( Bella szemszöge)

Mikor kinyitottam a szemem, egy ismeretlen szobában találtam magam.
- Felébredt! Felébredt! – hallottam meg magam mellől egy kislány izgatott hangját. Biztos Hanna az. Megfordultam, és egy csillogó szempárral találtam magam szembe.
- Szia. Most akkor te vagy Edward bácsi barátnője?
- Szia. Szeretnéd, ha az lennék? – mosolyogtam rá. Örülök, hogy korán reggel ennyit ki tudtam magamból préselni.
- Tudom, hogy az vagy. Edward bácsi mondta, hogy már puszilkóztatok is. – kezdett el kuncogni. Nagyot nyeltem. Most mit mondjak?
- Amúgy Alice néni azt mondta, hogy lent várnak. – szerencsére nem kellett magyarázkodnom. Leugrott az ágyról, majd kifutott a szobából. Fantasztikus! Itt vagyok egyedül, egy tök ismeretlen helyen, és Edward sehol. Ilyenkor miért nem tud itt lenni? Nagy nehezen kikászálódtam az ágyból. Ú, nem jó ez a korán kelés.
- Szia. – hallottam meg egy hangot az ajtó felől. Emmett volt az, és alig bírta visszafogni nevetését.
- Mi az? – kérdeztem értetlenül, de amikor végignéztem magamon, megértettem reakcióját. Egy szál toppban és tangában virítottam előtte. Ki öltöztetett így fel? Gyorsan magamra kaptam a takarót, de amilyen szerencsétlen vagyok, megbotlottam benne, és előre tanyáztam. Miért is ne? Már megszokhattam volna.
- Jól vagy? – termett hirtelen mellettem Edward. Őt eddig nem láttam. Lehet, hogy itt volt, és végignézte a szerencsétlenkedésem? Biztos főnyereménynek tart egy ilyen bénát, mint én.
- Aha. Semmi baj. – tápászkodtam fel. A takaró lecsúszott rólam, és én elvörösödtem.
- Emmett már elment. – kuncogott reakciómon. Hú! – fújtam ki a levegőt.
- Hogy van az én hercegnőm? – ölelte át derekamat hátulról.
- Nagyon jól. – mosolyodtam el. – Amúgy mennyi az idő? – Edward erre ismét kuncogni kezdett.
- Mi olyan vicces? – fordultam szembe vele.
- Kicsit sokáig aludtál. Már fél három van.
- Mi? – kérdeztem izgatottan, s majdnem megint eltanyáztam. Szerencsére Edward még idejében megfogott. Hogy lehetek ennyire szerencsétlen? – Anyuék már biztos aggódnak. Ki fognak nyírni, ha hazaérek.
- Nyugi, kicsim. Alice felhívta őket, hogy itt aludtál. Anyukád roppant kíváncsi volt. – vigyorodott el.
- Jaj, ne! Tuti ki fog faggatni. Nem költözhetnék ide? – néztem körbe a szobában.
- Sajnálom, de nem. Alice elhozta a cuccaidat, amire szükséged lehet. Minden ott van abban a táskában. – mutatott egy fekete sporttáska felé. – Most magadra hagylak. – nyomott puszit arcomra, majd elhagyta a szobát. Okés, vágjunk bele! Átvittem a táskát a fürdőbe. Beálltam a zuhany alá, s vagy fél óráig csorgattam magamra a vizet. Imádok zuhanyozni. Megtörölköztem, majd fogat mostam. Bátorságot gyűjtöttem ahhoz, hogy kinyissam a táskát. Tegnapról megismerve Alice-t, biztos valami felvehetetlen ruhát választott nekem. Erős vagy Bella. Kinyitottam a táskát. Meg akar ölni! – sóhajtottam fel. A mai viseletem egy farmer miniszoknya, egy királykék blúz, és egy kék magas sarkú lesz. Baró! Nem elég, hogy kitöröm a nyakam, még a seggem is le fog fagyni ebbe a vacakba. Kell lennie másnak. – kutattam tovább, de semmi. Magamra kapkodtam a bugyit meg a melltartót, majd felhúztam a szoknyát. Fantasztikus! Kint van belőle a fél seggem. Felvettem a blúzt is, majd kifésültem a hajamnak nevezett valamit. Egyáltalán honnan szedte ezt Alice? Mert ezek biztos nem az én cuccaim. Visszavittem a táskát a szobába - amit még mindig nem tudom, hogy kié- felhúztam ezt a borzalmat, majd megindultam lefelé a lépcsőn. Még szerencse, hogy a szemem előtt volt, különben sohasem találtam volna meg, amilyen szerencsétlen vagyok. Meg tudod csinálni, meg tudod csinálni.  Szépen lassan haladjunk. Megvan az első lépcsőfok. Ügyes vagy. Most jöhet a többi. Már majdnem leértem, amikor hirtelen elvesztettem az egyensúlyom, s az utolsó három lépcsőfokot gurulva tettem meg. Most mondja valaki, hogy nem vagyok egy főnyeremény. Az Istenit, hogy még ezt is elcseszem. Gyorsan felpattantam.
