A Cullen ház előtt álltam a bőröndömnek támaszkodva,miközben Rosalie meglehetősen lassan egy vámpírhoz képest pakolászta be ruháit,majd hozta ki őket sorban.Már körübelül négy darab bőrönd volt az autóban.

-    Sok van még? – kérdeztem meg tőle,amikor elhaladt mellettem.
-    Ez volt az utolsó – Nézett rám bosszúsan,és Emmett elvette tőle,hogy segítsen neki berakni.
-    Mehetünk?Vagy van még valami cica?Esetleg...szájfény? – Vallatta kiskutyás tekintettel Em,mire Rose mérges lett.
-    Nem.Nincs semmi más.Mehetünk – Nyomta meg erősen a mehetünk szót,és becsapta a kocsi ajtaját.


A reptéren volt talán a legrosszabb.Nem bírtam nézni,ahogy Em le sem száll Rosalie ajkáról.Bárki,aki per pillanat hosszabb ideig figyelt volna engem abban a pillanatban,rögtön rájött volna,hogy éppen próbálok mindig a másik irányba nézni féltékenyen.De persze Emmettnek ez eszébe se jutott.Ő el volt foglalva.Rose egy újabb csókolózás közepette kicsit kinyitotta szemét,hogy rám tudjon nézni,és tekintetünk összetalálkozott.Fintorogva felkaptam a cuccomat,és beálltam a sor végére.

-    Mennünk kell – Távolodott el tőle azonnal.
-    Elmehetek majd meglátogatni? – kérdezte csibészes mosollyal tőle.
-    Persze.
-    Mondjuk...egy héten hétszer?
-    Emmett! – Emelte fel hangját Rose,majd felnevetett,de hangjában feszültség volt hallható. – Így semmit sem érne az,hogy elmegyünk innen.
-    Igen,tudom.De annyira fogsz hiányozni – Végig mértem Emmett arcát,majd bennem megindult egyfajta...bűntudat érzet.Annyira látszott rajta,hogy szereti.Egyszerűen ebben a pillanatban undorodtam magamtól.
-    Te is nekem – suttogta. – Szia,Emmett – Ölelte meg még utoljára,és egy rövidebb csókot lehelt ajkára.
-    Szia,édes.Vigyázz magadra.És Jake... – Mutatott rám ujjával,mire odakaptam fejemet. – Le ne merd teperni! – Nem bírtam kikövetkeztetni,hogy ezt komolyan gondolja e vagy sem.
-    Én nem... – Dadogtam,mire közbeszólt.
-    Csak vicceltem öcskös – Nevetett fel,mire kénytelen voltam én is vele nevetni,a cseppet sem vicces humorán.


A repülőn egymáshoz sem szóltunk.Ő bedugta az Ipodját a fülébe,mikor észrevette,hogy nem vagyok beszédes kedvemben.Az ablakon bámultam ki,s néztem,amint a repülő szárnya kettészeli a felhőket.A felhők Rosaliera emlékeztettek.Ketté kellett szakadniuk ahhoz,hogy aztán újra eggyéváljanak.Mintahogy Rose egyik fele az enyém,a másik fele Emmetté.Tudtam,hogy ez nehéz neki.Viszont neki is el kell fogadnia,hogy fáj,hogy vele látom.

-    Jake – Hallottam meg,amint szólítgat.Nem hiszem,hogy most próbált meg elsőnek kiszakítani a gondolataimból.Egyik füléből kivette fülhallgatóját. – Kérsz valamit? – Nézett rá a mellette lévő stewardeszre,mire én is felemeltem a fejem.
-    Nem kérek semmit,köszönöm – Mosolyogtam rá,és Ő is visszamosolygott,majd elment.Húsz éves körüli nő volt.

Ismét kifele kezdtem figyelni az ablakon.

-    Jake... – Húzta el a nevem,majd megéreztem államon kezét,amint maga felé fordít. – Mi a baj?Már vagy két órája nem szóltál hozzám.
-    Semmi.Semmi baj – Lefejtettem ujjait arcomról.
-    Valahogy gondoltam,hogy ezt mondod – Forgatta meg szemeit. – Az a baj,amit a reptéren láttál?Sajnálom!Mondtam már többször is.De még nem birom megtenni,hogy eléálljak ezekkel a tényekkel.És téged is féltelek.
-    Engem nem kell félteni Rosalie.És én meg mindig elfogadtam az érzéseid.Nem sürgetlek.
-    De tudom,hogy fájdalmat okozok ezzel neked.
-    Nem birom azt mondani,hogy nem,mert akkor hazudnék.Fáj – Elcsuklott a hangom,de tovább folytattam. – Fáj,hogy nem érhetek hozzád engedély nélkül,és hogy nem csókolhatlak meg akkor,amikor akarlak.Viszont Ő akkor megteheti,amikor kedve van hozzá.Néha már aludni sem birok,mivel akaratlanul is arra gondolok,hogy mit csinálhatsz most...Vele – Elfintorodtam a mondat végére. – Csak képzeld el,hogy egy más nőt ölelgetek.Valahogy úgy érzek én is.
-    Bocsáss meg – Láttam az arcán,hogy erős bűntudatot ébresztettem benne.Pedig nem akartam.Nem ez volt a szándékom.
-    Én is ezt tenném a helyedben – Próbáltam egy kicsit is jobb belátásra bírni,nem sok sikerrel.

Nem szólaltunk meg,csak néztük egymást.Fejét neki döntötte a háttámlának,de még mindig engem figyelt.A csöndben meghallottam azt a zenét,ami a fülhallgatójából jött.

-    Ez nem az a szám,ami abban a buliban ment,ahol...szóval azon az estén? – Húztam össze szemöldököm gondolkodón.
-    Ne emlékeztess arra az estére!Utálom azt a ribancot,akivel táncoltál! – Felnevettem azon,hogy milyen undorral mondta ezt a mondatot. – Viszont de.Jól hallod.Ismered?
-    Nem nagyon tudom,hogy melyik előadó.Lady Gaga?
-    Igen – Mosolyodott el.
-    Ő...te szoktál XXI. századi zenét is hallgatni?Ez meglep – Színpadiasan felhúzta az orrát.
-    Ezzel most megint arra célzol,hogy öreg vagyok,Jacob Black?
-    Nem!Még véletlenül sem.
-    Szerencséd – Annyira mosolygott,hogy szinte az egész fogsora kilátszott.Én is elmosolyodtam.

Fejemet közelebb és közelebb csúsztattam hozzá.Tekintete először erősen szemeimbe fúrodott,majd egyre lejjebb és lejjebb vándorolt.Ajkai kettényíltak,ami bennem különös érzéseket váltott ki.Legfőképpen kívánatot.Majd mikor szemhéját már lecsukta,megszólalt a hangos bemondó.

-    Kedves utasaink!Kössék be biztonságiöveiket.Hamarosan megkezdjük a leszállást – A pilóta hangja hallatszódott,és mi befejeztük azt,amit még el sem kezdtünk.
-    Hát...itt vagyunk – Jelentette ki feszülten.
-    Itt – Erősítettem meg feltételezését,és az övem után nyúltam.


A taxi elvitt  minket a hotelig.Igazából nem bírtam megmondani,hogy melyik városban voltunk.De talán ez nem is város volt,hanem falu.A sofőr azt mondta,hogy ez az egyetlen szálló a településben.

-    Köszönjük a fuvart.További szép estét! – Fizettem ki,majd felnéztem a holdra,ami már réges rég felszállhatott.
-    Viszont kívánom,fiatalok! – Rámkacsintott,amiben nem voltam biztos,hogy Rose is észrevette.
-    Segítek,rendben? – Vettem ki a kezéből az egyik bőröndöt,így már mindkét kezem foglalt volt.
-    Nem olyan szükséges,de köszönöm – A másik kettő táskát húzta maga után.

A szobák már le voltak foglalva számunkra.Kettő külön osztály.És persze a legdrágábbak.Szótlanul nyitottuk ki az ajtókat,csak a kulcsok  csörgései voltak hallhatóak.Nehezen bírtam ki,hogy ne nézzek rá.A bőröndöket ledobtam az előtérbe,és fáradtan leültem az ágyamra.Mit keresek én itt?Ez volt az első gondolatom.Egyszerűen nem értettem semmit.A plafont méregettem,miközben egy nagyot sóhajtottam.Egy vámpírba vagyok szerelmes.Erre a feltételezésre megráztam a fejem,és kínlódva felnevettem.Azonnal apu jutott eszembe,akinek szinte már mindig hazudok.És aki tuti,hogy szívrohamot kapna,ha megtudná.Felálltam,és levettem magamról a kabátot,majd a felsőt is.Zuhanyozni készültem menni,hiszen körübelül már tíz óra fele járhatott,és kezdtem álmos lenni.Majd mikor az ajtó fele fordultam,megpillantottam a cuccok között Rosalie bőröndjét is.A fenébe!Elfelejtettem visszaadni neki.Biztos vagyok benne,hogy szüksége van rá,ezért felkaptam,és elindultam kifelé a szobából.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.