- Valami baj van? – aggódtam rögtön.

- Dehogyis. Csak ideje mennem. Későre jár, és szeretnék még futni is egy kicsit – magyarázkodott.

- Jó lesz úgy, hogyha megnéztük, akkor visszaviszem neked az összes DVD-t, amit hoztál? – érdeklődött Alice.

- Ráértek vele. Láttam már őket párszor – legyintett Bella. – Hát akkor további szép estét nektek – köszönt el.

Felpattantam, hogy kikísérjem, de ő megállított.

- Kitalálok egyedül is, ne zavartasd magad.

- Szeretnélek kikísérni – néztem rá gyengéden, amitől elakadt a lélegzete, majd szíve őrült iramban kezdett verni, de végül bólintott.

- Szia, Bella – ordított le Emmett és Jasper kórusban az emeletről, hogy Bella biztosan meghallja.

- Sziasztok, fiúk – válaszolta ő is hangosan.

Felsegítettem rá a kabátját, majd miután az Alice-Rose duótól is elköszönt, az ajtó felé indultunk. Udvariasan előre engedtem, amiért kaptam cserébe egy kápráztató mosolyt, majd lassan a kocsija felé haladtunk.

Integettem neki, majd néztem az Audi távolodó alakját, mikor egyszer csak lefékezett, majd visszatolatott. Bella kipattant belőle, majd megszólalt.

- Ezen a héten nem jó, de a jövő héten ráérek.

- Mégis mire? – kérdeztem értetlenül.

- A vacsorára – felelte egyszerűen, nekem pedig rögtön leesett, hogy milyen vacsoráról is beszél.

- De hát te nyertél! – értetlenkedtem.

Egy pillanatra csalódott képet vágott – aminek láttán majd megszakadt halott szívem -, de aztán rendezte az arckifejezését.

- Ha nem, hát nem – rántotta meg a vállát, majd készült visszaülni az autóba.

- Én nem ezt mondtam – ellenkeztem rögtön. – Csak azt hittem, ha te nyersz, akkor az alku rám eső része már nem számít.

- Oké, akkor kérj meg! – fordult vissza felém.

- Bella – mondtam lágyan -, eljönnél velem vacsorázni?

- Majd megnézem a naptáramat - szegte fel az állát.

Tudtam, ha most nem kérdezem meg, holnapig bele fogok halni a kíváncsiságba.

- Kérdezhetek valamit?

- Persze.

- Te is B kategóriásnak tartasz? – kérdeztem félve.

Ajkai elnyíltak, ahogy közülük egy nevetés csúszott ki, majd végül csillapodott a hatalmas jókedve.

- Emlékszel rá, hogy azt mondtam, van pár A-kategóriás pasi is? – kérdezett válasz helyett.

- Igen – vágtam rá.

- Akkor gondolkozz el ezen! – mosolygott, majd közelebb lépett hozzám és lábujjhegyre állva adott egy puszit az arcomra.

Intett egyet, majd visszaült a kocsiba és elhajtott.

Miközben a ház felé lépkedtem, eldöntöttem, hogy soha többé nem mosok arcot, nehogy lemossam a puszija nyomát, ami, mint a bejárati ajtó üvegében megszemléltem, egy szájfényes ajaklenyomat volt…

U.i.: A Vámpírnaplók nézésekor az akadozós rész... Na, az pont ott van, amikor Damon - sóhajtás - éppen Edról és Bellsről beszél! Cselesek vagyunk, mi?

Pusz

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.