Bella szemszöge:

A tesi órám egyszerűen unalmas és fájdalmas volt. Nem nekem, hanem Mike Newton-nak. Röplabdáztunk és háromszor fejen találta. Igaz, hogy csak az első volt véletlen, a többit azért kapta, mert állandóan engem néz és kacsingat rám. Azért ennyire hülye még nem vagyok, vagyis hát remélem. De a tanár kiállított, és jól leszidott, mert látta a szándékot. Tesi után az egyik lány odajött hozzám.
- Amikor a tanár leszidott, azt hittem leütöd!- mondta nevetve. Ha jól emlékszem Angela Weber-nek hívják.
- Én is!- mondtam mire felnevetett. Ami azt illeti tényleg majdnem leütöttem. Mégis mit képzel rólam? Hogy én csak úgy fejen dobom Mike-ot? Habár ezt csináltam, nem képzelheti rólam! Gyorsan felöltöztem és az iskola kapu felé vettem az irányt.
 Hamar  hazaértem. A táskámat ledobtam a szobámba és lementem a konyhába valami ehetőt enni. Mivel a menza szünetemet Jessica nyugtatásával töltöttem, nem volt időm enni. Ami elég nagy hiba volt, mert így a szörnyeteg még jobban dühös lesz. Gyorsan csináltam magamnak egy szendvicset és neki álltam elpusztítani azt. Mikor végeztem felmentem, megcsináltam a házit és  szétterültem az ágyon. Első napnak nem is volt olyan rossz. Majd csak arra emlékszem, hogy sötétségre ébredtem fel. Mikor ránéztem az órára az hajnali kettőt mutatott. Körül belül fél ötkor aludhattam el. Ledobtam magamról a tegnapi ruhámat és bementem a fürdőszobába.  Meleg vizet engedtem, és élveztem, ahogy testem minden porcikája, még  a szörnyeteg is ellazul. Isteni volt a fürdés. Felvettem egy cső farmert, és egy fekete pólót, majd egy fekete pulóvert. Bepakoltam a táskámba és levittem azt  a konyhába. Csináltam magamnak rántottát. Mikor készen lettem a tányéromra kiszedtem azt s öntöttem hozzá még egy pohár, hideg narancs levet. Mikor végeztem, még csak háromnegyed hármat mutatott, úgyhogy úgy döntöttem, megnézek egy filmet. Unalmas volt. Horrort néztem, mi mást? De amit néztem, lehetetlen,hogy megtörténjen! Még hogy két ember egy egész kisvárost viaszba öntik, lehetetlen. Habár én is lehetetlen vagyok, de ez más. Mert én nem vagyok örült. Még. Habár kitudja. Újra ránéztem az órámra, az csak fél ötöt mutatott. Mivel nem tudtam mit csinálni, felkaptam a kabátom és a táskámat és kimentem a házból. A házat gondosan bezártam és elindultam az erdő felé. Imádtam az erdőben bolyongani. Egyszerűen fantasztikus, ahogy kinéz. Akkor a legjobb az erdőt felfedezni, hogyha esik az eső. Mert akkor friss a levegő. De vannak emberek, akik még az esőt is utálják, nem  hogy az erdőt. Mikor beértem a zöld rengetegbe egyenesen kezdtem el menni. Mivel esett az eső ezért mélyeket szippantottam. Nagyon jó érzés volt. Ekkor azonban megjelent a szemem előtt a kút. A kút amibe anno még a mostoha anyám belefojtott. Majd Jess arca. Rögtön tudtam, hogy itt az ideje annak, hogy Jessica-t meg kell ijesztenem. Habár eléggé megijedt tegnap is, ma nagyot kell alkotnom. Átengedtem magam a szörnyetegnek. Becsuktam a szeme, és lehajtottam a fejem. Mikor kinyitottam a szemem, nem láttam semmit sem. Rájöttem hogy a hosszú,fekete, egyenes hajam eltakarja a kilátásomat. Felemeltem hát a fejem, s megláttam Jessica-t és annak édesanyját. Mind a ketten sikítottak. Én közelebb léptem hozzájuk. Ekkor bejött Mr. Stanley és én eltűntem. Visszatértem az erdőbe. Ránéztem az órára, amik már fél hetet mutatott. Vissza kellene mennem. Már fordultam volna meg, mikor megláttam a fényt. Közelebb mentem hozzá. Mikor kiértem a szemem kikerekedett a szám meg tátva maradt. Egy gyönyörű szép, kör alakú rét tárult a szemem elé. A közepébe mentem, és leültem, majd lefeküdtem a fűbe. Istenem, de gyönyörű ez a rét. Nem tudom, hogy meddig feküdtem, de az eső már elkezdett szakadni. Úgyhogy felálltam, és megnéztem mennyi az idő. Negyed nyolc volt és még vissza is kéne érnem. Nem akartam az időmet futásra pazarolni, úgyhogy használtam a szörnyeteget, és megkerestem Jessica-t. Ő már a suliban volt. A szörnyeteget az erdő szélére irányítottam, majd újra Bella lettem. Az erdőből jöttem ki. Mikor Jess-re ránéztem, akkor a szívem teljesen összetört. Sírt. Nem is sírt, inkább zokogott. Akik a közelben ültek, nem értették, hogy miért zokog. De nem is fordítottak rá nagy figyelmet. Odamentem Jess-hez, aki a nyakamba ugrott. Hogy lehetek ennyire bunkó vele. Megfogom ölni, vagyis próbálom nem megölni, de öt nap múlva meg fog halni, én meg itt szívatom.
- Az anyám is látta azt a rohadt kazettát!- mondta és én átkoztam magam, amiért megátkoztam a világot.
- Shh! Elhoztad a kazettát? - kérdeztem tőle mire bólintott. A táskájába nyúlt és kivette a kazettámat, amit már rég nem láttam, nagyon rég.

Edward szemszöge:

Reggel volt, mint mindig ezt is untam. Valaki csengetett. Ki lehet az? Ránéztem az órára, ami fél kettőt mutatott. Hát ami azt illeti nem ember az biztos. Mikor lementem, valaki a nyakamba ugrott. Mikor leszállt rólam, megnéztem ki az. Tanya volt az, és amikor körül néztem megláttam a Denali klán többi tagjait is.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.