A hétvégém nagyon gyorsan telt. A szombati napot Edwardal töltöttem. Úgy kezdődött, hogy nála „aludtam”. Fred Massen egy árva szót sem szólt avval kapcsolatban, hogy Edwarddal alszom. Gondolom nem félt a potyababától, ami természetesen nem fordulhatott elő, hisz nem voltam hajlandó Edward testi épségét kockáztatni, másrész egy vámpírnak nem lehet gyereke. A délutánt piknikezéssel töltöttük, mivel a nap kisütött. A Cullen villa mögötti kis tisztást választottuk közös helyünknek, ami nem is volt rossz döntés. Tele volt virágokkal, s a napocska is besütött, a fák pedig hűst biztosítottak. Edward tátott szájjal nézte szikrázó bőrömet. Megértette miért nem megyek napsütéses időben ki a fényre, nem mozdulunk ki a házból, nem kockáztatjuk a lebukás veszélyét.

Tök jól éreztem magam.

-         Na, dobom az epret. – kiáltottam, s szájába dobtam egy jókora eperdarabot. Elkapta, s megrágta, majd megette.  A következőt már nem bírta elkapni. Egy nagydarab fehér szőlőszem volt, véletlenül az orrára dobtam, s az a földön landolt. Nevetett, jóízűen. Nekem is nevetni támadt kedvem az Ő nevetését halva. Mikor ezt elmondtam neki nem szólt semmit csak megajándékozott a kedvenc csibészes, féloldalas mosolyommal.

-         Szeretlek. – suttogtam. Hiába, a rózsaszín köd engem is elkapott, nem tudtam semmit sem tenni ellene. Igazából nem is akartam.

-         Még most sem hiszem el, hogy nem álmodom. – mondta, miközben a karjaiban feküdtem, szemem csukva volt, mosoly az ajkaimon még mindig látszott. Letörölhetetlennek bizonyult, bár nem hiszem, hogy valaki akarna próbálkozni vele. Nem engedném.

-         Hát, akkor hamar hidd el, mert nem várok rád örökké. – mondtam. – Nem szándékozom megőszülni a sok várakozás közepette, Mr. Massen.

-         Jah, te meg az őszülés. – ironizált. – Mióta magázzuk egymást?

-         Most óta. – mondtam mosolyogva. – Szóval ne várasson meg, fiatalember.

-         Semmi pénzért, Miss. Cullen. – mormolta, s megcsókolta a kezem. – De attól tartok az ön szépsége nem múlandó. Örökre ilyen szép marad, hölgyem.

-         Köszönöm a bókot. De ne hozzon zavarba, kérem.

Sokat nevettünk a mi kis hülyeségeinken, s a délutánt átcsókolóztuk. Hm… érdekes volt.

A vasárnapi napom is érdekes volt. Alice elráncigált vásárolni. Hihetetlen, de volt egy olyan cipő, ami nekem is tetszett, és neki is. Converse tornacipő. Szinte ordított nekem, hogy „Vegyél meg!”. Vettem párat különböző színekben, s szerintem holnap abban mutatkozom suliban. Mondván ez olyan Bellás.

Alice szó szerint vett nekem egy új ruhásszekrényre valót.

Persze Jasper, Emmett segített cipekedni, de akkor is szörnyű volt. Viszont mulatságos is. Végignéztem bátyáim papuccsá válását.

-         Papuuuuuuuuuucccccccccccccccs! – kiabáltam a villánkhoz érve.

-         Na, mert a te kis Edward cicád nem papucs, mi? – vonta fel a szemöldökét Emmett.

-         Nem, Ő nem az. – mondtam, s igyekeztem nem a szemébe nézni. Tudtam, ha megteszem elröhögöm magam. Nem bírok vámpírnak normálisan hazudni.

-         Na persze. Tudok mindent. – felvontam a szemöldököm. – Úgy aggódott érted az a srác, hogy azt hittem belehal. – nevetett, s medve mancsaival a vállamat veregette. – De mindegy. Fiatalok… bezzeg az én időmben! – felhorkantam.

-         A biológiai korodat nem számolva idősebb vagyok. Fiatalok. – prüszköltem.  
                                            *.*

-         Mit vigyorogsz, Jasper? – kérdeztem, mikor láttam a bátyám le nem törölhető vigyorát.

-         Majd meglátod. Emmett megint elveszített egy fogadást.

                                                    *.*

Vasárnap délután négy órakor már tűkön ültem a kíváncsiságtól. Alice nem volt hajlandó semmit sem elárulni, Jasper meg vigyorogva hallgatott. Alice a tévét kapcsolgatta, mikor egyszer csak a villany lekapcsolódott

Emmett lépet be az ajtón. Egy laza kalap volt a fején, rövid farmergatyában volt, s testét rózsaszín toppocska borította. Kitört belőlem a nevetés. Nem is sejtettem, hogy még nem is láttam semmit. Hála, hogy Carlisle elcsalta Esme-t vadászni, nem hiszem, hogy éppen a vicces szó jutna eszébe ettől a látványtól. Hiába is, Emmett Cullen top-short összeállításban… Jesszus atya Úristen!

Nem sejthettem, hogy Emmett Cullen zengő, mély hangján elkezdi énekelni a Titanic főcímdalát. 

Every night in my dreams I see you, I feel you
That is how I know you go on.
Far across the distance and spaces between us
You have come to show you go on.

Near, far, wherever you are,
I believe that the heart does go on.
Once more you open the door
And you're here in my heart,
And my heart will go on and on.

Love can touch us one time and last for a lifetime,
And never let go till we're gone.
Love was when I loved you, one true time I hold to
In my life we'll always go on.

Near, far, wherever you are,
I believe that the heart does go on.
Once more you open the door
And you're here in my heart,
And my heart will go on and on.

You're here, there's nothing I fear
And I know that my heart will go on.
We'll stay forever this way,
You are safe in my heart,
And my heart will go on and on.

Lélekszakadva nevettem. Ha ember lettem volna, szerintem már megfulladtam volna. Így is a földön fetrengtem Jasper társaságában.

-         Örültem, hogy tetszett. – mondta Emmett, s meghajolt.

-         Fejezzük ki magunkat úgy, hogy Celine Dion labdába se rúghat hozzád képest. – mondta Alice komoly képpel, de aztán kitört belőle a nevetést.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.