Reggel különös helyen ébredtem. Ez nem az én szobám, sőt még Daniel szobája sem. Vajon hol lehetek? A nap erősen sütött. De hogy kerültem ide? Kinéztem az ablakon, valami erdőben lehettem. Szép erdő volt meg kell hagyni. Elindultam a nappali felé, Daniel éppen akkor jött be.

-         Szia, Daniel… Hol vagyok?... És hogy kerültem ide? –leültem a kanapéra

-         Este ájultan találtam rád az út mellett. Apáddal összevesztem és elhoztalak ide. Most Porterville-ben vagyunk. Ez apám másik háza, csak most nekem adta, mivel már 2 éve itt sem járt. –letett egy csomagot a konyhába

-         Értem. –most nem tudtam, hogy örüljek, vagy inkább essek a torkának.

-         Minden rendben van? –leült mellém

-         Igen, csak nem tudom, hogy mi lesz az iskolával.

-         Nyugodj meg elintéztem már azt is. Következő héten akár kezdhetsz is az itteni gimnáziumban. –mosolygott

-         Köszi. –nem tudtam mit mondani.

A fenébe, szakítani akartam vele erre ő meg elhoz magával ide. Na, most aztán mit tegyek? Nagyszerű. Felálltam és kimentem a teraszra. A rejtélyes idegen járt az eszemben. Ki volt ő? És miért mentett meg? De hogy csinálta? Erősen megmarkoltam a korlátot. Dühös voltam… ez nem lehet igaz. Azt sem tudom, hogy mennyit utaztam, mire ideértem. Ez majdnem emberrablás. Kijött hozzám, és átölelt. A hajamat piszkálta, aztán hírtelen abbahagyta.

-         Mi az ott a nyakadon? –kérdezte furcsa hangon

-         Egy anyajegy. Miért? –meglepődtem

-         Nekem is van egy a lábamon –felhúzta a nadrágja szárát

-         Tényleg… Ez érdekes. –ez tényleg furcsa. Olyan anyajegye van, mint nekem. –ma telihold lesz, nézed velem?

-         Ö… nem ma este dolgom… van. Nem is leszek itthon egész este. Még ma délután el kell mennem. –szerintem most hazudott. Ez az egész mese nekem nem jött be. Jobb lenne, ha inkább megmondaná az igazat.

-         Rendben, te tudod. –bementem

Daniel fogta a kabátját és el is ment. Sőt nem is köszönt. Itt maradtam egyedül ebben a házban, de én nem akarok itt lenni. Áh… na, ebből, hogy fogok kimászni? Jó még szeretem, de már ráuntam, semmi újdonság nincs a kapcsolatunkban. Szétnéztem a hűtőben… tofu… tofu… és lekvár. Pfff… nem vagyok én vegetáriánus. Rendeltem magamnak fagyit és rántott húst rizsával. Na, ez már ételnek mondható. Megettem a fagyit aztán kezdtem volna a másodikat, de kopogtak. Kinéztem azon a kis lyukon és egy csaj állt az ajtóban. Kinyitottam és ő meg bejött.

-         Szia –nyújtotta a kezét – Liv vagyok, Daniel unokatestvére.

-         Szia, én pedig Mary. –kezet fogtunk. Liv tőlem kisebb volt, barna szem és szőkésbarna haj.

-         Daniel mondta, hogy jöjjek el hozzád, nehogy unatkozzál. –leült

-         Nagyon rendes tőled, de nem kellett volna. –leültem vele szembe

-         Hát már átszerveztem a mai programomat, úgyhogy jó lenne, ha csinálnánk valamit –mondta Liv

-         Hát felőlem, úgysem terveztem mára semmit és nem is ismerem a környéket –válaszoltam

-         Akkor menjünk el vásárolni, vagy egy kávézóba üljünk be. –felállt

-         Rendben, akkor menjünk…- most nem volt kedvem vásárolni – egy kávézóba. –én is felálltam az ajtó felé vettük az irányt és kimentünk.

Liv-nek egy ezüst színű kicsi sportkocsija volt. A kávézóhoz hamar odaértünk, mivel a sarkon állt. Nem sok ember volt itt, de ez adta a hely hangulatát. Valószínűleg minden nap ugyanazok az emberek fordulnak meg itt, néha feltűnik néhány új arc. Leültünk az egyik sarokba. Liv egy pohár narancslevet kért és pedig egy pohár ásványvizet.

-         Gondolom, te jól ismered Danielt –már meg kellett törni azt a kínos csendet

-         Mondhatjuk. Miért? Mit akarsz tudni?   

-         Van testvére? –első kérdésnek megteszi

-         Van, Davidnek hívják. Majd úgyis fogsz vele találkozni, oda jár a suliba. –ivott egy keveset a narancslevéből

-         És milyen ember? – kérdeztem

-         Pfff… -majdnem megfulladt, mert félrenyelte az innivalóját –hát jobb, ha távol tartod magad tőle.

-         Ezt miért mondod? –meglepett ez a válasz

-         Daniel furcsa ember… ha nem akarsz bajba keveredni, eltűnsz! –ezzel teljesen megrémített. Hova kerültem én? És főleg kivel?

-         Értem… -nem is mertem ránézni.

-         Szerintem lassan menjünk, kezd sötétedni. Nem jó ilyenkor itt mászkálni. –felállt

-         Rendben. –hát ez nagyszerű, ilyen alapon otthon is maradhattam volna.

Beültünk a kocsiba és hazavitt. Szerintem gyorsan összepakolok és eltűnök. Felmentem, a kajám ki volt hűlve. Nagyszerű, elővettem a bőröndömet, szerencsére nem pakolt ki belőle. Reggel elmegyek innen, de este nem akarok itt mászkálni. És vajon mi volt az a mondat, hogy „jobb, ha távol tartod tőle magad, ha nem akarsz bajba kerülni? Daniel valami sötét alak akkor? Lehet, hogy tényleg elrabolt? Mosolyogtam, ilyen lenne az én szerencsém. De el kell mennem addig amíg vissza nem jön. Ki tudja, hogy milyen emberek vannak errefele. Megmelegítettem a vacsorámat és megettem. A hold már javában fent volt az égen, kivételesen ma telihold volt.  Kiálltam a teraszra nézni, gyönyörű volt. Az a rejtélyes idegen járt az eszemben. Egy ember, hogy képes olyan gyorsan futni? Vagy az én felfogásom volt lelassulva? Egyszer csak neszt hallottam az erdőből, de ez nem a szél volt…

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.