-         Szóval, mi a sztori? – kérdeztem, miután Jake már hallótávon kívül volt.

-         Hát, csak az hogy nem tudom mi legyen velem meg Embryvel. – mondta szomorúan.

-         Miért mi a baj? – kérdeztem.

-         Igazából, nagyon rendes srác csak eléggé félénk. Vagyis amikor veled vagy Jacobbal van mindig olyan felszabadult de ha velem van olyan félős. – ez megdöbbentett. Embry a nagy szókirály, nyuszi ha egy lányról van szó. Ezt még majd megemlítem neki.

-         Figyelj Leila, szerintem csak azért van mert tetszel neki. – mondtam mosolyogva.

-         Azt mondod?

-         Azt, és ha ő nem lép akkor lépj te. Kezd el beszélgetni vele valamiről, és hidd el akkor beindul a beszélgetés. – mondtam mosolyogva. Ezután még beszélgettünk egy kicsit a fiúkról és szerinte és Rachel szerint Jacob egy főnyeremény csak nagyon vigyázzak rá.

-         Miért is? – kérdeztem kíváncsian.

-         Mert van egy csaj a suliba, Nataly a neve és elvileg eddig minden fiút megkapott akire rámászott. És azt beszélik hogy most Jacobra hajt. – mondta fontoskodóan. Kicsit megijedtem de ezt inkább nem mutattam ki.

-         Igen? És hogy néz ki? – fel kellett mérnem kivel állok szembe.

-         Hát, hosszú fekete haj, barna szem meg nagy „lökhárítók” – mondta nevetve. Egy ideig értetlenül néztem. Nem értettem mit akar ezzel mondani de végül leesett és mind a ketten nevetésben törtünk ki.

-         Értem, hát figyelni fogok – mondtam.

-         Ohh, nyugi szerintem esélye sincs Jakenél. – mondta és legyintett egyet.

-         Ezt miből gondolod?

-         Csak abból ahogy Jacob rád néz. Olyan mintha már megtalálta volna azt akit keresett, és eléggé hűségesnek látszik – mondta komolyan.

-         Remélem hogy az – mondtam sóhajtva. – De azért rajta tartom a szemem.

-         Okés. Jót beszélgettünk. Amúgy meg összefuthatnánk valamikor a lányokkal és elmehetnénk moziba. Csak mi négyen csajok. – mondta és a kezemet rázogatta.

-         Jó, majd beszélünk róla még – mondtam vigyorogva.

-         Na jó akkor én megyek szia – mondta és felállt a kanapéról. Kikísértem majd elsétált. Utána elindultam a szobám felé. Amikor benyitottam azt láttam hogy Jacob az ágyamon fekszik és alszik Miley meg a lábánál szunyókál. Nagyon aranyosak voltak így ketten. Óvatosan odalopództam és lefeküdtem Jake mellé. Felébredt de túl fáradt volt ahhoz hogy megszólaljon, így csak magához ölelt. Így aludtam el. Hiába volt mellettem Jacob mégis újra előtört a rémálmom. Ugyan ott voltam ugyan az a fiú állt velem szembe, csak most annyi volt a különbség hogy tudtam mozogni. Megpróbáltam elszaladni, persze sikertelenül. Egyből előttem termett.

-         Hová sietsz? Még csak most jöttél – mondta mézédes hangon, és egy nagyot lökött rajtam. Pár méterrel odébb értem földet, de ő már ott is volt. Fogai megint a torkomnál. Csak most nem tudtam felkelni. Ismét zokogtam.

-         Ki vagy te?–zokogtam, mire egy percre habozott és hátrébb húzódott. Kíváncsiság ült ki az arcára.

-         Várjunk csak. Te nem az életedért könyörögsz hanem arra vagy kíváncsi hogy ki vagyok?  - kérdezte még kíváncsibban. Könnyes szemekkel néztem rá.

-         Csak tudni akarom ki öl meg – mondtam hidegen.

-         A nevem Al… - kezdte de egy hatalmas vonyítás félbeszakította. A hang irányába fordította a fejét, velem együtt. Nem hittem a szememnek Jacob állt ott farkas alakban ijedt szemeit rám szegezte. Nem volt időm semmit sem mondani mert a következő pillanatban Jacob hirtelen felemelkedett és hangos reccsenéssel egy fának esett. Egy szőke hajú fiatal vámpír, aki szerintem lány volt odaszaladt és már csak annyit láttam hogy belemélyeszti a fogát Jake nyakába. Neee! – sikítottam és hírtelen felültem az ágyba. A könnyeim megint megállíthatatlanul folytak.

-         Gina! Nyugalom – hallottam Jake hangját. Ráemeltem könnyes szemeimet.

-         Úristen, annyira örülök hogy itt vagy! Sose hagyj el! – zokogtam – Ígérd meg! Ne menj el!

-         Ígérem. Nem megyek sehova. Itt leszek veled. – mondta és szorosan magához ölelt, és a hátamat simogatta. – Mostmár nincs semmi baj. Csak egy álom volt. – a hangja valahogy mindig megnyugtatott. – De mit álmodtál mi zaklatott fel ennyire? – kérdezte aggodalmasan. Ezután elmeséltem neki az egész álmomat.

-         Huh… ez tényleg fura – mondta és elgondolkodott.

-         Oké de most ne beszéljünk erről – mondtam és felültem.

-         Akkor miről beszélgessünk? – kérdezte.

-         Hát pl. arról hogy ismersz e egy bizonyos Nataly Plast? – kérdeztem és az arcára néztem hogy lássam hogyha hazudik.

-         Öhm, azt hiszem láttam már. Ja igen mindig szokott köszönni – mondta elgondolkodva. Az a kis… - kezdtem bepöccenni. Tehát igaz. Tényleg Jacobra hajt.

-         Hű Gina miért vágsz olyan képet mint aki mindjárt megöl valakit? – kérdezte óvatosan. Megpróbáltam erőt gyűjteni hogy ne kiabáljak. Hiszen Jake nem tehet arról hogy ilyen jól néz ki.

-         Semmi, csak hallottam egyet s mást – mondtam és lecsúsztam az ágy szélére. Utánam csúszott és mellém telepedett.

-         Na, mond el mi bánt – kérlelt lágy hangon. Nem néztem a szemébe mert akkor tutira kibököm az igazat.

-         Mondtam hogy semmi, csak érdekelt. Tudod azt mondják hogy nagyon csinos – mondtam szorongva, mire Jake felnevetett.

-         Aha, szóval féltékeny vagy! – mondta nevetve, és én elpirultam.

-         Jól van, az vagyok, most jobb? – kérdeztem durcásan.

-         Tudod hogy milyen cuki vagy ha mérges vagy? – kérdezte kuncogva, és megcsókolt. De megint olyan szenvedélyesen mint mielőtt Leila megjött volna. Mire észbe kaptam már az ágyon feküdtünk.

-         Kényelmes ágyad van – motyogta két csók között.

-         Tudom – mondtam és újra megcsókoltam. Nem bírtam betelni vele. Lassan elkezdte levenni rólam a ruháimat és én hagytam. Minden mozdulata óvatos és gyengéd volt. A szívem úgy döngette a bordáimat, hogy azt hittem mindjárt kiugrik. De mi mást tehetett volna, amikor ott éreztem Jacob forró bőrét az enyémen, és leheletét a fülemnél, a nyakamnál és végül az ajkaimon. E pillanatban nem létezett számomra más csak  ő. Ezután átadtuk magunkat az érzéseinknek, amik eddig el voltak fojtva…

                                                *

Reggel telefoncsörgésre ébredtem. A rémálmomnak nyoma sem volt a tegnap éjszaka után. Fel nem tudtam fogni hogy Jacob tud ennyire érzékeny és gyengéd lenni. Egyszerűen csodálatos volt a tegnap este. Nem így akartam felkelni, de lassan feltápászkodtam.  Jacob még mindig ki volt ütve. Hát igen, mindent beleadottJ Elindultam a konyhába, ugyanis ott volt a telefon. Hiába voltam vérfarkas, kétszer botlottam meg a konyhába menet. Hát igen a sorsot nem lehet elkerülni. Nagy álmosan vettem fel a telefont.

-         Haló – tényleg fáradt volt a hangom.

-         Húha, kicsim, elég fáradt a hangod. Aludtál te az éjszaka? – hallottam anyám aggódó hangját.

-         Szia anya. Persze hogy aludtam – mondtam bár ez nem igazán volt igaz. – Csak egész nap a kutyával rohangáltam. Az egy felhúzható paprika Jancsi. Le se lehet lőni. – mondtam nevetve. Körülnéztem de most vettem észre hogy nem látom sehol sem Mileyt.

-         Igen? De ugye nem buliztál? És Jake ott van veled? – kérdezte gyanakodva.

-         Nem, nem buliztam , és igen itt van Jake.  –mondtam halkabban.

-         Aha, és mit csináltatok? – basszus hogy kérdezhet ennyit. Le kellett valahogy ráznom.

-         Figyelj anya, a kutya éhes és Rachel mindjárt itt lesz, úgyhogy megyek szia – mondtam.

-         Ja, oké de még beszélünk. Amúgy kár hogy nem jöttél, Párizs gyönyörű – áradozott.

-         Hát majd legközelebb – mondtam sóhajtva.

-         Rendben és vigyázz magadra szia –mondta és le is tette a telefont. Elcsoszogtam a fürdőszobába mert biztosan úgy nézek ki mint egy fél zombi. Általában úgy nézek ki ha fáradt vagyok. Belenéztem a tükörbe és lám, igazam volt. Gyorsan rendbe szedtem magam. Jake így nem láthat. Miután végeztem visszaindultam a szobámba valami ruháért, ugyanis Jake pólója volt rajtam. Igaz elég nagy volt, mert combközépig ért. Mikor bementem Jake még mindig aludt. Mivel nem akartam felkelteni, ezért csendben elővettem egy szürke farmert meg egy pulcsit. Óvatosan az ajtó felé lopództam de valaki elkapta a derekam.

-         Te meg hová mész? – kérdezte álmosan Jake, és lerántott maga elé az ágyra, majd magához húzott.

-         Maradj velem még egy kicsit – motyogta és behunyta a szemét. A mellkasára hajtottam a fejem.

-         Oké – mondtam és én is behunytam a szemem. A következő amire emlékszem hogy Jake gyengéden cirógatja az arcomat. Kinyitottam a szemem és az arca olyan közel volt az enyémhez hogy éreztem a bőre forróságát. Hiába voltunk egy hőmérsékletűek én mindig forróbbnak éreztem. Fura. Nem is emlékszem rá hogy elaludtam volna.

-         Téged aztán könnyen maradásra lehet bírni. – mondta kuncogva.

-         Huh, elaludtam? – kérdeztem bambán. Elvigyorodott és magához ölelt.

-         Ha látnád milyen érdekes vagy amikor alszol – nevetett és az arcát a hajamba fúrta.

-         Igen? Miért is? – kérdeztem durcásan, de azért kíváncsi voltam. Csak nem jártam alva? Vagy horkoltam. Na ne, csak nem!  Szerintem észrevette az arcomon a rémületet mert nyugtatóan megszólalt.

-         Nyugi, nem rossz értelemben – mondta gyorsan.

-         Akkor? – kérdeztem kíváncsian.

-         Hát, pl. mosolyogsz, és néha nevetgélsz. Ilyenkor azt kívánom, bár rendelkeznék Edward képességével és látnám mi jár a fejedbe. – vigyorgott gonoszul. Elgondolkodtam azon hogy mit álmodhattam de nem jutott az eszembe semmi. Jake is észrevette az elmélkedésemet.

-         Most min gondolkodsz? – kérdezte fürkészve.

-         Csak azon hogy mit álmodhattam – mondtam és rámosolyogtam.

-         Ja, nem tudom, de lehet hogy köze van a tegnap estéhez? - kérdezte a képén gúnyos vigyorral. Elpirultam, és lehajtottam a fejemet. Felemelte az államat.

-         Na?  Héj, elpirultál – mondta és mintha büszke lett volna magára.

-         Lehet, de nem emlékszem – mondtam ártatlanul.

-         Értem, hát akkor kiszedem belőled – mondta gonosz vigyorral és elkezdett csiklandozni.

-         Neee! – nevettem. –Kegyelem, tényleg nem emlékszem – nagyon csikis vagyok, és Jacob nem kegyelmez. Próbáltam lecsúszni az ágyról, de mielőtt megszökhettem volna visszahúzott. Aztán végre abbahagyta .

-         Oké, megkegyelmezek – mondta és puszit nyomott az arcomra.

-         Szeretlek – mondtam őszintén.

-         Tudom – mondta büszkén. – Én is szeretlek. Ha tudnád mennyire.

-         Tudom – mondta szintén büszkén és hozzábújtam. Jó hogy ő ott van nekem. Egy kérdés motoszkált a fejemben.

-         Jake – kezdtem.

-         Igen?

-         Öhm, hol van Miley? – kérdeztem mert nem láttam sehol.

-         Jah a kutyus? – mondta nevetve. – Őt kivittem a helyére mert nyüszített.

-         Jah, értem. – feleltem. Még egy darabig így ültünk, aztán megszólalt.

-         Még mindig nem akarsz visszajönni a Cullen házba? – kérdezte óvatosan. – De nem erőltetem vagy ilyesmi, csak kérdeztem – tette hozzá gyorsan. Biztos megijedt hogy megint kiborulok mint a múltkor.

-         Hát…, nem is tudom. Hogy nézzek ezek után Edward vagy Nessie szemébe? – kérdeztem szomorúan. Bár Bellának szerintem nagyobb volt a bűne.

-         Edward nem haragszik rád, sőt amikor kiestetek az ablakon, aggódott érted. – pff…

-         Komolyan? – kérdeztem bambán. – És miért?

-         Mert tudta hogy Bella erős és te meg csak nem régen lettél vérfarkas és azt hitte bajod esik – látszott rajta hogy zavarja ez a dolog.

-         Hmm – elmélkedtem. – Ennyire gyengének hisz?

-         Nem, dehogy is. Ne félj azért megijedt amikor észrevette hogy Bella a vállát fogja. – itt már kuncogott.

-         Amúgy, mi történt miután elmentem? – erre kíváncsi voltam.

-         Én utánad akartam menni de Carlisle megállított és azt mondta hagyjalak és hogy mondjam el neki mi történt – kezdte.

-         Igen ezt még én is hallottam – vágtam közbe.

-         Szóval, utána szó szerint kitéptem magam Carlisle kezei közül és azt mondtam hogy kérdezze inkább Bellát és utánad eredtem, de a folyónál elvesztettem a szagodat. Megkérdeztem Saméket de ők sem láttak sehol. Láttam hogy megsérült a lábad és nem tudtam mi van veled. Egyszerűen szörnyű volt. – mondta gyötrelmes arccal. – Komolyan kezdtem azt hinni hogy az a vámpír amelyik itt járt elkapott vagy… bántott. Futottam még pár kört, aztán kénytelen voltam visszamenni a Cullen házba. De csak a cuccomért, mert nem akartam tovább ott lenni. Amikor visszamentem Edward állt az ajtóban. Azt mondta hogy tudja mit érzek és hogy biztos nincs semmi bajod. Egy szó nélkül mentem el mellette és közben arra gondoltam hogy „ Mond ezt a te Belládnak”. Láttam hogy rosszul esik neki de senki nem érdekelt. Csak arra tudtam gondolni hogy hol lehetsz most? Utána bementem az állítólagos szobámba és összeszedtem a cuccaimat. Mikor ki akartam menni Bella állt az ajtóba és azt mondta hogy „ nagyon sajnálja” meg hogy higgyem el nincs semmi bajod. Azt mondtam neki hogy egy darabig jobb ha békén hagy mert nem hiszem hogy rá bírok nézni. – ennél a mondatánál meglepődtem. Jacob tényleg ilyet mondott volna Bellának?

-         Várj egy percet. Te tényleg ezt mondtad  Bellának? – kérdeztem döbbenten.

-         Hát, szerintem nagyon megbántottam de roppant dühös voltam és hát kicsúszott a számon. – mondta bűnbánóan.

-         Aha, értem és utána?

-         Éppen ki akartam menni az ajtón amikor csörgött a telefon. Mivel mellette voltam felvettem. És akkor meghallottam a hangod. Annyira megkönnyebbültem hogy nincs bajod és hogy nem veszítettelek el. A többit már te is tudod – mondta és megpuszilt.

-         Így már világos. Hát legyen. Menjünk vissza, de ha megint dühös lennék állíts meg jó? – kérdeztem halkan.

-         Jó – mondta nevetve. Miután együtt megreggeliztünk és kerestem valami normális göncöt elindultunk a Cullen ház felé. Remélem nem fogok megint valami őrültséget csinálni. De hát ki tudja…

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.