Próbáltam összeszorított foggal tűrni a fájdalmat. De akkora volt hogy nem bírtam. Alec haragja egy pillanat alatt tovaszállt és most kétségbeesetten szólongatott.

-         Gina! Gina tarts ki! Edward csinálj valamit! Vagy valaki! –kiáltotta dühösen. Jake most lépett ki az erdő fái mögül immár emberi alakban.

-         Gina! Úristen! Mi van veled? Mit csináltál vele te vérszopó?  - a hangján lehetett hallani hogy nagyon dühös.

-         Nem csináltam vele semmit, kutya! – vágott vissza Alec és hallottam hogy Jake morog.

-         Ne, kérlek hagyjátok abba – nyüszögtem. A fejem kóválygott, már nagyon nehezen tudtam eszméletemnél maradni.

-         Jacob erre nincs idő! Vigyük Carlisle – hoz!  – Edward bársonyos, lágy hangja most komolyan csengett. Hogy ezután mi történt azt nem tudom, mert hirtelen elsötétült a világ.

                                                         *

Minden olyan békés, és csendes. Nem hallom a külvilág zajait, sem a fájdalmat. Meghaltam volna? Nem azt nem hiszem, az nem lehet. Még nem. Még olyan sok dolog van amit meg kell tudnom, tapasztalnom vagy éreznem. Mégis minden olyan nyugodt. De ha meghaltam volna akkor látnék is valamit. De nem haltam meg, mert itt minden sötét volt, és most, hogy így jobban figyeltem egyre hangosabban hallottam, hogy valakik beszélgetnek. Először csak egészen halkan, de aztán már egyre hangosabban és végül szinte már kiabáltak.

-         Carlisle csinálj már valamit! Ne csak nézz! – ez kétségtelenül Jacob hangja volt, és érezhető volt rajta, hogy sír. De nem csak a hangokat hallottam jobban, hanem lassan érezni kezdtem, hogy fáj az oldalam, és a kezem. Tényleg nem haltam meg, hiszen a halál nem lehet ilyen fájdalmas – gondoltam.

-         Értsd meg Jacob nem tehetek semmit. A méreg túl erős, és direkt vérfarkasoknak van kifejlesztve. Gondolom még Caius készítette és… - itt valaki félbeszakította Carlisle beszédét.

-         Igen, ő volt az. Aro ellenezte, mert azt mondta ezzel csak magunk ellen fordítjuk a vérfarkasokat, de Caiust hajtotta a bosszúvágy és a gyűlölet amit a vérfarkasok iránt érzett – ráismertem Alec hangjára, de furcsamód élettelen volt.

-         Akkor mégis mit csináljunk? Hagyjuk, hogy meghalljon? – dühöngött Jacob.

-         Van egy ötletem – most hallottam először Edward hangját. Egészen halk volt.

-         Biztos hogy képes vagy rá Edward? –kérdezte Carlisle. De miről lehetett szó?

-         Mégis miről beszéltek? – úgy látom nem csak engem bosszantott ez a dolog. Jake is elég mérgesen tette fel a kérdést.

-         Egyszer már sikerült Bellánál. Most miért ne? – Edward hangja elszánt volt.

-         Edward kiszívja a mérget – mondta alig hallhatóan Carlisle.

-         Azt már nem! – Alec és Jacob szinte egyszerre ugrottak fel.

-         Tudtok más lehetőséget? – kérdezte ingerülten Edward.

-         Nem, de ha megölöd akkor…

-         Már hogy ölném meg? Összesen 8 vámpír és egy vérfarkas van ebben a szobában. Ha nem tudnék leállni – amit erősen kétlek – akkor majd ti leállítotok. De Gina a barátom és nem fogom hagyni, hogy meghalljon – Ez annyira jólesett. De mintha azt mondta volna, hogy 8 vámpír. Ezek szerint…mindenki itt van. Azta! De hirtelen, ösztönösen összerándultam, amikor egy hideg száj az oldalamhoz ért, pedig meg voltam róla győződve, hogy nem tudok mozogni. Szinte érezhető volt, hogy mikor hagyja el a méreg a testemet, mert újra éreztem a végtagjaimat, de ezzel egy időben elkezdtem szédülni, és éreztem hogy egyre gyengébb vagyok. Nem volt erőm, és megint az ájulás szélén voltam.

-         Edward, elég!  - hallottam Carlislet.

-         Edward, tiszta a vére! – szerintem már hallucinálok is mert ez Bella hangja volt. Mióta aggódik ő értem.

-         Meg fogod ölni! – kiáltotta Alec és ezután már csak annyit éreztem, hogy a hideg ajkak eltűnnek az oldalamról, és ezzel egy időben hangos morgás hangja csapta meg a fülemet, majd egy nagy pukkanás. Mint amikor egy jó nagy követ ledobnak a harmadikról, majd egy ideig csönd. Hideg kéz érintésére lettem figyelmes, amint a homlokomhoz ér.

-         Kezd visszatérni a testhőmérséklete – hallottam Carlisle megkönnyebbült hangját.

-         Akkor mostmár fel fog épülni? – ez pedig Esme volt.

-         Nagy valószínűséggel igen, de lehet hogy még egy ideig nem fog felébredni. Hisz a méreggel együtt, sok vér távozott a szervezetéből.  Én most bemegyek a kórházba és hozok vért, mert az most kevés van neki – azzal hallottam hogy elsuhan.  Fél óráig a csöndön kívül nem hallottam semmit. Gondolom Carlisle senkit sem engedett be hozzám. Csak ő jött be, hogy kicserélje a vér tasakot. Többször is próbáltam kinyitni a szememet, de nem ment. És megszólalni sem tudtam. De legalább hallottam a hangokat .Kis idő múlva, valaki leült és megfogta a kezemet. Egyből tudtam hogy Jacob az mert tűzforró volt a keze, amit csodáltam mert eddig számomra nem volt az. Mi történhetett?

-         Mostmár nem lesz semmi baj. Fel fogsz épülni, ja és csak hogy tudd a szívbajt hoztad rám. Remélem többet nem ijesztesz így rám. – hallatszott a hangján hogy mosolyog. Mit nem adtam volna azért hogy lássam a mosolyát. Én is elmosolyodtam, és megpróbáltam kinyitni a szememet. Úgy látszik sikerrel jártam, mert amit először megláttam, az Jacob döbbent arca volt.

-         Ígérem nem fogok – mondtam, de nem ismertem rá a hangomra. Olyan halk volt és gyenge. De Jacobnak ez a kis mondat is elég volt, hogy örömében felborítsa a mellette lévő széket.

-         Úristen Gina! Felébredtél! – kiáltotta, és megölelt, de mikor felszisszentem mert  az oldalamhoz ért, gyorsan elengedett. – Bocsi, csak, úgy örülök!

-         Azt látom – feleltem kuncogva.

-         Jacob, mégis mit ordibálsz? – szökkent be Alice az ajtón, de amint észrevette, hogy Jakekel társalgok ő is egy gyors ugrással ott termett.

-         Gina! Úgy örülök! – mondta és ő is megölelt, igaz óvatosabban mint Jake. – Carlisle azt mondta, hogy pár napig fel sem ébredsz,

-         Tudom, hallottam – sóhajtottam.

-         Hallottad? – Alice és Jake nagy szemekkel bámultak rám.

-         Mi van? Hallottalak titeket, csak nem volt annyi erőm, hogy válaszoljak – mondtam közönyös hangon.

-         Hisz ez óriási! Akkor még gyorsabban gyógyulsz mint Carlisle hitte. – örvendezett Alice.

-         Mi ez a hangzavar? – most Emmett jött be Rosalieval az oldalán. Amikor meglátták hogy ébren vagyok ők is odajöttek és kérdezgettek. Körül belől tíz perc múlva már hatan vettek körül, és mindannyian arról kérdezgettek, hogy mim fáj vagy mim nem, vagy hogy hogy történt a dolog. Alec is ott volt csak ő a szoba sarkában gubbasztott és hallgatott, távol a Cullenektől. Viszont Edwardot – a megmentőmet – és Bellát nem láttam sehol sem. Ezt furcsálltam.  Miután mindenki kivonult, mert azt mondtam, hogy szeretnék pihenni – még Jaket is sikerült kitessékelnem, aki nem nagyon akart kettesben hagyni Aleccel, ugyanis vele akartam beszélni – ülő helyzetbe tornáztam magamat – nagy nehezen – odahívtam Alecet, aki amint kimentek Cullenék roppant barátságos lett.

-          Héj, de vidám lett valaki hirtelen – viccelődtem.

-         Minden a társaságon múlik – mondta vigyorogva.

-         Ó, akkor én nagyon jó társaság lehetek – én se bírtam visszatartani a vigyoromat.

-         A legjobb.

-         Örülök, hogy így gondolkodsz. De mondanom kell valamit – tértem rá a lényegre.

-         Ha most az jön, hogy „nem kellett volna úgy nekiesni Jacobnak” akkor előre szólok, hogy ő kezdte – mondta ártatlanul, és felemelte a kezét mint aki nem csinált semmi rosszat.

-         Nem, nem erről van szó – mondtam nevetgélve.

-         Akkor? – nézett rám kíváncsian.

-         Csak, szeretném megköszönni, amit értem tettél. Simán Jane mellé állhattál volna és végezhettetek volna velem, és senki nem tudta volna hogy ti voltatok. De te ehelyett szembeszálltál a húgoddal, és mindez miattam. – akaratlanul is megindultak a könnyeim. Belegondoltam mi lesz ha Alec visszamegy a Volturiba és azok meg… nem is tudom mit csinálnának vele, mármint ha Jane elmondta nekik hogy segített nekem. – Ha most miattam valami bajod esik akkor én..

-         Nem esik bajom, hidd el! – mondta és letörölte a könnyeimet majd magához ölelt. Amennyire a sebemtől na meg a fájós kezemtől tudtam visszaöleltem.

-         Honnan tudod, hogy Jane nem árult be? – kérdeztem miután, abbahagytam a bőgést.

-         Janenek sokszor csak a szája jár, és amúgyis akármennyire is haragszik rám vagy megvet engem, a testvére vagyok. – mondta és rámosolygott. Én is visszamosolyogtam. Furcsamód jól éreztem magamat, annak ellenére hogy itt ülök bekötözve és nem bírok a lábamra állni.

-         Amúgy nincs ínyemre ez a vérátömlesztés – mondta fintorogva és az infúziós állványra felakasztott vértasakot nézte. – Más lett tőle az illatod. – erre felnevettem.

-         Hát, muszáj, mert különben sosem nyerem vissza a színemet és az erőmet – mondtam mosolyogva.

-         Igaz, így elég sápadt vagy. Olyan mint én és ez nem jó.

-         Miért? Nem tetszik a fehér szín? – kérdeztem kíváncsian.

-         De, de neked jobban álla barna – mondta szintén vigyorogva.

-         Kösz, ha hozol alapozót elintézem.

-         Csak sárral tudok szolgálni.

-         Az is jó. Legalább úgy fogok kinézni mint egy bennszülött. – erre mindkettőnkből kitört a nevetés. A hasam fájt amikor nevettem, de nem foglalkoztam vele igazán. De kíváncsi voltam, ezért felhúztam a pólómat.

-         Héj, mit csinálsz? – kérdezte Alec gúnyosan vigyorogva, amikor észrevette hogy a pólómat huzigálom. – segítsek? – kérdezte gonoszul.

-         Ha-ha, nagyon vicces, csak megnézem mennyire forrt össze a sebem. – feleltem és megvizsgáltam a sebemet. Már csak egy rózsaszínű kis csík maradt belőle.

-         Azta! Egy órával ezelőtt még szörnyen nézett ki, most meg csak egy kis csík maradt belőle – ámuldozott Alec.

-         Na, király mi? – kérdeztem büszkén.

-         Ja az – mondta Alec és még mindig a sebet nézte.

-         Jacobnak már régen begyógyult volna – tettem hozzá fintorogva.

-         Ne becsüld alá magad – mondta Alec dorgálva, de utána témát váltott.

-         Figyelj Gina én most visszamegyek Volterrába.

-         Ne! Alec ha most visszamész akkor…

-         Akkor nem lesz semmi. Biztos vagyok benne hogy Jane nem köpött. Ha mégis akkor…

-         Akkor visszajössz ide – vágtam közbe.

-         Nem hiszem, hogy itt szívesen látnak – jegyezte meg, de én megmakacsoltam magamat.

-         Az engem nem érdekel, akkor majd jössz a mi házunkba. – láttam hogy elvigyorodik.

-         Oké, ígérem.

-         De még volna valami. – nem tudtam, hogy tegyem fel ezt a kérdést.

-         És mi az?

-         Hát.. ha visszamész és minden rendben, akkor megint…embervért fogsz enni? – böktem ki végül. Összevonta a szemöldökét.

-         Gondolom, muszáj lesz, különben rájönnek. Amúgy is biztos észreveszik majd a szemem színét, de erre már kitaláltam a megfelelő magyarázatot. – gondolkodott.

