(Rosalie szemszöge)



Csodálatos volt az este. Royce remek táncos, Edward Cullen pedig fantasztikus zongorajátékkal adta a ritmust a lábunk alá. Ahhoz képest, hogy el sem akartam jönni az estélyre, még soha életemben nem éreztem ilyen jól magam egy mulatságon sem. Egész éjjel táncoltunk, és fogadtuk a gratulációkat. Majd hajnalban vőlegényem a saját hintóját fuvarozott haza engem. Amint a kapunk előtt megállt a hintó Royce rám mosolygott, majd közelebb hajolt hozzám.

- Nagyon szép este volt, kedvesem – búgta ellenállhatatlanul.

- Igen, köszönöm – hajtottam le a fejem szégyenlősen. Még soha nem jött hozzám férfi ennyire közel.

- Nem, én köszönöm – mosolygott rám.

Majd olyan hévvel csókolt meg, hogy kis híján eldőltünk az ülésen. A nyelve egy pillanat alatt megtalálta az enyémet, a kezei pedig illetlen helyekre vándoroltak, de gyorsan megfogtam őket, és egy kicsit eltoltam magamtól. Nem pont így képzeltem el az első csókomat. Nem mintha nem esett volna jól, de egy kicsit szenvedélyesebb volt, mint szerettem volna.

- Ne… ilyen… hevesen – pihegtem.

- Hát persze, ne haragudj, csak annyira szép vagy – simogatta meg az arcom.

- Ez esetben megbocsájtok – mosolyodtam el idegesen. Attól még, hogy szépnek tart nem kéne ennyire hevesnek lennie, bár biztosan többet ivott egy kicsit a kelleténél kivételesen, hiszen eljegyzésünk van.

- Többet nem fordul elő – biztosított. Majd ezúttal egy nagyon gyengéd csókot lehelt a számra, ami sokkal jobban hasonlított a vágyálmaimra. – Jó éjt, kedvesem.

- Neked is jó éjt, Royce – mosolyogtam rá. Majd hagytam, hogy kisegítsen a hintóból, és azonnal felsiettem a szobámba, hogy álomra hajthassam a fejemet.

Reggel kipihenten és boldogan ébredtem fel. El sem hittem, hogy ez megtörténhet. Minden vágyam valóra válhat azzal, hogy igent mondtam Royce leánykérésére. A családomnak és nekem most már biztosan soha sem kell nélkülöznünk, és ez nagyon fontos. Ráadásul valóra válhatnak a vágyaim is. Csupán egy szép házra vágyom, fehér kerítésre, és gyerekek játékára. Talán néhány év múlva egy kutyáról is beszélhetünk, mert a gyerekek szeretik az állatokat. Minden tökéletes. Az estély pedig csodálatos volt tegnap. Ahogy mindenki gratulált nekünk, és ahogy csodáltak bennünket, miközben eljártunk egy csak nekünk szóló keringőt. Mindig is szerettem táncolni, és szerepelni, és legnagyobb örömömre Royce ebben is remek partnernek bizonyult. Most pedig itt fekszem az ágyamon, és már reggel azon gondolkozom, hogy milyen is lesz a közös életem a férjemmel.

- Jó reggelt, kicsim – lépett be anya a szobámba. Boldogan mosolygott. Nagyon örült az eljegyzésemnek. Mindig is tökéletesen megértett engem.

- Neked is, anya – mosolyogtam rá. Amikor kettesben voltunk sosem használtuk a hivatalos formákat, és nem kellett magáznom őt.

- Jól aludtál? Izgatott vagy? – ült le az ágyam szélére.

- Igen, és még egyszer igen. Már alig várom, hogy elkezdjük az esküvői előkészületeket, na meg persze, hogy megtaláljuk a tökéletes ruhát is. Nagyon szeretném, hogyha Vera lehetne a tanúm. Ő az egyetlen barátnőm – magyaráztam lelkesen.

- Rendben, édesem, ahogy szeretnéd. Szerintem előbb a kelengyédet rakjuk össze, és majd utána megbeszéled Verával is a dolgokat – ajánlotta anya. – Addig is öltözz fel, és gyere le reggelizni. Oh, és vár némi meglepetés a konyhában – kacsintott rám.

- Na és mi az? – kérdeztem izgatottan.

- Majd meglátod, ha lejöttél – rázta meg a fejét anya.

