-    De...ez biológialiag képtelenség!Vagy várj...megcsaltad Edwardot?Így történt?Bells,a fenébe!Ne hülyéskedj velem!Megőrjítesz!Csak mondd azt,hogy ez nem igaz! – Szinte már téptem a hajamat idegességemben.Úgy éreztem,hogy egy rossz álomba kerültem.Közelebb lépett hozzám.
-    Miért aggaszt ennyire,hogy terhes vagyok?Jake,kisbabám lesz!Legalább te örülj velem,ha más nem.És Edwardtól.Nem csaltam meg.Hogy juthatott ilyen az eszedbe? – Semmit sem bírtam megjegyezni a mondatból.Csak egy valami maradt meg a fejemben.”Legalább te örülj velem,ha más nem.”
-    Mit jelent az,hogy senki más nem örül neki,és Edward szinte minden egyes pillanatban,mintha a halált akarná? – kérdeztem komolyan.Erre nem igazán volt ínyére válaszolni.
-    Igazából én azt,hogy ne akadj ki,a dolognak ennek a felére gondoltam.Azt hittem  annak örülni fogsz,hogy anya leszek.
-    Ne tereld a szót – Préseltem ki a fogaim közül a szavakat.Türelmetlen voltam.Nagyon is.Nem értettem mi lehet még rosszabb ennél is.
-    Mivel egy félig vámpír és félig ember gyermeket hordok a szívem alatt...a terhességi időszak akár komplikált is lehet.Hiszen a baba rohamosan nő.Egy hete lehetek körübelül terhes,és... – Gyengéden hasára bigyesztette kezét,majd felhúzta felsőjét.A hasa nem olyan feltűnően,de már gömbölyödött.Szörnyülködve ökölbe szorítottam kézfejem. – Kérlek,csak te ne.Jake,állj mellettem,mellettünk.Edward ki akarta szedetni Carlisleal,de én akarom Őt!A szíve dobog.Él.Ugye te nem akarod megölni? – Fájt látnom,hogy mennyire szenved,de...egyszerűen nem ment.Reflexből mozgatni kezdtem a fejem balról-jobbra.
-    Rossz ezt mondanom,sőt...mintha káromkodnék.De most az egyszer Edward mellett állok.Bells...ha nem mi öljük meg Őt,akkor Ő öl meg téged! – Úgy éreztem,hogy újra itt az alkalom arra,hogy ismét belenézzek a szemébe.Könnyezett.Le szerettem volna törölni egy könnycseppett arcáról,de ellökte a kezemet.
-    Mostantól nincs miről tárgyalnunk – A hangja reszelős volt.A sírástól.Hátat fordított,majd elindult vissza többiekhez.

Nem állítottam meg.Így volt rendjén.Mindkettőnknek gondolkodnia kellett.Lerogytam a földre,és arcomat tenyerembe fektettem.Ha...nem adom fel a harcot Belláért,akkor most...nem kéne végignéznem,ahogy a halálba rohan.Nem bírtam másra koncentrálni,hiába próbáltam,nem ment.Mindig csak az járt a fejembe,hogy feladja az életét egy élőhalottért,aki ráadásul újszülött lesz,és nem fogja tudni magát kontrolállni.Ölni fog.Ahogy már most is teszi.Idegesen beleütöttem a talajba,majd a homokszemek a levegőbe repültek.

-    Edward – suttogtam magam elé.

Mindenről Ő tehet.Ő termékenyítette meg ezt az izét!És alapból felelőtlenség volt lefeküdnie egy emberrel,akinek még a vére is csábítja.Kockáztatta Bella életét!Az együttérzés Edwarddal amilyen gyorsan jött,olyan gyorsan el is illant.Helyette felváltotta a rég ismert gyűlölet,ami most erősebb volt,mint valaha.Felpattantam,és futásnak eredtem.Reszkedtem a dühtől,majd mielőtt átváltoztam volna,legalább a nadrágot lerángattam magamról.Farkas alakban vágtattam tovább,és elindultam visszafelé.Nem telt bele sokba,hála gyorsaságomnak,meg is érkeztem.Kint állt mindenki,vártak ránk.Bells épp akkor ért vissza,mikor én.Edwardot vettem célba,majd mellkasának ugorva leterítettem a földre.

-    Ne,Jacob! – üvöltötte,Bells.De én meg sem hallottam.

Alsó állkapcsom előrenyomtam,ezzel kivillantva fogsorom,amely szinte már fájt,annyira áhítozott arra,hogy itt helyben széttépjem ezt a mocskot.

-    Miattad fog meghalni – Gondoltam magamban,hiszen jól tudtam,hogy hallja gondolataim.

-    Igen,tudom.Ezért nyugodtan csináld – válaszolt minden erőfeszítés nélkül.Tekintetében látszódott az az undor,amit maga iránt érzett.Jól tette.

-    Amint a szívdobogása alábbmarad,te is halott leszel.Megértetted?A szerződés fel lesz bontva! – ordítottam.

Bólintott,majd egy gyöngéd kéz megragadott,amint próbált letolni róla.Oldalra fordítottam a fejem,és megláttam Bellát,ahogy erőlködik.

-    Szállj le róla – Dühöngött,majd megtettem,amit kért.

Körbenéztem,és persze,hogy mindenki engem bámult.Roset Emmett fogta át hátulról,mire én prüszköltem egyet.Úgy éreztem,mintha ellenem irányulna az egész társaság.Edward már rég felállt,és Bella derekát fogta védelmezőül.De nem hiszem,hogy tőlem védte.

-    Mennyek el? – kérdeztem Edwardtól.Megrázta a fejét.

-    Maradj – mondta,majd Bella felnézett rá,és vissza rám.
-    Ne merészelj elmenni,senki sem mondta! – Elfutottam egy fa mögé,majd másodpercek múlva visszasétáltam egy szál shortban.
-    Végre.Azt hittem már,hogy végig néma filmet nézünk – Poénkodott Emmett.Nem ő lenne,ha nem tette volna.Rose csúnyán nézett rá.
-    Bella – Intéztem hozzá szavait,és mereven szememben tartotta tekintetét. – Ne  várd el tőlem,hogy végignézzem,amint a vesztedbe rohansz,rendben? – Szája megremegett.Megint megbántottam.
-    Rendben – motyogta,majd csönd telepedett közénk.Eleazar szólalt meg.
-    Akkor...szerintem gyertek be – Mindeddig észre sem vettem,hogy már Ők is itt vannak.
-    Gyerünk,srácok.Felejtsük el,ami az imént történt – Egyezett bele Carlisle,és a tömeg megindult befelé,én még mindig egy helyben álltam.
-    Jacob – Termett hirtelen előttem Tanya. – Akkor lenne kedved bemenni a faluba? – Egyszerűen nem fogtam fel,hogy hogy tud ilyenkor is így rám vigyorogni.
-    Bocs,de most nem – Én is csatlakoztam a többiekhez,majd a vállát meglökve elhaladtam mellette.Minden udvariasság kihalt belőlem a mélységes düh által.

A fotelon ültem,és idegesen trappoltama lábammal.Már szinte kínosan csöndben volt mindenki.Nem volt semmi olyan téma,ami bárkinek is elterelte volna a figyelmét.Rose a fejével bólintott,hogy mennyek a mosdóba,majd én szótlanul felálltam,és sétálni kezdtem a ház másik végébe.

-    Hova mész? – Nézett rám értetlenül Bells.Úgy csinált,mintha mindenről be kellene számolnom neki.
-    Wcre.Szabad? – Megforgatta a szemeit,és továbbmentem.
-    Mindjárt jövök – mondta Rose Emmettnek,amit még hallottam,mikor átléptem a nappali küszöbét.

Még be sem csuktam az ajtót,már egy kéz meg is akadályozta azt.Csak egy szőke hajkoronát láttam magam előtt,amint kulcsra zárja a zárat,majd megfordul velem szembe.

-    Tanya? – Elcsuklott a hangom.
-    Valaki másra számítottál? – Húzta csibészesen mosolyra az ajkát.
-    Nem!Én csak...igazából nem is számítottam senkire – Hazudtam.
-    Reméltem is.Tudod Jacob... – Ujját végighúzta fedetlen mellkasomon. – Engem nem zavar,hogy vérfarkas vagy.Szerintem ez tesz szexivé – Mintha egy gombóc nőtt volna a torkomban,ami nem engedte,hogy nyeljek egyet idegességemben.
-    Tanya...mit művelsz? – Testünk egymáshoz simult,ajkát pedig hozzáérintette a nyakamhoz.Kapkodni kezdtem a levegőt.
-    Ugyan már.Te is akarod,kár tagadni.
-    Nem értem miről beszélsz – Dadogtam.
-    Hát erről – suttogta,és megcsókolt.

Ez nem olyan csók volt,ahogy Rosalieval szoktuk csinálni.Ezt...vadnak és követelődzőnek mondanám.Viszont nagyon is meglepett,ahogy rám hatott.Visszacsókoltam.Nem tudom,mi okból.Talán...elegem lett abból,hogy én csak egy szerető voltam.És...ezzel akartam visszavágni.Viszont gyorsan vége lett ennek is,mint minden másnak mostanában.Kopogtattak az ajtón.Rosalie.Senki más nem lehetett az.

-    Jacob?Mi a fenének zártad be az ajtót?Beengednél? – Már a suttogásában is hallottam felháborodottságát.Tanya furcsállva nézett rám.
-    Mindjárt – Ziháltam.
-    Mi az,hogy mindjárt?Megbeszéltük,hogy itt találkozunk kettesben,akkor miért zártál ki? – Éreztem,hogy homlokomról a verejték gyöngyözve csordogál le.Tanya szemei összeszűkültek,mintha...sejtene valamit.Megfordult,és a kulcs kattant egyet a zárban.
-    Már azt hittem,hogy... – Éppen szeretett volna kikelni magából,de a látvány beléfolytotta a szót.
-    Szóval...ti ketten? – Állapította meg a tényt Tanya,miközben ajkán ravasz mosoly jelent meg,Rosalieval pedig aggódva egymásra néztünk.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.