A maradék pár napom nagyon gyorsan elrepült. Négy óra múlva indul a repülőm, a fiúk járőröznek, Rach pedig – mint mindig – alszik. Úgy döntöttem elsétálok az erdőbe, megnézni, hogy mi változott és vadásznom is kéne még. Az utóbbival gyorsan megvoltam, mert találtam egy őzcsordát, ami éppen legelészett. Aztán a távolban szemet szúrt egy kis fény. Odafutottam, mert tudtam, hogy honnan jön. Az én kerek alakú tisztásom ragyogott az erdő kellős közepén, érintetlenül. A közepére sétáltam és élveztem, ahogy süt a Nap és szikrázik a bőröm. Lefeküdtem és szabad folyást engedtem a gondolataimnak. Először Alice látomása kúszott a szemeim elé.

Edward és én egy réten ülünk. Nevettünk valamin, de nem hallottam semmit. Edward felemelte a kezét és végigsimított az arcomon, majd a kezembe kulcsolta az övét. Ez akár baráti mozdulat is lehetett volna, ha nem látom azt, amit. Edward kezén egy karikagyűrű csillogott és az enyémen is volt egy.

Ezen a réten ültünk és házasok voltunk. Az első részében biztos voltam és a másodikban is kezdtem egyre jobban hinni, aztán az Alice-szel folytatott beszélgetésem vészjósló szavai derengtek fel.

- Hogyan változott meg a látomásod? Tudod a rétes, ahol ülök Edwarddal és eljegyzési gyűrű csillog mind a kettőnk kezén? – kérdeztem.
- Egy részlet változott mindössze – nézett mélyen a szemembe a legjobb barátnőm – Edward ujján már nincs gyűrű…

Ezek szerint mégsem leszünk házasok, de itt fogunk kikötni. A rétemen, a rétünkön, egymással úgy, hogy nekem már meglesz a párom. Azt hiszem, a lelkem legmélyén sajnáltam a dolgot, de a kíváncsiság, hogy ki lesz a társam legyűrte. Azt hiszem ez már sorsszerű, hogy Edward nem lehet a társam. Egyszerűen nem tudom miért, csak nem.
- Min mosolyogsz vámpír? – kérdezte Jacob.
- Csak egy emlék – válaszoltam.
- Van valami, amit szeretnék neked elmondani – sütötte le a szemeit.
- Bökd ki, mi nyomja a lelkedet – bátorítottam.
- Ismerted Edwardot, még amikor ember voltál… ismerted őket mind – kezdte el nagy nehezen.
- Tudom. Edward mesélte, hogy egy biológia óránk volt.
- Kíváncsi voltál, mint mindig, érdekelt téged a sok fehérbőrű és gyönyörű idegen, akik hasonlítanak egymásra, de nem testvérek – köntörfalazott.
- Jacob, kérlek, ne húzd az idegeimet – ültem fel.
- Rájöttél mik ők valójában. Aznap mesélted el nekem, hogy mindent tudsz, amikor megtámadott téged a vörös. Aznap tudtad meg az én farkas mivoltomat is.
- Aznap kérded meg a kezem először – derengett fel egy emlék.
- Bella, igent mondtál – nézett mélyen a szemembe.
Én csak bámultam őt, mint valami kődarab ültem ott. Mindig is azt mondta, hogy elutasítottam. Először azért, mert csak a barátja akartam lenni, utána meg azért, mert tudtam a bevésődéséről.
- Azt mondtad, nem akartam hozzád menni, mert csak barátként szerettelek – idéztem fel szavait.
- Igen. Te csak barátként szerettél, mégis több volt, mint mai t bárki más iránt éreztél. Megkértem a kezed, mert tudtam, hogy igent mondasz. Nem okoztál volna nekem fájdalmat.
- Rachel tudja? – kérdeztem nehezen forgó nyelvvel.
- Elmondtam neki, de neked is tudnod kellett, hogy majdnem te vagy Rach helyében, de megharapott a vámpír, így a dolog nem jött össze.
- Uhh – nyögtem.
- Várj, ez még nem a vége. Tudod, a mi népünk hisz abban, hogy a sors előre megír dolgokat. Ezért van nekünk bevésődésünk, és szerintem ezért történt veled is az, ami.
- Egy kicsit még homályos a dolog – értetlenkedtem.
- Majd idővel megérted miért mondtam – nevetett fel és felhúzott. – Mindjárt indul a géped.
- Néha olyan ködös megjegyzéseid vannak, mint Alice-nek. Esküszöm, ha nem lennétek ősi ellenségek, még kedvelnétek is egymást – vigyorogtam rá Emmettesen.
- Ja, persze – hagyta rám. – És mesélj, hogy érezted itt magad? Jössz majd karácsonykor?
- Jó volt újra itthon – mosolyogtam az itthon szón. – És igen, legalább egy napot biztosan itt töltök – mert Alice úgysem engedne többet. Fejeztem be magamban a mondatot.
- Ennek örülök, mert a fiúk már ki is találták mit kapsz karácsonyra, de meg ne próbálj a fejemben kutatni, mert nem gondolok rá még véletlen se – emelgette a szemöldökét, miközben lassan haza értünk.
- Eszembe se jutott ilyesmi.
- Bells, hol van a szerelmed és mi ez a bérelt autó? – simogatta végig a bérelt Audi motorháztetejét.
- Londonban hagytam – válaszoltam és beültem a kocsiba.
- Hű, ez de kétértelmű volt! – jött ki Rachel az ajtón.
- Viszlát Rach karácsonykor – futottam oda, hogy megöleljem.
- Várunk majd, és a sütijeidet is várjuk – kuncogott. – Amúgy, jól kikerülted a szerelmes témát.
- Rossz az, aki rosszra gondol – szálltam be a kocsiba.
- És hülye, aki nem! – kiáltotta utánam és heves integetésbe kezdett.

Én is intettem egy párat, majd a repülőtér felé kezdtem száguldani. A gépem pont sötétedéskor indult el, így csak alvó emberek „társaságát élvezhettem”. Jó volt ez a pár nap, de furcsállottam, hogy Alice nem hívott a sziklaugrás óta.

Újra az orromba kúszott London nagyvárosi illata és a saját kocsim bőrülésének mámorító aromája. Szokásomhoz híven, őrült sebességgel közeledtem a Cullen villa felé, immáron a saját kényelmes autómban. Már éreztem a többiek illatát, majd egy hangos csörömpölés hallottam. Gyorsan leparkoltam és kiugrottam az autómból. Az egyik üvegfal kitörött és Emmett most rugdosta ki a házból a darabokat megcélozva a már álló üveghalmot.
- Touch down! – kiáltotta.
- Jó újra itthon – motyogtam magamban, de Em felkapta a fejét és őrült vigyor terpeszkedett szét az arcán.
- Nézd már, hazajött a háború kirobbantó oka – mondta.
- Hagyd már! – rivallt rá Rose.
- Valaki nagyon boldognak tűnik – kacsintott rám Jazz.
- A hazatérés öröme? Vagy az öcsém miatt? – húzogatta a szemöldökét Em.
- Azt hittem Jazz foglalt és, nem vagyok hülye, hogy kikezdjek Alice pasijával. A jókedv pedig rám ragadt még otthon.
Besétáltam a bejárati ajtón, ahol egykor a nappali állt, most viszont már csak a maradványai.
- Atya úr isten! Itt meg mi történt? – csúszott a hangom felfelé két oktávot.
- Háború – suttogta síri hangon Jasper, aki a kanapé megmaradt darabjait szedegette össze.
- Christopher és Edward összevesztek valamin – ködösített Alice – és a drágalátos bátyám még meg is morogta Chris gondolatait, ezért egymásnak estek. Illetve, a denali srác esett mindennek, ugyanis Edwardhoz hozzá sem ért, hála a képességének.
- Akkor jól vannak?
- Makkegészségesek Bella, tudod vámpírok.
- Min vesztek össze? – kérdezősködtem tovább.
- Második kör – kiáltotta le Em az emeletről.
Kérdő tekintetem látván, Alice csak intett egyet és leült Esme kedvenc asztalához, magával húzva engem is.
- Emlékszel, hogy elküldted azokat a képeket nekem? Persze, hogy emlékszel… Na, azt megmutattam mindenkinek és Edward belekezdett a szokásos ez veszélyes, a vérfarkasok is azok című szónoklatba és Chris beleszólt, hogy milyen felelőtlenség volt elengedni téged, aztán tovább néztük a képeket és valószínűleg volt egy pár olyan gondolata, ami Edwardnak nem tetszett és rámorgott. Ezek után kitört a verekedés.
- Uhh –nyögtem.
- Bizony uhh – slattyogott be mellettem Emmett.
- Egyébként milyen volt? – vigyorodott el Alice és újra a régi volt.
- Nagyon jó. Karácsonykor megint meglátogatom majd őket. – Félve néztem fel a szempilláim alól mit reagálnak majd a többiek.
- Nem velünk karácsonyozol? – kérdezte Rosalie.
- Csak egy napot tölt ott a karácsonyból. Erről jut eszembe… januárban esküvő, szóval addig meg kell terveznünk mindent. Be kell vásárolni a ruhákat, meg kell venni a díszítést szerezni kell Carlisle-nak új engedélyt, mert a régi lejárt. Milyen virágok legyenek? És…
- Ebből én csak annyit hallottam, hogy ruhákat kell vásárolni Alice. Nem lehetne inkább, hogy te megveszed, én pedig felveszem bármi is az? – kérdeztem elfúlóan.
- Akkor honnan tudjam, hogy jól áll-e rajtad? – tette csípőre a kezét.
- A jövőbe látsz – mosolyogtam rá és elindultam felfelé a lépcsőn a szobám felé.
- Várj Bella! – szólt utánam Alice.
- Tessék? – fordultam vissza.
- Semmi, menj csak nyugodtan – vigyorgott önelégülten.
- Fura vagy.
- Ő mikor nem az? – suttogta egy hang közvetlenül mögöttem.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.