Aro nem válaszolt a türelmetlen őrök várakozására, csak intett nekik a tisztás északi oldala felé, hogy kövessék. Apa elkezdett előttük hátrálni anyát is és Emmettet is magával húzva. Sietve hátráltunk, miközben szemünket a fenyegetésen tartottuk. Jacob lassan vonult vissza, a prém a nyakánál teljesen az égnek meredt és a kivillant agyarait Aro felé mutatta. Megragadta a farka végét, miközben hátráltunk, mint egy pórázt, hogy jöjjön velünk. Elértük a családunk, mikor a sötét köpenyesek is utolérték Aro-t. A távolság köztük és köztünk most úgy ötven yard lehetett – ez a távolság olyan volt, amelyet bármelyikünk egy pillanat alatt megtesz. Caius azonnal elkezdett Aro-val vitázni.
- Hogy tudod elviselni ezt a becstelenséget? Miért állunk itt tétlenül egy ilyen szörnyű bűntény után, hát nem nevetséges ez a hazugság?
A karjait mereven az oldalánál tartotta, a kezei ökölbe szorítva. Csodálkoztam, hogy miért nem érintette meg Aro-t egyszerűen és úgy is megoszthatta volna vele a véleményét. Talán már megosztottuk őket? Talán szerencsénk lesz?
- Mert minden szó igaz, – mondta Aro nyugodtan. - Minden egyes szó. Láthatod, hogy mennyi szemtanú áll készen a bizonyítékát adni, hogy a gyermek természetesen született, és ők látták az utóbbi időben a fejlődését is. Érezték a teste melegét és a vér lüktetését a vénáiban. – Aro tekintete végigsöpört Amun-tól egészen Siobhan-ig. Caius furcsán reagált Aro megnyugtató szavaira, főleg amikor megemlítette a szemtanúkat. A düh az arcán valami furcsa, hideg számításba változott át. Egy homályos és ideges kifejezését lövellt… a Volturi szemtanúk felé. A dühös tömegre pillantottam én is, és nem is igazán tudtam leírni, hogy mit láttam. A dühöngés átváltott valamiféle zűrzavarrá. A tömeg forrongva suttogott, és próbálta megérteni, hogy mi történt valójában. Caius rosszallóan a gondolataiba merült. Carlisle volt a legtávolabb, anya a homlokát ráncolta, ahogy koncentrált, Carlisle közelebb állt Tanya-hoz. Csak néhány pillanat telt el, Caius még mindig tanakodott.
- A vérfarkasok. – morajlotta végül.
- Ah, bátyám… - válaszolt Aro fájdalmas tekintettel Caius-nak.
- Túlságosan is meg akarod védeni ezt a szövetséget, Aro? – követelte Caius. - A Hold gyermekei a legrosszabb ellenségeink az idők hajnala óta. Már levadásztuk őket Ázsiában és Európában. Carlisle szövetségre lépett ezekkel az óriási fertőzött parazitákkal – nem kétséges, hogy meg akar minket dönteni. Védi ezt az elvetemült életformát.
Apa hangosan megköszörülte a torkát és Caius dühösen meredt rá. Aro arca egy kissé zavartnak látszott.
- Caius, fényes nappal van! - mondta apa félreérthetetlenül. Majd Jacobra nézett. - Ők nem a Hold Gyermekei, tisztán látható. Ők nincsenek közvetlen kapcsolatban az ellenséges fajtával.
- Akkor is egyfajta mutánsok. - köpte vissza Caius.
Apa összeszorította az állkapcsát és akkor a fogain keresztül válaszolt.
- Ők nem ugyanolyanok, mint a vérfarkasok. Aro mindent el tud erről mondani, hogyha nem hiszel nekem.
Nem vérfarkasok? Összezavarodva néztem Jacobra. Megemelte a hatalmas vállát és hagyta őket, hogy folytassák – megvonta a vállát. Ő sem értette, hogy apa miről beszél.
- Kedves Caius, én figyelmeztettelek volna, hogyha hozzám érsz és elmondod a gondolatod. - Morajlotta Aro. - Bár a teremtmények is úgy hiszik magukról, hogy vérfarkasok, de nem azok. A pontos név, amit használhatnál rájuk az az alakváltó. A farkas alak választása csupán egy lehetőség. Ők választhatták volna medve vagy héja, esetleg puma alakját is, amikor erre sor került. Ezek a teremtmények valóban nem azonosak a Hold Gyermekeivel. Nekik csupán egy örökölt tehetségük van az őseiktől. Egy genetikai rendellenesség – amit nem maguk folytattak le továbbfertőzés útján, mint
az igazi vérfarkasok.
Caius bámulta Aro-t dühösen és még valami látszott az arcán, talán a vád, hogy elárulta őt.
- Ők tudják a titkunk. – mondta unottan.
Apa válaszolni akart a vádra, de Aro gyorsabb volt.
- Ők is a természetfeletti világ teremtményei, bátyám. Esetleg ők még inkább függenek a titoktartástól, mint ahogyan mi. Óvatosan Caius. Ne mutasd ki ennyire a saját álláspontodat.
Caius vett egy mély lélegzetet és bólintott. Váltottak egy hosszú és jelentőségteljes pillantást. Azt hiszem értettem, hogy hogy gondolta Aro. A hamis vádak nem segítettek abban, hogy meggyőzzék a figyelő szemtanúkat valamelyik oldalon. Aro óvatosságra intette Caius hadászati kérdésekben. Csodálkoztam, hogy láttam a feszültséget a két ősi vámpír között – Caius vonakodott megosztani a gondolatait és megérinteni – Caius nem törődött vele, hogy Aro mit is akart mutatni. Talán a közelgő mészárlás sokkal fontosabb volt Caius számára, mint a tiszta hírnevük.
- Beszélni akarok az informátorral. – jelentette be Caius hirtelen, és Irina felé fordult. Irina nem is figyelt oda Caius és Aro társalgására, arcát nagy bűntudattal nővérei felé fordította, akik a halálért álltak sorban. Látszott az arcán, hogy rádöbbent, hogy a vádja teljesen hamis volt.
- Irina. – mondta Caius, eléggé ingerülten.
Felnézett és azonnal látszott rajta a félelem. Caius felemelte egy ujját. Hezitált, majd előresétált a Volturi alakzatból és Caius mellé állt újra.
- Tisztában vagy vele, hogy minden állításod téves volt. – kezdte Caius. Tanya és Kate egy kicsit előrelépett aggodalmasan.
- Sajnálom. – suttogta Irina. - Én biztos voltam abban, amit láttam. De nem gondolkodtam… – gyámoltalanul felénk nézett.
- Kedves Caius, hiszen mi másra gondolhatott volna, mikor ez az egész olyan különös és elképzelhetetlen? - kérdezte Aro. - Mi is ugyanezt feltételeztük.
Caius felemelte az ujját és csendre intette Aro-t.
- Mi tudjuk, hogy hibáztál. – mondta nyersen. - Az indokaidat akarom hallani.
Irina idegesen várt a folytatásra, és utána megismételte.
- Az indokaimat?
- Igen, először is miért kémkedtél utánuk?
Irina a kém szónál hátrahőkölt.
- Összetűzésben voltál a Cullen-ekkel, vagy nem?
A szánalmas szemeit Carlisle felé fordította
- Igen. - fogadta el.
- Mert…? – követelte Caius.
- Mert a vérfarkasok megölték a barátomat. – suttogta. - A Cullenek nem álltak félre az utamból, hogy bosszút állhassak.
- Az alakváltók. – javította ki Aro nyugodtan.
- A Cullenek az alakváltók mellé álltak a saját fajtájuk helyett – a barát barátja, ugyanott tartunk. – összegezte Caius. Hallottam, hogy apa egy undorodó morgást hallat a lélegzete alatt. Caius ezt a tényt is felvette a vádak listájára.
Irina megmerevítette a vállát.
- Úgy tűnt.
Caius várakozott megint, és akkor azt mondta.
- Szeretnél panasszal élni formálisan az alakváltók iránt – és az őket támogató Cullenek iránt – itt és most.
Egy pici kegyetlen mosoly ült ki az arcára, várt, hogy Irina megadja neki, amit akar. Talán Caius nem érti a család valódi jelentését – nem a szeretet motiválja, hanem az erő iránti vágy. Talán a bosszú az, ami boldoggá teszi. Irina felemelte az állkapcsát és kihúzta magát.
- Nem, nem akarok panaszt tenni a farkasok, vagy a Cullenek ellen. Ti egy halhatatlan gyermek elpusztítása miatt jöttetek. A gyermek valójában nem is az. Ez az én hibám és teljes felelősséget vállalok érte. De a Cullenek ártatlanok… – a Volturi szemtanúk felé fordult. - Ők nem követtek el semmit. Nincs érvényes indok, hogy megbüntessék őket.
Caius felemelte a kezét, amíg beszélt, és egy különös fém tárgy volt a kezében, díszes kézi készítésű. Ez valami jel. A választ olyan gyorsan kaptuk meg, hogy mi csak hitetlenül tudtunk bámulni a történtekre. Nem volt időnk szinte felfogni sem. Három Volturi katona előre ugrott és Irinát lefogták a szürke köpenyeik között. Ugyanabban a pillanatban egy fémes sikoltás tépte fel a csendet. Caius a köpenyek közé vetette magát, és egy rikoltó hang robbant ki, hirtelen láttuk a szikrákat, aztán a lángokat. A katonák hirtelen visszaugrottak, közvetlenül a helyükre az őrségben, a tökéletesen egyenes vonalban. Caius egyedül állt a lángok mellett, ami Irina maradéka volt, a fém tárgy a kezében még egy vastag lángcsóvát lövellt a halotti máglyába. Egy kis kattanó hanggal a tűz eltűnt Caius kezéből. Egy zihálás hullámzott végig a Volturik mögött, amit a szemtanúk hallattak. Mi túlságosan döbbentek voltunk, hogy bármit is reagáljunk. Egy dolog volt, hogy tudtuk, hogy a halál hevesen közeleg, de ez a gyorsaság, egész mást volt ezt látni.
Caius hidegen mosolygott.
- Vállalt minden felelősséget a tettéért.
Szeme ránk villant, gyorsan megtalálta Tanya és Kate megdöbbent, lefagyott alakját. Abban a pillanatban megértettem, hogy Caius soha nem becsülte alá a családi köteléket. Ez egy trükk. Nem azt akarta az előbb hallani, hogy Irina vádat emel, pontosan ezt akarta. El akarta őt pusztítani, felgyújtani az erőszak szikráját, megtölteni a levegőt egy vastag és gyúlékony köddel. Bedobott egy gyufaszálat. A feszült békéje ennek a találkozónkra olyan bizonytalan volt, mint egy elefánt kötéltánca. Ha egyszer elkezdődik a harc, akkor többé nem áll meg. Csak akkor, hogyha az egyik fél teljesen elpusztul. A mi oldalunk. Caius tudta ezt és apa is.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó