Edward szemszöge:



Ez volt életem legszebb napja! Megcsókolt Bella! És még van nekem két lehetőségem. Azt mondta, hogy holnap megy rétre. Hát, én is megyek. Leparkoltam a zöld pázsiton, majd bementem a házba. Valaki rám ugrott.

“ Előre láttam, de nem volt kedvem megmondani!” Sikított gondolatban Alice.

- Neked is, szia, Alice!- mondtam, majd leszedtem magamról és bementem az egyik fürdőbe átöltözni, mivel Tanya úgy tudja, hogy én és Alice vadászni voltunk. Mikor végeztem felfutottam a szobámba. Tanya éppen csomagolt.

- Te hova mész?

- Hova megyünk?- kérdezte mosolyogva.

- Hova is?- kérdeztem vissza. Nem akartam elmenni, főleg vele nem. De Bella-val szívesen elmentem volna.

- Denaliba. Képzeld Irina megtalálta az igazit! Megkért, hogy látogassuk meg!- mondta, majd tovább csomagolt.

- Én nem megyek!- közöltem neki, majd lementem a nappaliba. Utánam jött.

- Ha én azt mondtam, hogy jössz, akkor jössz!

- Nem te mondod meg, hogy mit csináljak!- kiabáltam rá.

- De! És el fogsz velem jönni Denaliba!- kiáltott vissza. - Tudod mit? Alice!- kiáltott, mire Alice csigalassúan leballagott. Tanya türelmetlenül toporgott.

-Igen?- kérdezte flegmán Tanya-tól.

- Edward el fog jönni velem Denaliba?- kérdezte dühösen.

“ Ha nem lenne Bella, akkor is hazudnék! Ugyanis elmentél volna vele!”

- Pillanat, nagyságos úr!- mondta Alice. A szemei elhomályosultak.

“ Esme elmegy a bevásárló központba és... Sötétség. Carlisle-nak lesz egy újabb betege.” A látomása vége szakadt. Tanya képébe önelégülten vigyorgott.

- Nem, itthon fog maradni és nekem fog segíteni!- folyékonyan hazudott.

- És mit fog segíteni?- kérdezte dühösen és flegmán. Alice közelebb hajolt majd a fülébe súgott:

- Meglepi, csinálok Jazz-nek!- súgta nagyon halkan. Tanya el is hitte, hogy meg akarja lepni, de azt nem, hogy én kellek rá.

- Ott van Esme!- suttogott vissza. Mindig is szerette a meglepiket, ezért nem járt még el a szája.

- Mert Esme nem tud gondolatokat olvasni, és ha Jazz rájön, akkor még mindig tudok változtatni!- suttogta.

“Nagyon sokkal tartozol nekem Edward Cullen! Nagyon sokkal!” Üzent gondolatban, majd Tanya-ra mosolygott.

- Szóval Edward marad. És ha jól tudom, neked két óra múlva megy a géped, szóval pakolj össze gyorsan, mert lekésed a gépet!- mosolygott még rá, majd eltűnt. Tanya felment és folytatta a csomagolást. Én leültem a kanapéra és elkezdtem kapcsolgatni a tv-t.

Majd megjelent mellettem Esme.

-Szia Edward!- köszöntött, majd megölelt.

“ Nagyon, nagyon szeretlek! És Alice elmondta mi történt. Remélem, jól van, Bella.” Üzenete, majd megfogta a táskáját.

- Szia Anya! Hova mész?

- Vásárolni. Holnap bemegyek az árvaházba és szeretnék sütni nekik valamit - mosolygott rám. Én is rá mosolyogtam, majd kilépett az ajtón. Visszanéztem a Tv-re. Az adás eltűnt. Elkezdtem kapcsolgatni, de pont olyan volt, mikor kimászott belőle egy lány. Lehet, hogy megint ez lesz. Így hát felkészítettem magam. Ekkor lejött Rose. Mikor meglátta a tv-t azonnal leült mellém.

“Remélem, nem csinál semmi őrültséget!” Gondolkozott Rose.

- Kicsoda?- kérdeztem a gondolatára.

- Ki kicsoda?- kérdezte vissza. Majd Emmett-re gondolt. Nem voltam kíváncsi, hogy hogyan szedi le róla a ruhát így kiléptem a fejéből.

- Nem szóltam- mondtam, de megértette, hogy mire célzok. Újra a tv-re koncentráltunk, mikor a kép a kutat mutatta. Majd sötétséglett. A tv-ből viszont folyt a víz, de ez nem csak víz volt hanem... Vér. Nem éreztük a szagát, csak láttuk a nyomát a szőnyegen. Majd annak is vége lett. Rosalie-val értetlenül néztünk egymásra.

- Takarítsuk fel!- javasolta, mire bólintottam. Én kivittem a szőnyeget, Rose pedig hozta a tisztító szereket. Kiterítettük, majd elkezdtük sikálni, de nem, hogy nem jött ki a vér, de még halványodni sem halványodott.

- Ez, hogy lehet?- háborodtam fel, mikor már vagy egy órája dörzsöltük. Ekkor viszont megérkezett Esme.

- Segítsek bevinni a cuccokat?- kérdeztem, mire ő csak rázta a fejét.

- Nem vettem semmit sem. Vadászni voltam!- mondta majd közelebb jött, hogy megnézze, hogy mit csinálunk.

- Az vér?- mutatott a foltra.

- Igen. Már több mint egy órája sikáljuk, de nem jön ki, sőt. Nem is halványul csak a szereket, pocsékoljuk!- háborodott Rose is. De engem nem nagyon érdekelt ez. Esme meg volt gyötörve.

- Nem úgy volt, hogy vásárolni mész a gyerekeknek?- kérdeztem, mire rám emelte nyugtalan szemeit.

- De. De amikor beértem egy lányt lelőttek és neki mentem segíteni. Hét rabló ki akarta rabolni az áruházat. Hárman meghaltak, négyen pedig elmenekültek. Azt a lányt, az egyik hason lőtte. Valakit pedig leütöttek .- mondta majd újra átélte a történéseket. Nagyon szörnyű volt hallani a lány sikolyait. Majd Esme odarohant hozzá és rá nézett. A lány még mindig üvöltött. Bella!

- Nem lehet!- kiabáltam. Ekkor kijött Tanya csomagokkal.

- Mi nem lehet? Na mindegy. Kiviszel a repülőtérre?- kérdezte. Bólintottam. Tanya-t minél előbb el kell küldeni.

- Persze. Rosalie velem jössz?- kérdeztem.

” Nem megyek evvel a… mond el, hogy miért!” Parancsolt rám. Közelebb mentem hozzá és a fülébe súgtam, úgy, hogy csak ő hallja.

- A lány, aki megsérült… Be

- NE!- kiáltott.

” Csak azt ne mond, hogy Bella! Ne mond azt!” Kért meg.

- Akkor jössz? – kérdeztem, mire elfintorodott, de bólintott.

„Lökd ki a reptérnél, aztán nyomás a kórház!” Majd beszállt hátra.

” Edward minek jön Rose?” Kérdezte Tanya.

- Mert Rose kell nekem most- zártam le a témát. A repülőtérnél Tanya megcsókolt. Nehezen visszacsókoltam, de mintha megcsalnám Bella-t. Bella!

- Nekünk most mennünk kell. Van egy nagyon fontos dolgunk és minél hamarabb el, kell intéznünk-, mondtam, de nem vártam semmire. Visszamentem a kocsihoz, majd elindultam a kórház felé.

- Nem azt mondtam, hogy kísérd be, hanem, hogy lökd ki a kocsiból!- morgott Rose amin felnevettem. De aztán Bella-ra gondoltam. Tövig nyomtam a gázt, de még így is lassú volt. Lehet, hogy futva kellett volna mennünk.

- Mi történt Bella-val?- kérdezte. Kicsit furcsálltam, hogy Rose nem utálja Bella-t, sőt. Még szereti.

- Őt lőtték meg. Nem tudok semmit sem. Csak annyit, amennyit te is hallottál.

Miért kellett ott hagynom? Ja igen Tanya miatt. Én hülye, hisz ő mondta, hogy mennyek haza a vadászatból. Miért nem maradtam még egy kicsit Bella-nal. Akkor talán nem találkozott volna azokkal a szörnyetegekkel. Azzal a hét elvetemült rablóval. Kicsit boldogított a tudat, hogy hárman meghaltak, de négyen még mindig szabadon kószálnak és ez idegesített.

- Mi a baj?- kérdezte Rose.

- Esme azt mondta, hogy heten voltak és abból hárman meghaltak a többi meg elszökött. Meg akarom őket találni. Szét akarom őket roppantani – dühöngtem, mire Rose felnevetett. – Mi olyan vicces ezen? – kérdeztem hitetlenkedve. Rose sosem volt ilyen. Mindig morcos és csak magával foglalkozott, de amióta Tanya velünk van, megváltozott. És mióta itt vagyunk ez alatt a pár nap alatt még furcsább lett. Teljesen kicserélték.

- Edward észre vetted, hogy egy kicsit szerelmes vagy?- kérdezte nevetve.

- Meglehet, de ez akkor sem vicces! Én egy szörnyeteg vagyok! – pirítottam rá. Abba hagyta a nevetést és rám nézett.

- Emlékszel, hogy mi mászott ki a tv-ből?- kérdezte, de tudta, hogy emlékszem. De azért bólintottam.

- Na, az egy szörny. Te viszont csak egy szerelmes vámpír vagy, aki meg akarja védeni a szerelmét attól, aki bántotta. Emmett is ilyen és Jasper is meg Carlisle is. Mindannyian a minket védtek. És ha már itt vagyunk, akkor mikor dobod Tanya-t?- kérdezte és reménykedett, hogy hamar, nagyon hamar.

- Nem tudom.

- Csak szólok, hogy Esme-vel már a mennyasszonyi ruháját tervezgeti. Mikor hazajöttünk Jasper-nek kellett lecsillapítania Tanya-t, mert Esme-vel kiabált, hogy miért nem hajlandó megvarrni a ruhát- közöltem nekem idegesen Rose. Hogy mi? Tanya már a ruháját tervezgeti?

- Honnan veszi, hogy elveszem?- kérdeztem s megszorítottam a kormányt. Vettem egy éles balkanyart, majd leparkoltam. A kórház parkolója. Kiszálltunk a kocsiból, majd rohantunk Carlisle irodája felé. Három lépcsősort kellett emberi tempóban megmásznunk. Kész halál volt. Majd Carlisle irodájához futottunk és nem törődve, hogy milyen fontos dolga van.

- Carlisle!- mondtam. Ránk emelte a tekintetét és megijedt, hogy itt talál bennünket.

- Mi a baj?- kérdezte ijedten a legrosszabbra felkészülve.

- Hol van Isabella Swan? – kérdezte kedvesen Rose. Carlisle zavartan bámult ránk.

- Miért érdekel titeket?- kíváncsiskodott. Akartam válaszolni, de Rose megelőzött.

- Mert Edward szerelmes belé!- árulkodott. Carlisle arcán egy széles mosoly terült el.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.