Ahogy a gép leszállt eluralkodott rajtam a pánik. Vajon mit fognak szólni a többiek Edwardhoz? És Edward hozzájuk? Mit vett nekik Alice ajándékba? Az utóbbi miatt voltam legkevésbé ideges, de Alice-nél ezt nem lehet tudni…

- Nagyon izgulsz? – kérdezte Edward, miközben rá se nézett az útra.
- Te? – mosolyodtam el.
- Rám férne Jasper – kuncogott, majd lefékezett. – Bocs, csak tudod itt a határ. Már reflexből jön.
- Vezessek innen inkább én? – ajánlottam fel.
- Nekem rendben – vigyorodott el csibészesen, majd átmászott az ülésembe, pont velem szembe.

Egy pillanatra elfelejtettem levegőt venni és a szemeim kitágultak, majd vámpírsebességgel magamhoz húztam. Edward is úgy csókolt, mint egy őrült, majd hirtelen elhúzta magát.

- Jacob üzeni, hogy már nem bírja sokáig magában tartani az infót, hogy kivel mész hozzájuk, mert Rachelnek nem tud nemet mondani – suttogta a fülembe. – És szerintem is oda kellene érnünk.
- Nos, ha ilyen fontos neked a pontosság… - ültem át a volán mögé és a gázra tapostam.

Öt perc be sem telt az egyébként negyed órás utat megtenni. Edward végig feszengte az utat, de persze tagadta, hogy nagyon izgulna, de ismertem már annyira a mozdulatait.

- Szállj ki – álltam meg az utca elején.
- Mi? – nézett rám úgy, mintha megőrültem volna.
- Szállj ki – ismételtem meg. – Az a vörös ház az övéké. Gyere oda sétálva. Addig majd lenyugszol egy kicsit és Rachelre is ráhozom a szívbajt. Két legyet egy csapásra –ütöttem össze a tenyerem.
- Ha így szeretnéd – hajolt hozzám egy csókra és én megadtam neki, amit akart.

Edward kipattant a kocsiból és amint becsukta az ajtót rendesen a gázra léptem. Amint befordultam a ház elé láttam, hogy elhúzódik a függöny és hallottam Rachelt, amint felkiált, hogy itt a vámpír.

- Sziasztok! – nyitottam be.
- Szia Bells! – ölelt meg Jacob. – Jaj, de büdös vagy!
- Köszi, te is. Hahó Rach. Hogy vagytok? – mutattam a pocakjára.
- TE NEM HOZTÁL MAGADDAL SENKIT? – kelt ki magából.
- Én már elég sem vagyok neked? – kuncogtam fel.
- Pedig én annyira szurkoltam, de te menthetetlen vagy – durcáskodott és elkezdett felmenni a lépcsőn, mikor halkan kopogtattak.
- Gyere be! – kiáltott Jacob, miközben húzta az orrát.
- Seth, ha te vagy az, akkor hűűűűűűűű! – szólt Rach a lépcső közepéről.
- Ezt egy kicsit sértőnek érzem – pislogott Jacob.
- Edward, ők itt Jacob és Rachel – mutattam be őket, miközben Edward mellé sétáltam.
- Örvendek – mosolyodott el szerelmem bájosan.
- Hát én is, nagyon – esett le az egyetlen férjezett nőnek az álla a szobában. – Bella – fordult felém – hogy a francba voltál képtelen dönteni?

Edward hangosan elkezdett nevetni, amitől Rachelnek meglódult a szíve. Erre én is elmosolyodtam és a fülemre mutattam, ő meg csak Edwardra intett és vágott egy olyan „nem megmondtam” fejet.

- Rachel, Edward gondolatolvasó – közöltem halkan.
- Én meg terhes vagyok, ami mindenre mentség – vigyorgott.
- Szervusz, Edward. Régen láttalak, de nem hiányoztál – kezelt le vele Jacob.
- Igen, azt hallom – remegett meg mosolytól a szája széle.
- Nem sokára jönnek a többiek is. Hol szálltok meg? Nekünk csak egy szobánk van, ami üres… - kezdte Rachel, de Edward gyorsan közbevágott.
- Ami azt illeti, a családomnak van a közelben egy hatalmas háza, ott kényelmesen elférünk és benneteket sem zavarunk – bűvölt el mindenkit, de én hallottam a mögöttes gondolatait.

Egy nagy ház, sok szobával és két szerelmes vámpír sok idővel és szabad térrel. Úgy tűnik, mindenkire ragad egy kis Emmett, ha túl sokat vagyunk a közelében…

- Mindjárt itt lesznek a többiek – közölte Rachel, mikor kirobbant az ajtó. – Nem megmondtam? Azt hiszem én is olyan jósnő vagyok, mint a barátnőd.
- Szia, Bella és Bella pasija! – köszönt Quil és Edwardot méregette.
- Sziasztok! – ölelgettem meg mindegyikőjüket.
- Most pedig, mindenki foglaljon helyet – intett Jacob és mindenki egyszerre ült le a „helyére”.
- Mond, hogy ezt nem gyakoroltátok – kuncogtam egy kicsit.
- Rachel ötlete volt – mutatott rá Seth.

- Bella, tudtad, hogy ki akarnak engem faggatni? – suttogta Edward halkan a fülembe.
- Sejtettem – vallottam be.


A kérdések szépen sorba mentek és Edward minden fiú kérdésére helyesen válaszolt. Volt, amelyikkel engem is meglepett, hogy tudja, de mit vártam, ő Edward. És az sem hátrány, hogy gondolatolvasó. A legjobban Rachel kérdésétől féltem és mikor ő jött, kicsit jobban összehúztam magam. Ahogy ismerem képes rákérdezni a nemi életünkre. Rosszabb, mint Emmettből kettő.

- Szóval, Edward – remélem, tudod, hogy neked szurkoltam – az én kérdésem a következő: Tudsz muffint csinálni?

Olyan hangosat sóhajtottam, hogy szerintem még a szomszéd házból is hallották.

- Igen, tudok – mosolygott Edward.
- Áldásom rátok! – csapta össze a tenyerét Rach és felkelt a székből. – Most pedig, mindenki irány haza! Este van, én pedig terhes vagyok és álmos! Holnap mindenki kilencre itt van, kivétel Edward, aki már nyolcra jön és süt mindenkinek muffint!

Egy gyors moraj futott végig a farkasokon, de Seth mint mindig, remekül oldotta a helyzetet.

- A csokis a kedvencem Cullen! – ölelt meg engem még egyszer és Edwarddal is kezet fogott.
- Ezt megjegyzem – bólintott kedvesem jókedvűen. – És megmondanád a többieknek, hogy nem áll szándékomban mérget tenni bele?
- Tudják azt ők, csak képtelen felfogni, hogy az ő kicsi Bellájuknak pasija van, aki ráadásul vámpír.
- És arról megfeledkeznek, hogy az ő kicsi Bellájuk is vámpír – mondtam.
- Sziasztok – köszöntem el Jacobtól és feleségétől, majd mikor Edward is végzett a Rachellel való sutyorgással mellém állt.
- Indulhatunk? – kérdezte.
- Igen – sétáltunk ki az ajtón és vámpírsebességgel beültem a kocsiba. – Mit beszéltél Rachellel?
- Csak volt hozzá egy kérdésem – terelt, ami gyanússá vált számomra.
- És mi volt az? – erőlködtem tovább.
- Semmi lényeges – tetetett közömbösséget. – De, ha ennyire érdekel, akkor majd megtudod. Mondjuk holnap. Oké?
- Jól van – sóhajtottam fel.
- Amúgy, a ház anyja semmit sem sejt arról, hogy mi ketten már…
- Ó. Ó! De hogy-hogy?
- Úgy tűnik, nem tud a kettesben töltött két hetünkről a szigeten. Valaki azt kisatírozta, hogy velem volt – vonta össze a szemöldökét, miközben leparkolt egy nagy fehér palota elé.
- Nem tudom, hogy miről beszélsz… - vigyorogtam és amint beértünk a házba magamhoz rántottam Edwardot. – Holnapig akarsz beszélgetni, vagy csinálunk mást is?
- Nézhetünk filmet – mosolygott.
- Nekem más terveim vannak – csókoltam meg és eldöntöttem, hogy még ma kiszedem belőle, mit mondott Rachelnek, mert már gyanúsan titkolta a dolgot, nekem pedig a türelmem elfogy holnapig…

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.