Kinyitottam a szemeimet, de sötétség fogadott, megpróbáltam felülni, de mintha valami a földhöz nyomott volna, nem tudtam mozdulni. A kezeimmel kitapogattam, hogy mi nyom a földhöz, egy félbe tört faág volt az.

– A francba – szitkozódtam hangosan. – Most mit csináljak?
– Hé, van ott valaki? – jött a kérdés, egy ismeretlen-ismerős hangtól.
– Hahó, itt vagyok – nyögtem nyomorultul, és megint megpróbáltam lelökni magamról a faágyat. Hamarosan egy elemlámpa fényét láttam a sötétben, de a tulajdonosát, még mindig nem tudtam kivenni.
– Lizzy, te vagy az? – kérdezte az idegen. Honnan ilyen ismerős a hangja.
– Én vagyok – mondtam hangosabban. – Segítenél?
– Persze kislány – vidult fel a fiú hangja, és a következő percben lekerült rólam a faág. - Hogy kerültél ide, az ág alá? – ekkor megláttam a megmentőm arcát. Kék szemei, fekete haja, és nagyon, de nagyon csibészes mosolya volt. Evan Mcelister volt az, a suli ügyeletes rossz fiúja.
– Jaj, Evan, te vagy a megmentőm – nyögtem fel megkönnyebbülve.
– Semmiség édes, de mondd már, mit keresel itt? – kérdezte vigyorogva.

Felültem, és körbenéztem. Sötét volt, de azt ki tudtam venni, hogy egy erdőben vagyok. A közelből éreztem a tenger sós illatát, és hallottam, amint a hullámok verdesik a csupasz sziklákat. La Pushban vagyok, eszméltem fel, gyorsan akartam felkelni, de nem sikerült, mert a lábaim megadták magukat, és összerogytam, ha Evan nem kap el, megint a földön kötök ki.

– Na, válaszolsz végre, vagy hozzam a harapófogót? – vigyorogta Evan, miközben megpróbált a lábamra állítani.
– Ööö… sétáltam… és azt hiszem, hogy eltévedtem… akkor hirtelen lezuhant rám a faág, és azt hiszem, hogy elájultam – hazudtam gyorsan.
– Micsoda egy peches leányzó vagy te – nevetett fel. – Na, gyere, hazaviszlek.
– Nem kell – mondtam gyorsan, és lesöpörtem magamról a kezeit. – Azt hiszem, hogy már várnak rám – mormoltam, és megindultam valamerre, majd bizonytalanul megfordultam.
– Nem tudod, merre kell indulnod, mi? – kérdezte Evan vigyorogva, mire én tétován megráztam a fejem. - Itt a mocim – intett a háta mögé. - Legalább azt engedd meg, hogy egy darabon elvigyelek – ajánlotta fel kedvesen.
– Na, jó – mondtam megadva magam, és bicegve megindultam arra, amerre a motort sejtettem.
– Beütötted magad? – kérdezte, miközben éreztem, hogy egyik kezét a hátamnál tartja, mint aki attól fél, hogy bármelyik pillanatban eleshetek.
– Jól vagyok – bólogattam. Magam is csodálkoztam, hogy tényleg nem esett semmi bajom, elvégre egy hurrikán közepében voltam. – Te atya úr isten – sikítottam fel, amikor rájöttem, hogy mi is történt valójában. Magával sodort az a hurrikán, amit én gerjesztettem. Talán ezért nem esett bajom.
– Mi a baj, mi történt? – kérdezte Evan megijedve. Elkapta a vállam, és maga felé fordított. Tátva maradt a szája, amikor hirtelen ijedségem után, ugrálni kezdtem örömömben.
– Megcsináltam, megcsináltam – rikoltoztam vidáman.
– Tiszta dinka vagy te lány – húzta el a száját Evan, majd felém nyújtott egy bukósisakot.
– Nem dinka, hanem tehetséges – kértem ki magamnak, felhúzott orral. A fejembe húztam a sisakot, és felpattantam Evan mögé.
– Kapaszkodj, mert nem akarlak elveszteni – húzta a kezeimet a hasára.