-         De az a sok ártatlan ember, ez…

-         Ne érts félre. Én nem abból eszek amit Aroék hoznak. Az túl kegyetlen. Nem tudok ellene semmit sem tenni, de nem ennék belőle. Vagyis régen ettem, de mióta megismertelek, téged és a barátnőidet, azóta nem ettem egy turistát sem – ismerte be szemlesütve.

-         Értem – mondtam halkan, és elgondolkodtam. Alec komolyan miattam szokott le a gyilkolásról? És mi lesz ha a Volturi rájön erre?

-         Most megvetsz engem. Igaz? – kérdezte lappangó ingerültséggel.

-         Dehogy is! Csak..

-         Csak mi?

-         Csak elgondolkodtam. Mi lesz ha a Volturi eljön, hogy végezzen velünk. Akkor te is velük fogsz harcolni? – féltem a választól, de fel kellett tennem ezt a kérdést.

-         Őszintén szólva, fogalmam sincs mit fogok tenni. – mondta egészen halkan.

-         Rendben, hagyjuk ezt a témát. Ha el kell most menned megértem, de ígérj meg valamit. – mondtam komolyan.

-         Mit?

-         Azt, hogy még visszajössz.

-         Jó, megígérem – mondta mosolyogva  és megint átölelt. Olyan szorosan öleltem amennyire csak tudtam. Nagyon megkedveltem Alecet és nem szeretném elveszíteni. Talán még Edwardnál is jobb barátomnak tekintem.

-         Ja, és muszáj visszajönnöd, mert Rachel úgysem hagy addig békén, amíg nem találkozhat veled. – mondtam nevetve. Ő is elnevette magát.

-         Akkor feltétlenül vissza fogok jönni. Minden jót Gina!

-         Sok szerencsét, és vigyázz magadra. Szia – szinte ki se mondtam, már ki is surrant az ablakon. Egy ideig még a helyet néztem, ahol kiment, utána úrrá lett rajtam az álmosság és elaludtam.

                                              *

Arra ébredtem, hogy valami melegíti az oldalamat. Hunyorogva nyitottam ki a szememet, mert vakítóan sütött a nap. Lenéztem az oldalamra, hogy megnézzem a hő forrását. Jacob volt az.  A feje az oldalamnak volt támasztva és nagy kezével az enyémet fogta és persze aludt. A haja össze vissza kócosan állt és az arca még így álmában is fáradtnak tűnt. Gondolom egy ideje már nem aludt. Óvatosan, nehogy felébresszem, kicsusszantam és egy párnát tettem a feje alá. Egy kicsit mocorgott, de nem ébredt fel. Halk horkolás jelezte, hogy még alszik. Lassan felálltam és végignéztem magamon. Szürke New Yorker-es csőnadrág és egy testhez simuló halvány rózsaszínű pulóver volt rajtam. Gondolkodás nélkül tudtam, hogy ez Alice műve. De nem haragudtam, mert tetszett. Bementem a fürdőbe, hogy lezuhanyozzak, mert ez már nagyon hiányzott. Miután levettem a pulcsit, megnéztem a sebemet. A kis rózsaszínű csík még halványabb lett, és csak most tűnt fel, hogy semmim sem fáj. Még egy dolog amiért jó vérfarkasnak lenni. – vigyorodtam el magamban. Valami zizegést hallottam. A nadrág zsebéből jött. A telefonom volt az. Hihetetlen, hogy Alice még erre is gondolt. Kicsúsztattam.

-         Igen? – szóltam bele suttogva. A vonal másik végén meghallottam Mia hangját.

-         Szia! – kiáltotta vidáman. Lejjebb vettem a telefonon a hangerőt, mert elég hangos volt. Nem akartam felébreszteni Jaket. Had aludjon szegény.

-         Szia Mia! – Mi újság? – kérdeztem vidáman. Örültem, hogy eszébe jutottam.

-         Semmi, csak gondoltam felhívlak. Rég beszéltünk.. És arra gondoltam, hogy valamelyik nap itt aludhatnál, és csaphatnánk egy pizsipartit. Rachel és Leila is jönne – ecsetelte boldogan.

-         Persze, szuper ötlet. Mikor?

-         Hát hétvégére gondoltam. Az megfelel? – kérdezte. A háttérbe kocsik zaját hallottam.

-         Aha, persze. De hol vagy most? Mintha kocsikat hallanék.

-         Hát, most indultam a suliba. Apropó te nem jössz?

-         Úúú, basszus! Elfelejtettem, hogy hétfő van! – mondtam hangosabban, de gyorsan lehalkítottam a hangomat.

-         Nem hiszem, hogy ma megyek suliba. Nem érzem jól magamat. – füllentettem.

-         Aha persze, de miért beszélsz ilyen halkan? – kérdezte gyanakodva.

-         Mert Jake alszik és nem akarom felkelteni – vallottam be.

-         Ja, vagy úgy – felelte sejtelmesen – Ígérd meg, hogy hétvégén mindent elmondasz!

-         Oké, elmondom, de most megyek. Szia! – mondtam és le is tettem a telefont. Leöltöztem és beálltam a zuhany alá. Jól esett, ahogy a langyos víz ellazítja a testemet, és megnyugtat. Miután végeztem, magamra csavartam egy törölközőt, és kiszálltam a zuhany alól. Ahogy kiléptem, megcsúsztam egy víztócsában és el is vágódtam volna, ha két izmos és forró kar el nem kap.

-         Néha, nem is tudom, hogy vérfarkas vagy e.  –mondta nevetve.

-         Ha-ha, nagyon vicces vagy – mondtam és nagy duzzogva kibontakoztam a karjaiból.  De megfogta a kezem és visszahúzott.

-         Na, ne haragudj már, csak sokszor látom, hogy megbotlasz, vagy megcsúszol. De ez nekem tetszik – vigyorodott el, és megcsókolt, de olyan szenvedéllyel, hogy a szívem az már a hetedik fokozaton túl járt. Egy pillanatra elvált az ajkunk.

-         Miért nem tudok rád sokáig haragudni? – leheltem, mire halkan felkuncogott.

-         Mert annyira szeretsz, és mert nem tudsz ellenállni nekem – mondta és ismét birtokba vette az ajkaimat. Észre sem vettem, hogy mikor csúszott le a törölköző, de nem is foglalkoztam vele. Csak Jakekel. Kezemet a pólója alá csúsztattam és éreztem izmost felsőtestét, és a belőle áradó forróságot. Gyorsan kapcsolt, mert egy szempillantás alatt levette a pólóját. Egyre több csókkal halmozott el. Ajkai most a nyakamra vándoroltak, és azt halmozta el csókokkal. De mielőtt bármi is történhetett volna, halk kopogás hallatszott az ajtó felől. Jake nem törődött vele és én sem, de másodjára már hangosabban kopogtattak. Szinte egyszerre sóhajtottunk fel, mire mind a ketten elvigyorodtunk. Magamra tekertem a törölközőt és az ajtóhoz mentem, majd résnyire kinyitottam. Alice volt az.

-         Szia Alice! Mi az? – kérdeztem, de a hangom még mindig remegett egy kicsit.

-         Ohh, szia Gina. Bocs. Nem tudtam, hogy éppen zuhanyozol, vagy csak sejtettem mert tudod én nem látom a jövődet és – ekkor meglátta Jaket is, aki a zuhanynak támaszkodva állt és még mindig nem volt rajta a pólója.  Arca féloldalas mosolyra húzódott, amikor meglátta Alice  meglepett, majd zavart arcát. Fél kézzel odaintett neki.

-         Szia Alice! – köszönt Jacob vidáman. Alicet, most először láttam zavarban.

-         Öhm,, Szia Jake nem tudtam, hogy te is itt vagy – hebegte zavartan.

-         Hát, igen. Leellenőriztem, hogy Gina sebe teljesen begyógyult e – mondta fülig érő vigyorral. Erre a kijelentésre nekem is mosolyognom kellett.

-         Csak azt akartam mondani, hogy a többiek elmentek vadászni és nem lenne e baj ha én is utánuk mennék. De látom, hogy Gina már egész jól van úgyhogy..

-         Menj csak Alice, elleszünk – mondtam és Jakere vigyorogtam.

-         Aha, khm… én most megyek – mondta halkan és már itt sem volt. Jake nevetésben tört ki.

-         Sosem…láttam…még Alicet…ilyen zavarba – mondta és már a hasát fogta a röhögéstől. Én is vele nevettem, mígnem egy idő után felállt és az ölébe kapott.

-         Hol is hagytuk abba? – kérdezte ravaszul

-         Nem is tudom. Mondjuk itt? – kérdeztem és megcsókoltam. Nem válaszolt csak megindult az ágy felé, és befejeztük amit abbahagytunk….

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.