|
7. fejezet - A konyha relytelmei
2010.05.11. 15:00
- Mit kérsz vacsorára? – kérdezte tőlem Edward a nyitott hűtő előtt állva. Valószínű, hogy bármit kérhettem volna, hiszen a hűtő mindkét fele roskadásig tele volt. A hold már magasan járt az égen jelezve, hogy ideje lenne aludni is.
- Mit kérjek? – léptem mellé szorosan, s végigsimítottam lapockáján, amitől egy pillanatra megremegtek izmai, ugyanakkor úgy tettem, mintha nagyon lekötne a hűtő tartalma, s igyekeztem nem tudomást venni a valószínűleg nagyon igéző tekintetről, mely a tarkómat bámulta.
- Akármit kérhetsz, tudod, hogy a tiéd – jött erre a szerinte, magától értetődő válasz.
Az a helyzet Edwarddal, hogy még mindig képtelen volt feldolgozni, vagy inkább elfogadni, hogy én többnyire csakis őt akarom. Persze voltak alkalmak, mikor nem tudtam megszabadulni az emberi mivoltomtól, ezért néha kénytelen voltam helyette egy szendviccsel foglalkozni, vagy a fürdőben tevékenykedni.
A délutáni kis hosszúra nyúlt elfoglaltságunk, majd a tengerparti séta a lemenő napfényben azonban annyira meghozta az étvágyamat, hogy most kifejezetten erős dilemma elé kerültem: Edward elcsábítása, vagy valami étel behabzsolása.
A kérdést hangosan korgó gyomrom döntötte el, és már éppen nyúltam volna a hiper-gyorsasággal elkészíthető tojások felé, mikor felfedeztem némi előkészített, baconba bugyolált pulykahúst a hűtő egyik eldugottabb sarkában, és máris megváltoztattam az elképzeléseimet a gyors vacsorával kapcsolatban.
- Akkor már tudom is mit kérek –villantottam rá egy gyors mosolyt – a pulykatekercset és téged. Lehetőleg egyszerre, egyazon helyen – vigyorodtam el a végére.
- Kérésed számomra parancs – azzal a régi szokásoknak megfelelően mélyen meghajolt előttem, miközben kivette a kezemből az edényt, és a tűzhely mellé rakta. Egy pillanatig összehúzott szemöldökkel nézte a szekrényt, majd előkapott egy olajat, egy tepsit, és már neki is állt rendezkedni.
Bízva Edwardban – eddig sem mérgezett meg, bár azt sem bántam volna- visszamentem a hálóba, hogy a magamra kapott ruha helyett valami mást vegyek fel. Kifejezetten meglátszott a bőröndömön, hogy Alice pakolta össze. Szerintem több száz bikini, hálóing, és egyéb, ruhának már nem nevezhető dolgokat rakott bele. Kirángattam ismét egy fekete baby doll-szerűséget, gyorsan magamra kaptam egy bugyival, és már szinte rohantam is vissza Edwardhoz, aki körültekintően locsolgatta olajjal a húsomat.
- Ha ellepi, attól nem lesz jobb íze, inkább főni fog, mint sülni – jegyeztem meg neki mosolyogva, s átkaroltam a derekát.
- Nem akarom főzni, csak megnéztem, hogy mindenhol egyenletes-e – motyogta Edward, de a kezében már csak egy kanál volt, és az olaj el is tűnt valahová…
- Tedd be sülni, jó lesz az úgy! –noszogattam. – Sokkal jobb ötleteim vannak, mint a sülő húst nézni… -hagytam lógva a mondatot. Kicsit furán éreztem magam, hol úgy véltem, majd éhen veszek, ám többnyire viszont igazán más miatt vesztem meg. Lehet, a két dolog összefügg, a „testedzést” pótolni kell tápanyaggal…
Edward továbbra is feszülten elemezte a húst, az volt az érzésem, hogy a tökéletes látásával most leméri, hogy egyformák-e?
