-   Mikor fog már felébredni? – Hallottam meg valaki sürgető hangját.
-   Carlisle azt mondta,hogy most már bármikor felébredhet,de pontosan nem tudom.Hiszen nem látom a jövőt,ha ti benne vagytok! – Alice...
-    A fenébe is!Már három napja kómában van.És ha csontjai összefortak,akkor miért nem ébred már fel?
-    Seth,nyugodj meg.A nevelőapám jó orvos,ha valamit mondd,az úgy is van.Már csak percek kérdése.
-    Oké,oké.Értem én.Csak...
-    Álljatok már le! – „Nyammogtam”  egyet,mire mindketten azonnal odanéztek.Nyújtózkodni kezdtem. – Mi történt?
-    Nem emlékszel semmire? – Tátotta el a száját jó barátom.
-    Valami rémlik...Egy női hang.
-    Igen,igen.És az is,hogy mit mondott?
-    Bella!Felébredt! – kiabált ki Alice.
-    Azt...azt mondta,hogy: Üzenem neki,hogy szenvedni fog – Utánoztam sikertelenül a hangját,mire mindketten elmosolyodtak.Az ajtóban Rosalie jelent meg.Látszott rajta,hogy sietett.
-    Jacob...jól vagy? – kérdezte,és hirtelen meg akart ölelni,de aztán rájött,hogy nem kellene.
-    Igen,minden rendben.De még mindig nem értem,hogy mi történt pontosan.
-    Jól emlékszel,hogy ott volt egy Nő.Megjelent hirtelen a semmiből,és neki dobott téged a fának.Azonnal elvesztetted az eszméleted,és eltörtek a bordáid.De mivel nem átlagos ember vagy,ezért gyorsan meggyógyultál – Magyarázta Seth,majd Bella is megérkezett.
-    Bells! – suttogtam lelkesen.
-    Jake! – mondta Ő is,és erősen magához húzott.Hiányzott...mint barát.Már sehogy máshogy nem tekintettem rá.Rosalie elfordította rólunk tekintetét.
-    Milyen nap van ma?
-    Kedd – válaszolt,és én elgondolkoztam.
-    Nem suliba kellene lenned?
-    Emmett,Jasper és Edward elmentek,Carlisle dolgozik,Esme pedig elment bevásárolni neked és Sethnek.Mi ragaszkodtunk hozzá,hogy itt maradunk addig,amíg felébredsz.
-    Köszönöm – Néztem rájuk hálálkodva,és mindannyian rám mosolyogtak.
-    Hagyunk neked egy kis levegőt,szóval most elmegyünk.Bellának már amúgy is réges rég Charlienál kellene lennie – Húzta el a száját Alice,majd kiment.
-    Igen,igaza van.Tényleg elhívott magához,ezért most nem tudok itt lenni veled,Jake.De megígérem,hogy sietek,rendben? – Nyomott egy puszit az arcomra,majd elballagott.
-    Sam pedig rám parancsolt,hogy őrjáratban kell lennem,hiszen erről a három napról ellógtam,szóval ideje visszatérnem La Pushba.Majd gyere haza te is,ha már teljesen rendben leszel,oké tesó? – Veregette meg a vállam,mire én bólintottam,és kiugrott az ablakon.

Csak én,és Rosalie maradtunk a szobában.Szégyenlősen rám nézett,majd elindult kifelé.

-    Várj – Fogtam meg a csuklójánál fogva,és magamhoz rántottam. – Hova mész? – Leheltem,miközben arcunk pár centire volt egymástól.
-    Jacob.Alice itthon van még,és amúgy sem kellene ezt csinálnunk – Fordította el a fejét,és én eltávolodtam.
-    Miről beszélsz?
-    Nem akarom Emmettet megcsalni – Nyelt egyet,de nem látszott rajta,mintha nehezére esett volna kimondani.
-    Te...játszottál velem? – Engedtem el a kezét,amelyek teste mellé hulltak.Ott ültem az ágyon,és bámultam ki a fejemből.
-    Nem!Szó sincs erről.Én csak...mi nem illünk össze,Jake.Egy vámpír és egy vérfarkas? – Arca meggyötört volt.Szépsége így is töretlennek számított,de nem bírtam nézni,ahogy szenved.Megöleltem.
-    Vannak dolgok,amelyek megérik a következményeket,Rose.
-    De ez nem az.Csak gondolj bele...elvesztenénk a Cullen család szeretetét,és én már nem bírok Ő nélkülük élni.Bármennyire is úgy látszik néha,hogy idegesítenek.
-    Rosalie...ne csináld ezt,kérlek – Homlokomat övéhez érintettem.Szám megremegett.Nem akartam elveszíteni.
-    Sajnálom – suttogta lassan.És én nem fogtam fel semmit igazából abból,amit mondott.Nem akartam felfogni!

A döntés, hogy elszakadunk attól, akit szeretünk, fájdalmas. Ennél csak egy valami rosszabb: amikor az, akiben megbíztunk, helyettünk dönt.

-    Te most akkor...szakítasz velem? – Felálltam az ágyról,majd térdem összerogyott.
-    Mit csinálsz? – Megfogott,és segített visszaülni. – Még nem vagy olyan állapotban,hogy szaladgálj.
-    Rosalie,válaszolj – Keserűen felnevetett.
-    Jake,hiszen nem is voltunk egy pár.Nem tűnik fel,hogy házas vagyok? – Emelte fel gyűrűs ujját,amin ott csillogott az a bizonyos ékszer.Úgy éreztem,hogy minden összefutott bennem.Minden összeomlott.
-    Akkor miért hagytad,hogy tévhitbe vándoroljak?Vagy csak szabadidős tevékenység voltam?Ne mondd azt,hogy tényleg olyan vagy,mint amilyennek először gondoltalak! – Az utolsó mondatra felkapta a fejét.
-    Nem szokásom több vasat tartani a tűzben.Egyszerűen...te csak egy hiba voltál!

Mintha Ő saját maga is meglepődött volna azon,amit mondott.Talán nem is akarta igazán megosztani velem,ezt az információt. És az igazságról kiderült, hogy jobban fáj, mint a hazugság.Ajkamat szólásra nyitottam,de aztán be is zártam,fejemet pedig szenvedve megráztam.Mégis mit képzeltem?Hogy én meg Ő?

-    Igazad van.Ez halálra van ítélve.
-    Jacob én nem úgy gondoltam...
-    Hagyd,Rosalie!Ne akard az igazságot meghazudtolni!Az csak rosszabb.Örülök,hogy őszinte vagy.Mégha sok embert is megbántasz ezzel olykor.Nah – Ugrottam le ismét az ágyról,de most már nem estem össze. – Szerintem már jól vagyok.Kössz,hogy gondoskodtatok rólam.Ezt add át Carlislenak is – Elindultam az ajtó felé,mikor utánam szólt.
-    Most meg hova mész? – Látszott rajta,hogy nem érti viselkedésem.Pedig csak olyan voltam,mint Ő.
-    La Pushba,mégis hova?Ígyis túl sokáig játszottam csipkerózsikát.
-    Nem várod meg legalább Esmet?Hiszen direkt miattad ment el vásárolni.Tudod jól,hogy igazából semmi szükségünk nem lenne rá.
-    Oh,bocs,hogy miattam fárasztotta magát – Raktam magam elé a kezem. - Majd máskor bepótolhatja – Fejeztem be unottan,és Ő felhúzott szemöldökkel nézte végig ismeretlen mozzanataim.
-    Most megint minden ugyanolyan lesz,mint régen? – kérdezte,és én elmosolyodtam.
-    Igen,szöszi.Csináljunk úgy,mintha semmi sem történt volna.Neked ez úgyis olyan jól megy! – Hangsúlyoztam ki az utolsó mondat szavait,amivel látszott rajta,hogy megbántottam.

De már nem érdekelt,ott hagytam magam mögött azt az illetőt,aki talán az életem értelmét jelenthette volna.Bár végülis örülök,hogy kiderült,hogy csak kihasznált.Így nem kellett még nagyobbat csalódnom.Felvettem magamra egy álarcot,sebeszhetetlenné tettem magam,és ami a legfontosabb,szívtelenné.Végleg eltűnt a föld felszínéről a csupaszív Jacob.Most már helyette az van,aki elrejti mindenki elől az érzéseit,és nem érez fájdalmat.

-    Hülye,hülye – Ismételgettem magamnak azt a jelzőt,ami jelen esetben illet rám.

Legszívesebb a fejemre ragasztottam volna egy táblát,amire az lenne ráírva,hogy lúzer.De nem tettem.Csak határozott léptekkel elindultam La Push felé.Kivételesen farkasalakban...

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.