A ház belül tágasabb volt, mint amennyire kívülről látszott, ennek ellenére tényleg csak egy szobából és egy fürdőből állt. Na, szép… Tény, hogy nem alszunk egy cseppet sem, de nem állt szándékomban kint tölteni az egész éjszakát. Mindegy, a lényeg az, hogy van idebent egy pléd, majd kimegyek a folyópartra és onnan figyelem a csillagokat, miközben zenét hallgatok. Edward meg pukkadjon meg idebent.
Komolyan nem tudom mit vártam ettől az egésztől. Akár egyedül is itthagyhatott volna, hiszen vele sosem fogok kijönni, ebből kifolyólag azt sem fogom tudni megtanulni, hogy kizárjam a gondolatokat a fejemből. Ez az egész veszett ügy…
- Gondolom, tudsz tájékozódni. Most viszont elmegyek vadászni, majd jövök vissza.
Vállat vontam. Felőlem aztán. Én viszont most előkotorom a táskából a tisztálkodási cuccokat – amiket nagyon remélem, hogy Alana bepakolt -, utána pedig birtokba veszem a fürdőt, és még énekelni is fogok! Remélem, Edwardnak az agyára megyek majd.
Ledobtam a hátamon lévő táskát az ágyra, ami a sarokban helyezkedett el. Az egész helyen ez az ágy és egy fotel szolgált ülőalkalmatosságként. Volt egy kisebb tv, de azt hiszem, nem nagyon működik.
A ház bal oldalán az ajtóval szemben volt egy kandalló, felette egy csomó agancs. Ezekszerint nem vámpíroknak készült. A szoba közepén egy kicsi asztal terpeszkedett, amögött volt az a bizonyos fotel. A falon körbe kisebb polcok, amiken egy-egy könyv megporosodott példánya hevert.
Leültem az ágyra, és már épp húztam volna el a táska cipzárját, amikor eszembe jutott Alice tanácsa: ne az ágyon nyissam ki.
Okké…
Vállat vontam, és lekuporodtam a földre az ágy elé. Az egész szoba részben ez volt a legnagyobb szabad tér. Nos, akkor hajrá!
Kinyitottam a táskát, és mint egy lavina, kizúdult belőle egy csomó holmi. Bugyik, melltartók, pólók, nadrágok és cipők.
- Alanaaaaa! – kiabáltam mérgesen a ruhakupac alól.
Az ajtó hirtelen kivágódott, és egy száguldó Edward jött be rajta. Ledobálta rólam a ruhákat a fejemet keresve.
Amikor megtalálta, egy dühösen fújtató én-nel találta szembe magát, miközben fejben különböző kínzási módokat képzeltem el. Mire készülök én, maratoni szépségversenyre? Koktélruha? Meg van ez huzatva! Hazamegyek, és beleverem Alana fejébe, hogy nem pasizni jöttem, úgyhogy nekem nem kellenek ilyen ruhák! És azt sem értem, hogy az ő szexi fehérneműiből minek pakolt be nekem.
Edward csodálkozó pillantással méregetett, miközben a kezében szorongatott tárgyra esett a pillantása, ami jelen esetben az én… khm… melltartóm volt. Tűzpiros, csipkékkel szegélyezett fehérneműmet zavarában azonnal eldobta a kezéből. Az én arcom is bizseregni kezdett. Ha ember lennék, most olyan vörös lennék, mint a rák. Egyformán a dühtől és egyformán a szégyentől. Edward Cullen az utolsó vámpír, akit közel akarok engedni magamhoz. A melltartómat még Adam se sűrűn látja! De hogy még meg is fogja? Kizárva! Ő a valódiakra bukik, Alana felsőtestén.
- Öhm… én csak azt hittem valami baj van. Mondjuk, tényleg baj van, csak én azt hittem valami nagyobb baj – motyogta Edward. – Akkor én most – mutatott a háta mögé a válla fölött – a-azt hiszem, megyek. Igen.
Edward kisétált az ajtón, megvártam, amíg hallótávolságon kívülre ér, és kiszakadt belőlem a röhögés.
Tény, hogy ez halálciki volt, és Alana-nak kitekerem érte a nyakát, de Edward zavart arca mindent megért!
De várjunk… Ő Mr. Adonis. Egy vámpír, aki jóképű, velem ellentétben szinte minden nőnemű lénnyel kedves – legalábis azt hiszem -, és több mint száz éves minimum. Nem lett volna még szexuális kapcsolata?
Érdekes gondolat. De nem hiszem, hogy valós következtetés lenne. Csak ugyan olyan furcsa volt számára is, mint nekem az, hogy egy vadidegen szorongatja a melltartómat vagy épp az ő esetében egy szinte vadidegen melltartóját szorongatta.
Uh… a saját magyarázkodásomba még én is belezavarodok.
Nehézkesen felálltam, és leráztam magamról ezt a temérdek ruhát, és szép lassan elkezdtem őket visszagyűrni a zsákba. Remélem, Alice látja és elmondja Alana-nak.
Utoljára a tűzpiros meltartóm akadt a kezembe, egy ugyan olyan színű bugyival. Mivel minden mást (kivéve egy szürke felsőt és egy kék gatyát) visszagyűrtem a táskába, így csak azok maradtak, amiket felvehetek.
Átkutattam a táska oldalzsebeit is, ahol megtaláltam a samponom és egy tusolót. Felkaptam a kupac tetejéről a törölközőmet, és elindultam be a mosdóba.
Pár perccel később megint hisztizhetnékem támadt. Ez is Edward miatt van! Na, jó, nem miatta, de ha ő nincs, akkor ez az egész helyzet nem alakul ki. Élhetnénk otthon a forks-i házunkban, járhatnánk suliba, és otthon lehetnék a könyveim társaságában. Erre hol vagyok?
Egy istenhátamögötti helyen, ahol még a víz sincs bekötve normálisan a zuhanyzóba!
Magamra tekertem a törölközőm, és csak úgy simán kislattyogtam a folyópartra.
Lepakoltam a cuccaimat egy sziklára, ami belelógott a vízbe, én magam pedig belesétáltam. Egy és fél méter mély volt, úgyhogy azért mégsem olyan kis patakocska.
Levettem a szikláról az eper illatú samponom, hátrahajolva pedig bevizeztem a hajam. Nyomtam a kezemre egy kis sampont, és elkezdtem beledörzsölni a fejbőrömbe. Közben körbe-körbe forogtam, hogy szétnézzek nincs-e valaki a közelben. Igaz, nem éreztem idegen illatot, úgyhogy reményeim szerint nincs itt senki.
Tusfürdőt is bőven használtam magamon, igaz, a vámpíroknak nincs szüksége olyan nagyobb tisztálkodásra, ez az emberi dolog viszont valamiért megmaradt. Ha már az emlékeim nem is.
Időközben kedvem támadt egy kicsit úszkálni. Belemerültem a vízbe, és élveztem a csendet. Behunyt szemmel úszkáltam, hiszen tudtam, merre van a patak széle. Egészen eddig minden jól ment, amíg a hátamnak nem ütközött valami.
Gyoran felmentem a víz tetejére, és megforultam, hogy szemügyre vegyem mi is történt.
Az a mi pontosabban Edward volt meztelen felsőtesttel, egy szál alsógatyában. Vele szemben pedig én, egy szál semmiben. Magam elé kaptam a kezem.
- Fordulj el! – kiáltottam rá.
Azonnal meg is tette.
Gyorsan odamentem a törölközőmhöz, és magamra tekertem. Megtöröltem magam, és felvettem a kihozott bugyit és melltartót. A törölközőmet ott hagytam.
Mintha csak fürdőruha lenne…
- Mi a francot keresel itt? – kérdeztem, miközben felé haladtam.
Megfordult, és mérgesen kiszállt a vízből.
- Nem csak a tiéd a patak! És nem... mellesleg, miért nem bent zuhanyzol? – nézett végig rajtam.
- Azért, mert abban a rohadt kalyibában nem működik az a rohadt zuhanyzó!
- Neked kényszeresen engem kell piszkálnod? – kérdeztem én is félredöntött fejjel.
