|
36. fejezet - Irány Fairbanks!
2010.08.20. 11:56
(Bella szemszöge)
Az utolsó gondolatom most is, mint mindig, Edward volt, és tudtam, bármennyire nem akarom, de mi még találkozni fogunk.
Az éjszaka közepéig álomtalanul aludtam, majd hirtelen különös képsorozat jelent meg a szemem előtt.
Egy gyönyörű házban jártam. Nagyon hasonlított a Cullen villához. Mindenhol pasztellszínek, és minimál stílus.
Hangos szóváltás hallatszott az emeletről. Felsiettem a lépcsőn és benyitottam az első ajtón, amit megláttam. A szoba közepén két személy állt, és épp hevesen vitatkoztak.
- Mondd, ő miért jobb, mint én? – kérdezte a nő. Szőke hajában, eperszínű tincseket fedeztem fel.
- Te vagy az egyik legcsodálatosabb nő a világon! És bolond voltam eddig, hogy nem vettelek észre… De most már késő! Heidi segített nekem, nélküle még mindig a szobámban ülnék, és Bellára gondolnék! – jelentette ki… Edward. Végignéztem rajta. Annyira szívszorítóan tökéletes volt. Az eddigi elképzeléseim semmik voltak ehhez képest.
- A félvér Bella? És Ő? Mivel fogott meg? Egyébként is, halott! – kiabált a nő.
- Szeretem Őt, még most is… - felelte Edward.
- Akkor miért vagy másik nővel? – mosolyodott el gúnyosan.
- Sokkal tartozom Heidinek.
Ismét zihálva keltem fel.
Vajon meddig fognak ezek az álmok kínozni? És mikor tudom teljesen kiverni a fejemből Edwardot? Vajon új életet tudok kezdeni Ryan oldalán? Vagy örökre magányos leszek?
Nem tudtam rájuk a választ.
Kinéztem az ablakon és láttam, hogy már pirkad. Elvégeztem emberi teendőimet, majd lesiettem a lépcsőn.
- Jó reggelt! – mosolygott rám Sarah, ahogy leértem a nappaliba. – Csináljak reggelit?
Mosolyogva megráztam a fejem.
- Akkor eljönnél velem vadászni? – termett előttem Ryan.
- Nem is tudom… - tétováztam. Semmi kedven meghallgatni a bocsánatkéréseit, főleg a tegnap után.
- Kérlek, Bella… - nézett mélyen a szemembe.
Kelletlenül rábólintottam.
- Nem! – kiáltotta egy hang a hátam mögül. Megpördültem a tengelyem körül és Monicával találtam szembe magam.
- Miért is nem? – lépett elém Ryan.
- Mert szeretnék beszélni a legújabb családtagunkkal… És egyébként is, mi jogon sajátítod ki? - mosolyogva mellém lépett és megragadta a karom. – Pápá, Ryan!
Egyenes az erdő széléig húzott, onnan pedig eszeveszett futásba kezdett. Nem bírtam tartani vele a lépést, ezért egy idő után lemaradtam.
Lassan kullogtam utána, inkább nevezném kocogásnak, vagy gyors sétának, amit futás néven csináltam.
Monica vigyorogva futott felém.
- Na mi van félvérkém? Túl gyors a tempó? – gúnyolódott.
- Azt kell, mondjam, hogy igen…
- Ajj, akkor megint én győztem… Bár félvért még nem vertem el! – nevetett fel. Ebben a pillanatban ismertem meg Monica egyik legfontosabb jellemfonását: a gondolkodása tiszta Emmett.
- Arra gondoltam, hogy vadászunk, utána pedig leülünk és beszélgetünk. – vázolta a terveit. – Oké?
- Oké! – igazából bármibe belementem volna, csak ne kelljen visszamennem a házba Ryanhez.
Én fél óra alatt végeztem – nem is ittam túl sokat, egy őz bőven elég volt – de Monica mindenáron medvét akart ,,enni”. Ezért messzebbre kellett mennünk, ami még több időt vett el… legnagyobb örömömre. Még egy kicsit halogatni szeretném a találkozást Ryannel.
- Nem volt még elég? – kérdeztem kuncogva, miközben Monicát néztem, ahogy egy medvével küzd.
- Ebből sosem elég… - nézett rám vigyorogva, majd végre neki állt táplálkozni.
Miután mind a ketten úgy éreztük, hogy ennél többet már nem tudunk „enni”, elindultunk egy rét felé.
Törökülésben leültem a fűbe, Monica pedig mellém telepedett.
- Hogy ismerkedtetek meg? – kíváncsiskodtam.
- Véletlenül neki mentem az utcán. – mosolyodott el – Iszonyúan zavarban voltam, de ő azt hitte, azért mert tetszett nekem! – kacagott fel. – Pedig csak szégyelltem magam, mert sosem voltam az a béna típus. Megpróbált elbűvölni, de faképnél hagytam. Első benyomásra egy nagyképű hólyagnak tartottam. Egész hazáig dúltam-fúltam, de másnapra az egész incidenst el is felejtettem, hisz iskolába kellett mennem, stb. 3 nappal később, az egész suli az új diákokról pletykált. Smithék öten költöztek oda, Sarah, Matt a szülők, Ryan, Josh és Robert, mint a gyerekeik.
Josh amint észre vett a suli menzáján, egyből elvigyorodott, emlékeztetve a napokkal ezelőtti félreértésről. A story csak itt kezd érdekessé válni. – figyelmeztetett Monica. – Robert látta Joshon, hogy mennyire tetszek neki, ezért fogadott vele, hogy úgysem tud meghódítani. Robert tudhatta, hogy mennyire ellenszenvezek Josh-sal, mert elég nagy dologban fogadott.
