(11.fejezet)

• . Rohantam ahogy csak bírtam. már nem jártam messze mikor hallottam szerelmem kiabálását
• Elmegyek de sohasem leszek a tied!!!!!!!!! SOHA! -majd végre beértem és rátámadtam az idegen vámpírra
• Hagyd őt békén!
• Nocsak nocsak… hmm édes azt hiszem valaki, vissza akar kapni.. kíváncsi vagyok vajon akkor is így védene ha tudná h megölted a saját szüleidet?- kérdezte az idegen .Bellára pillantottam és  láttam h teste összegörnyed és zokogni kezd. Nem lenne képes rá.. Bella sosem tenne ilyet…Majd az idgen felráncigálja karjánál fogva
• Halljam így is szeretni tudod őt edward? – kérdezte Tanya
• Sosem lenne képes erre
• Ó édes nem mesélted el neki? Pont neki nem, akit annyira szeretsz… csak nem félsz hogy megutál a múltad miatt? Mond el neki hallja csak.. mond el neki Bella, hogy miattad haltak meg a szüleid
• Elég… kérlek. ne… - mondta szinte már suttogva, de hangjából tisztán kivehető volt a fájdalom
• Nos edward? Így is annyira oda vagy érte? Hiszen nem több egy egyszerű gyilkosnál…-mondta tanya gúnyos mosoly közepette… megragadtam a karját
• Ide figyelj Tanya és te is –mutattam az idegenre- Bella nem ölt meg semmit főleg nem a szüleit… és ha mégis megölte volna őket… attól még ugyan annyira szeretem őt… az életem is odaadnám érte… ha gyilkos ha nem szeretem őt…mindennél jobban… feltétel nélkül… Épp ezért nem hagyom hogy egy ujjal is hozzáérjetek világos?!- kiáltottam majd tanyat egy fának löktem.  és az idenre vetettem magam… egy ideje harcolhattunk mikor megjelentek testvéreim. Mikro észrevették tanyaék a túlerőt azonnal menekülőre, fogták a dolgot…rose-ék utána is indultak.. én pedig oda léptem a térdein támaszkodó szerelmemhez… ő felnézett rám és szeméből mélységes fájdalmat láttam… és mire mindig is vágytam… mérhetetlen nagy szerelmet…
• Gyilkos vagyok… - mondta olyan halkan hogy alig bírtam meghallani… nem szóltam semmit csak felkaptam őt és elindultam vele haza… nem siettem egy kicsit sem.. egyikünk sem szólalt meg… élveztük hogy újra ilyen közel vagyunk egymáshoz… Nem telt bele sok idő és megérkeztünk házunkhoz ahol kis családom már várt minket…elsőnek alice jött oda.
• Jól vagy Bella? – kérdezte aggódva majd miután letettem megölelte őt
• Semmi bajom... köszönöm… - mondta halkan és rám nézett
• Elmondanád ki volt ez az idegen? – kérdezte kissé ingerülten Rose
• Hol van most?
• Sikerült megszökniük tanyaval…sajnálom.. – mondta jazz
• Ugyan…
• Szóval ki ő? – kérdezte ismét Rose

(bella szemszöge)

• A neve… Peter…és amint láttátok...ő egy ..vámpír…
• Honnan ismered őt?
• Hát ez egy.. nagyon…hosszú történet… - kezdtem
• Bella időnk mint a tenger… szóval? Köze van az emberi életedhez? – kérdezte alice miközben a kanapé felé invitált minket. Miután mindenki leült (nagy örömömre edward mellettem foglelt helyet bár nem ért hozzám…)belekezdtem a mesélésbe.
• Rendben.. akkor elmesélem hogyan változtam… át…Az egész a 17. születésnapom után kezdődött. kiadtak egy új vámpíros filmet.. bizonyára ti is hallottatok róla.. az egész világ ebbe az őrületbe kezdett bele.. én is imádtam  a filmet.... a kedvencem volt. Így egyik nap felmentem a netre.. beírtam a film címét és kihozott fan oldalakat. Ahol fanfikcióktól elkezdve a chat ig mindent meglehetett találni… és igen itt kezdődtek a bajok.. olvastam rengeteg fikciót és chateltem a fikciók íróival és a többi rajongókkal. Egyszer csak rám írt ő… akkor még nem tudtam ki az.. rendes volt nagyon… szerettem vele beszélgetni… miután rám írt egyre többet jártam fel az oldalra beszélni vele. Annyira egy hullámhosszon voltunk hogy már a telefonszámomat is megadtam neki.. egyszer mikor telefonon beszélgettünk…elmondta hogy vámpír.. és hogy belém szeretett.. persze nem hittem le neki…kinevettem… miután egyre többször mondogatta megijedtem.. megijedtem.. hogy őrült… vámpírok a XXI. Században? Ugyan ki hinné el? Azt mondta belém szeretett.. én meg kinevettem… mondtam neki „hisz még csak nem is láttál” erre ő dehogynem.. egész éjjel téged figyeltelek… megijedtem.. honnan tudja a címemet? Megkéretem, hogy ne keressen többé. Féltem tőle. Ő megfenyegetett… azt mondta végez a szüleimmel ha nem leszek az övé.. mondtam neki hogy nem tudná megölni őket.. édesapám...rendőrfőnök volt…kinevetett… azt mondta egy vámpírnak meg sem kottyan egy gyenge ember.. és hogy majd átváltoztat.. és örökké az övé leszek.. de ha nem megyek el hozzá a szüleim… meghalnak…- hangom meg csuklott.. már zokogtam könny nélkül…
• Kérlek… tudom hogy nehéz.. de…folytasd…

Rendben…-feleltem suttogva- nem hittem neki.. mondtam hogy szálljon le rólam… és egy ideig nem keresett, azt hittem. Azt hittem vége van így nem  szóltam a szüleimnek erről egy szót sem.. de nem így volt…korántsem volt még vége ennek.. eltelt 2 hónap az utolsó beszélgetésünk óta Peterrel elérkezett a nyári szünet. A családommal együtt Olaszországba utaztunk nyaralni volterába. Körülbelül 3 napja lehettünk ott…mikor… mikor… kora este a szállásunk felé tartottam szüleimmel énb előre mentem ők meg romantikáztak hátul… és… megjelent ő… rögtön felismertem profilképéről… megszólított” mi az Bella… azt hitted lemondtam rólad?… ezek szerint nem ismertél ki igazán…megmondtam hogy gyere velem nem? Én nem akartam de te nem hagytál más kiutat ” mondta és rátámadt a mit sem sejtő szüleimre. hiába kiabáltam.. hiába tettem bármit is… késő volt… megölte őket… majd felém fordult és így szólt „ nos Bella mit választasz? Velem tartasz önként és élsz velem z idők végezetéig vagy… a szüleid sorsára jutsz…” nem hittem el hogy megölte őket… a gyorsasága az ereje.. és akkor leesett.. igazat beszélt.. tényleg vámpír.  Ránéztem és így szóltam  „inkább a halál mint hogy a szüleim gyilkosával éljek örökké” erre ő rá világított az igazságra… „ én öltem meg, ez igaz.., de a te hibád volt.. miattad haltak meg… képes voltál feláldozni őket a saját boldogságodért…Gyilkos vagy Bella… és ha nem leszel az enyém.. nem leszel senki másé… ezzel a tudattal küldelek a másvilágra… megölted a saját szüleidet… egy gyilkosként halsz meg” mondta majd rám vetetette magát.. és .. a falnak szorított majd megcsókolt… próbáltam ellenkezni… de nem ment…túl..erős volt.. nagy ellenkezésem odáig fajult hogy felsértettem a kezem és a vérem szagára azonnal a sebre kapott és elkezdte szívni a véremet.. utána már csak arra emlékszek, hogy 4 csuklyás ember jelent meg.. aztán éget aa kezem…tűz.. majd mikor felébredtem… már Aroval találtam szemben magam…- Alice együtt érzően a vállamra rakta a kezét. De én nem néztem rá.. nem bírtam...senkinek a szemébe nézni…- gyilkos vagyok..az én hibám… -mondtam megtörten tele fájdalommal… majd hallottam hogy valaki elhagyja a szobát… feltételezem jasper volt mert alice rögtön utána indult.. még mindig nem mertem felnézni... megutáltak.. jasper..alice… nem bírtak egy légtérbe maradni egy gyilkossal… éreztem hogy edward teste megfeszül mellettem.. a többiek is biztos így gondolják. Nem bírtam tovább felpattantam nem néztem rájuk felmentem a szobámba…

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.