Haragudtam és mérges is voltam egyben. Hogy-hogy nem mondták el nekem ezt a dolgot? Véletlenül nem felejtettek el valami kis apróságot? Mondjuk azt, hogy Edward meg Tanya össze fognak házasodni. Nem is merek ilyen dolgokra gondolni. Amikor visszamentem a házba már reggel volt, mindenki a nappaliban ült, Edward is.
- Lia! – szólt Alice utánam, ahogy felfelé haladtam az emeletre. Meg sem fordultam, csak felmentem. Leültem a szobámba az ágyamra, és rajzolgatni kezdtem. Mostanában a legtöbbet akkor rajzolok, amikor szomorú vagyok. Kb. egy óra elteltével egy fekete hajú lány nézett rám vissza a rajzlapról, könnyes szemekkel. Miért kell ennek így lennie? Meg is állíthatnám őket. Nem ilyet nem fogok! Az olyan lenne mint egy rossz film. Hiányzik a barátnőm is Ashley. Milyen sokat nevettünk együtt, akkor még gondtalan volt az életem. Haragszom a többiekre, de legfőbbképpen Alicere. Nem is szólt az esküvőről, vagy az eljegyzésről. Mindegy. Itt mindennek vége. Lementem vissza a nappaliba, hogy összegyűjtsem a rajzaimat, amik szanaszét voltak szórva a lakásban. Ekkor már Tanya is ott volt a nappaliban és próbálgatta a …..mennyasszonyi ruhákat.
- Lia szerinted melyik a szebb? – kérdezte hozzám fordulva, gúnyos mosollyal az arcán.
- Nem tudom Tanya, még soha nem mentem férjhez. – rántottam meg a vállam, de legszívesebben ordítottam volna, vagy a rosszabb esetben letéptem volna róla a ruhát. Egykor ő is azt művelte velem. Gonosz mosoly jelent meg az ajkaimon. Tovább keresgéltem a rajzaimat. Edwardra lestem aki engem figyelt, de a tekintete ugyanolyan hideg volt mint amikor Tanya közölte velem a „jó” hírt.
- Ehhez mit szólsz? – kérdezett újra Tanya. Tudtam, hogy csak engem akar idegesíteni, de nem adom meg neki azt az örömöt. Most nincs kedvem harcolni.
- Csodás az a ruha. – mondtam neki, mire egy ezer wattos mosoly jelent meg az arcán.
- Tudtam, hogy jól választok majd. – Ezen nevetni kezdtem, mire mindenki rám kapta a tekintetét aki a nappaliban volt. Pontosabban Edward, Tanya, Alice és Jasper.
- Tanya, tudod Rosalietól senki sem tervez szebb mennyasszonyi ruhákat. Szóval…ha innen nézzük a dolgot, akkor lehet, hogy nem lesz felhőtlen a viszonyod a sógornőddel. – mondtam neki halványan mosolyogva, mire Jaspert is rázni kezdte a nevetés. Majd fogtam magam és leültem az egyik fotelbe újra csak rajzolni. Mindenki szétszéledt a házban, csak Edward maradt velem a nappaliban. Nem néztem rá. Nem akartam még látni sem. Azok után, hogy megmondtam neki, hogy szeretem és ő így átvert. Nagyon reméltem, hogy ki tud venni néhány szót a gondolataimból, legalább megtudja, hogy mekkora fájdalmat okozott nekem ezzel.
- Örülök, hogy itthon vagy. – mondta Edward. Fel sem néztem a lapról, csak rajzoltam egyfolytában. Persze, hogy örül. Hát, hogyne, mennyasszonya van, de örül. Majd fel robbantam idegemben.
- Nem fogsz hozzám szólni, ugye? Meg is érdemlem. De elegem volt már egy kissé, muszáj volt így cselekednem. – Ezen majd kiakadtam, de meg sem szólaltam, hanem fogtam magam felálltam és kimentem a teraszra. Le akartam ülni tovább rajzolgatni, de Edward megragadta a karomat, és behúzott az erdő mélyére.
- Mi a fenét művelsz? – ficánkoltam a karjai között, de neki ez meg se kottyant. Ez így nem ér, hiszen én is vámpír vagyok. Bezzeg ő meg se érezné ha mondjuk, most mérgemben lekevernék neki egyet.
- Beszélni akarok veled! És ha tetszik ha nem végig fogsz hallgatni! – mondta nekem kemény hangon, amitől kissé megijedtem de nem adtam fel.
- Jó de siess! Már biztos aggódik a mennyasszonyod, hogy hol vagy. – ironizáltam és a kezemre mutattam az időt jelezvén.
- Na jó, ebből elég volt! – tört ki, majd az egyik kezével betapasztotta a számat. Hiába hümmögtem vagy nyögtem, nem szedte le a kezét rólam, hiába is próbálkoztam.
- Na most, hogy végre csendben vagy. – itt elmosolyodott, én pedig összeszűkített szemekkel meredtem rá.
- Szóval, mielőtt félreértenél akármit is, elszeretném mondani, hogy Tanyát pusztán azért veszem el, mert keresi őt a volt férje, aki a Volturihoz akarja vinni, mert Tanya pár hónappal ezelőtt nyilvánosan gyilkolt. Ha megtalálja a férje, akkor biztos, hogy végeznek vele, viszont ha mi összefogunk és ha tudja, hogy Tanyának férje van akkor valószínű, hogy nem mer szembe szállni velünk. Tudom, hogy ez kész agyrém. Eleazar pedig jó barátja Carleslienak így ezért gondoltak rám, egyébként semmi nincs közöttünk. – Nézz oda! Tanyának volt férje? Szegény fickó! Nem is csoda, hogy csak volt, és, hogy megakarja ölni. Mégis nincs más jelölt csak Edward? Muszáj pont hozzá mennie?
- Mindent elfogok idővel mondani. De te azt mondtad amikor elbúcsúztál, hogy „Szeretlek Edward!”.Szóval, akarsz nekem valamit mondani? – kérdezte majd levette a kezét a számról, valamint elengedett.
- Akkor még nem volt mennyasszonyod, szóval…vedd úgy, hogy….- elhallgattam, mert nem akartam, hogy Edward azt higgye, hogy nem szeretem őt. Pedig szeretem, nagyon is.
- Hogy? – kérdezett vissza felhúzott szemöldökkel.
- Na ide figyelj Edward Cullen! Nem érdekelnek a kifogásaid. Különben meg, tudod mit vedd el! Nem érdekel. Tanya amúgy is eléggé beleéli magát a szerepbe, nem gondolod? – mondtam neki dühösen fújtatva.
- De én Téged szeretlek! Tanya pedig mindig is, hogy is mondjam…..Szóval ő már évek óta akar tőlem valamit, de már többször is, elküldtem, de most megesett rajta a szívünk. De én téged szeretlek! Te beléd szerettem beléd! Nem őt szeretem. – mondta majd neki préselt a fának. Edward szeme, most olyan volt mint régen, a folyékony láva újra felizzott.
- Akkor nem mentél volna bele ebbe az egészbe. – suttogtam halkan.
- Szóval addig nem hiszel nekem, amíg nem hagyok abba mindenféle kapcsolatot Tanyával? – Nem szólaltam meg. Csöndben álltam, Edward pedig a derekamat fogta.
- A levélben sem írtál nekem semmit. – vádaskodtam csendesen.
- Te sem voltál valami bőbeszédű. – vágott vissza, de igaza volt.
- Szóval mit akarsz, hogy vessek ennek véget? – Újra csak csendben álltam. Egy normális, épeszű vámpír valami ilyesmit tenne vagy nem? Végül is nem olyan országban élünk ahol meg van szabva, hogy kit veszel el és, hogy kihez mész férjhez.
- Azt csinálsz amit akarsz Edward, ez a te döntésed. – mondtam neki csendben.
- Rendben. Megmutatom, hogy csak te érdekelsz. Csak figyelj Lia! – mondta majd elszaladt, de pár méter után visszafutott hozzám, majd megcsókolt.
- Szeretlek Lia Ever! – mondta, majd újra megcsókolt, majd elfutott. Megráztam a fejem hátha csak egy álom volt, de tévedtem. Ez itt a valóság.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.