|
10. fejezet - Álarc
2010.07.27. 13:27
- Jake ott akarja elmesélni a történetetek. Olyan lesz, mint régen, La Push-ban! - vigyorgott a kis kobold. Azzal elment szervezkedni. Ránéztem Jacobra szemöldök felvonva, mire ő rám mosolygott.
Direkt teszi ezt? Azt akarja, hogy szívrohamot kapjak? Ezt a mosolyt be kellene tiltani. Szemeibe merülve bámultam magam elé, mikor közelebb jött hozzám. Kezével gyengéden állam alá nyúlt és bezárta a szám. Észre se vettem, hogy szájtátva nézem… Jake még mindig nem vette el a kezét. Érintése forrón perzselte bőrömet. Hogy létezhet ilyen tökéletes személy a világon? Hogy imádhatom ennyire? Arca közeledett az enyém felé. Arcom forróság öntötte el. Már megint ez az átkozott elpirulás. Már csak pár centi és… Nagy levegő… egy… kettő… háá…
- De édes. Pont, mint Bella. Ő is mindig elpirult – mondta Alice, miközben fejét betolta a miénk közé, nehogy történjen valami. Jake elhúzódott és kezét maga mellé ejtette. Ez meg mire volt jó? Alice… Ezért még kapni fog! Majd én is elrontom egy pillanatuk Jasperrel. Bár, az teljesen más… Alice és Jasper szeretik egymást. De mi nem, vagyis nem úgy. Szerelmem viszonzatlan Jacob részéről. De akkor mi volt ez előbb? Lehet, hogy csak képzelődtem és meg sem történt az egész? Megeshet… Mostanában olyan zavart vagyok.
- Jake, hol tartsuk a bulit? Itt vagy kereshetek helyszínt is? – kérdezte Alice, csillogó szemmel. Jacob felém se nézve habozott – Ne húzzuk az időt! Láttam, hogy beleegyezel, hogy mindent én intézek! – kacsintott Jake-re az energiabomba.
- Légyszi, légyszi, légyszi!!! – kérlelte tovább a farkasom.
- Rendben – mondta kissé komoran Jake. Most mi lett vele? Alice már le is ment. Csak ketten maradtunk. Jacob nem nézett rám. Megköszörültem a torkom, de még mindig csak a távolba meredt.
- Akkor én… most megyek. Majd beszélünk – mondtam és elindultam a szobámba. Semmi reakció. Ennyire kellemetlen volt neki a „majdnem csókunk”? Most már totál zavar volt a fejemben.
Lenyomtam a kilincset és lehuppantam az ágyamra. Felsóhajtottam a történteken. Meglepődve vettem észre, hogy nem vagyok egyedül. Alice volt bent a szobámban. Az egyik pillanatban még a laptopján ügyködött valamit, majd már fel is pattant és a távolba meredve figyelte a jövőt. Mikor visszajött a jelenbe, odasietett hozzám.
- De jó, hogy itt vagy Nessie! A buli holnap lesz, rengeteg dolgunk van még! Most láttam, hogy ma még elmegyünk vadászni. A házat, ahol lesz, este díszítem, amíg alszotok. Aztán holnap reggel 8-kor ruhavásárlás, 10-re itt kell lennünk, hogy megcsináljam a hajad és a körmöd, a buli 2-kor kezdődik – hadarta egy levegővel. Meglepődve figyeltem rá. Vásárlás? Haj és köröm? Minek? De egy dolog még ennél jobban is aggasztott:
- Vadászni? Muszáj? – kérdeztem reménykedve. – Most nem vagyok éhes, amúgy is, majd eszek szendvicset. Nem kell vadászni.
- Ness! Igen, muszáj. Nekem hihetsz. Bármi rossz történhet, fel kell készülni – mondta Alice.
- De én nem tudok vadászni! – fakadtam ki.
- Nyugodj meg, majd belejössz – kacarászott Alice, azzal húzni kezdett az ablak… Az ablak felé?!
- Alice, most meg hova mész? – kérdeztem értetlenkedve. Kint már sötét volt, olyan 8 óra lehetett.
- Vadászni. Veled. Emlékszel? Vagy nem olyan jó a memóriád, mint az enyém? – nevetett még mindig a kobold.
- Az ablakon keresztül? – kissé hisztérikussá vált a hangom.
- Igen – vigyorgott Alice. Kiugrott az ablakon és jelzett, hogy kövessem. Óvatosan kiléptem a párkányra, és nagy meglepettségemre tökéletes egyensúlyban maradtam. Önelégülten elmosolyodtam és kiugrottam az ablakon.
- Eddig jó! – dicsért meg Alice, majd egy erdő felé mutatott – Gyere!
Hihetetlen gyorsasággal rohanni kezdtem utána. Ahhoz képest, hogy milyen sötét volt, mindent olyan tisztán láttam. Mikor már egy ideje futottunk, édes illat csapta meg az orrom. Ezt az illatot sokszor éreztem, csak most sokkal erősebben. Torkom égett. Megálltam, mire Alice odajött hozzám.
- Mi a baj, Ness? – kérdezte aggódva. Kissé nehezemre esett beszélni, mert az égető érzés egyre erősödött.
- Miért kapar a torkom? Vagyis miért ilyen erősen? – mondtam alig hallhatóan.
- Ez természetes, Renesmee. Ez a vérszomj. Eddig azért nem vetted ennyire észre, mert nem is tudtad, hogy létezik ilyen. Még mindig csodálkozok, hogy ahhoz képest milyen jól fogadtad ezt az egészet. Mint amilyen Bella volt. Neked is más a gondolkodási módod… - nyugtatott Alice, de a végét már nem bírta ki mosolygás nélkül.
A bódító illat egyre jobban megcsapott. Abba az irányba kaptam a fejem, ahonnan éreztem az állat vérét.
- Menj csak. Minden jól fog menni. Láttam – mosolygott rám bátorítóan Alice.
De már nem is törődve vele, futottam az édes illat irányába. Nemsokára meg is láttam. Egy párduc volt. Nem tudtam, hogy mit teszek. Testem magától mozgott. Halkan mögé lopództam, és egy hirtelen ütéssel elvesztette az eszméletét az állat. Fel sem fogtam, hogy mit csinálok. Fogaim belemélyesztettem és „inni” kezdtem az édes nedűt. Az torkom fellángolt, majd enyhülni kezdett az égető érzés. Mikor végeztem, elhajítottam magamtól az élettelen testet. Jesszus! Az imént megöltem egy állatot! Hogyan?! Az egész olyan természetes volt, sőt jól esett.
- Na látod, így kell ezt – termett mellettem Alice.
Ruhámra néztem. Teljesen elázott a vértől és foltos lett.
- Nyugi, vettem neked egy pár ruhát – mondta, és már előre féltem, hogy neki mennyi is jelenti a párat. – Mehetünk?
- Igen, már tele vagyok – válaszoltam, és megfogtam a hasam vigyorogva.
Elindultunk haza. A szél, gyorsaságom miatt, üdítően hatott rám. Már késő este volt.
Mikor hazaértünk, Jazz és Dora kint beszélgettek, Jake pedig a konyhában munkálkodott. Alice rögtön a szobába húzott és lecseréltette ruháim pizsamára. Nagy nehezen beleegyeztem egy csipkés, rövid darabba, de csak, mert nem akartam megbántani. Lementünk a konyhába.
- Szia Jake! Mit csinálsz? – kérdezte mosolyogva Alice.
- Vacsorát – jelentette ki komoran és még mindig nem nézett rám. Mit tettem? Meguntam ezt az egészet és leültem a tévé elé. Az NCIS késő esti ismétlése ment. Lábaimat felhúztam a kanapéra, és lehunytam szemeimet. Csak hallgattam a műsort. Kissé szédültem is, de nem nagyon foglalkoztam vele. Pilláimat elnyomta az álmosság, és tudatlanság lepte el fáradt testem.