- Csak viszonzom a szívességeket!
Dühösen fújtam, mint egy túlméretezett macska. A fejem a méregtől kisebb luftballon méretűre nőtt.
Edwardnál is hasonló volt a helyzet. Hideg, metsző tekintettel nézett rám, mint aki bármelyik percben rámugrik – nem szeretetből, ha értitek, mire célzok. Szemei a dühtől feketére változtak, pedig most volt vadászni.
Próbáltam higgadt fejjel gondolkozni, ezért elfordultam tőle, és lassan elindultam vissza a házba. Még úgy is meg kell néznem, mit adott nekem Alice. A nagy tisztálkodásmániám mellett nem volt időm megnézni a kis cetlit, amit belecsúsztatott a zsebembe.
A házhoz érve nagy robajjal becsaptam az ajtót, amibe a kis tákolmány beleremegett. Az ágyhoz mentem, amire ki volt készítve a póló és a farmer.
Először a csőgatyát húztam fel, majd a felsőt. Hátul megkötöttem a lelógó övszerűséget, és kész is voltam. Beszaladtam a fürdőbe, mert sajnos ott hagytam koszos ruháimat, és kihalásztam belőle a cetlit.
A farmert az aznap rajtam lévő pólóval együtt belegyűrtem az ajtó mellett lévő szemetesbe.
Visszamentem, és leültem az ágyra. Fő a kényelem! Igaz, a vámpíroknak ez fikarcnyit sem számít, csak a saját idegeimet húztam.
Pár percig mereven bámultam a papírt. Akarom én tudni, hogy mit firkantott ide a kis kobold csajszi? Mármint Alice…
Azt hiszem az undokoskodásommal kapcsolatban igaza van Edwardnak – gondolkodtam el egy pillanatra. – Alice kedves volt velem, én meg koboldnak hívom.
Nagyot sóhajtottam, és belevertem a mögöttem lévő falba a fejem, ami a hátam támasztotta.
Edward, Edward… Nem tudom, miért csináljuk ezt egymással. Nálam az a bizonyos kémiai reakció működik, és nem mondom azt, hogy nem néztem meg magamnak meztelen felsőtesttel. Mert megnéztem, és amit láttam, az vérlázító volt. Hogy rohangálhat egy ilyen pasi ilyen szemét modorral?
Ameddig nem nyitja ki a száját mondhatni egész aranyosnak tűnik. Mint a suliban. Amikor köszönt és bemutatkozott nagyon kedves volt, amikor meg arra került a sor, hogy tovább beszélgessünk, gorombán megkérdezte, hogy mit keresünk Forks-ban, és ezzel elszállt a varázs. Most komolyan, a világon nem mindegy hol és miért élünk? Bárki elköltözhet bárhová, csak a vámpírok nem költözhetnek ugyan abba a városba?
- Miért vagy ilyen kibírhatatlan Edwarda? – kérdeztem önmagamtól, becsukott szemmel.
Remélem az este további része és a holnapi nap nem lesz ilyen.
Kinyílt az ajtó, és bejött rajta Edward félmeztelenül. Csak egy farmer volt rajta, felsőtestén pedig vízcseppek gyöngyöztek.
- Khm – köszörültem meg a torkom.
Rám kapta a pillantását, és kérdőn nézett rám.
- Nem mintha zavarna – belül pedig igenis zavart, de persze ezt neki nem kell tudni -, de muszáj félmeztelenül rohangálnod?
- Igen, muszáj – válaszolt ingerülten, és bement a fürdőbe. A kis kalyiba újra megremegett.
Nagyot sóhajtottam.
A mi kapcsulatunk sosem lesz szabályos baráti kapcsolat. Ezentúl azt hiszem mindig egymás agyára fogunk menni. Jelenleg ez a jóslatom a jövőre nézve.
Bezzeg Alice... ő talán meg tudná mondani. Lepillantottam a kezemben lévő cetlire, és eszembe jutott egy „mi van ha…” kérdés.
Széthajtottam a papírlapot, és megnéztem mit írt rá Alice.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó