29. fejezet - Szabadítsuk ki Nessiet! 1.
2010.05.23. 09:07
Victoria nehézkesen, de elhitte, hogy a szüleim megharaptak. Kiment a szobából majd megint a szőke hajú vámpír tért vissza. Most nem úgy tünt mint aki vissza akarja magát fogni. Láttam a szemén, hogy örjítő szomjúság kínozza, de az a tény hogy ezt az én véremmel akarja megszűntetni, nem tette rózsásabbá a kedvem.
- Olyan finom, nem tudok ellenálni… folyton ezt érzem. – szagolgatott a szőke.
Olyan hirtelen mélyesztette belém a fogait, hogy alig tudtam kinyögni valamit.
- Finom, túlságosan is finom. – nyögte majd lenyalta az ajkairól a véremet, és újra belém harapott.
Ekkor gyorsan kinyílt az ajtó és Viktoria újra belépett.
- Riley! Takarodj!
Riley nagy nehezen, de engedelmeskedett. Éreztem, ahogyan a vérem lecsorog a nyakamon.
Victoria odasétállt, az ujjával letörölte majd a szájához emelte.
- Hmm, ezt az egy dolgot még mindig nem értem – mondta, de csak úgy magának.
- Kíváncsi vagyok, hol tartanak Cullenék – mondta – mit szólnál, ha kapcsolatba lépnénk velük? Ezt nem értettem. Mi a franc folyik itt?
Előkapott egy telefont, gyorsan tárcsázott. Egyre kábább lettem a vérveszteségtől.
- Na, ki van itt? – zengte a telefonba teli gyűlölettel az előtem álló Viktoria.
- Csak nem számítottál rám? – itt nevetett egyett. – gondolom, hogy megérted, hogy én is elveszem tőled azt a személyt, aki igazán fontos.
- Nyugodt megoldást? Te hagytál Jamesnek „nyugodt megoldást”?
Csak apró szófoszlányokat tudtam kivenni. Éreztem, ahogyan a vérrel együtt az erő is elfolyik a testemből. Olyan volt mintha lelassították volna az időt. Viktória a kezembe dobta a telefont majd odaült elém, fenyegetően, ha bármi rosszat csinálnák nem lesz jó vége.
- Kicsim! Jól vagy?
- Apa! – sírtam bele a telefonba. Haza akarok menni!
- Ki fogunk szabadítani, kicsim figyelj rám ez fontos! Van bármi sejtésed is hogy hol vagy?
Victoria arca megrándúlt. És ez volt az a perc ahol gyorsan kellet cselekedni. Hol is vagyok, ez nagyon jó kérdés.
- Sötét hely, nem messze! – ordítottam, ahogyan a torkomból kifért. Majd erős fájdalmat éreztem a nagylábomújján. A telefont kikapta a kezemből.
- Ezt még megbánod! – sziszegte a kegyetlen vámpírnő.
Fél óra elteltével túlestem pár nem túl kellemes pofonon. Az arcom sajgott, a lábamújja még annál is jobban. Elsőnek azt gondoltam, hogy eltörte, de amikor megnéztem vérzet. Szóval felszíni sérülés lesz. De még mindig szentül hittem, hogy apáék kiszabadítanak, és még a nyomát is eltüntetik a földről ennek a szadista
nőszemélynek.
|