- Esme tanította? –kérdeztem, csakhogy eltereljem a figyelmét, s közben megpróbáltam elvenni a tepsit, hogy berakjam a sütőbe. Arra az apróságra nem gondoltam, hogy vámpír férjemnek nem éppen könnyű elterelni a gondolatait. Az átváltozással jár, hogy az embernek –vámpírnak óriás agya lesz?
- Többnyire igen, – bólintott, miközben maga rakta be sülni a vacsorámat – de az összes főzőcsatorna fellelhető a TV-n, onnan is kikerestem pár új receptet. Nem akartam, hogy ugyan azt edd végig – jelentette ki nagy komolyan, miközben a konyhapultnak dőlt, s a keze közé fogta bal tenyeremet és kezdte cirógatni ujjaival. – Eddig nem sokszor kellett hasznosítanom magam, több tojást ettél meg ebben a pár napban, mint mióta ismerjük egymást – vigyorodott el. – De mostantól gondoskodó férj leszek, nem hagyom, hogy csak tojáson élj!
- Nem csak azon élek – vetettem ellen, miközben próbáltam nem tudomást venni a bizsergésről, mely az egész testemet átjárta, pedig Edward csak az ujjaimmal játszadozott.
- Teszek róla, hogy ne – bólintott Edward magabiztosan, majd elengedte a kezem, és a derekamnál fogva magához húzott.
Mikor felnéztem rá, egy elégedett mosolyt láttam az arcán, ám észrevettem, hogy borostyán színű szemei egyre sötétedtek.
- Neked nem kellene vadásznod? – simítottam végig a szeme alatti karikákon. Nem akartam elengedni, főleg nem egy vadászatnyi-időre, de tudtam, hogy mennyire fájdalmas neki a közelségem, hát még ekkora adagban!
- Nekem nem kell olyan sűrűn táplálkoznom, mint neked –emelte feljebb az államat mosolyogva. Puszit nyomott a homlokomra, mire egyszerűen muszáj volt behunynom a szemem, mert a konyha lassú forgásba kezdett körülöttem. Ezután a két szemhéjam következett, majd a szám egyik és másik sarka. Kissé remegő térdekkel vártam, hogy végre megcsókoljon, ám ez nem történt meg, így kénytelen voltam kinyitni a szemem. Mintha csak erre várt volna, még szorosabban húzott magához majd végre szájon csókolt.
A nyakába kellett kapaszkodnom. A vérem lángra lobbant, mintha benzinnel locsoltak volna le, s egy óriási fáklyát tartottak volna felém, hogy biztos legyen a hatás. Az csak olaj volt a tűzre, hogy éreztem, Edward legalább olyan szenvedéllyel viszonozza a csókomat, ha nem nagyobbal. Mire egyet pislogtam, már valami keményet éreztem a fenekem alatt, de eltartott vagy egy percig, mire beazonosítottam, hogy a márvány konyhapultra ültetett fel. Szenvedélyesen folytattuk csókunkat, Edward a combjaim közé furakodott, s éreztem, ő is úgy kíván engem, mint szomjazó a vizet. Szenvedélyesen, ugyanakkor óvatosan harapta ajkaim, és mikor muszáj volt elszakadnia tőlük, mert már nem bírtam levegő nélkül, a nyakam kényeztetésével folytatta.
Az elmém kissé ködössé vált, alig éreztem, mikor hűvös ujjai legörgetik a vállamról a felsőm pántját, s kezei útvonalát ajka is követte. Néhány perccel később csak szégyentelen nyögésekre futotta az erőmből, miközben ajkai a mellemet, ujjai pedig hasamat kényeztették.
Mielőtt teljesen elvesztettem volna az eszem, még annyi lélekjelenlétem volt, hogy a rajta feszülő nadrág kötőjét kikössem, így már csak az én falatnyi fehérneműm akadályozta meg, hogy szenvedélyünk végre elérje tetőfokát, bár mikor megéreztem, hogy a falatnyi anyag alá furakodnak Edward ujjai, már nem is érdekelt annyira a dolog.
Megpróbáltam magam visszafogni, de tényleg. Nem akartam egy nimfomán feleségnek tűnni, akit csak saját maga érdekel, de ahogy a hűs ujjak az én élvezetemért tettek mindent, miközben gazdájuk ajka a melleimet kényeztette… Nem maradt túl sok épeszű gondolatom.
- Aka… akarlak – nyögtem ki elfúló hangon, mire Edward torkából egy mély morgás tört fel, néhány másodperccel később kicsit feljebb emelt, és magához rántva belém hatolt.
Ismét csak egy nyögésre futotta.
Edward olyan szenvedéllyel és eddig nem tapasztalt vehemenciával mozgott bennem, ami eddig elképzelhetetlen gyönyört keltett a testemben. A mozdulatai hevesek voltak, de óvatosak, mint mindig. Egyik kezemmel nyakába kapaszkodtam, másikkal pedig a konyhapultra támaszkodtam, hogy heves lökéseihez még közelebb kerüljek. Kellemes érzés volt, hogy Edward kezdeményezte az együttlétünket, ez legalább dupla, ha nem tripla örömmel töltött el. Csípője köré fontam a lábaim, és soha nem akartam elengedni, már annyira szorítottam, ha ember lett volna, bizonyára összetöröm a gerincét. Ajkával tovább kényeztette melleimet, s néhány pillanat múlva éreztem, ahogy a gyönyör kiteljesedik a testemben. A lábam ujjától a fejem búbjáig éreztem a szikrázást és vibrálást, s hevesen kalapáló szívvel fogadtam tovább lökéseit, míg ő is fel nem jutott a csúcsra. Eszem ágában sem volt elereszteni őt, testem még szorosabban tapadt rá, mint valaha, szemeimet az arcára függesztettem, mert nem akartam egyetlen reakciót sem elmulasztani gyönyöréből, mely pár másodperc múlva bekövetkezett. Hallottam, ahogy reccsen mellettem a pult, Edward torkából pedig egy mély, állatias morgás tört fel.
Ő legalább annyira kapkodta a levegőt, mint én pedig semmi szüksége nem volt rá. Arcát a nyakamba temette, karjait pedig óvón körém fonta.
Annyira pihentető és békés pillanat volt ez az életünkben, hogy könny szökött a szemembe, miközben tarkóját simogattam. Lábaimmal még mindig szorosan öleltem magamhoz, mert sosem akartam elengedni őt, főként ebből a bensőséges helyzetből nem. A mély béke szállt meg, és reméltem, Edward is valami hasonlót érez.
Mintha olvasott volna a gondolataimban rábólintott, s egy csókot nyomott a nyakamba, majd felemelte arcát, s mosolyogva nézett rám.
- Azt hiszem, engem hamarabb kaptál meg, mint a vacsorádat. Igazán sajnálom – vigyorgott felszabadultan. Ekkor döntöttem el, mindig így akarom őt látni.
- Én nem – ráztam meg a fejem, s elmosolyodtam. –Nekem így is nagyon megfelelt, sőt, lehet mindig így kéne kívánnom! –nevettem fel ötletemen. Minden étkezést Edwarddal fűszerezve? Keresve sem találhatnának jobb fűszert és ajzószert egyben…
- Még szerencse, hogy elkészült a vacsorád – rázta a fejét hitetlenkedve kissé túlgondoskodó férjem, miközben a tűzhely kijelzőjére pillantott, mely 1 percen belül a sütési idő lejártát mutatta.
- Szerencse, igen, – válaszoltam elgondolkodva. Még mindig összeölelkezve voltunk Edwarddal – de azt hiszem, jelenleg jobban izgatna egy közös zuhanyzás, mint a vacsora –villantottam egy ezer vattos, Alice-től tanult mosolyt Edwardra, és még mielőtt tiltakozhatott volna ajkaimat szorosan az övére nyomtam.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó