Több hónappal később….


Végre hazamegyek! Úton vagyok hazafelé. El sem hiszem, hogy ilyen könnyen elengedtek, bár az orromra kötötték, hogy figyelni fognak. De hazamegyek! Pár óra elteltével már a kis tisztásra parkoltam, az autóval. El sem hiszem, hogy itt állok a Cullen ház előtt. Ekkor rohant ki egy sereg vámpír elém.
- Lia! ÓÓ de örülök neked! – ugrott a nyakamba szokásosan Alice, de most egyáltalán nem zavart. Ha ember lettem volna már patakokban folyt volna a könnyem.
- Alice te kis tündér! De hiányoztál! – elengedtem, de egyfolytában csak mosolyogtunk egymásra valamint Alicenak a válla szépen lassan rázkódni kezdett. De hiányzott ez a kis őrült.
- Hello kislány! Végre itthon, hiányoztál! – köszöntött Emett, majd megforgatott a levegőben, utána pedig úgy magához szorított, hogy vámpír létemre is majdnem összenyomódtam.
- Szia Lia! Helyesbítek lányom! – ölelt át szorosan Esme, és csatlakozott a férje is, így ketten öleltek egyszerre, de olyan jól esett. Esme is sírt, mármint nem úgy mint egy ember de sírt, csak könnyek nélkül.
- Hello Lia! Örülök, hogy itt vagy. A verda készen van. – mosolygott Rose, majd megölelt.
- Na akkor most jöjjön Jazzy fiú! – elnevettem magam majd átöleltem Jaspert is. Edward hol van? Őt sehol sem látom!
- Edward hol van? – kérdeztem meg, mire mindenki feszült lett. Én is nyugtalan lettem. Mégis mi történt amit elhallgattak előlem.
- Elment vásárolni drágám. Semmi gond. – terelte a figyelmem Esme, majd betolt a házba. A ház nem sokat változott sőt szinte ugyanolyan maradt, mint az emlékeimben. Leültünk a nappaliban és mindenkinek el kellett mesélnem, hogy mi, hogyan történt. Ezek után persze rengeteg kérdésre kellett válaszolnom, amikre a válaszaimat nagyon figyelmesen végighallgatták. Hiába voltam most boldog. Úgy éreztem egy részem hiányzik. Nem volt itt Edward. Mégis hol lehet? Mit csinál vagy esetleg kivel? Megőrülök ha nem tudom meg minél előbb. Mindenki csendesen csevegett amikor hirtelen kicsapódott az ajtó és bejött Tanya utána pedig Edward. Tanya egyből amint meglátott elém szaladt.
- Szia Lia! Képzeld míg te odavoltál én és Edward…. szóval Edward eljegyzett. Két hónap múlva lesz az esküvő, hát nem csodálatos? - Ebben a percben ordítottam volna a fájdalomtól. Tanyának tényleg ott fénylett a kezén az a karikagyűrű. Ez a fájdalom rosszabb volt mint az átváltozásom. Edwardra néztem akinek sziklaszilárdnak tűnt most a tekintete, sehol a gyöngédség, sehol a lávához fogható folyékony topáz.Fájt a szívem. Hová tűnt Edward?
- De Tanya, ez igazán csodás. De most elmegyek levegőzni egy kicsit. – mondtam fojtott hangon neki, majd kimentem a házból és befutottam az erdő sűrűjébe. Igaza volt Alicenak, hogy minél hamarabb döntsek, de hát nem is voltam itthon és Edward sem írt olyan bőven abban a francos levélben. Egyetlen kérdés cikázott a fejemben hosszú percek óta. Mihez kezdjek most? Végleg elveszítem azt aki nekem a világot jelenti?

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.