Arra ébredtem hogy a mellettem lévő hely üres. Hová tűnt már megint Jacob. Kinyitottam a szemem és álmosan pislogtam egyet kettőt. Bementem a fürdőszobába és megmosdottam.Felvettem az egyik Alice által kapott ruhát és kimentem az ajtón. Ahogy a folyosón sétáltam halk vitára lettem figyelmes.
-Mi az Jake már nem is szeretsz? – felismertem, ez Bella volt. Ezek szerint már visszajött. De mit akart Jacobtól?
-Hogyne szeretnélek, mint a legjobb barátomat – mondta Jacob.
-És úgy már nem szeretsz mint azelőtt mielőtt átváltoztam volna? – készült valamire. De miért kérdezett ilyeneket Jaketől? Mi ez az egész?
-Nem – hallottam Jacob rövid válaszát.
-Ez most komoly? Régen azt akartad hogy csókoljalak meg. Most nem akarod? – kérdezte csábítóan vagy inkább kétségbeesetten.
-Nem – Jake elég komoly volt.
-Miért nem? – hallottam Bella könyörgő hangját. Látni akartam mi folyik ott. Résnyire volt nyitva az ajtó. Bekukucskáltam rajta. Jacob a falnak támaszkodva állt, vele szembe Bella.
-Mert én Ginát szeretem – mondta határozottan, és ellökte magát a faltól. Gondolom itt be akarta fejezni a beszélgetést. De Bella nem hagyta. Két kezével odazárta Jaket a falhoz.
-Bella hagyj békén – sziszegte. – Te Edwardot választottad. Most én is boldog vagyok. Hagyj békén. – mintha kicsit félt volna de azért dühös volt.
-Jake én szeretlek és nem akarlak elveszíteni. Annyira hiányzol. Régen annyit szórakoztunk együtt. Emlékszel a motorokra? Vagy a tengerparti sétákra? Hiányzol! – mondta. Jake válaszolni akart de Bella nem engedte. Megcsókolta. Jacob próbálta eltolni de mivel Bella újszülött volt vagy mi , ezért elvileg mindenkinél erősebb volt. Na majd meglátjuk – gondoltam. Hátrébb léptem az ajtótól mert már homályosan láttam. Elöntötte a testemet a düh. Remegtem. Nem gondolkodtam. Berúgtam az ajtót. Erre Bella eleresztette Jacobot aki oda volt fagyva. Mozdulni sem bírt. Bellahátrébb lépett egy lépést.
-Hogy merészelsz hozzányúlni Jacobhoz? Ő nem a tiéd! – sziszegtem. Már nem volt ideje válaszolni mert a levegőbe ugorva átváltoztam. Láttam hogy a ruhám miszlikbe szakad de nem érdekelt.A sok felgyülemlett harag most eluralkodott rajtam. Hogy képzeli hogy csak úgy rámászik Jakere? Kinek képzeli magát hogy csak úgy játszadozik az érzéseivel? De nem csak a Jacob érzéseiről van szó hanem ezzel Edwardot is bántja. Elegem lett.Vadul morogtam egyet és Bella torkának ugrottam.
*
Nem gondoltam a következményekre. Arra hogy ezzel fájdalmat okozok Edwardnak, Jacobnak vagy Renesmeenek. Elegem lett Bellából. Nekimentem,mintha kőszobornak ütköztem volna, de így is sikerült kibillentenem az egyensúlyából.Nagy puffanással kiestünk az ablakon. Hallottam a földszintről a rémült hangokat. Nem tudták mi történt. Hangos reccsenéssel értünk földet. Üvegszilánkok záporoztak a fejemre. Szédültem, mert eléggé nagy erővel mentem neki és a fejem fájt. Míg én felfele tápászkodtam észre sem vettem hogy ő már felállt. A következő amire emlékszem az az hogy nekiütközök egy fának ami hatalmas reccsenéssel kitörik. A kis szemét… Nekidobott. Körbenéztem de nem láttam sehol. Amikor észbe kaptam már mögöttem állt, de mielőtt bármit is tehetett volna jókorát rúgtam rajta a hátsó lábammal. Pár méterrel arrébb ért földet. Gyorsan felállt de láttam hogy a vállát fogja.Na mi van mégse olyan erős? – gondoltam. De ekkor meghallottam Jaket a fejembe.