Gyorsan hajtott, bár még az egyenetlen talaj ellenére is, biztonságban éreztem magam mellette, vagyis mögötte. Jó volt, élveztem, de nem jobban, mint amikor Emmett cipel a hátán, vagy a karjaiban. Jaj, Emmett, már biztos keresnek – nyögtem fel magamban. Közben kiértünk ez erdőből, és az úton Evan még gyorsabban hajtott. Ekkor megláttam két kocsit, az úton félreállva, és a fényénél felfedeztem Edwardot, és az én plüssmacimat. Megrángattam Evan bőrdzsekijét, mire ő azonnal lassított, és megállt, biztos ő is észrevette őket.

– Ők várnak, igaz? – kérdezte, miután megálltunk.
– Igen – feleltem gyorsan, és lekaptam a fejemről a bukósisakot, majd lepattantam a motorról. – Köszönöm, hogy segítettél – mondtam, miközben gyors léptekkel megindultam a fiúk felé.
– Nincs mit – nevette el magát Evan. – Majd behajtom rajtad – mondta végül, de én nem is nagyon figyeltem rá.

Azon csodálkoztam, hogy sem Edward, sem pedig Emmett nem mozdult a kocsi mellől, még csak nem is engem figyelnek, hanem az erdőt. Már félúton voltam, amikor Evan elhajtott mellettem, és akkor Emmett elindult felém, majd hirtelen megállt. Nem értettem semmit, ezért bicegve futni kezdtem, mígnem elértem őt. A karjaiba kapott, és ott csókolt, ahol ért.

– Jaj istenem, jól vagy ugye? – kérdezte két csók közt.
– Jól vagyok – feleltem, még mindig értetlenül. – Csak a bokámat ütöttem be.
– Emmett, menjünk – mormolta Edward, majd beugrott a kocsijában, és beindította a motort.
– Mi van? – kérdeztem én is körbenézve. Emmett nem felelt, hanem a karjaiba kapott, és beültetett a Jeepbe.
– Otthon – mormolta, és ő is elindította a motort.

Egész úton csendben ültem, szót fogadtam, mert láttam szerelmemen, hogy nagyon feszült, ugyan azt nem tudtam, hogy miért, de biztos, hogy meg van rá az oka. Nem értettem, hogy miért van ez a nagy feszültség, elvégre nem lett semmi bajom, és Alice biztos meglátta, hogy Evan megment, azt viszont nem értettem, hogy miért nem ők jöttek. Megékeztünk a ház elé, Emmett pedig szélsebesen mellettem termett, és karjaiban vitt be a házba.

– Tudok menni – méltatlankodtam, mire ő csak felhorkant.
– Lizzy, jaj Lizzy – Esme aggódó hangját hallottam meg először, majd hideg ölelését is éreztem, amit átvesz Emmettől. – Jól vagy?
– Kutya bajom – bizonygattam, majd elmosolyodtam. - Ebcsont beforr.
– Lizzy – kiáltott fel Alice, mire Esme talpra állított. Majdnem hagyat estem, mert akkora erővel csapódott nekem, a kicsit, törékeny Alice, aki nem is annyira törékeny. Sorra megölelgettek, és folyton azt kérdezték, hogy ugye nem esett semmi bajom.
– Jól van – mondta Levy, de nem nekem mondta ezt. Ekkor jöttem rá, hogy valaki hiányzik, méghozzá Pam.
– Pam – kiáltottam el magam, és megindultam fel a lépcsőn. Emmett hangosan morogni kezdett, és elém állt. Meglepve pislogtam fel rá. – Mit csinálsz? – kérdeztem sűrűn pislogva, a szemem még mindig nem szokta szem ezt a fajta gyorsaságot.
– Nem mész többet Pam közelébe – dörmögte mérgesen, úgy, hogy majdnem megrémültem a hangjától, de csak majdnem.
– Miért nem? – kérdeztem fej rázva.
– Hát nem elég egyértelmű? – kérdezte vissza hidegen, mire én fej rázva hátráltam egy lépést. – Soha többé nem mehetsz a közelébe – jelentette ki Emmett, és keresztbe fonta a mellkasa előtt a karját.

Meglepődtem, nem is, megrökönyödtem. Először értetlenül meredtem az előttem álló vámpírra, majd lassan felfogtam, hogy megtiltotta nekem, hogy találkozzak Pam-mel. Ez most komoly? – kérdeztem magamban. Nekem akar megtiltani valamit, egy pasi? Azt hiszi, hogy parancsolhat, nekem? Edward halkan felkuncogott, én pedig megindultam Emmett felé, ki akartam kerülni, mire ő a falnak támasztotta az egyik izmos kezét.

– Nem vicces – mondtam komolyan. – Engedj fel Pam-hez.
– Nem – felelte ellentmondást nem tűrő hangon.
– Menj az utamból Emmett Cullen – morogtam egyre mérgesebben.
– Hát nem látod, hogy meg akarlak védeni? – kérdezte komoran.
– Mitől? A tanáromtól, akinek segítségével fejlesztem a képességem? – kérdeztem dühösen. – Egy – mutattam fel a hüvelykujjamat –, ne parancsolgass nekem, mert a szüleim se teszik ezt. Kettő – nyitottam ki a mutatóujjamat is. – Nálam nem jön be ez a majd-én-megvédelek-mert-én-vagyok-a-kemény-vámpírgyerek stílus. És három, eredj az utamból, vagy elrepülsz onnan – fenyegettem meg. Nem akartam bántani a szerelmemet, de beszélnem kell Pammel. Alice csilingelve felnevetett, és Edward is, de Emmett csak értelmetlen képet vágott.
– Nem megyek sehova – makacskodott továbbra is.
– Hát jó – mondtam komolyan, majd megint hátráltam, és behunytam a szemem. Koncentráltam, bár érezem ugyan, hogy már közel sem vagyok olyan erős, mint eddig, de egy próbát megért. A kezem érezte a zselé anyagú levegőt, amit megmarkoltam, és akkor halottam azt a halk mormolást.
– Ugye nem? – kezdte Emmett bizonytalanul, de már késő volt az összes maradék erőmet felé irányítottam. Kinyitottam a szemem, és láttam, amit Emmett rázuhan a dohányzóasztalra, ami a szoba másik felén volt.
– Bocs, Esme – kiabáltam, és gyorsan felfutottam az emeletre, egyenesen Levy szobájába, ahol sejtettem, hogy Pam van. Beérve a szobába magamra zártam az ajtót, és teljesen elfáradva rogytam össze előtte.
– Lizzy – térdelt le elém Pam.
– Sikerült – örvendeztem. – Mond, hogy ügyes vagyok.
– Nagyon ügyes vagy – felelte Pam mosolyogva.
– Elrepítettem, egy hatalmas, erős vámpírt – mondtam boldogan, és elnyomtam egy ásítást.
– Pihenned kell – mondta Pam, majd a karjaiba kapott.
– Ne engedd, hogy bejöjjön, biztos mérges – mormoltam elnehezült szemhéjjal. – És azt se, hogy eltiltson…
– Nem engedem – felelte Pam kuncogva. – Most aludj – suttogta, nekem pedig lecsukódott a szemem, és engedtem annak a hatalmas fáradságnak. Eldöntöttem, hogy azután kérek bocsánatot Emmettől, miután felébredtem.









(Emmett szemszöge)



Futottam, eszeveszett gyorsasággal, mígnem meghallottam, hogy Edward a nevemet kiabálja.

– Emmett, állj meg végre – kiabálta, mire én lefékeztem, ő pedig megállt mellettem. – Nem tudsz érte menni, nem teheted – mondta végül komolyan. – A tengerpartra sodorta a hurrikán, Emmett az ott már La push – hangja komoly volt, én pedig azonnal megértettem. - A szerződés, hallom a farkasok gondolatait, csak arra várnak, hogy átlépd a határt.
– Szarok a szerződésre – kiabáltam kikelve magamból, és megint futni akartam.
– Ne légy hülye – kapta el a karom Edward. – Alice látta, hogy semmi baja sem lesz, megtalálja egy iskolatársunk. Menjünk vissza a házhoz a kocsikért.
– De, Lizzy… – kezdtem elkínzott hangon.
– Jól van, csak elájult, sok volt neki – vágott a szavamba fivérem. – Gyere vissza, és kimegyünk a határig.
– Jó – egyeztem bele, és visszafutottunk a házhoz, ahol Pam állt elém, bűnbánó arccal.
– Emmett, ne haragudj kérlek, nem tudtam – kezdte halkan.
– Takarodj az utamból – morogtam mérgesen. – És többé, még a közeledbe sem engedem – mondtam végül, mire ő felfutott az emeletre.
– Ezt nem kellett volna – mondta Levy fejcsóválva. – Amúgy is elég vétkesnek érzi magát.
– Mert vétkes is – vetettem oda dühösen. – Az ő hibája – mondtam, és kimentem a garázsba, majd bevágódtam a kocsiba. – Alice, hol van most? – kérdeztem halkan, tudtam, hogy úgy is meghallja.
– Az erdőben, még mindig eszméletlen – felelte, szintén halkan. – De jól van, csak a bokája ment ki egy kicsit.
– Jó – mondtam komolyan, és beindítottam a motort, majd elhajtottam.


A határig meg sem álltam, leállítottam a motort, és kipattantam a kocsiból. Nekidőltem a motorháztetőnek, és türelmesen várakozni kezdtem. A fenébe, nem kérdeztem meg, hogy mikor tér magához – mérgelődtem magamban. Ekkor meghallottam a Mercedes hangját, Edward volt az, leparkolt a kocsim mellett, és ő is a kocsinak támaszkodva kezdett várakozni.

– Két óra – válaszolt a fejemben feltett kérdésre.
– Kösz – feleltem halkan.
– Pam nem tehet róla.
– Dehogynem – morogtam. – Lizzy, még nem uralja a képességét. Tudhatta volna.
– De nem tudta, ezért nem kell egyszerre ilyenn tuskónak lenned – mormolta Edward. - Rosszul érzi magát.
– Nem érdekel – ráztam meg a fejem. Tudtam, hogy távol kellene tartanom Lizzyt tőle, bármilyen áron is


Csendben burkolózva vártuk, hogy végre megjelenjen Lizzy, és én végre fellélegezhessek. Az a nyamvadt két óra nem akart eltelni, már azt tervezgettem, hogy befutok az erdőbe, és megkeresem, de Edward hamar lebeszélt erről a tervemről. Átkozott szerződés, átkozott Quileute -ok, átkozott farkasok – mérgelődtem magamban.

– Emmett, ezzel nem oldasz meg semmit – sóhajtotta Edward.
– Tudom – feleltem halkan. – De jó szidni valakit – rántottam meg a vállam. Mire Edward felnevetett.
– Milyen igaz. Unalmasak a gondolataik. – mondta végül mosolyozva én is elmosolyodtam.

Már besötétedett, és én már alig bírtam egy helybe maradni, a telefonom megcsörrent, Alice hívott.

– Mondjad – szóltam bele morcosan.
– Hamarosan felbukkannak – csilingelte Alice vidáman. – Evan a megmentője, és motoron érkeznek.
– Motoron – hördültem fel, és akkor meghallottam a motor hangját. – Kösz hugi – mondtam, és kinyomtam a telefont.

Egyáltalán nem tetszett, hogy ilyen gyorsan száguldozik az a bakfis a szerelmemmel. Ellöktem magam a kocsitól, és akkor megláthatott, mert azonnal lefékezte a járművet. Lizzy lekapta a bukósisakot, és leugrott a motorról, majd sántikálva megindult felém. Mosolygott, én pedig majdnem elé rohantam, de időben figyelmeztettem magam. Hiszen itt van, és sértetlen, vagyis majdnem sértetlen. A motor elhajtott mellettünk, Lizzy pedig egyre közelebb ért, és amikor végre átlépte a láthatatlan határvonalat, azonnal a karjaimba kaptam, és ott csókoltam ahol csak értem.

– Jaj istenem, jól vagy ugye? – kérdeztem megkönnyebbülve
– Jól vagyok. Csak a bokámat ütöttem be – felelte halkan
– Emmett, menjünk – figyelmeztetett Edward, és beugrott a kocsiba, én pedig az erdő felé néztem, ahol megpillantottam egy mocskos korcsot
– Mi van? – kérdezte Lizzy, és arra nézett amerre én. A karjaimba kaptam, és beültettem a kocsiba.
– Otthon – mormoltam komolyan, és én is elindítottam a motort.

Hazaérve megint csak a karjaimba kapva vittem be a házba.

– Tudok menni – morgolódott, mire én csak felhorkantam.
– Lizzy, jaj Lizzy – anyám lépett elém, és kikapta a kezemből. – Jól vagy ugye?
– Kutya bajom – felelte Lizzy mosolyogva – Ebcsont beforr.
– Lizzy – kiáltott fel Alice, és megölelte szerelmemet, akit majdnem elsodort. Morgolódtam magamban, de tudtam, hogy ők is aggódtak.
– Jól van – mondta Levy, Pamnek szánta az információt, mire bennem megint fellángolt a harag.
– Pam – kiáltotta el magát Lizzy, és megindult a lépcsőn, mire én elé álltam. – Mit csinálsz? – kérdezte meglepve.
– Nem mész többet Pam közelébe – mormoltam halkan. Lizzy felnézett rám, és láttam, hogy nem érti.
– Miért nem? – kérdezte fejcsóválva.
– Hát nem elég egyértelmű? – kérdeztem mérgesen, mire szerelmem elhátrált tőlem – Soha többé nem mehetsz a közelébe – jelentettem ki magabiztosan.

Meglepődve méregetett, majd magasba szalad a szemöldöke, és beharapta az alsó ajkát. Edward felkuncogott. Megindult felém, és ki akart kerülni, de én nem engedtem.

– Nem vicces – nézett fel rám. – Engedj fel Pamhez.
– Nem – ráztam meg a fejem.
– Menj az utamból Emmett Cullen – mérges volt, ami elbizonytalanított
– Hát nem látod, hogy meg akarlak védeni? – kérdeztem halkan.
– Mitől? A tanáromtól, akinek segítségével fejlesztem a képességem? –dühöngött. – Egy – emelte fel a kezét –, ne parancsolgass nekem, mert a szüleim se teszik ezt. Kettő – nyitotta ki a mutatóujját. – Nálam nem jön be ez a majd-én-megvédelek-mert-én-vagyok-a-kemény-vámpírgyerek stílus. És három, eredj az utamból, vagy elrepülsz onnan – meglepve figyeltem, és egy kicsit büszke is voltam. Az én csajom, határozott, önálló.
– Nem megyek sehova, és te sem – feleltem önfejűen.
– Hát jó – mondta, majd megint hátrált, és behunyta a szemeit.
– Ugye nem? – kezdtem, mert hallottam, amint Alice és Edward felnevetnek. Már késő volt, hirtelen a levegőbe emelkedtem, és rázuhantam Esme kedvenc dohányzóasztalára
– Bocs, Esme – kiabálta Lizzy, majd feliszkolt az emeletre.
– Elrepített – lelkendezett Alice, és Bella. – Olyan ügyes.
– Az én csajom – nevettem el magam, és feltápászkodtam. – Bocs anyu, majd kárpótollak – néztem rá a nevető Esmére.
– Elképesztő ez ereje – ámuldozott Carlisle.
– És milyen erős lesz újszülöttként – jegyezte meg az eddig csendesen figyelő Jasper.
– Sajnálja, és majd bocsánatot fog kérni – közvetítette Edward még mindig röhögcsélve. - Az egyetlen nő, aki legyőzött, az Bella volt – kezdte büszkén, és átkarolta a feleségét. Pam már az ajtóban várt, karjaiban tartva, az én erős, és bátor Lizzymet.
– Elaludt – suttogta, halványan mosolyogva. – Megbocsájtasz ugye? – kérdezte elszontyolodva.
– Nincs más választásom Ha nem akarok folyamatosan új bútorokat venni Esmékel, kénytelen leszek – a végére már nevettem. Átvettem Lizzyt, majd a szobámba vittem, és lefektettem az ágyra.

Felhívtam a szüleit, hogy megnyugtassam őket, hogy ma Lizzy nálunk alszik, mert annyira elfáradtunk a tanulásban, hogy elaludt, és én nem akarom felébreszteni. Miranda megértette, és megígértette velem, hogy holnaptól már nem lesz ilyen, hiszen kezdődnek az érettségi vizsgák. Én pedig boldog izgatottsággal vártam, nem a vizsgákat, hanem az utána való ünneplést. Fergeteges lesz!!!

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.