Alice szemszög
Hazaérésünk után ráadtam Ness-re egy cuki pizsamát. Olyan kár, hogy nem alszok. Így nincs okom vásárolni magamnak ilyet. Nessie-n nagyon jól állt. Mondjuk, nem csak úgy adtam rá. Jake-nek akartam egy kis meglepit szerezni, mert délután elrontottam a kedvük. De muszáj volt. Mindennek eljön az ideje… Lementünk a konyhába.
- Szia Jake! Mit csinálsz? – kérdeztem várva, hogy ránézzen Renesmee-re.
- Vacsorát – mondta fagyosan, csak maga elé figyelve. Miért nem néz rá? Nem is figyel a kis „meglepetésemre”?
Nessie elment, s a kanapéra feküdt TV-t nézni. Szegény. Milyen nehéz lehet neki… Ha Irina akkor nem haragszik meg ránk, ha nem szól a Volturtinak… Merengésemből Nessie halk szuszogása ébresztett fel. Elaludt. Nagyon fáradt lehetett. Jut eszembe, kellene venni holnap pár dögös rucit, a látomásomhoz. Milyen jó lesz! Úúúúúúgy várom! Odamentem Jacobhoz beszélni.
- Ez meg mi volt? – kérdeztem durcásan. – Nem is figyelsz a meglepetésemre?
- Milyen meglepetés? – kérdezte Jake. Hozza a szokásos formáját… Ilyen hülye is csak egy vérfarkas lehet.
- Hát Nessie ruhája… Bár látni fogsz rajta még másabbakat is… - akartam mondani célozgatva, de Jacob közbevágott.
- Alice! Nem érted, hogy semmi sincs, és semmi se lesz köztünk? – morgott rám Jake. Ekkora hülyét. Még hogy nincs köztük semmi?
- Ha neked ez semmi, akkor én utálok vásárolni…
- Alice! Fogd már fel! Nessie megmondta, hogy én mindig az apja maradok. Ő nem szeret engem úgy, és ha neki ez kell, hogy boldog legyen, akkor jó.
- Mondd, te teljesen megbuggyantál? Szegény Ness nem érti, hogy mi bajod volt ma délután. Azt hiszi miatta vagy ilyen fagyos - nyitottam fel a szemét.
- Magát hibáztatja? – kérdezte döbbenten Jake.
- Okos kutyus! Úgyhogy ha nem hozod rendbe a dolgokat, velem gyűlik meg a bajod – fenyegettem meg. Jake még mindig lefagyva állt ott. Azt hittem, hogy a vérfarkasoknak is jobb az észjárásuk. Na ennyit erről… Renesmee motyogni kezdett álmában:
- Ne… Kérlek ne. Ne hagyj itt. Én szeretlek! – suttogta forgolódva. Pont, mint Bella. Álmában beszél…Vigyorogni kezdtem, mert tudtam, hogy ez csak a kutyusnak szólhat. Jake szívverése felgyorsult, majd a szerelmes kifejezését csalódott arcra cserélte.
- Most meg mi van Jake? Az előbb mondta ki az érzéseit, a lány, akit szeretsz, erre ilyen világfájdalmas képet vágsz – mondtam összezavarodva.
- Nem engem szeret. Azt mondta, hogy szeretlek. Nem azt, hogy engem szeret. Ha rólam is álmodott, azért mondta, hogy szeret, mert szeret, mint az apját. Vagy ha nem velem álmodott, aminek nagy az esélye, akkor arról a Mattről áradozott – gondolkozott hangosan Jake.
- Erre csak két szót tudok mondani: HÜLYE VAGY! Még akkor se veszed észre az igazságot, ha az előtted áll és integet neked. Olyan vagy, mint Nessie. Ugyanúgy nem veszitek észre, hogy szeretitek egymást. Reménytelen egy páros… - sóhajtottam fel.
Kis csönd után megszólalt Jake:
- Azt hiszem, ideje felvinni Nessie-t, biztos rosszat álmodott. – Azzal elindult az alvó Renesmee felé.
Nessie szemszög
Egy szobában találtam magam. Egy sarokban álltam, távol mindenkitől, de nem is láttak. Mintha szellem lettem volna.
Körbenéztem. Egy szőke nő tartott a kezében egy csecsemőt. A nő csilingelő hangon beszélt hozzá:
- Nyugodj meg, Renesmee! Minden rendben lesz! Anya rendbe fog jönni.
Renesmee? Akkor most lát, vagy mi? De miért a kisbabának beszél? Ránéztem a gyerekre. Ismerős volt. Hirtelen döbbentség öntött el. A csecsemő én voltam. De mit is mondott még a nő? Anya rendbe fog jönni. Ezt hogy értette? Miért kell mindennek ilyen zavarosnak lennie? Dühös lépteket hallottam. Egyre közeledett a személy. Jake volt az. Az én Jacobom. De mit keres itt? És miért néz ki ugyanúgy, mint most? Össze voltam zavarodva. Könnycseppek gördültek le az arcomon. Mi történik most? Ekkor oda akartam menni Jake-hez, de ő elindult az ajtóhoz. Szeméből düh áradt. Dühös szemmel méregette a csecsemőt. De az nem én vagyok? Miért dühös rám? Lenyomta a kilincset, de még visszanézett. Zokogva estem a lábaihoz. Úgy össze voltam zavarodva.
- Ne… Kérlek ne. Ne hagyj itt. Én szeretlek! Muszáj velem maradnod! Nem mehetsz el! Úgy össze vagyok zavarodva…
De nem hallotta. Kezem átment a lábán. Csak egy szellem voltam.
Hirtelen összerázkódtam. Csak álom volt - nyugtattam magam. Nem nyitottam ki a szemem, csak próbáltam vissza aludni az NCIS epizódra. Épp rákoncentráltam a hallottakra, mikor valaki megszólalt:
- Azt hiszem, ideje felvinni Nessie-t, biztos rosszat álmodott.
Két kéz fogott meg a térdhajlatomnál, és a hátam alatt. Jake volt, aki felemelt. Most már legalább megbizonyosodtam róla, hogy tényleg csak álom volt az egész. Tettettem, hogy alszok, mert olyan jól esett ott lenni Jake kezei közt. Mikor az ajtómhoz értünk valaki kikapott a kezéből:
- Jake! Nessie alszik. Nem lenne szép, ha kihasználnád a helyzetet – mondta Alice és ő vitt be a szobába. Ne már… De milyen helyzetet használna ki Jake? Ekkor libabőrös lettem, mert a pizsama kevésbé takart. Tényleg milyen pizsama van rajtam? Mert ez nem a szokásos rövidgatya, póló összeállításom… Alice! Tényleg, a csipkés „pizsama” amit rám adott… Jake így hozott fel? De ciki… Alice már kiment, de 5 perc múlva valaki halkan bejött. Odasuhant az ágyhoz és felém hajolt.
- Jake! – nyitott be Alice. – Mondtam, hogy gyere ki!
- Naaa…. Csak egy jó éjt puszit! Csak egy jó éjt puszikát! Csak egy ici-pici jó éjt puszikát! Hogy ne álmodjon rosszat! Léééééégysziiii! – könyörgött Jacob. Mi van?!
Jake ajka elérte az arcom. Adott egy puszit a szám szélére. Kissé hosszúra nyúlt a puszi, de én csak élveztem csukott szemekkel, még mindig alvást szimulálva.
- Hagyd ezt abba Jake! - szólt rá Alice, mire a farkasom elhúzódott tőlem.
- Jó, csak hát... - motyogta Jacob.
- Nem tudsz várni? Idő kérdése és összejöttök! - szólt rá a kis kobold.
Várjunk... Mit mondott? Várni... Idő kérdése... Összejönni... Jacob és én?
- MICSODAAAA?! - ültem fel hirtelen az ágyban, mire mindketten nagy szemekkel néztek rám. Hupsz….
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó