Csak...hiányozni fog – Fújtam ki a levegőt,és másodszorra is útnak indultam,egy új élet kezdetének céljával.

A levél tartalma:
Már nem vagyok szomorú, mert tudom, hogy ez igazi szerelem volt. És ha egyszer a távoli jövőben találkozunk az új életünkben, boldogan fogok rád mosolyogni, és majd eszembe jut, hogyan hevertünk a fák alatt, miközben megtanultunk szeretni!

Vége

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.