Bella szemszöge:



A napon dög unalmas volt. Mikor a rétről hazaértem ledobtam magam az ágyra, mert fáradt voltam a sétától, mg minden. De amikor lehunytam a szemem, rögtön ki is pattant. Hát igen az a sok kávé lehet, hogy sok volt, nagyon sok. Mivel nagyon éhes voltam lementem a konyhába, hogy egyek valamit, de a többiek felfalták a hűtőben lévő kaját. Visszacammogtam a szobámba. Majd megint ledobtam magam az ágyra. Bekapcsoltam a tv-t és egész nap csak azt bámultam. Az egyik csatornán helyszínelők maratón ment, szóval megnéztem. Szinte mindig kitaláltam, hogy ki a gyilkos. Hát igen. Ehhez is tehetség kell. Majd olyan délután négy- öt körül elnyomott az álom. Szerencsére senkit sem ijesztgettem és nem is gyilkoltam, sőt. Most nem is jelent meg a szörny. Különös. Az álmomban a régi emlékek játszódtak újra és újra, míg hajnali hatkor sírva keltem föl.
- Miért kellett vége lennie? Olyan szép volt!- közben potyogtak a könnyeim. Tényleg fantasztikus volt újra átélni a múltat, csak felkelni nem volt olyan tökéletes. Felültem, és letöröltem könnyeimet. Felálltam kinyitni az ablakot, majd elmentem lezuhanyozni. Meleg és a hideg vizet kétpercenként váltottam. Hol ez volt a jó, hol meg az. Addig játszottam evvel, míg ki nem fogyott a meleg víz. Magam köré csavartam egy törülközőt, majd a tükör elé léptem, amit tegnap szereztem be, mivel a régit eltörtem. Meg akartam nézni az arcomat, de mint mindig, most is csak a szörnyet láttam. Így hát kifésültem az össze- visszakócolódó hajamat. Kicsit megszárítottam, majd egy száltörülközővel mentem be a szobámba. Kivettem egy lenge nyáriasabb ruhát, meg a fehér neműket. Felöltöztem, majd megigazítottam magamon a ruhát. Mivel tegnap még felhívtam Jenny-t, hogy mégis mikor menjek:

”Gyere nyolc, fél kilenc körül.” „Gyere, mondjuk a két métereshez. Én ott leszek!” Szóval, mivel volt időm, ezért lementem, hogy egyek valamit, mert tegnap hanyagoltam. Ma sem volt sok választék, de legalább volt kaja! Elővettem két szelet kenyeret, majd nyomtam rá egy kis kemping sajtot-, mivel csak ez volt a hűtőben- szóval benyomtam a két kenyeret, majd ittam rá egy pohár még éppen jó tejet. Feltrappoltam a szobámba. Az ágy mellől felvettem a táskámat. Fürdőruha, törülköző, pénz. Minden megvolt. Becsuktam az ablakot. Mert azért mégis csak fontos a biztonság. Habár valószínűleg megtalálnám a tettest és imádkozna az életéért, amit én nem adnék meg neki. De gonosz vagyok! A vállamra raktam, majd kimentem és bezártam az ajtót. Halkabban mentem, mint amikor feljöttem a konyhából. Mikor kimentem a bejárati ajtón éreztem a meleg, fülledt idő kezdetét. Amikor megnéztem az órát, az fél nyolca mutatott. Szóval talán nyolcra odaérek gyalog. Vagy közlekedjek máshogy? Nem, most nincs kedvem. Most élvezni akarom a meleget. Imádtam a strandokat, de az életem miatt nem tehettem meg, mert bármikor átváltozhattam volna. De most senkit sem kell megölnöm. Vagyis Tanya-t, de előtte még rá kell tukmálnom a kazettát. Míg ezen agyaltam addig beértem a strandra. Kifizettem a jegyet, majd bementem az épületbe. Nem akartam letáborozni. Inkább átöltöztem az egyik fülkében majd a kezemre, raktam a törülközőt, a cuccomat meg beraktam az egyik szekrénybe és rázártam. A kulcs egy madzagon volt, amit a csuklómra raktam, mint karkötő. Kimentem az épületből, majd elindultam a mély víz felé. Itt szokták megrendezni az úszó bajnokságokat is. A lelátóra felmentem, majd leterítettem a törülközőt és vártam. Az óra negyed kilencet mutatott, szóval bármikor itt lehetnek. Majd egy pár perc múlva megláttam Jenny-t. Buzgón integetett nekem, mire én csak egy félénk kis integetést küldtem felé. Felszaladt a lelátóra, majd megölelt.

- Bella! Olyan régen láttalak!- s közben egyre erősebben szorított magához.
- Én is nagyon örülök, de megfojtasz!- szóltam neki, mire elengedett. Bocsánatkérően rám mosolygott.
- Na, bemegyünk?- kérdezte izgatottan.
- Ez meg miféle ostoba kérdés, Drága barátném? – kérdeztem nevetve, majd lementünk a vízhez. Az egyik kőre álltam és éppen egy ugráshoz készülődtem, mikor Jenny rám szólt.
- Először zuhanyozz le! A végén még szívinfarktusod lesz!- nyugtalankodott, majd a zuhanyhoz állt. Felsóhajtottam. Nekem semmi bajom sem lenne, de azért neki nem kéne ártani. Szóval oda mentem a legközelebbi zuhanyhoz és megnyitottam. Hideg víz jött, mégis mi más jött volna? Nem rezzentem meg, mikor a hideg cseppek hozzám értek. Mikor úgy éreztem, hogy már jó leszek visszamentem a kőre majd ugrottam egy fejest. Mikor feljöttem a vízből, láttam. Hogy Jenny alig mer fel állni a dobbantóra. Kimentem és a dobbantóhoz sétáltam.
- Jenny, nem ugrassz?- kérdeztem miközben alig bírtam visszafojtani a nevetést.
- De, csak előtte erőt gyűjtök!- mondta, miközben a lábai reszkettek. Én egy határozott lökéssel beinvitáltam a vízbe. Kapálódzva jött a víz felszínére és dühösen méregetett.
- Ezt még is mire véljem, Bella?- kérdezte játékosan, de azért volt benne egy kicsi méreg, de tényleg nagyon kicsi.
- Véletlen volt! Véletlenül löktelek a vízbe! – adtam az ártatlant, mire felnevetett.
- Ja persze te és a véletlenek!- motyogta – na gyere! Ugorj, ha kedves az életed!- gúnyolódott. Vettem egy mély levegőt majd hátráltam két lépést. Neki futottam, majd a végén elrugaszkodtam. Egy szaltót ugrottam és sikerült. Nem mintha eddig ne csináltam volna ezt jól. Ez mindig bennem volt. Ha kapnék egy emlékezet kiesést, még akkor is emlékeznék arra, hogy hogyan kell szaltót ugrani. Mikor a feljöttem a víz tetejére valaki megtapsolt. Jenny volt az.

- Nagyon szép volt, Bella! Hol is tanultad?- kérdezte kíváncsian. Hát igen, ő mindig is kíváncsi volt. Mintha az agyában lenne egy olyan funkció, ami elemzi, a mondatokat közben meg fecseg össze vissza. De amikor egy olyan mondattal találkozik, ami érdekel, rögtön kapcsol. Hihetetlen egy teremtés az már biztos!
- Magamtól tanultam!- mondtam, majd lefröcsköltem.
- Nagyon vicces! – motyogta az orra alá. Felnevettem, mire ő is lefröcskölt. Ekkor valaki rám ugrott. Megfordultam. Lilly volt az. Ő is egy olyan barátféleség volt. Ő is azok közé tartozott, akik megmertek szólítani az első napon, amikor tiszta roncs voltam. Majd beugrott még egy lány. Alexa. Ők hárman elválaszthatatlan barátnők és engem is próbálnak belevonszolni, hogy majd négyen legyünk.
- Sziasztok lányok!- köszöntek egyszerre, mire felnevettek. Talán Alexa-t bírom a legjobban. Csendes, de ha kell, bevadul. Elmondása szerint kordában tartja a sötét oldalát.
- Hello!- köszöntem nekik, majd őket is lefröcsköltem. Felsikítottak, majd visszafröcsköltek. Lebuktam a víz alá és kikerültem őket. Kimásztam majd az egyik kőre mentem.
- Bomba!- sikítottam, majd melléjük ugrottam. Alexa is kiment és ő is ugrott egyet. Kevesen voltak még…
- Menjünk a csúszdára!-ajánlottam, mire felsikítottak. A csúszdához mentünk. Csak ketten álltak. Egy szőke lány meg egy bronzvörös hajú. Na várjunk csak! Szőke meg bronzvörös? Mikor jobban megnéztem a bőrüket sápadt volt. Na, ne! Itt vannak Cullen-ék! Megfojtom Rosalie-t és Alice-t az egyszer biztos. Mivel két csúszda volt úgy döntöttem, hogy átmegyek a másikhoz.
- Bella hova mész?- kérdezte Lilly, mire a fiú és a lány hátra nézett majd oldalra felém. Rosalie és Edward. És még kitudja, ki van még itt! Rose rám kacsintott, majd lecsúszott. Nekem is, zöldre váltott szóval én is csúsztam.
- Várj Bella!- kiáltott Alexa, mire megálltam.

- Tessék?- kérdeztem, miközben a csúszdát markoltam.
- Csússzunk ketten!- mondta, majd meglökött, mire én elkezdtem csúszni, majd ő is jött utánam. Ez elég meredek csúszda volt szóval nem úsztam meg a sikítást. Először én estem bele a vízbe, majd rám Alexa. Felnevettem, majd mellettünk is valaki leért. Edward volt az. Mikor meglátta, hogy őt nézem rám kacsintott. Persze ezt Alexa is észre vette. Kérdőn nézett rám. De én, csak legyintetett. Kimásztunk a vízből nagy nehezen, mert Alexa elkezdett szerencsétlenkedni, mire én a kezemet nyújtottam, de ő berántott.
- Ezért még megjárod!- mondtam neki, majd lenyomtam a víz alá. Mikor felengedtem – persze csak pár másodperce fogtam a víz alá – rögtön lefröcskölt. Kimásztunk majd felmentünk a csúszdára. Mikor felértünk megláttam a maradék három Cullen-t. Emmett éppen most csúszott le. Alice és Jasper váltott még egy gyors nyálcserét, majd zöldre váltott a lámpa így Alice lecsúszott. Hogy tudnak ezek ilyen kecsesen járni?

Megráztam a fejemet, majd Jasper mögé álltam, mivel a többiek nem mertek közel menni hozzá. Tudtam, hogy ezt érzi is, szóval magamban felnevettem, mire hátra nézett, rám. Mikor tekintetünk találkozott ő furcsán méregetett én meg csak rá vigyorogtam. Legalább ő is boldog! Majd zöldre váltott neki is és ő is olyan kecsesen csúszott le.
- Bella?!- hallottam meg a lányok hangját, akik a másik csúszdánál voltak. Nem értettem miért, míg hátra nem néztem. Edward állt mögöttem. Gyorsan megnéztem a testét majd az ajkamba, haraptam. Visszafordultam. Egy kék hawaii sort volt rajta. Felül, meg semmi sem. Milyen istenien néz ki! Gondolkodtam, mikor hűvöset éreztem a fülemnél:
- Pontot kéne kapnom, mert megbámultál!- suttogta, mire megborzongtam. Melegség járta át a testem minden porcikáját. A lámpa zöldre váltott és már majdnem lecsúsztam, mikor visszasúgtam.
- Még átgondolom!- suttogtam, majd lecsúsztam. Meg szeretném adni neki a pontot, de nem szeretném, ha azt hinni, hogy ilyen könnyen megkaphatja! Nem kapja meg! Döntöttem el, mikor leértem a vízhez. A medence széléhez mentem és vártam a lányokat. Jenny csúszott le először. Hozzám úszott és éreztem, hogy mindjárt szétrobban a kíváncsiságtól. Majdnem megkérdezte, mikor Edward ért le. Rám nézett kérlelőn, de én makacsul ráztam a fejem, s közben mosolyogtam rá. Lilly és Alexa együtt csúsztak, szóval hamar leértek. Kimentünk a medencéből és ők már majdnem mentek volna újra a csúszdára mikor én megtorpantam.
- Én most inkább nem csúszok.- mondtam mire gyanúsan, méregettek.
- És hova mennél?- kérdezte Lilly

- És kivel? – húzogatta a szemét Jenny.
- Én inkább most ugrálni mennék veletek. Persze ha jöttök, mert ha nem akkor leülök a lelátóra és várok rátok
- Megyünk veled!- mondták egyszerre, mire elmosolyodtam. Elindultunk a mély vízhez. Egy Cullen-t sem láttam. Szemerkélni kezdett az eső, de még mindig nagyon meleg volt a borús időhöz képest. Odamentünk a dobbantóhoz és együtt ugráltunk bele. Én hamarabb kiértem, mint a többiek. Újra egy szaltót ugrottam, mire a többiek megtapsoltak. Majd újra négyen ugrottunk majd külön- külön. Én voltam az utolsó. Mindenki fejest ugrott, úgyhogy én is azt ugrottam. A medence aljáig mentem. Fel akartam menni, de a hajamat bekapta szellőző és magához vont. A hajam össze- visszacsavarodott, gubancolódott. Közben a levegőm is fogyott. Igaz, tovább bírom, mint az ember, de mostanában nem vagyok a szörny! Most kevesebb ideig bírom ki.

Erőszakosan próbáltam kihúzni a hajamat a szellőzőből. Megfordultam. Most háttal álltam illetve lebegtem a szellőzőnek, így beszívta a fürdőruha felsőmet is. Ott ahol összekötjük. A fogamat csikorgattam, majd felmordultam egyet, mire egy nagy buborék ment a magasba. Küszködtem. Két lehetőségem van: Vagy átváltozok és felfedem London városának, hogy egy szörny vagyok. Vagy megment valaki. Ha tovább maradok lent, akkor kénytelen leszek halottnak tettetni magamat. Magamban felhorkantam. Bella, hiszen te halott vagy! Ekkor valaki beugrott a vízbe és nagyon gyorsan felém úszott. Az a valaki megfogta a derekamat majd valamit csinált a hajamnál. Elszabadultam a szellőzőtől. Az a valaki, megnéztem az arcát és ki volt? Edward, ki más?! Derekamnál átkarolt, majd elrugaszkodott a medence aljáról. Gyorsan felértünk a víz tetejére és akkor vettem észre, hogy a felsőm ki van oldva. Nem zavart az, hogy Edward meglát, na, jó talán egy kicsit zavart, de ő már látott engem meztelenül és akkor sem bámult meg, hanem megmentette az életemet. De azért egészen más, hogy egy fürdőszobában lát meg a fiúd, vagy az egész strand a volt barátoddal együtt. Az egészen más. Edward kivitt a lelátóhoz, de nem engedett el.
- Idehoznád a törülközőét?- kérdezte lágyan. Kicsit kábult voltam.
- Persze- mondta egy ismerős hang. Azt tudom, hogy miért kell a törülköző, de miért érzem még a fürdőruhát magamon? Most nem tudtam evvel foglalkozni. Meghozták a törülközőmet, amit Edward közénk helyezett, majd becsavart engem. Nagyon lágyan és finoman művelte. Le akart fektetni, de én még mindig görcsösen fogtam a hátát. Észre sem vettem, hogy fogom! A hátáról lefejtette a kezeimet, majd lefektetett a padra.
- Jól vagy Bella?- kérdezte lágyan. Kicsit még émelyegtem.
- Igen.- feleltem. – Edward? Köszönöm!- mondtam neki, majd lecsuktam a szememet. Mélyen magamba szívtam a levegőt, majd kinyitottam a szemem.
- Plusz négy pont!- suttogtam, mire felnevetett.

- Nem lehetne öt?- incselkedett, mire felnevetettem.
- Nem, mert akkor nem lesz izgalmas!- mondtam halkan. Magában nevetett, majd felállt és felkarolt.
- Mégis mit csinálsz? Mit képzelsz? – háborogtam, mire elmosolyodott.
- Remélem nem baj, ha most hazaviszem? Kicsit émelyeg-, mondta valakinek.
- Persze, vidd csak! És vigyázz rá!- kérte meg Alexa. Edward csak bólintott. Majd elindult az épület felé. Engem cipelve ment be. Mikor meglátta az egyik nő azonnal rohant hozzánk.
- Mi történt?- kérdezte idegesen mire a telefonján kezdett el zongorázni. Edward megfogta a telefont, majd kinyomta.
- Semmi, csak egy kicsit fáradt.- mondta, majd visszaadta a telefonját és elindult velem a szekrényekhez. Véletlenül történhetett az, hogy az ő szekrénye az enyém mellett van. Ki vettem a táskámat, de nem akartam átöltözni. Most nagyon jó volt Edward karjaiban.
- Nem vagyok nehéz?- kérdeztem suttogva.
- Ehm..- horkant fel. – Nem. Meg se érezlek!
- Szóval már elzsibbadt a kezed. Értem én- mondtam, mire felnevetett. Ő sem öltözött át. Kivette a szekrényéből a cuccát, majd lerakta a kulcsokat a pultra. Kivitt a kocsijához. Befejtetett hátra, majd megkerülte a kocsit és beszállt a volánhoz. Rögtön indított. Gyorsan hajtott. Szerettem a gyorsat, de most nem akartam gyorsan menni. Most lassan akartam menni vele. De nem szóltam, mert tudom, hogy nagyon boldoggá teszi a gyorsaság. Felültem

- Köszönöm még egyszer!- mondtam neki, mire a visszapillantóból rám nézett.
- Nincs mit! De azért azt nem értem, hogy miért négy pontot adtál!- förmedt rám. Felnevettem.
- Mint mondtam így izgalmasabb. Meg nem hiszem, hogy a strand lenne a legjobb hely a pontok beváltására!
- Nem mondtam, hogy azonnal és a strandon!- mondta nevetve Edward. Megállította a kocsit, mivel megérkeztünk. Kiszállt, majd kinyitotta nekem az ajtót. A saját lábamon akartam menni, de Edward felkapott. Lehet, hogy ő is élvezi? A táskámat fogtam, miközben ő engem cipelt. Bevitt a bejárati ajtón, majd felvitt a szobám ajtajához.
- Leraksz, vagy megvárod, hogy kikeressem a kulcsot?- kérdeztem sürgetve.

- Azt hiszem, megvárom!- mondta, majd türelmesen megvárta, hogy kinyissam az ajtót. Mikor kinyitottam bevitt, majd az ágyra fektetett. Felsóhajtottam magamban. Megérdemli:
- Kapsz tizenegy pontot!- suttogtam, mire hitetlenkedve felnevetett.

- Tizenegyet? Egy is elég lenne!
- Ez igaz, de nézd a jó oldalát! Most kétszer csókolhatsz meg!- mondtam mire a szeme elsötétült. Valami furcsa dolog csillogott benne. S közben csibészesen elmosolyodott.
- Kétszer? Nem hiszek neked!- mondta hitetlenkedve. Valahogyan be kell bizonyítanom neki, hogy nem hazudok. Elmosolyodtam, majd közelebb hajoltam hozzá és megcsókoltam. Egy pillanat erejéig ledermedt, majd visszacsókolt. Lágy volt és kínzó lassú. Mikor véget ért a csókunk rá mosolyogtam.

- És mivel ez nem te voltál, hanem én, ezért neked még mindig van kettő!- kacsintottam rá. Mire elmosolyodott.
- Még mindig nem hiszek neked!- mondta incselkedve. Az ajkamba haraptam, majd újra közelhajoltam hozzá és újra megcsókoltam. Ez egy kicsit gyorsabb volt, de ugyan úgy lágy is. Mikor ennek is vége lett újra beleharaptam a számba.
- És most hiszel nekem?- kérdeztem mosolyogva.
- Azt hiszem, hogy hiszek, de nem vagyok benne biztos!- mondta, felsóhajtottam, újra közelhajoltam hozzá, de most csak egy puszit adtam neki a szájára.

- Nem. Nem hiszek neked!- mondta incselkedve, mire letámadtam. Vadul csókoltuk egymást. A hajába fúrtam a kezeimet, hogy még közelebb vonjam magamhoz. Ő átkarolt és a hátamat kezdte el simogatni. Mikor közbeszólt a telefont. Mindketten szétrebbentünk. Edward lihegve vette fel a telefont.
- Jó rendben!- csak ennyit mondott majd letette. – Most mennem kell, de majd beváltom a tartozásomat – mondta mosolyogva.
- Oké!- mosolyogtam rá. Edward felállt, majd az ajtó felé igyekezett. – Edward! Lehet, hogy holnap kimegyek a rétre! – mondtam mosolyogva, mire ő is mosolyogni kezdett.
- Ott leszek!- mondta majd kilépett az ajtón.
Istenem! Ez volt a világ legszebb napja.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.