- Alice már megint össze akar hozni minket – esett le Edwardnak, miközben magamra húztam egy köntöst.

- Az, hogy két hétig gyakorlatilag össze leszünk zárva, még nem jelenti azt, hogy egymásba is fogunk szeretni – bölcselkedtem. – Sőt! Nem is kell, hogy két hétig együtt legyünk! Itt a hajód, visszaviszel minket a városba és hazarepülünk, kitekerjük Alice nyakát és ennyi.

- Szerinted itt üldögélnék három napja, ha vissza tudnék menni? Alice volt olyan kedves és tönkretette a hajó tankját. Úszni meg hiába akarnánk, a bőröndök is eláznának, amit sosem bocsátana meg nekünk – magyarázta Edward.

- Átöltözök – jelentettem ki és megindultam a szobámba. – Biztos nincs semmilyen mód?

- Nincs – válaszolt és nekidőlt az ajtófélfának.

- Elmegyek vadászni – csusszantam ki az ajtón Edward mellett.

- Az előbb még nem át akartál öltözni? – vigyorodott el teli szájjal.

- Az ráér. A leopárdoknak szerintem nem lesz kifogása a ruhám ellen – vágtam vissza.

- Nincs leopárd a szigeten. A legnagyobb zsákmány, amit foghatsz az az arapapagáj. – Aha, szóval vitázunk!



Szembefordultam vele és megláttam az önelégült vigyorát, amiért az övé lett az utolsó szó. Ezt nem hagyhattam annyiban…



- Nekem az is megfelel. Itt eddig úgyis csak pali madarat láttam – emeltem fel a szemöldökömet olyan felsőbbrendűen.

- Szóval már pali madár vagyok? Akkor miért estél nekem a szertárban? – Ördögi mosolyától legszívesebben megfosztottam volna egy pofonnal, vagy csak simán otthagytam volna, de találtam egy sokkal jobb megoldást.

- Igen, az vagy Edward Cullen. Igaz, egy igen jóképű pali madár vagy, de csókolni azt nem tudsz!

- Szóval szerinted jóképű vagyok? – Úgy tűnik, a mondtat második fele – amit elég erős sértésnek szántam – elszállt a füle mellett.

- Majd átadom az üdvözletedet a papagájoknak – fordultam sarkon, de Edward már előttem állt.

- Nem válaszoltál a kérdésemre – tette keresztbe a karjait a mellkasa előtt.

- Remélem nem törtem ezzel össze a sérülékeny lelkivilágodat – vigyorogtam olyan bájosan és ártatlanul, amennyire csak tudtam.

- Nem. A lelki világom köszöni szépen, de remekül van. Elmegyek úszni – jelentette ki „komolyan”, de a szája sarkában mosoly bujkált. Semmi kétség, tetszett neki, a szócsatánk.

- Ingben és bársonynadrágban? – akadékoskodtam.

- Te köntösben mész vadászni – kontrázott.

- Ha ennyire zavar… - Nekidobtam a köntöst és mosolyogva kisétáltam az ajtón.



Nem néztem hátra, úgyhogy nem láttam az arckifejezését, de hallottam, amint azt motyogta, hogy „Két hét”. Igaza van, ha most tizenöt perc alatt össze bírtunk kapni, akkor mi lesz itt két hétig…

*



Miután „üdvözöltem” két papagájt, úgy döntöttem, hogy sétálok egyet a parton és megnézem azt a gyönyörű kilátást, amiről Alice beszélt. Éppen csak kiléptem az erdő fái közül a kilátásról rögtön elvonta a figyelmemet az éles csillogás. Edward tőlem pár száz méterre háttal állt a tengerben derékig, a ruhái pedig egy fára akasztva lógtak. Szemeim akarva-akaratlanul is a víz alá néztek Edward délebbi felére és egy pillanatra elakadt a lélegzetem. Illetve… valószínűleg jó pár pillanatra, mert arra eszméltem, hogy tátott szájjal és kigúvadt szemmel bámulom annak a férfinak a hátsó felét, aki elvileg a barátom. Mondjuk, Jessica Stanley-vel most először egyet kellett értenem. Edward tényleg a jó fenekű Cullen. Megráztam a fejemet és egy gonosz mosoly kíséretében újabb szócsatába kezdtem volna, ha a szél felém nem hozza azt a napfény illatot, amit annyira szeretek. A lábam önkéntelenül is beleremegett, ahogy eszembe jutott a kirándulás, ahol a baleset megtörtént. Akkor éreztem utoljára ilyen intenzíven az illatát.

- Két hét – motyogtam magam elé.

Ennyit kell kibírnom, nehogy megint rátámadjak Edwardra. Mert mi csak barátok vagyunk. Nem érzek mást iránta, csak barátságot. Csak ennyit? Hirtelen már nem voltam magamban olyan biztos…

Egyik pillanatról a másikra megfordult a széljárás és tudtam, hogy bajok lesznek, ha észrevesz engem, ezért elkezdtem „hangosan” sétálni és beszélgetésbe elegyedni.

- Kijöttem ide, hogy megnézzem a csodás kilátást, erre beleragyogsz a szemembe. Nem szép dolog – mosolyogtam, de magamban azért imádkoztam, hogy ne forduljon meg.

- Ő – a hangján hallatszott, hogy zavarban van. – Bella, megkérhetnélek, hogy fordulj el egy pillanatra?

- Oké. – Nem fordulok meg, nem lesek, nem fordulok meg, nem lesek - ismételgettem magamban.

- Ha szép kilátást akarsz, nézd meg a Naplementét a teraszról. – Hallottam, ahogy elkezd lépkedni az irányomba, úgyhogy megfordultam.

- Jó – válaszoltam, csak most a felsőtestét illettem ezzel a jelzővel. Jó, nagyon is jó…

- Ha el akarod kapni, akkor indulni kellene – vigyorgott, ahogy észrevette, hogy még mindig őt fixírozom.

- Akkor mire várunk? – Teljes erőből futni kezdtem és nagy meglepetésemre én értem hamarabb a házhoz.



Mikor hátranéztem Edward akkor fékezett le.



- Nem ér, nem teljes erőből futottál, hagytál nyerni – nyafogtam.

- Ha azt mondom, hogy azzal, hogy második lettem és végig követtelek többet nyertem, mint te, akkor még mindig dühös leszel rám?

- Inkább ne mondd, mert akkor felkerülnél az „Akinek ki akarom tekerni a nyakát” listámra – indultam meg a terasz felé és hallottam, ahogy követ.

- Ki szerepel azon a listán eddig? – érdeklődött, miközben mellém áll és megfogta a korlátot.

- Rachel Black, egy egész farkas falka, Mike Newton, Emmett Cullen, Alice Cullen, Jasper Hale… - soroltam.

- Te az egész családunkat ki akarod iktatni? – kuncogott.

- Carlisle-lal, Esmével és Rose-zal nincs semmi bajom – mosolyodtam el.

- Akkor csak a felét, sokkal jobb. Kezdődik – intett a horizont felé és pont abban a pillanatban az ég rózsaszínes narancsba borult.

- Ez gyönyörű – mondtam és a szemem sarkából figyeltem Edwardot.

- Az – nézett rám és olyan csibészesen elmosolyodott. – Kinek miért akarod kitekerni a nyakát?

- Rachelnek és a farkasoknak azért, mert nem tartják tiszteletben a magánéletemet, Mike Newtonnak azért, mert ő akar a magánéletem lenni, csak a képzelgései kicsit már kiborítanak, Emmett, Alice és Jazz pedig szerintem nyilvánvalóak – néztem bele karamella színű szemeibe.

- Em és Alice azok, de Jaspert nem igazán értem.

- A tavas incidens miatt – utaltam a „hivatalos” első csókunkra.

- Ja, ohh. – A szemei egy pillanat alatt átmentek a karamella lágy árnyalatából feketébe.

- Valami baj van? Mérges lettél? Edward? – ijedtem meg.

- Két hét, két hét – rázta meg a fejét. – Nincs semmi baj csak, csak fura lesz veled egyedül lenni két hétig tekintve, hogy mik történtek eddig közöttünk.

- Ja – kuncogtam. – Emmett erre tuti mondana valami perverzt.

- Ebben biztos vagyok. De mi csak barátok vagyunk – legalábbis a te részedről igen. Fejeztem be magamban a mondatot.

- Jó barátok. Akik néha csókolóztak. Erről jut eszembe, komolyan gondoltad, amit a csókolási tudományomról mondtál? – villantak meg a szemei.

- Nem mondom meg – tiltakoztam.

- Azért nem, mert tényleg így gondoltad és félsz, hogy megsértődök, vagy azért nem, mert nem gondoltad komolyan, de nem akarod növelni az egóm?

- Nem fogod kihúzni belőlem – mentem bele a játékba.



Edward egy gyors mozdulattal közelebb hajolt hozzám és szájon csókolt. A két karjával az arcomat fogta és gyengéden végignyalta az alsó ajkam. A szám elnyílt, beengedve kutakodó nyelvét, de rögtön elhúzta magát tőlem.



- Szóval a második – heherészett.

- Barátok, akik néha csókolóznak – lihegtem.



Edward szembefordult velem és éjfekete szemeit az enyémekbe fúrta.



- Annyira is vagyunk jó barátok, hogy… - Magamban eltátottam a számat. Ez most egy burkolt kérdés volt arra, hogy befejezzük-e azt, amit Rosalie miatt még a múltkor abbahagytunk?



Három választásom volt. Az egyik, hogy jól arcon vágom és lehordom mindennek és két hétig bujkálok előle. A második az, hogy úgy csinálok, mint aki nem értette a célzást és rákérdezek, hogy mit is akart ezzel tulajdonképpen. A harmadik az, hogy felvilágosítom, mi csak barátok vagyunk. A döntésre volt körülbelül fél másodpercem és nekem fogalmam sem volt, melyiket válasszam…

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.