Aj… sosem voltam türelmes fajta, főleg ha ajándékról van szó. Gyorsan felpattantam és már a ruhám felé is vettem az irányt. Néhány perc alatt elkészültem, és már siettem is le a konyhába. Ahol egy hatalmas csokor rózsa, és egy kis doboz várt rám. Beleszagoltam a finom virágokba, majd izgatottan vettem kezembe a dobozt, amit ahogy felnyitottam elállt a lélegzetem. Egy gyönyörű arany medál volt benne lánccal. Egy rózsát ábrázolt. A kedvenc virágom. Azonnal kivettem a dobozból és feltettem a kedves ajándékot.

- Na, mit kaptál? Én is megnézhetem? – kukucskált ki anya a dolgozójából.

- Hát persze, gyere csak – mosolyogtam rá anyukámra. Majd büszkén mutattam meg neki a medált, amit a vőlegényem küldött nekem. A vőlegényem, milyen szép csengése van a szónak.

- Ez gyönyörű, drágám. Örülök, hogy boldog vagy. Szép életed lesz emellett a fiú mellett – simogatta meg az arcomat.

- Igen, biztosan – öleltem magamhoz.

Majd siettem tovább a reggelimhez. Mint minden reggel ma is beértem egy kis zabkásával, és friss gyümölccsel. Eszem ágában sem volt túl sokat enni, hiszen tökéletesnek kell maradnom, hogy az emberek a szépségemet csodálják, nem pedig a hurkákat, amelyeket már a fűző sem tud eltakarni. Apa szerint ez butaság, hiszen miért eszem minden reggel ezt a vackot, amikor telik nekünk szalonnás tojásra is, de azt meghagyom a két öcsémnek. Ők férfiak, de mi anyával vigyázunk az alakunkra. Hiszen kinek kellene egy kövér feleség? A szépségem volt az egyetlen esélyem, hogy jól házasodjak, ezzel biztosítva a jövőmet, és a családom jólétét. Miután végeztem a reggelimmel azonnal felvettem a kabátom és a kalapom, azután pedig elindultam, hogy elkezdjem megvásárolni az esküvőhöz szükséges dolgokat. Szükségem lesz valami csinos fehérneműre, hogy csábító lehessek a nászéjszakán, valamint harisnyakötőre, és hófehér cipőre. Egy boleróra, hátha hűvös lesz, fátyolra, retikülre, csokorra. Ki kell találnom a fodrászommal, hogy hogyan készítsük el a kontyomat. Már most olyan izgatott voltam, mint még soha. Mindig is tökéletes esküvőről ábrándoztam, és meg is kapom, hiszen Royce azt mondta, hogy nyugodtan írassak mindent a családja számlájára. Tiltakoztam, hogy van annyi pénzünk, hogy egy részét mi álljuk a násznak, de vőlegényem igazi úriemberként megtiltotta, hogy ezt tegyem. Azt mondta, hogy megbántanám vele, ha megtenném, ezt pedig semmiképpen nem akartam. Gyorsan eltelt az idő, mivel rengeteg dolgom volt. Este pedig fáradtan, de elégedetten hanyatlottam az ágyamra.

A következő hetek ugyanígy teltek el. Minden nap tökéletesítettem az esküvői előkészületeket, és ahogy egyre inkább közeledett az időpont, én egyre izgatottabb lettem. Royce néha elvitt magával egy-egy fontos vacsorára, és megbeszélésre, ahol megismerkedhettem néhány igen befolyásos emberrel, és asszonyaikkal. Minden nő arról áradozott, hogy a férje a tenyerén hordozza, és hogy biztosan rám is ez a sors vár. Annyira kedves nők voltak, azonnal maguk közé fogadtak. A vőlegényem pedig mindig tökéletes úriemberként viselkedett. Legfeljebb egy pohár italt hörpintett fel, de többet semmiképp, és minden alkalommal a saját hintóján vitt haza, vagy ha még dolga volt, akkor hazavitetett a kocsisával. Tökéletes volt az életem. Már csak néhány nap volt hátra a nagy napig, így izgatottságom a tetőfokára hágott. Ráadásul egyetlen barátnőm, végre életet adott az első gyermekének, aki kisfiú lett.

Hűvös nap volt, de én mindenképpen szerettem volna meglátogatni, úgyhogy alaposan felöltöztem, hogy nehogy megfázzak, és gyalogosan indultam útnak barátnőm otthona felé. Amikor odaértem Vera természetesen meleg fogadtatásban részesített, és azonnal főzött nekem egy csésze, gőzölgő forró csokoládét. Ő volt az egyetlen, aki előtt el mertem gyengülni a csábításnak, és magamhoz vettem egy kis édességet. Ennyi még nem árthatott meg a testemnek, és ilyenkor ez az ital annyira jól esett, mintha évek óta nem ettem, vagy ittam volna semmit. Amint a forró csokoládé az nyelvemhez ért elégedetten felsóhajtottam.

- Rose, szerintem néha elengedhetnéd magad egy kicsit. Mindketten tudjuk, hogy ez a kedvenc italod a hideg estéken, te mégis az üres teát iszod egy csepp tejjel – csóválta meg a fejét barátnőm.

- Tartanom kell az alakomat. Ha azt enném és innám, amire vágyom, akkor már gurulnék – mosolyogtam rá.

- Kedvesem, te tökéletes vagy, de nem csak azért, mert ilyen remek formában tartod a tested. Miért nem hagyod, hogy rajtam, és az édesanyádon kívül más is a szíved mélyére lásson? – kérdezte rosszallóan. – Mindketten tudjuk, hogy nem vagy se rideg, sem pedig pénzsóvár. Hiszen akkor nem egy alsó-középosztálybeli munkáslány lenne a legjobb barátnőd – mondta komolyan.

- Te őszinte, és kedves vagy, amit az arisztokrácia lányairól nem mindig lehet elmondani. Téged beavathatlak a titkaimba anélkül, hogy holnap az egész város erről beszélne – válaszoltam mosolyogva.

- Ez így igaz, de te is ilyen rideg vagy, és tökéletességre törekvő, ha közöttük vagy – vetett ellent Vera.

- Tudom, néha már szégyellem is magam, de a gyengét eltiporják – rántottam meg a vállam. – Egyébként pedig sosem voltam egy lelkizős típus, ezt te tudod a legjobban – fűztem még hozzá.

- Valóban nem, te mindig a megközelíthetetlen Rosalie Lilien Hale voltál – helyeselt Vera. – Nem gondolkoztál még el azon, hogy talán egy kevésbé gazdag, ámde kedves férfival boldogabb életed lehetne? – kérdezte Vera félénken.

- Boldog vagyok Royce mellett – néztem rá rosszallóan. Ha nem érezném magam jól vele, akkor nem mondtam volna igent.

- Ismered egyáltalán? – kérdezte barátnőm. – Nem meséltél eddig túl sokat róla, azon túl, hogy elhalmoz ajándékokkal, és hetente egyszer tiszteletét teszi nálatok, vagy elvisz vacsorázni. Miután a férjem megkérte a kezem minden nap ostromolt a bókjaival, biztosított a szerelméről, és minden szabad idejét rám áldozta. Az esküvőig tökéletesen mindent megtudtam róla. Rossz, és jó tulajdonságokat egyaránt.

- Ez csodálatosan hangzik, de nem minden rózsaszín. Te megtehetted, hogy tiszta szerelemből házasodj. Nekem egyelőre elég, hogy kedvelem. A szerelem anya szerint később ki fog alakulni. Ő is így ment hozzá apához, mint én Royce-hoz, és most már el sem tudná képzelni mással az életét – érveltem.

- Ha neked jó ez így, akkor rendben van – fogta meg a kezem barátnőm. – Ne haragudj, nem sértésnek szántam, csak szeretném azt látni, hogy olyan boldog leszel az oltárnál, mint amilyen én voltam.

- Édesem, még egy olyan férfi nincs egy, mint amilyen neked kijutott – mosolyogtam rá. Hiszen elvakultan imádja, és a tenyerén hordozza barátnőmet, amit nagyon helyesen tesz, különben nem állnék jót magamért.

- Dehogy nincs, csak te türelmetlen vagy – legyintett Vera.

- Tizennyolc éves vagyok, nem maradhatok vénlány – csóváltam meg a fejem. Már így is tovább voltam hajadon, mint az átlag.

Barátnőm már éppen tiltakozni akart, amikor hirtelen gyereksírás töltötte be a helyiséget. Vera elmosolyodott, ahogy én is, majd eltűnt egy apró szobában, hogy a kis trónörökössel térjen vissza. Azonnal elém lépett a picivel, és felém nyújtotta.

- Szeretnéd egy kicsit megdajkálni? – kérdezte mosolyogva.

- Igen, nagyon, hogyha megengeded – mosolyodtam el. Majd óvatosan megfogtam a picit, és finoman ringatni kezdtem a karjaimban.

- Jól áll neked – mosolyodott el Vera. – Kicsim, ő lesz a keresztanyukád, persze csak ha elvállalja a feladatot – simított végig fia fejecskéjén barátnőm.

- Uramisten – néztem rá döbbenten. – Én, köszönöm – néztem rá hálásan. Annyira örültem neki, hogy én lehetek a kis csöppség keresztanyja. Már most imádtam ezt a kisfiút.

- Ezek szerint nincs kifogásod ellene – mosolyodott el Vera.

- Dehogyis. Nagyon boldog vagyok, hogy engem választottál – öleltem meg óvatosan. Nem akartam a babát összenyomni.

A következő órákban mindketten a leendő keresztfiam körül sürgölődtünk. Először is megfürdettük, azután Vera megetette. A kicsi hangjai annyira tüneményesek voltak. Ahogy a pici szájával rácuppant anyja keblére, és elégedett sóhajok és cuppogások közepette tömte tele a hasát. Miután jóllakott a kicsi, én izgatottan a vállamra terítettem egy konyharuhát, hogy büfizhessen. Vera csak elmosolyodott, ahogy meglátta, hogy milyen izgatottan várom, hogy a kicsi újra a kezemben legyen.

- Finoman simogasd a hátát, és nemsokára kész is leszünk – adta oda a kisfiát barátnőm. Majd leült egy székre, és öntött magának egy pohár tejet. Nagyon figyelt rá, hogy csupa olyan dolog kerüljön a szervezetébe, ami a picinek fontos.

- Már alig várom, hogy a sajátomat is a karjaimban tarthassam – sóhajtottam fel vágyakozva.

- Ne aggódj, biztos vagyok benne, hogy hamarosan teherbe esel, és legrosszabb esetben is, egy éven belül a karjaidba veheted az ifjabb Royce-t, vagy Rose-t – csillantak fel a szemei. – Tökéletes anyuka leszel, és nagyon el fogod kényeztetni a kisbabádat.

- Bagoly mondja – nevettem fel. – Egy éven át spóroltatok, és alig éltetek, hogy mindent megadhassatok most a kicsinek.

- Ez természetes – mondta Vera határozottan. – Neki mindenből a legjobb jár.

- Ezzel nem tudok vitatkozni – mondtam boldogan. Majd még egyszer végigsimítottam a kicsi hátán, aki egy hangos böfivel jutalmazta a mozdulatot.

- Remekül csináltad. Ilyen gyorsan ritkán sikerül neki – mondta Vera elégedetten. Én pedig büszkén kihúztam magam. Majd apró csókot leheltem a pici feje búbjára. Még egy ideig babáztunk, de a kis trónörökös elfáradt, így letettük aludni, és csendben beszélgettünk tovább.

- Hogy vannak az én gyönyörűségeim? – lépett be barátnőm férje az ajtón. – Oh, jó estét, Rosalie kisasszony – hajolt meg előttem. – Ha megengedi, akkor gratulálok az eljegyzéséhez, és a közelgő nászhoz.

- Köszönöm – álltam fel, és pukedliztem egyet.

Mindig is nagyon kedveltem ezt a férfit. Kedves volt, figyelmes, és az életét is feláldozta volna Vera boldogságáért. Mit kívánhatna még egy nő? Még egy ideig beszélgettünk hármasban, miközben megvacsoráztunk, majd én bár vonakodva, de elfogadtam még egy bögre forró csokoládét, mielőtt hazaindultam volna. Egész vacsora alatt figyeltem barátnőmet, és kedvesét, és rá kellett döbbennem, hogy igaza van abban Verának, hogy én és Royce soha nem leszünk olyan viszonyban egymással, mint amilyenben ők a férjével. Ez igaz szerelem. Amit én érzek Royce iránt, az inkább vonzalom, de nem szerelem. Boldog lehetek majd ezzel a kapcsolattal? Bár anya azt mondja, hogy a szerelem kialakul és tanulni kell, de Vera már az első találkozásuk után tudta, hogy Jim a tökéletes férfi a számára, és néhány hónappal később össze is házasodtak.

- Hazakísérhetem, kisasszony? – szakított ki Vera férje a gondolataimból. Majd a kabátom után nyúlt, és felsegítette rám.

- Nagyon kedves, Jim, de nem szükséges. Már máskor is mentem haza egyedül innen, és nyilván elfáradt a munkában, nem lesz semmi baj – mosolyogtam rá.

- Ahogy gondolja, kisasszony – egyezett bele Jim. Bár láttam az arcán, hogy nyugodtabb lenne, ha elkísérhetne, de nem akartam, hogy fáradjon miattam. Hiszen csak most ért haza, és néhány óra múlva kelnie is kell. Minden műszakot elvállal most, hogy egy éhes szájat is etetnie kell, és barátnőm sem tud annyit dolgozni, amennyit szeretne.

- Viszlát, akkor néhány nap múlva találkozunk az esküvőn – öleltem meg még egyszer barátnőmet. Majd illendően elköszöntem a férjétől is.

- Ott leszünk, a világért sem hagynám ki életed legfontosabb napját – mosolygott rám Vera. Majd kiengedett a kapun, én pedig nekivágtam hazafelé a hűvös utcáknak.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.