Edward szemszöge:

Mosolyom nem halványult miközben a következő órámra tartottam. Hihetetlen, de Bella az tudja hogyan nevettesse meg az embert vagy az én esetemben vámpírt. Beültem a helyemre. Matek, hogy én mennyire utálom ezt a tanárt. De nem csak én, hanem az egész iskola. A lányok félnek tőle, mivel nem egyszer fordult már elő, hogy valakit bántalmazott. Nagyot sóhajtottam miközben pakoltam elő a cuccomat. Kíváncsi voltam, hogy Bella a tesi órán is poénkodik- e. Rátaláltam Angela Weber -re. Ő Bella mögött állt, úgyhogy könnyen tudtam Bella-t figyelni.
"Korlát! Jaj, ne! Pedig már kezdtem örülni, hogy vége a futásnak, erre jön a korlát?! Előre látom, hogy mindenkit fog kritizálni! Szegény Bella! " Hallottam Angela szomorú gondolatait. Igaza van, mindig kritizál mindenkit. Még minket is. Múltkor Alice-t kezdte el piszkálni, mert nem elég kecsesen, finoman ugrott fel a gyűrűre. Emmett-et pedig kis labda hajításnál azt mondta, idézem:
" Még egy lány is nagyobbat dob, mint TE!" Emmett erre annyira begurult, hogy le kellett fognom, ne hogy hozzávágja teljes erőből a kis labdát, pedig megérdemelte volna! De térjünk vissza a jelenbe. Bella előtt volt egy lány. Ha jól emlékszem Lizzy-nek hívják. Van pár felesleges kilója, de mindenki tudja, hogy ez egy betegség. Még a tanár is tudja, mégis lekövérezi. BUNKÓ, ÁLLAT! Szegény sírva rohant ki a teremből. Bella következett. Gyönyörűen végezte el a gyakorlat első részét, míg a tanár le nem ugatta...
- Kihúzatni és megtartani!- parancsolt Bella-ra.
Minden erőmmel fogtam a padot, nehogy odarohanjak és letépjem annak az állatnak a fejét, véletlenül. Mégis, hogy képzeli, hogy ilyet mondjon Bella kiváló gyakorlatára?!
- Repülni nem kell? - kérdezte vissza gúnyosan. Erre nem számítottam, de igazából senki sem számított rá, hogy Bella vissza beszéljen. Soha senki nem mert rajtunk kívül visszaszólni. Megjegyzem, hogy ez ritkán fordult elő. Bátor volt az már biztos.
" Mégis, hogy merészel visszakérdezni nekem? Hisz ő csak egy egy diák. Egy senkiházi, egy selejt lény! Mit képzel magáról ez a nő személy, ha egyáltalán az, mert a viselkedése nem egy nőhöz való!" Hallottam meglepődött, dühös gondolatát. Alice aki mellettem ült, kezét a vállamra helyezte és próbált lefogni.  Fejemben hallottam, hogy a többiek elkezdenek hangosan nevetni, mire a tanár még dühösebb lett.
- Menjél ki!- parancsolta Bella-ra. Még neki áll följebb. Hogy szakadna ketté a föld alatta!
Minden áron megakartam védeni Bella-t ettől a ... a nem is tudom mitől. Ettől a selejttől.
- Sajnálom, de jogom van bent maradni! - vágott vissza Bella.
" Ha nem fogja be a csőrét, esküszöm az Istenre, hogy leütöm!" Gondolta a tanár, mire én remegni kezdtem. A tanár feje egyre vörösebb lett, majd dobbantott egyet lábával.
- Takarodjál ki, kislányom! Ha kell ide hívom az igazgatót is!- fenyegette Bella-t, de nem gondolta komolyan. Ha idehívná az azt jelentené, hogy nem képes fegyelmezni egy kamasz lányt. Erre egy kicsit felengedtem.
- Úgy se jön ide, mellesleg nem takarodok ki!- mondta Bella nevetve. Erre a mondatára még jobban felengedtem. Nem voltam dühös... annyira.
- Hányszor mondjam el még neked, hogy takarodj ki?!- kérdezte a tanár, de inkább parancsoló volt.
- Még egy párszor elmondhatná!- mondta Bella, mire kicsengettek. Nevetve álltam fel. Mindenki megbámult, de nem érdekelt. Ha az ő fülükbe is eljut a hír, majd ők is nevetni fognak. Alice szeme elhomályosult, majd felnevetett. Ugyanazt látta, amit én, csak ő később. Hangosan felnevetett. Nevetve indultunk a parkolóba, a többiek már ott voltak. Ők is nevettek. Az ő fülükbe is eljutott a hír, miszerint Bella szembeszállt a tesi tanárral.  A bejárat felé néztem. Bella épp akkor tette ki a lábát az iskola területéről. Mikor odaértünk Jasper Alice-hez ment.
- Alice mit látsz? - kérdezte, mire rá fokuszáltam.
" Felfog hívni Bella téged!" Szuggerálta felém.
- Miért? - kérdeztem, belül pedig valami meleget éreztem. A fagyos szívem egyre melegebb lett, majd végül kiolvadt száz éves rabságából.
Jasper kérdőn nézett rám. Érezte azt amit én és ez boldogította. Örült, hogy jelen pillanatban nem vagyok depresszió közeli állapotban, mint az elmúlt időben.
- Te Bella-nál jártál az este? - kérdezte hitetlenkedve, mire Rose alig hallhatóan felmorgott.
" Hogy hol voltál az este? Megörültél Edward?" Hallottam dühös nővérem gondolatait.
- Te. Bella Swan házában jártál az este? Mi a csudát kerestél te ott? - kérdezte Emmett, mire piszkos fantáziája beindult.
" Valaki kíváncsi. Csak nem tetszik neked Bella Swan?" Kérdezte Emmett. Nem volt kedvem felelni a kérdésére.
- Igen, Bella-nál jártam mondtam.
Rosalie egyre dühösebb lett.
- Edward, ő egy ember! Mit akarsz csinálni vele? Kalandra vágysz, vagy mi? Mert ha igen, adok én neked olyan kalandot, hogy egy évszázadig megemlegeted!- mormogta dühösen Rose. Ha tudná, hogy Bella nem ember, ha tudná, hogy ő fogja megölni Tanya-t, akkor tárt karokkal fogadná be a saját életébe, mint egy új család tag.
- Nyugi Rose! Biztos, hogy volt valami oka, hogy Bella Swan-nál járt, igaz Edward?- kérdezte Em.
Bólintottam. Az oka az volt, hogy kíváncsi voltam rá. Vagyis nem ez, hanem az, hogy beleszerettem. Hiába mondja, hogy egy szörnyeteg, nekem ő a világ legédesebb, leggyönyörűbb angyala.
- Edward... Te szerelmes vagy? - kérdezte Jasper, mire mindenki lefagyott. Várták a válaszomat. Hogyisne várták volna. Mindenki kíváncsi volt, hogy mikor találom meg életem párját. Nem bírtam válaszolni. Bólintottam és beszálltam a kocsiba. Hazaakartam menni végre.
- Alice, miért fog hívni?- kérdeztem, mivel ez érdekelt most a legjobban. Elrejtette előlem a gondolatait, de mielőtt megkértem volna, hogy mondja el nekem válaszolt.
- Akar veled találkozni. Megtalálta a sáros lábnyomodat és valahogy beazonosította. Nem tudom, hogy hogyan csinálta - mondta Alice. Majd feltett egy kérdést, amit hangosan nem mert.
" Tudja, hogy mik vagyunk, igaz?" Kérdezte. Nem akartam feltűnően válaszolni, úgyhogy először felnéztem, majd kicsivel később le.  A többiek nem jöttek rá, hogy most bólintottam.
" El ne mond Rose- nak! Most is azon gondolkozik, hogyan tegye nehezebbé az életedet, ha elmondod az csak olaj lenne a tűzre." Mondta gondolatban, de azért felnevetett.
Innentől kezdve csöndbe burkolóztunk. Senki nem szólt semmit sem, mégis számomra hangos volt ez a csönd is. Rosalie káromkodását nehezen ugyan, de kizártam. Máris csöndesebb lett, de Emmett minden erejével koncentrált rám.
" Te Edward, most akkor mi van? Tényleg szereted ezt a lányt vagy csak egy kaland számodra? Mert ha kaland, akkor azt javaslom, hogy ne is gondolkodj azon, hogy elcsavard szegény fejét, mert én csavarom el a tiédet! Okos, bátor kitartó és ráadásul hasonló a humor érzéke, mint nekem. Úgy hogy ne merd bántani!" Ez meg mi volt? Emmett megvéd egy lányt?
- Nem fogom bántani, Emmett!- súgtam neki oda.
" Ajánlom is!" Szuggerálta felém keményen, majd felröhögött magában. " Edward szerelmes. Ilyen se volt még... Ezt feltétlenül fel kell írnom, mert még a végén elfelejtem. Habár vámpír memóriám mindent raktároz, de azért mégis." Ekkor elváltak útjaim Emmett fejétől. Leparkoltam a ház előtt, majd felszaladtam a szobámba. Beraktam az egyik mostani együttes CD-jét és elterültem az ágyon.

Bella szemszöge:

Miközben cuppogtam haza az esőben azon gondolkoztam, hogy Jessica miért hívott. Mostanában nem is ijesztgettem jöttem rá. Eddig ő és az édesanyja a legszerencsésebb áldozatom. Nekik nem kellett annyit szenvedniük, mint a többieknek. Habár Mary sem szenvedett annyit, mint az átlag, de még őt is többször ijesztgettem, mit Jess-t vagy Mrs. Stanley-t. Biztos Tanya az oka.Ah! Ma nagyon meg akarom kínozni a "szegény" kis párát. Hogy rohadna ketté a bele! Ezen felkuncogtam. Mióta lettem ennyire szókimondó? De ha belegondolok ma három tanárt is az őrületbe kergettem. A tesi tanárral való beszélgetésemet az egyik pletyka fészek tovább adta egy másik pletykás majomnak és ez így terjedt tovább míg az egész iskola meg nem tudta. Még innen is hallom a nevetéseket távol az iskolától. Fejemet ráztam. Valami vagy valaki megváltoztatta az életemet. Talán az változtatta meg az életemet, hogy találkoztam egy vámpír családdal? Lehetséges. Kinyitottam az ajtót, ledobtam a táskámat, majd a telefonhoz mentem majd tárcsáztam Jessica-t. Prrrr. Prrrr. Prrrr. Nem vette föl. Kezdtem megijedni. Hol van ez a szerencsétlen pára?
- A hívott szám jelenleg nem kapcsolható!- mondta egy kedves üzenet rögzítő. Legszívesebben kidobnám azt a szart a kukába. Nekem ilyet ne mondjon! Odasétáltam az előszobában lévő tükörhöz. Mikor megláttam magamat megijedtem. Mutató ujjával hívogatott. Felsóhajtottam, majd közelebb mentem mire az beszívott engem, mint a fekete lyuk.  A kútban kötöttem ki. Ez még nem volt "annyira" nagy dolog, de az már igen, hogy Jessica a víz tetején lebegett. Visszaváltoztam. Újra Bella voltam. Jess-t elkezdtem finoman pofozgatni, de nem reagált. Kifújtam a levegőt majd arcon csaptam, mire elsüllyedt engem is magával húzva. Jessica ágya mellett voltam. Elaludt. Szegénykém, rém álma van. A tükrén át hazamentem, majd egy másik számot tárcsáztam.
- Hallo? - szólt bele egy lány női hang.
- Jó napot, Bella Swan vagyok. Jessica-t keresem.- mondtam.
- Jó napot. Én Jessica édesanyja vagyok!- tudtam ám! - Jess most alszik, de ha felébredt megmondom neki, hogy kerested!- mondta.
- Azt meg köszönném! A viszont hallásra!- mondtam.
- Viszlát!- majd letette.
A táskámat felvittem a szobámba, majd elmentem zuhanyozni. A forró víz most nem esett jól, ezért a szokásos hideg vizet engedtem. Hogy én már mennyire unom. Mikor végeztem ránéztem az órára. Kikerekedett szemmel figyeltem azt. Fél négyet mutatott. Atya ég, mennyi ideig fürödtem? Gyorsan magamra kaptam egy tiszta ruhát majd lesiettem. Megnéztem  a mobilomat. Jött egy üzenetem. Jessica. Megnyitottam.
" Bella, holnap tudnánk találkozni? Nagyon fontos lenne. Ma is találkozhattunk volna. Anya mondta, hogy kerestél, de nekem most el kell mennem Port landba. Puszi Jess"Egy gonddal kevesebb gondoltam. Bepötyögtem egy számot és vártam.
- Halo?- vette fel a világ legédesebb hangja. Magamban felsóhajtottam. Edward Cullen.
- Szia. Találkozhatnánk? - kérdeztem
- Szia Bella. Igen. Hol?- kérdezett vissza.
- Az iskolánál - mondtam neki, mivel más helyet nagyon nem tudok.
- Rendben. Fél óra múlva?- kérdezte. Ha nem vele beszéltem volna, valószínűleg rávágnám, hogy MOST! De nála nem.
- Rendben. Akkor szia!- köszöntem el.
- Szia! - köszönt el, majd kinyomtam. Felvettem egy kabátot és a zsebébe raktam az Ipod-mat, majd útnak indultam. Kevesebb, mint tíz perc alatt odaértem. Leültem a kerítésre és vártam. A fülemben maximumon tomboltak a fül hallgatók. Az egyik kedvenc számom következett, úgyhogy szokásomhoz híven elkezdtem énekelni halkan. A szám vége után felpillantottam. Senki sincs itt. Egy újabb kedvenc számom következett. Egy lassú szerelmes szám. Ez volt mostanában a kedvenc szerelmes számom. Megint elkezdtem énekelni hamisan igaz, de élveztem. Mikor véget ért a szám felpillantottam és... előttem állt Edward. Féloldalasan elmosolyodott. Kihúztam a fülemből a fül hallgatót. Ő leült mellém. Szégyenemben fülig pirultam. Ezen még jobban elmosolyodott, mire én még jobban elpirultam.
- Szépen énekelsz!- bókolt. Ez meg mi volt? Nekem még senki sem bókolt. Valami belül elkezdett bizseregni. Nem tudtam miért, de iszonyatosan jó érés volt.
- Köszi!- mondtam. Mégis csak bókolt. Megint elpirultam.
- Miért hívtál? - kérdezte, mire én a szemébe néztem. Hiba volt. Teljesen elvesztem benne. Azok az arany szemek! Éreztem ahogy a bőröm olvad, majd a húsomból steaket csinál és eljut a csontjaimhoz, azok elkezdtek olvadni, mint a sajt a mikróban. Megráztam a fejem.
- Mert beszélni akarok veled- majd elnéztem róla és egy fát kezdtem el tanulmányozni. - Menjünk be az erdőbe!- álltam fel, mire követte a példámat, majd együtt sétáltunk be az erdőbe. Próbáltam olyan mérges lenni, mint amilyen mérges voltam reggel, de ahányszor a szemébe néztem... Éreztem, hogy a lábam beakad valamibe és én gyorsan közelítek a fölfelé. Hív a gravitáció! Már felkészültem a fájdalomra.Becsuktam a szemem. Megtudtam pontosan saccolni, hogy körül belül hol fogok fájdalmat érezni. De nem éreztem semmit sem. Kivéve két erős, hideg ám de kellemes kart a derekamon. Kinyitottam a szemem és megláttam Edward-ot. Szemei furcsán csillogtak. Én meg elkövettem megint azt a hibát, hogy a szemébe néztem. Egy ideje így állhattunk, míg be nem csuktam a szemem. Így valahogy könnyebb volt ésszerűen gondolkozni. Edward segített felállni.
- Köszönöm!- mondtam neki majd kinyitottam a szemem.
- Nincs mit! Itt jó lesz, vagy akarod, hogy még elkapjalak valahol máshol?- kérdezte gúnyosan, de én kihallottam belőle az...aggódást? Ugyan miért aggódott volna értem?
- Itt jó lesz! - mondtam majd elindultam egyenesen. Mentem egy száz méter. Leakartam ülni egy kidőlt fára, de megbotlottam. Mielőtt seggre eshettem volna elkapott.
- Szóval máshol is elkapjalak! Értem én!- mondta nevetve, mire én elpirultam. Leültem a fára majd ő is követett.
- Még egyszer kösz!- mondtam.
- Nincs mit, még egyszer!- mosolygott. - Szóval miről akartál velem beszélni?- kérdezte kíváncsian.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó 1 hozzászólás

1

2010.09.12. 14:12 Bedyke Szia! Először is, nagyon jó lett ez a feji. Bár igaz eddig nem írtam, de mióta elkezted megírni a törit olvasom, az elején kételkedtem benne, hogy hogyan is lehet jó, a kör és az alkonyat keveréke, de azért adtam egy esélyt neki, és hát nagyon tetsziik. Igazán izgalmas és pont olyan, mint amilyen kell az alkonyat rajongóknak^^ Végre Bella nem az a tipikus jó kislány szerepben van de azért a hű "orra esek"is ott van. Nagyon tetszik, gratulálok leleményes agytekervényeidhez, csak így tovább=) Bedy_Ke