-    Jacob,mondd már el végre! – szólt rám dühösen,hezitálásom miatt.
-    Rosalie,biztos,hogy tudni akarod? – Idegesen megforgadta szemeit.Szóval igen...  – Hát jó.Egy olyan személy,akiről eddig azt hitted,hogy halott.Hiszen a saját kezeddel intézted el.A másik pedig...a másik – Megköszörültem a torkom. – A volt legjobb barátnőd – Rekedt hangon ejtettem ki az utóbbit.Azt hiszem,hogy azt nehezebb volt.

Rose lesokkolt arckifejezéssel meredt a semmibe vállam fölött,és köpni-nyelni nem tudott.Bárcsak tudnám,hogy mire gondol.Szerettem volna átölelni,de erőszakosan eltolt magától.

-    Ne most,Jake – Nyögte,majd elcsuklott a hangja.
-    Tudom,hogy ez nehéz neked.Ezért én bármiben melletted állok.Megteszek,amit csak akarsz.
-    Egyedül hagynál? – Éles hangon nekem esett,de én nem firtattam.
-    Rendben.Elmegyek.De ha bármire szükséged lenne,akkor hozzám fordulhatsz,jó?Szia Rose – Homlokára apró csókot leheltem,majd megfordultam.

Csak pár lépést tettem meg.A síri csendben a talpam alatt ropogó fű hallatszódott egyedül.Hallottam,amint Rosalie nyög egyet.Nem akarom,hogy szenvedjen...Visszakartam fordulni,de nem.Ha Ő most nem vágyik társaságra,azt megértem.Sóhajtva szerettem volna kilépni erről a területről,de egy kéz megragadta a vállam.

-    Várj – Szembefordultam Rosalieval. – Ne hagyj itt,kérlek – suttogta,majd szorosan magához vont.

Védelmezőül átkaroltam,s államat fejére hajtottam.Kezemmel nyugtatóul simogattam hátát,miközben teste remegett karjaim között.

-    Te...túlságosan jó vagy hozzám – Épphogycsak meghallottam,amint kimondta.Hiszen hangja berekedt a benne felgyülemlő feszültségtől.
-    Ne beszélj hülyeségeket.Tudod jól,hogy... – Nagy levegőt vettem. – Szeretlek.
-    Erről beszélek! – Rikácsolva elhúzodott tőlem.Nem értem mi rosszat mondtam. – Én ezt még nem birom kimondani,Jacob!És utálom magam ezért.Nem érdemellek meg.
-    Várok rád,Rose – Léptem egyet felé,és megkönnyebbülve tapasztaltom,hogy Ő ugyanott maradt,ahol volt.
-    De meddig? – Idegesen hajába túrt.
-    Ameddig csak kell.Addig,amíg tudom,hogy nem reménytelen.
-    Miért pont én kellek neked?Te is tudod jól,hogy már alapból a kapcsolatunk reménytelen.
-    Nem,nem az! – Mély,magabiztos hangon ejtettem ki.
-    Dehogyisnem!
-    Nem! – Ismét léptem egyet,s már éreztem magamon hideg leheletét.
-    De – suttogta,majd szenvedve lehunyta szemhéját.
-    Úgy gondolod – Kezemmel állát felemeltem. – hogy ezért sem éri meg?

Lassan,már szinte kínzó lassúsággal közeledtem felé,majd vágytól égő ajkam megkapta,amiért annyira áhítozott.Szenvedélyesen csókolni kezdtem,meg akartam mutatni neki,hogy nekem nem a szépségéért,vagy esetleg más egyéb dologért,hanem saját magáért kell.Azt akartam,hogy érezze iránta érzett szerelmem.Kezét nyakam köré fonta,és még jobban magához láncolt.Harapdálni kezdte alsó ajkam,amitől még jobban megkívántam.

-    Most már hiszel nekem? – Szakadtam el tőle egy pillanatra.
-    Azt...azt hiszem – Dadogta,és ismét lecsapott ajkaimra.

Akartam Őt,mindennél jobban.De most nem lehetett.Veszélyben volt,és meg kellett védenem.

-    Rosalie...megígérem,hogy ezt majd egyszer folytatjuk,de most mennünk kell.A többiek várnak,és amúgy is el kell intéznünk egy s mást.
-    Igazad van – Egy pillanatra ajkához ért,majd hirtelen elrántotta kezét. – Viszont szeretném minnél hamarabb befejezni ezt – Huncut mosolyra húzta ajkát.Örültem,hogy még ilyen helyzetben is tud mosolyogni.
-    Mi lenne,ha elmennénk nem sokára csak mi ketten valahova? – Felcsillant a szeme.
-    Hmm...nem is tudom.Végülis,azt hiszem belefér a naptáromba – Felnevettem.
-    Köszönöm,hogy megtisztel ezzel.Akkor akár indulhatunk is – Illedelmesen nyújtottam felé karomat,amit Ő elfogadott,és kézenfogva indultunk el a Cullen villa felé.

Amint kiértünk az erdőből megpillantottuk a célt,és elengedtük egymást.Úgy éreztem,hogy ez neki se tetszett annyira.Edward lépett ki a bejárati ajtón,gondolom meghallotta Rose gondolatait,és tudta,hogy már itt vagyunk.

-    Hol a fenébe voltatok eddig? – Jelent meg a háta mögött Alice,aki olyan „majdnem lebuktatok” pillantást lövelt felénk.
-    És miért együtt? – Emmett komor tekintetével találtunk szembe magunkat.Félve egymásra néztünk,majd vissza a többiekre. – Nyugi,haver.Csak vicceltem! – Veregetett hátba,és én iszonyú ideges lettem.Egy pillanatra pedig már azt hittem,hogy rájött.
-    Jake?
-    Bella...sajnálom,hogy késtem – Jött ki Ő is,miközben Emmett Rosalie társaságához csatlakozott.Nem mondanám,hogy diszkréten.
-    Semmi baj.Történt valami? – Aggódó tekintettel figyelt.Mindig is tudtam,hogy Bells és én köztem valamiféle kapcsolat van.Mint az ikreknél,akik érzik azt,amit a társuk is.
-    Ami azt illeti,igen.Megtudtam,hogy kik állnak a gyilkosságok mögött.
-    Hogy? – Remek.Carlisle lépett elő.Még a végén az egész Cullen család engem fog vallatni.
-    Rose múltjához köthető személyek.
-    Sejtettem – Bólintott komolyan. – Név szerint?
-    Royce és Vera – válaszolt helyettem Rosalie,és mindenki azonnal rá kapta tekintetét.
-    Cica,nem azt mondtad,hogy azt a Royce gyereket megölted? – Em a saját stílusával vágott a közepébe.
-    De igen.Hiszen eddig én is ebben a hitben voltam.Nem értem mi történhetett – Rázta meg a fejét,és Emmett szorosan magához ölelte.Rose tekintetét enyémbe vájta.Tudom,hogy látta,mennyire fáj ezt végignéznem.
-    Feltételezem,hogy bosszúból jöttek – Carlisle kezét álla alá helyezte,és gondolkodva meredt maga elé. – Rosalie,ártottál te valamit esetleg Verának? – Szerelmem a név hallatán összerezzent,és „kisírt” szemeivel nemleges választ adott.Azonnal eszembe jutott valami.
-    Én...azt hiszem,hogy tudom a megoldást a kérdésre – Nyeltem egy nagyot. – Vera és Royce,szóval...egy párt alkotnak.És mindig is jóban voltak.Ezért féltékeny volt Rosera.
-    Mi? – Dühöt és meglepettséget tudtam leolvasni arcáról,miközben teljesen kikelt magából.Jogosan. – Ez...ez nem lehet.Hiszen,boldog volt a férjével! – Megráztam a fejem.
-    Akkor még ember voltál.Ugyanolyan védtelen és gyenge,mint a többi példány.Bármikor át lehetett verni – A sarokban valaki feszengve egyik lábáról a másikra nehezkedett.Odanéztem,és Bells túrt bele hajába zavartan,majd összefonta karját maga előtt. – Nem rád értettem.
-    Tudom – Tátogta el,de nem adott ki magából hangot.
-    Akkor most mi lesz? – Tette fel azt a kérdést Emmett,ami mindenkiben ott tátongott. – Nem hagyom,hogy bántsák Rosiet.A két kezemmel fogom megölni őket.
-    Ne,Emmett! – Dörrent rá haragosan Rose,majd kikelt öleléséből,és felviharzott az emeletre.
-    Ezt most jól megcsináltad,erőember!Máskor ne játszd az eszed.A volt legjobb barátnőjéről beszélsz,gondolkozz már! – Szidta le Alice,majd Rosalie után ment.
-    A fenébe is már!Mostanában bármit mondok,az csak rossz.Elegem van az egészből – Mérgelődött Em is,és bevetette magát az erdő sűrejébe.
-    Most meg hova ment? – Fordult Bells Edward felé.
-    Elment vadászni – Húzta féloldalas mosolyra a száját. – Grizzly...az mindig lenyugtatja.
-    Kár volt megkérdeznem – Forgatta meg szemeit,majd maga után húzva Edwardot Ők is felmentek a lépcsőn.
-    Te nem jössz be,Jacob? – Szakított ki gondolataimból Carlisle,mikor már csak ketten voltunk.
-    Köszönöm,hogy felajánlottad Carlisle,de most nem.Mennem kell.Apu már biztos aggódik.
-    Rendben – Mosolygott tisztelettudóan. – Kérhetek tőled valamit,Jake?
-    Bármit – Vontam meg a vállam.
-    Számíthatok rád,ha valami baj történne? – Arca kisimult,és rendezte vonásait.Halálosan komolyan gondolta.
-    Persze,Carlisle.De reméljük harc nélkül megússzuk ezt az egészet – Idegesen bólintott.Nem úgy tűnt,mint aki szintén ezt gondolná.
-    És még valami... – Kis szünetet tartott,és ismét folytatta. – Honnan tudod te ezt az egészet?
-    Találkoztam Verával – Pupillái kitágultak.
-    Tudja,hogy ki vagy? – Hirtelen nem tudtam,hogy mit válaszoljak.Ha azt mondanám,hogy igen,biztos,hogy azonnal rákérdezne,hogy honnan.De akkor meg a kapcsolatunkra is fény derülne.Ezért a könnyebb utat választottam.
-    Nem – Megkönnyebbült.
-    Rendben.Csak ennyit akartam.Viszlát holnap,Jake – suttogta,majd bezárta előttem az ajtót.

Egy pillanatig még csak álltam,és a padlót bámultam.Majd meghallottam,amint leszakad az ég mögöttem.Megfordultam,és futni kezdtem,miközben hajam teljesen rámlapult,és eső cseppek tömege zúdult lefelé arcomon.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.