- Jól vagyok, jól vagyok. – emeltem fel kezeim, majd megigazítottam magamon a ruhát.
- Itt meg mi történt? – lépett be az ajtón Edward.
- Bellácska szaltózni akart egyet. – kezdett el röhögni Emmett.
- Mi? Kicsim jól vagy? – dobta el a szatyrokat kezeiből, majd hozzám sietett.
- Jól vagyok Edward. Nincs semmi bajom. – próbáltam nyugtatgatni.
- 5 percre megyek el, de ti még ezalatt az idő alatt se tudtok vigyázni rá. – fordult dühösen a többiek felé.
- Az én hibám volt. Nem figyeltem. – hirtelen megkordult a hasam. Hupsz!
- Éhes vagy? – fordult vissza hozzám. – Gyere! – kezdett el húzni a konyha felé. Leültetett, utána pedig visszament a szatyrokért.
- Mit kérsz? – mosolygott rám.
- Jó lesz egy szendvics is. – anyuék már biztos nagyon idegesek. Igaz, hogy nem várom a faggatózásaikat, de azért azt nem szeretném, ha szívinfarktust kapnának miattam. Miután meguzsiztam, elköszöntem a többiektől – jobban mondva mindenkitől a szőke hajú lányt kivéve, ugyanis ő úgy bánt velem, mint egy leprással – majd Edward hazahozott.
- Biztos, hogy bejössz? – álltam meg az ajtó előtt. Apa kocsija ugyanis a ház előtt parkolt.
- Biztos. – mosolygott rám, majd benyitottam.
- Hazajöttem! – kiáltottam el magam.
- Felviszem a táskát a szobádba, jó? – kérdezte tőlem Edward. Elmenekül a kis gyáva. Magamra hagy ezekkel a piócákkal.
- A konyhában vagyunk. – hallottam meg anyu hangját. Edward megindult az emeletre, én pedig a konyha felé tartottam.
- Sziasztok. – álltam meg az ajtóban.
- Milyen volt? Mesélj! Ugye rendesen bánt veled? Élvezted? – kérdések hadát zúdította rám anya.
- Nem tudom, miről beszélsz. – próbáltam a hülyét játszani. Még életemben nem voltam ennyire zavarban. Az ősökkel beszélni a szexről? Grrr, kiráz a hideg. Apára félve pillantottam. Anyun látszott, hogy őt nem zavarja a dolog, de nem tudtam, apa, hogy vélekedik erről.
- Nem kell így nézned rám. Anyád mindent elmondott. – arcáról nem lehetett leolvasni érzelmeit.
- Jó napot! – állt meg mellettem Edward.
- Szóval te vagy az a ficsúr, aki felhúzta a lányomat. – lépett apa Edward elé. Úristen! Nála van a pisztolya. Szemem Edward és apa között cikázott. Feszült csend állt be.
- Szeretem a lányát, uram. – szólalt meg Edward. Apa meredten nézett rá.
- Csak vicceltem. Üdv a családban! – verte vállba Edwardot. Kifújtam a levegőt. Én majdnem elájulok, és ő csak viccel?
- Ha ha ha – feleltem gúnyosan. Edward átölelt. Honnan tudta, hogy most erre van szükségem?
- Hát nem édesek? – kérdezte anya meghatottan.
- De, azok. Hagyjuk őket kettesben, asszony. – kezdte el apa húzni anyát kifelé. – Mi is voltunk annak idején fiatalok. – kacsintott rám.
- Ez ultra ciki volt. – temettem arcom szerelmem mellkasába.
- Kicsit. De nekem megérte. – emelte fel fejem, majd lágy csókot lehelt ajkamra.
- Ma még nem is kaptam rendes csókot. – kezdtem el duzzogni. 
- De bátor lett valaki hirtelenjében. Az előbb miért nem voltál ennyire határozott? – húzta fel szemöldökét.
- Nem is tudom, kinek reszketett a lába. – vágtam vissza neki.
- Mi? Ez nem is igaz. Én igenis férfi voltam. – sértődött meg.
- Persze, persze. – kuncogtam rajta egy jót.
- Ezért meg kell, hogy büntesselek.
- Juj, de félek. – rémült arcot vágtam.
- Félhetsz is. – Edward közelebb húzott magához, s a következő pillanatban már az ajkamon éreztem gyöngéd, puha száját. Hozzásimultam, s hajába túrtam. Ajkaimat széttártam Edward behatoló, érzéki nyelvének.
- Bella… - anya hangjára szétröppentünk. – Ó, bocsánat.  Igazán nem akartam zavarni. – sütötte le szemeit.
- Semmi baj. Miért hívtál?
- Látogatód van. – még mindig nem mert a szemembe nézni. A részleteket nem lett volna rest kihúzni belőlem, de egy csóktól zavarban van? Ez vicces.
- És ki az?
- Én. – Edward torkából egy morgás tört fel, a hang hallatán.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.