-Gina hagyd abba! Bajod eshet! – örültem hogy értem aggódik és nem Belláért. Az említett személy még mindig ott állt és fogta a vállát. Megláttam az ajtóba a többieket akik döbbenten figyelik az eseményeket. Jacob egyre közelebb jött hozzám nyugtató szavakkal.
-Gina, nyugi. Jól vagy? Nem esett bajod? – kérdezte aggodalmasan. Most hogy így mondta a bal első mancsom fájt. Gondolom a földetérés miatt.
-Na látod – mondta, és még közelebb jött. Nem akartam most senkivel sem beszélni sem azt hogy Edward hallja mire gondolok. Lezártam az elmém. Így Jacob nem hallott engem és én se hallottam őt. Edward meg nem hallhatta a gondolataimat. Megfordultam, egy bocsánatkérő pillantást vetettem Edwardra majd Jacobra és elrohantam. Hallottam hogy Jake utánam akar jönni de Carlisle megállítja.
-Hagyd, hadd menjen majd visszajön ha lenyugodott. Amúgy is szeretném tudni mi zaklatta fel ennyire. – mondta Carlisle . De ezután már nem nagyon hallottam az eseményeket, csak egy kis patak csobogását a közelben. Remek – gondoltam. Úgy is tiszta kosz vagyok és a lábam is egyre jobban fáj a futástól. Elértem a patakot. Megmosdottam majd kiráztam magam és felültem egy kis szikla tetejére hogy megszáradjon a bundám. Behunytam a szemem és élveztem a nap meleg sugarait. Elgondolkodtam. Most már nem mehetek vissza a Cullen házba. Biztos mindenki utál engem. Bántottam az ő kis Bellájukat. Remélem Jake elmondja nekik hogy Bella mászott rá. De az is lehet hogy Jake élvezte azt a csókot, és Bellával akar élni. Ugh… Erre nem is gondolok inkább mert rosszul leszek. Mancsok közeledésére lettem figyelmes. De ez nem Jacob volt. Kinyitottam a szemem és az erdőt fürkésztem. Nem láttam semmit de a zaj egyre közelebbről hallatszott. Ekkor kilépett az erőből egy szürke farkas. Kb. akkora volt mint én úgyhogy csak Leah lehetett, mivel nem ismerek más lány farkast. Ő viszont nem ismert fel. Hogy is ismerhetett volna hiszen még nem is látott soha farkasként. Megnyitottam az elmém és köszöntem neki.
-Szia Leah – mondtam vidáman.
-Gina? – kérdezte meglepve.
-Aha teljes farkas nagyságban – feleltem büszkén.
-Azta fel se ismertelek – mondta majd közelebb jött. Én leugrottam a szikláról és leültem vele szemben.
-Végre van valaki aki akkora mint én – mondta mosolyogva.
-Jah nekem mondod. Jacob olyan nagy hogy kisebbségi komplexusom van mellette. – mondtam szintén vigyorogva.
-Amúgy mi szél hozott erre és mi van a lábaddal? Úgy láttam nem tudsz ráállni. – mondta komoly képpel.
-Huh…hát ez hosszú – mondtam egy nagy sóhaj kíséretében.
-Nekem van időm – mondta.
-Hát jó. Nekimentem vagy mondjuk inkább hogy nekirontottam Bellának – erre a reakcióra nem számítottam. Elkezdett nevetni.
-Most mi van? – kérdeztem bambán.
-Jól tetted. Már egy ideje én is ezt tervezem. – mondta. Ez meglepett.
-Igen? – kérdeztem.
-Aha,nem tartozik a kedvenceim közé mióta úgy megbántotta Jaket. Meg amikor neki esett akkor már közel jártam ahhoz hogy leszedjem a fejét.– mondta halálos komolysággal.
-Hű, ezt nem tudtam. Akkor jól tettem hogy nekiestem. – az a kis…bántotta Jacobot. Vagyis majd nem . De akkor is.
-És belőled mi váltotta ki? – kérdezte kíváncsian.
-Hát, ott aludtam a Cullen házba és arra ébredtem hogy Jake nincs mellettem, és amikor sétáltam a folyosón meghallottam hogy Bella és Jacob beszélgetnek. Bella azt mondta Jacobnak hogy „hiányzol”, meg hogy „emlékszel mennyit szórakoztunk együtt?” meg hogy szeretsz? Meg ilyeneket – mondtam gúnyos hangsúllyal és úgy tettem mintha borzonganék. Ezen Leah csak nevetett.
-Várj most jön a java – mondtam. – Bekukucskáltam és láttam ahogy Bella sarokba szorítja Jaket és megcsókolja – láttam hogy benne is felmegy a pumpa. – Ezután már nem gondolkodtam sokat csak nekiestem és kiestünk a második emeletről. Kitörve az ablakot. De nem csak én sérültem meg. Ő is nagyon fogta a vállát. – fejeztem be.
-Wáó! És mi van Jakkel? Miért nem jött utánad? – kérdezte értetlenül.
-Utánam akart jönni de Carlisle nem engedte. Gondolom előbb jól kifaggatják hogy miért bántottam én az ő kis „Bellácskájukat” – mondtam grimaszolva.
-Hát, én tisztellek érte – mondta vigyorogva.
-Kösz – mondtam savanyúan.
-Mi a baj? – kérdezte savanyú képem láttán.
-Hát, csak az hogy nincs ruhám és oda meg nem akarok visszamenni. Legalábbis egyenlőre – mondtam sóhajtva.
-Emiatt ne aggódj. Gyere velem majd én adok cuccokat – mondta majd felállt. Én is követtem a példáját de ahogy ráálltam a lábamra felszisszentem.
-Ez fáj – jelentettem be. És elkezdtem bicegni.
-Jaj, hülye vámpírok. Olyan kemények – motyogta Leah. – Azért rá tudsz állni? – kérdezte.
-Aha persze. Nem vagyok én olyan gyenge. – mondtam és elindultam. Nem volt messze a ház. Kicsi volt de mégis szép. Bentről csörömpölés majd kiabálás hallatszott.
-Jaj Seth, minek kell mindenhez hozzányúlnod -panaszkodott Mrs. Clearwater.
-Bocsi anyu véletlen volt – védekezett Seth. Amúgy Seth nagyon rendes srác volt. Igaz nem sokat találkoztam vele. Max egyszer láttam. Nem tom mit fog szólni, mármint ha meg tud majd szólalni ahhoz hogy itt vagyok. Főleg nem emberi alakban. Leah ugatott egyet mire mind a ketten elcsendesedtek és kikukucskáltak az ablakon. Elkerekedett a szemük. Gyorsan az ajtóhoz szaladtak. Mikor kiléptek Seth már farkas volt és hallottam a gondolatait.
-Azta Leah! Ez meg kicsoda? – kérdezte és elismerően mért végig.
-Gina – mondta szem forgatva.
-Szia Seth – mondtam. Nem tudott mit mondani. Szerintem nem nagyon tudott róla hogy én is vérfarkas vagyok.
-Uhh… azt hogy?... én.. – elakadt.
-Majd később elmondom – mondta gyorsan Leah. – Most megyünkvisszaváltozunk és felöltözünk. És megnézem a bokádat – mondtaimmáron nekem beszélve.
-Oké – mondtam és bicegve követtem.
-Miért, mi történt a lábával? – szólt utánunk Seth.
-Majd ezt is elmesélem később. Ha Gina megengedi – mondta és bemasírozott a szobájába. Én meg követtem. Még hallottam hogy Mrs. Clearwater Sethez beszél.
-Ez meg ki? És miről társalogtatok? Tudod jól hogy nem szeretem ha nem tudom miről beszéltek – mondta mérgesen. De a többit már nem hallottam. Mire bementem Leah már emberi alakban volt felöltözve és a szekrényében kotorászott.
-Azt hiszem ez jó lesz – mondta és elővett egy fekete rövid farmert és egy fehér pólót. Letette az ágyra.
-Na én kimegyek és csinálok valami kaját vagy megkérem anyát hogy csináljon. Öltözz fel és utána majd anya megnézi a lábad. – mondta és kiment. Visszaváltoztam. Uhh… így még jobban fájt a bokám. Felöltöztem. Örömmel láttam hogy jók rám a ruhák. A hajamat két lófarokba kötöttem és kibicegtem az ajtón. Sült tojás illata terjengett a levegőbe. Összefutott a nyál a számban, mert már nagyon éhes voltam. Seth szaladt oda hozzám.
-Segíthetek? – kérdezte buzgón.
-Nem, kösz járni azért még bírok. – mondtam és rámosolyogtam. Egy másodpercig bambán nézett de utána visszavigyorgott. Nagyon hasonlított Jacobra. A mosolya meg az is hogy ilyen barátságos. Elkezdtem a konyha felé bicegni és ő hűségesen követett.
-Kérdezhetek valamit? – szólalt meg végül.
-Persze – mondtam és megálltam. Ő megállt velem szembe.
-Te hogy lettél vérfarkas? Vagy mióta? Mert nekem semmit sem mondanak el – mondta kicsit szomorkásan. Az arckifejezése láttán felnevettem.
-Most min nevetsz? – kérdezte durcásan. Megint elnevettem magam olyan képet vágott.
-Semmi csak ne vágj ilyen pofákat mert nevetnem kell – mondtam még mindig röhögve.
-Például ilyet – mondta és megint vágott egy pofát és én megint nevettem, Most ő is velem nevetett. Seth-tel nagyon jól ki lehet jönni. Mikor csillapodott a nevetésünk megint bekancsított és én megint csak nevettem.
-Hát ti meg min röhögtök? – kérdezte kíváncsian Sue. Erre megint elkezdtünk nevetni. Komolyan mársírnom kellett annyit nevettem.
-Hát ezeknek meg mi bajuk? – kérdezte Leah Sue-tól.
-Nem tudom. Talán röhögő görcs – mondta és visszavonult a konyhába. Leah csak a szemét forgatta és ő is követte. Mikor már nagyjából lecsillapodtunk valamit nagyon meg akartam kérdezni. Lehet nem tartozik rám de érdekelt. Vagyis inkább fúrta az oldalamat a kíváncsiság.
-Figyi Seth – kezdtem.
-Mondjad – mondta még mindig kacarászva.
-Azt szeretném megtudni mi is volt pontosan szombaton. Mármint a lányok meséltek róla de én tőled is hallani akarom. – böktem ki végül az igazat.
-Ohh… szombat.. – nézd csak hogy elpirult. Itt volt valami.
-Uhú, itt volt valami – mondtam huhogva, mire még jobban elpirult.
-Csak annyi hogy Leila meg Embry kicsit összemelegedtek – próbálta elterelni a szót, de engem nem vert át.
-Aha, és te meg Rachel véletlenül nem… - kérdeztem sejtelmesen.
-Hát… nagyon jófej és vicces… és aranyos – megvagy.
-Tudtam! Szóval teccik neked! – vágtam rá gyorsan.
-Ssss! – mondta és a számra tapasztotta a kezét.
-Tudtam hogy tetszik – mondtam a kezével a számon.
-Nem kéne hogy Leah tudjon róla – mondta és levette a kezét a számról. – Szekálna miatta.
-Oké becsszó egy szót se – ígértem meg.
-Na jó menjünk enni. Éhes vagy? – kérdezte, de mielőtt válaszolhattam volna egy nagyot korgott a gyomrom. Elkezdett röhögni.
-Azt hiszem igen – mondtam én is nevetve.
-Akkor menjünk – mondta és a konyha felé taszigált. Persze lassan bicegtem a fájós lábam miatt.
-Hogy van a lábad? – kérdezte aggodalmasan.
-Hát… őszintén szólva kezd fájni – vallottam be őszintén.
-Okés ,vacsi után megnézi anya. Már ha kibírod addig – tette hozzá gúnyolódva.
-Hahaha – mondtam savanyúan.– Amúgy hol van itt egy telefon? – kérdeztem mert fel akartam hívni Jaket. Biztos nagyon aggódik, vagy az is lehet hogy Bellát vigasztalaja. Nem! Ezt az utolsó gondolatot elvetettem.
-A konyhába – mondta lazán. – Miért?
-Csak fel akarok hívni valakit – mondtam és elindultam a telefonhoz. Egy darabig nézett utánam utána elvonult enni. A Cullen ház számát tárcsáztam. Remélem ott van. Első csöngésre felvették.
-Haló- hallottam Jake élettelen hangját.
-Szia Jake én vagyok az Gina – mondtam.
-Oh hála az égnek Gina – mondta megkönnyebbülten.- Kérlek bocsáss meg én esküszöm hogy… - hadarta de megszakítottam.
-Jake, nyugi semmi baj. Inkább nekem kéne bocsánatot kérnem. Sajnálom, nem gondolkodtam én – nem tudtam mit mondani.
-Nem Gina ne kérj bocsánatot. Jól tetted. Bella megérdemelte. Nem lett volna szabad csak úgy rámmásznia. Én nem tehettem semmit pedig hidd el próbáltam – mondta savanyúan.
-Értem, de azért biztos nagyon haragszanak rám. – mondtam. – Nem hiszem hogy vissza tudnék menni.
-Dehogynem. Vissza kell jönnöd. Esme és Edward halálra aggódja magát, Alice nem lát semmit. Én meg mindjárt megőrülök. Nem tudtam hol vagy mert a víz elmosta a szagod, így sem én sem a többiek nem tudtuk merre menjünk. Láttam hogy megsérültél. Nem tudtam mi van veled. Nagyon féltem. – vallotta be. -És hol vagy? Vagy hogy van a lábad? – bombázott a kérdéseivel. Éppen válaszolni akartam de Sue szólt.
-Gina gyere mert kihűl a kaja, és Seth nem hajlandó nélküled hozzákezdeni – mondta.
-Mindjárt megyek egy perc – mondtam és Jacobhoz szóltam.
-Figyelj Jake – de megint nem tudtam befejezni.
-Sethéknél vagy? Öt perc és ott vagyok – mondta és már csak sípolást hallottam. Király – gondoltam. Bebicegtem a konyhába és leültem az asztalhoz.
-Jó étvágyat! – mondta Sue és erre mindenki nekilátott.
-Jake mindjárt itt lesz – közöltem.
-Igen? – kérdezte Leah.
-Aha ahogy meghallotta hol vagyok már rohan is – ki se mondtam már kopogtak. Hogy a francba érhetett ide ilyen gyorsan?
-Majd én kinyitom – mondtam és kicsit túl lelkesen álltam fel. Seth csak vigyorgott. Szinte már felrántottam az ajtót és megláttam Jacobot.
-Szia – mondtam és rámosolyogtam. Nem szólt csak olyan szorosan ölelt magához hogy majdnem megfulladtam.
-Annyira aggódtam miattad Gina – súgta a fülembe. Én is átöleltem amilyen szorosan csak tudtam. Nagyon hiányzott.
-Hiányoztál – mondtam akadozva. Mer olyan nagyon szorított hogy fogyott a levegőm.
-Te is- mondta és lazított a szorításon .A szemembe nézett.
-Hogy van a lábad? – kérdezte és aggodalmasan fürkészett.
-Hát, vacsi után Mrs. Sue megnézi – mondtam.
-És fáj? – kérdezte még mindig aggodalmasan.
-Nem igazán már nem. Az elején fájt de gondolom már meggyógyult mert már nem is érzem. – tényleg nem éreztem hogy fájna. Pedig öt perce még borzasztóan fájt.
-Akkor jó. Szerintem regenerálódott. De figyi – kezdte szorongva – Nincs még egy szabad hely mert baromira éhes vagyok. Nem ettem mióta eltűntél – vallotta be. Erre felnevettem. Ő is olyan pofákat tud vágni mint Seth. Ebben is hasonlítottak.
-Persze hogy van még egy hely – hallottam Sue hangját a konyhából és Seth nevetését. Miután meg vacsiztunk Jake próbált rávenni hogy menjek vissza a Cullen házba.
-Figyelj Gina! Esküszöm hogy nem haragszanak rád. Kérlek gyere vissza – könyörgött.
-Elhiszem Jake, de én nem akarok visszamenni oda. Legalábbis egy darabig. – mondtam komoran.
-De mindenkinek hiányzol – mondta de láttam hogy grimaszol. Hah…
-Nem mindenkinek – mondtam gúnyosan.
-Bella már bocsánatot kért tőlem, és Edwardtól meg az egész családtól, vagyis majdnem az egésztől – tette hozzá gyorsan.
-Chh… - csúszott ki a számon. Kíváncsian húzta fel a szemöldökét.
-Mi volt ez a Chh? – kérdezte.
-Semmi – feleltem foghegyről.
-Tényleg nagyon sajnálja és ő…hidd el nem ilyen. Kedves, és… - nem hagytam hogy befejezze. Felment bennem a pumpa.
-Elég! – kiáltottam. -Nem érdekel hogy sajnálja. Én nem sajnálom. Egyáltalán nem , sőt ha lehetne még egyszer megtenném. Elegem van abból hogy ő a kis kedvenc akinek mindent szabad.–kezdtem vörösen látni – Neki szabad mások érzéseivel játszani, mert neki mindenki elnézi mert ő Bella. Engem nem érdekel hogy kicsoda. Felőlem sajnálhatja és akármennyire is véded akkor is utálom. Sajnálom ha ezzel fájdalmat okozok neked vagy Edwardnak de ez van nem tudok mit tenni. – annyira reszketett a kezem hogy nem tudtam csillapítani. Láttam a döbbent arcát. Gondolom rosszul esett neki amit mondtam. Tudtam legbelül hogy még szereti de most hogy így láttam az arcán mennyire rosszul esik neki hogy utálom Bellát, megfájdult a szívem.
-Sajnálom ha nem olyan lány vagyok aki szeret mások érzéseivel szórakozni és kis álszent. Ha neked ilyen lány kell, akkor rossz helyen keresgélsz, mert én sosem leszek Bella Swan. Biztos vár rád „otthol”, úgyhogy viszlát Jacob és csak tudd mindig szeretni foglak -az utolsó részt már bőgve mondtam és kiszaladtam a házból. Nem érdekelt senki, futás közben átváltoztam. Hallottam hogy Jacob utánam kiabál.
-Gina ne! Kérlek, ez nem igaz, várj meg! – kiáltotta kétségbeesetten. De egyszer csak meghallottam a hangját a fejemben. Ezek szerint átváltozott.
-Gina kérlek állj meg! Ez nem igaz! Én téged szeretlek és foglak is ne hagyj itt könyörgök – mintha sírt volna. Lassítani kezdtem. Hagytam hogy beérjen.
-Mit akarsz? – kérdeztem sírós hangon. Nem tudtam megállítani a könnyeimet. Megállt velem szembe és tényleg könnyes volt a szeme. Huh… még nem láttam fiút sírni miattam.
-Kérlek ne hagy el! – kérlelt könyörgőn. Még jobban megindultak a könnyeim.
-De Jake te Bellát szereted. Sosem fogod tudni elfelejteni – mondtam zokogva. – Láttam ahogy megcsókolt és én…én- nem tudtam folytatni csak zokogtam. A bundám már csupa könny volt.
-Nem Gina! Tényleg szerettem addig amíg nem találkoztam veled. – mondta komolyan. – Azóta nem érdekel csak mint barát. Nem akarlak emiatt elveszíteni. Végre boldog vagyok. – mondta és közelebb lépett hozzám. Nem tudtam erre mit reagálni csak lehajtottam a fejem.
-Ugye nem hagysz el? – kérdezte de inkább könyörgésnek hangzott.
-Nem is akartad hogy megcsókoljon? – kérdeztem gyanakvóan. És mancsommal letöröltem a maradék könnyet.
-Nem – mondta határozottan és mélyen a szemembe nézett. Tudtam hogy nem hazudik de azért…
-Tényleg? Egy kicsit sem? – biztos akarta egy kicsit.
-Ha hiszed ha nem a te arcod ugrott be és el akartam tolni de elég erőszakos volt – láttam hogy bosszantja hogy gyengébb volt. De valamiért őszintének látszott.
-Értem – mondtam.
-Akkor velem maradsz? – kérdezte csöndesen.
-Igen. Sosem tudnálak elhagyni – mondtam még halkabban.
-Úgy szeretnélek most megölelni de ilyen alakban sajnos nem megy – mondta nevetgélve. Én is felkacagtam.
-Igen, ez a hátránya a farkas alaknak. – mondtam mosolyogva.
-Menjünk vissza Sethékhez – mondta és rám nézett nagy fekete szemeivel.
-Jó – egyeztem bele. Együtt mentünk vissza a házhoz. Leah a teraszon volt és aggodalmas képet vágott.
-Ti meg hol a francba jártatok? – kérdezte hangosan, mire én meghúztam a vállam.
-Na jó gyere adok másik ruhát, mert ez tönkre ment – mondta és bement a házba. De még kikiáltott az ablakon.
-Ja és Jacob, te Sethez menj mert én nem adok ruhát. – ezután beballagtam a házba és kaptam Leahtől egy másik farmert pólóval.
-Na mi volt ez az előbb? – kérdezte amikor már visszaváltoztam és felöltöztem.
-Kicsit összekaptunk – mondtam.
-Aha, ahhoz képest hogy még nem vagytok házasok máris úgy veszekedtek. – mondta mosolyogva.
-Jaj – mondtam szem forgatva - , Nem baj ha telefonálok egyet? – kérdeztem mert fel akartam hívni anyáékat hogy ma sem alszok otthol.
-Persze, menj csak – mondta. Kimentem a konyhába és anyáék számát tárcsáztam. Nagy csodálkozásomra elsőre fölvették.
-Haló- anya volt az.
-Szia anya Gina vagyok – mondtam.
-Szia Gina mikor jössz haza? – kérdezte.
-Öhmm… ma Leahnél alszom – mondtam – Ugye nem baj? – tettem hozzá gyorsan.
-Nem, csak azt akartam mondani hogy holnap reggel indulunk és el akartunk köszönni.
-Ja értem, hát szerintem reggel már megyek is haza. Ha nem hamar indultok akkor még találkozunk. – mondtam reménykedve.
-Jó, ja és itthon vár egy meglepi – mondta kuncogva.
-Igen és mi az? – kérdeztem kíváncsian.
-Majd meglátod. Szerintem tecceni fog. Szia – mondta és már le is tette a telefont.
-Neked is szia – motyogtam mérgesen. Nem lehet igaz. Mit kell titkolózni? Nagy duzzogva bevonultam Leah szobájába, és lehuppantam az ágyra. Kis idő múlva ő is bejött.
-Mi az? Fáradt vagy? – kérdezte.
-Egy kicsit. – vallottam be.
-Hol fogok aludni? – kérdeztem.
-A vendégszobába, Jacob meg Sethnél – mondta. Vágtam egy grimaszt. Olyan jó volt a múltkor Jakekel aludni. Leah észrevette a grimaszolásomat.
-Mi az? – kérdezte kíváncsian.
-Semmi, csak elfér Seth meg Jacob egy szobában? – kérdeztem ártatlanul.
-Áhh, szóval ez a gond – mondta sejtelmes vigyorral a képén. – Sajnálom de anya nem engedné meg hogy egy szobában aludjatok. Tudod milyenek az „öregek”. – mondta nevetve. Én teljesen elpirultam.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó