- Tudod mit? – törte meg a köztünk beálló csendet Edward. – Felejtsük el az elmúlt két percet és inkább nézzük tovább az eget. Nem tudom mi üthetett belém.

- Harmadik verzió! – kiáltottam fel.

- Mi? – értetlenkedett.

- Felvilágosítalak, hogy mi csak barátok vagyunk – adtam meg neki a választ.

- Értem, barátok – mondta és mereven nézte az eget, pedig a Nap már rég lement.

- Volnál szíves rám nézni? – kértem.

- Ő, rendben – tétovázott.



A szeme még mindig fekete volt, de már kicsit halványodott.



- Mi csak barátok vagyunk. Azok és nem több. Csináltunk olyan dolgokat, amik arra vallanának, hogy nem, de azok vagyunk. Ezt érzed ugye? – kérdeztem.

- Jelenleg azt érzem, hogy… Ohh, a francba. Emmett nincs rám jó hatással – nyelt egy hatalmasat.

- Helyes válasz! – suttogtam és megint nekiestem az ajkainak.



Először meglepetésében nem csókolt vissza, de amint rátört a felismerés viszonozta a csókot. Most én simítottam végig a nyelvemmel az alsó ajkán, de mielőtt az ő nyelve bebocsátást nyert volna, becsuktam a számat, ami annyit eredményezett, hogy az egyik kezével átkarolt, egy kicsit sem illedelmes helyen, a másikkal lágyan simogatta az arcomat. Nem bírtam tovább, az akaraterőm semmivé foszlott és elnyitottam ajkaimat. Edward nyelve vad ostromba kezdett és hirtelen nagyon melegnek éreztem a levegőt körülöttünk. Az arcomat simogató keze egyre lejjebb kezdett csúszni, míg el nem érte melleimet. Halkan felsóhajtottam, amit Edward rosszul értelmezett és azonnal elrántotta a kezét és hátrált pár lépést.



- Ne haragudj! Ez hatalmas illetlenség volt tőlem! Én annyira sajná… - A szó belé fagyott, mikor hátranyúltam a bikinim pántjáért és egy rántással kioldottam.



Fogalmam sincs, hova tűntek az erkölcseim, de azt hiszem, Alice azt is kipakolta a bőröndömből. Lassan a nyakam mögötti csomóhoz nyúltam és csak mosolyogva figyeltem, ahogy Edward visszafojtott lélegzettel áll és néz. Két mozdulat kellett csak és a felső csomó is ki volt oldva, majd a bikini felsőm a földre hullt. Edward egy ideig követte a tekintetével, de mikor meglátta fedetlen kebleimet, már nem igazán izgatta a fürdőruhám sorsa.



- Mit, mit csinálsz? – kérdezte, de még mindig nem a szememet nézte.



Ahogy eggyel közelebb léptem ő is távolodott és nekiütközött a korlátnak. Az egyik kezét kinyújtotta, hogy távol tartson.



- Ezt nem szabad. Nem engedhetem, nem vagyunk házasok. Bella! – A hangja teljesen kétségbeesett volt, én pedig vámpír voltam. Egy veszélyes vámpír, aki tudta mit akar.

- Edward, mostanában nem kell házasnak lenni ahhoz, hogy megérinthess egy nőt – világosítottam fel.



A nyújtott kezéért nyúltam és a vállamra tettem. Nem oda akartam, de talán egy erkölcs foszlánykát magammal hozhattam ide is. Amit elengedtem a kezét az le is csúszott a vállamról és megérintett. A szeme – ha egy kicsit ki is tisztult – most újra sötét lett, talán még a feketénél is sötétebb, ha van ilyen szín. Ezek után a másik keze is tudta már, hogy mi a dolga és azzal is a melleimet kezdte kényeztetni. Közelebb léptem hozzá és lassan megcsókoltam. Úgy tűnik, neki ez nem volt elég és vad csók lett belőle. Az egyik kezével közelebb húzott magához a másikkal a bikini alsó része felé nyúlt. Olyan közel voltam hozzá, hogy éreztem a mellkasán az izmokat, vagy azt, hogy mennyire is akarja ezt a dolgot.

Beletúrtam a bronzos hajába és lassan elkezdtem hátrafelé lépkedni. Edwardnak se kellett több, azonnal a tetőfokára hágott a hevessége és a kinti asztalra ültetett. A kezeim egy pillanat alatt kicsatolták az övét és a nadrágja már rajta sem volt. Egy pár pillanatra elszakadt az ajkaimtól és mélyen a szemembe nézett.



- Azt hiszem, te vagy a legjobb barátom, de tartok attól, hogy ez már nem sokáig fog tartani – motyogta és újra az ajkaimnak esett.

- Nem értelek – szakadtam el most én tőle.

- Azt hiszem, mindig többet éreztem irántad, mint egyszerű barátság, Bella.



Amint leesett a szavai jelentése nem finomkodtam többet. Letéptem róla az alsógatyáját, ami valahol darabokban landolt a korláton, vagy a homokon. A látványra elnyílt a szám és nem bírtam levenni a szemeimet Edward nemességéről. Észre se vettem mit csinál, egészen addig, amíg nem hallottam meg az alsóm szakadását. Edward ujjai legérzékenyebb testrészemen köröztek megállíthatatlanul. Igen erőteljes sóhaj tört fel belőlem és hátra vetettem a fejemet, mikor az egyik ujját belém csúsztatta. Éreztem, hogy most már az én szemem is van olyan sötét, mint az övé, hacsak nem sötétebb. Kezdtem egyre jobban elveszíteni a tiszta pillanatokat, ezért még most kellett cselekednem. Egy gyors csókra hajoltam hozzá és ezt kihasználva a lábaim közé húztam. Megmarkoltam merev férfiasságát és Edward ujjai azon nyomban lefagytak. Nem nyitottam ki a szemeimet, csak hallgattam, ahogy nyel egyet, majd megfogja az egyik lábam és még közelebb lép. Edward ékességét már éreztem, de túl türelmetlen voltam várni, azért egy rántással magamba vezettem. Halk nyögés szaladt fel mind a kettőnk torkából. Edward lassan kifelé kezdett húzódni, miközben ajkaival megszívta egyik mellemet. Egy kisebb sikoltás szaladt fel mellkasomból, amit elégedett dorombolással díjazott. Lassan kezdett mozogni, ami az őrület határa felé kezdett el tolni. Szerencsémre a vámpír ösztöne igen erősen eluralkodott rajta, ezért egyre gyorsabban végezte a pumpáló mozdulatokat, amik egyre hangosabb sikolyokat eredményeztek tőlem. Az egyik elég hangosra sikerült és Edward azon pillanatban megállt.



- Bántottalak? – kérdezte aggodalmasan.

- Ne hagyd abba! – kiáltottam és kicsit feljebb nyomtam a csípőmet, ezzel gyorsabb tempóra próbáltam kötelezni.



Egyre hevesebben és élesebben kezdtem érezni a bizsergést, amitől pár perc elteltével az egész testem szinte felrobbant. Sikítva hagyta el a számat Edward neve, majd ő is egy nagyot nyögve megremegett és ellazult.



Pár pillanat, amíg extázisban voltam kiesett. Amikor újra kinyitottam a szemeimet az asztalon feküdtem, Edward pedig fölöttem mélyeket szuszogott. Ha nem tudnám, hogy lehetetlen, azt hittem volna, hogy aludt.



- Nem nyomlak? – kérdezte halkan.

- Nem – simítottam a hajába.

- Bella? – suttogta a fülembe, de úgy, hogy megborzongtam.

- Hmmm? - Nem tudtam a beszédre koncentrálni, mikor Edward csodálatos napfény illata belengte a levegőt.

- Ugye nem azért sikítottál, mert bántottalak? – aggodalmaskodott.

- Nem, Edward. Nem azért. Egyáltalán nem bántottál. – A válaszomra hangosan kifújta a levegőt.

- Nem hogy két hétig nem bírtam, egy napig se – kuncogott.

- Hallod ezt? – kérdeztem ijedten.

- Emmett jön csak – lehelt egy csókot a fülem mögé.

- Jézus Isten! – kiáltottam fel, mire Edwardnak is azonnal leesett.

- Én összeszedem a ruhákat, te addig…

- Én addig bekapcsolom neked a tévét és utána elmegyek vadászni – álltunk fel az asztalról.



Edward vámpírsebességgel futott el a szétszakított alsójáig és egy szédítő mosolyt küldött felém, miközben én felkaptam a bikinimet és berongyoltam a házba. Gyorsan felvettem magamra valami illedelmeset, amiben tudom fogadni újonnan érkező bátyánkat és kiugrottam a hátsóablakon át az erdőbe. Futottam egy ideig, aztán mikor megszűnt a csónak zúgó hangja felmásztam az egyik fára és onnan figyeltem az eseményeket. Kiterjesztettem a pajzsomat is, hogy halljam, miről beszélgetnek.



- Szia, Öcsi! Bella bébi? Csak nem a hálódban?

- Vadászni ment – válaszolta Edward, miközben átkapcsolt a CNN-re.

- És milyen itt kettesben? Történt valami, amit nem mersz nekem elmondani? – utalt Emmett az öt perccel ezelőtti elfoglaltságunkra.

- Tartsd kordában a perverz gondolataidat, Em. Mi csak jó barátok vagyunk – mosolyodott el Edward magában, miközben továbbgondolta Em fantáziálgatásait. A kis álszent. – Miért jöttél?



Elérkezettnek láttam az időt, hogy hivatalosan is részt vegyek a beszélgetésben. A lehető leggyorsabban futni kezdtem és alig pár másodperc múlva már meg is érkeztem.



- Helló, rossz kislány! – köszönt Emmett.

- Miről maradtam le? – incselkedtem vele. Pontosan tudtam mire gondol…

- Ezt én is kérdezhetném – kacsintott.



Edwardra néztem, aki egy féloldalas mosolyt küldött felém, majd mikor Emmett rákapta a tekintetét, akkor már a szemeit forgatta.



- Mondd, hogy azért jöttél, hogy hazavigyél! – rimánkodtam.

- Nem. Igazából Alice Javierhez küldött, hogy megmondjam neki, mikor jöjjön vissza értetek. A gépem pár óra múlva indul is az Andokba.

- Hazudsz – vágtuk rá egyszerre mind a ketten.

- Hé, ezt meg ho… Azt az átkozott gondolatolvasós mindenét nektek! – dühöngött, majd láttam, hogy Rosalie és ő egy újabb nászéjszakát terveznek valahol.

- Á, így már érthető – kuncogtam.

- De a gépem tényleg indul, úgyhogy, viszlát, fiatalok! – pattant fel és mire feleszméltünk már ott sem volt.

- Elvihettél volna minket! – kiabáltam utána, mikor már régen a jachtban ült és kaján vigyorral a képén integetett.

- Miért jött? – kérdeztem Edwardtól.

- Hogy megbizonyosodjon, hogy csináltunk-e valami olyat, mint amit csináltunk – túrt idegesen a hajába.

- Még, hogy nem vagyok jó színésznő. Semmire nem jött rá.

- Nem – mosolygott rám Edward szívdöglesztően.

- Elmegyek, úszok egyet. – Majdnem kicsúszott a számon a kérés, hogy jöjjön velem, de megelőzött.

- Én akkor letusolok. Tiszta homok lettem – kuncogott és mind a ketten mentünk a magunk irányába.



Amikor már majdnem belegázoltam a tengerbe, eszembe jutott, hogy nem vittem magammal fürdőruhát. Gyorsan visszafutottam a házba, de nem akartam, hogy Edward meghalljon, ezért inkább az ablakomon akartam beugrani. Felmásztam az egyik fára, ahonnan nem csak az ablakomra nyílt remek kilátás, de a szomszédban lévő fürdőszobára is. Beharaptam az alsó ajkamat és néztem, ahogy Edward éppen belép a szobába és becsukja maga mögött az ajtót. Tényleg idáig süllyedtem? Kukkoló lettem? Edward éppen megszabadult a nadrágjától, mikor a közvetlen közelemből egy leopárd rám morgott. Még, hogy nincsen a papagájnál nagyobb állat! Edward rögtön odakapta a tekintetét, ahol voltunk és elmosolyodott.



- Nincs kedved csatlakozni? – kérdezte.

- Ezt most tőlem, vagy a leopárdtól kérdezted? – vigyorogtam pimaszul.



Válasz helyett inkább letolta az utolsó takaró ruhadarabot is magáról. Nekem abban a pillanatban elment a kedvem a viccelődéstől és sötétlő szemekkel ugrottam be mellé a tusolóba.



- Két hét – suttogtam most is, csak teljesen más hangsúlyt kapott.

- Inkább az örökkévalóság – dünnyögte Edward, mikor éppen a felsőmet hámozta le rólam.


Abban a momentumban ledermedtem. Ez nem lehet…

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.