- Mi volt az? – vágtam közbe.
- Majd később megtudod! De visszatérve a történetre: Josh nem tudott becserkészni, mivel meg makacsoltam magam. Hiszen miért adnám oda magam az első pasinak, aki az utamba kerül? – tette fel a költi kérdést. – Viszont Josh idegesítően sokszor került az utamba. Mindent tudott rólam, pedig semmit sem meséltem neki magamról. Aztán az egyik nap… - egy kis szünetet tartott a drámai hatás kedvéért. – berántott a szertárba és megcsókolt. – ördögien elvigyorodott – Természetesen felpofoztam, majd visszacsókoltam.
- És hogy tudtad meg, hogy vámpír?
- Az egyik hétvégén a családjával elutaztak „sátorozni”. Én meg akartam lepni, ezért utánuk mentem. A fönti kisvárosban megmutatták a helybéliek, hogy Smithék merre mentek „kirándulni”. Egy darabig a turista útvonalon haladtam, de véletlenül, letértem róla, és egy réten találtam magam, ahol Josh éppen egy állat vérét szívta. Elájultam.
Eltátottam a szám. Monica megértően mosolygott rám.
- Amikor felébredtem Smithék erdei házában találtam magam. Először azt hittem, csak álmodtam az egészet, de Sarah és Matt elmesélt mindent. Hogy kik ők, mivel táplálkoznak, hogy miért élnek emberek között, egyszerűen mindent.
- És nem féltél tőlük?
- Az elején még bizalmatlan voltam velük szemben. Aztán rájöttem, hogyha bántani akartak volna, azt már rég megtehették volna.
- És happy end lett a vége. – fejeztem be.
- Pontosan. – bólintott.
- És a fiúknak akkoriban milyen volt a viszonyuk? – kíváncsi voltam a Ryan és Robert közti viszályra. Már az elején tudtam, hogy Ryan nem miattam ölte meg a testvérét. Valami más okból tette ezt, és nekem meg kell tudnom!
- Mind a hárman testvérként tekintettek egymásra. Együtt voltak jóban-rosszban. Főleg Ryan és Rob, mivel ők együtt csatlakoztak Sarahékhoz. Aztán megromlott a viszonyuk – amit máig sem tudok, hogy miért – és lett az összekötő kapocs közöttük.
- Tehát semmit sem tudsz, hogy miért ölhette meg Ryan Robertet?
- Nem – rázta meg a fejét – De nem hiszem, hogy miattad. – nézett rám bocsánatkérően.
- Én is így gondolom… - vallottam be – Azt gondolom, hogy Ryan mindenképpen meg akarta gyilkolni a testvérét – és ennek köze van az évekkel ezelőtt megromlott viszonyunkhoz – tehát, én csak egy alibi voltam, hogy kiiktassa a képből.
- Meglepően jól látod a helyzetet, ennek örülök! – Monica kifejezése hirtelen aggódóvá vált – Csak azt nem értem, hogy Sarah és Matt miért siklottak el ilyen könnyen a dolog felett.
- De Sarah az mondta, hogy Matt helyre teszi Ryant! – méltatlankodtam, de Monica megcsóválta a fejét.
- Nem beszélt vele- Csak visszavonult a szobájába, ahova nemsokára Sarah követte. A legfurább az egészben, hogy Sarah régen soha nem engedte volna ezt! – aggodalmaskodott – Teljesen kifordultak önmagukból! És ezt nem csak én vettem észre, hanem Josh is.
- Most mi lesz? – kérdeztem.
- Nem tudom… - sóhajtott lemondóan. – Látom, hogy Ryan szeret téged. És ha minden normális lenne – a körülményekhez képest – akkor nagyon örülnék, ha te lennél a párja- De így… csak azt szeretném, ha vigyáznál vele! Tedd boldoggá, de ha bármi gyanúsat észlelsz, szólj nekem! – utasított.
- Rendben – mondtam.
Hazafelé vettük az irányt, de közel se olyan gyorsan, mint idefelé menet.
A házba belépve, mind a ketten a nappaliba mentünk, ahol már mindenki ott volt.
- Sziasztok! – köszönt ránk Sarah mosolyogva – Hogy telt a vadászat?
- Jól éreztük magunkat… Kellett már ez a csajod délután. – válaszolt Monica, rám mosolyogva.
- Sajnálom, hogy lelombozlak benneteket, de korántsem ilyen vidám témáról szeretnék veletek beszélni! – állt fel Matt. Talán most akar Robert haláláért felelősségre vonni Ryant? – kérdeztem magamtól. – El kell költöznünk! – Sarahval már 4 éve élünk itt és eléggé feltűnt a helybélieknek, hogy hirtelen gyarapodott a családunk.
- Hova költöznénk? – tudakolta Ryan.
- Észak- Amerikában, azon belül is Alaszka második legnagyobb városába, Fairbanksbe. Ott van Alaszka egyik legrégebbi egyeteme, ezért úgy gondoltuk, kivételesen járhatnátok oda, így nem unnátok el hamar magatokat.
- Jól hangzik… - mondta Monica.
- Egyetértek. Azt olvastam, hogy a Sarki fény gyakori jelenség arra felé. – csatlakozott Josh.
- Benne vagyok! – szólalt meg mellőlem Ryan.
Minden szempár rám meredt.
- Oké. – nyögtem ki.
- Akkor, ha mindenki beleegyezett irány Fairbanks! – mondta ki a végszót Matt.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
brutális szadista...ok, ez az új nevem! xD :)