|
1. fejezet
2011.01.30. 17:42
Nyár volt
Pontosan onnan folytatom a könyvet ahol befejeződött.
Írta: Surányi Csenge
Az ajkát újra a nyakamhoz érintette és megcsókolt. Mikor két kezem közé szorítottam arcát és felhúztam, hogy én is visszacsókoljam, elhúzódott.
- Bella, könyörgöm, ne tedd ezt velem. Tudod, hogy én is szeretném, de nem lehet, amíg át nem változol.
Reménykedő arckifejezésemet látva még hozzátette:
- Ami természetesen csak érettségi után fog megtörténni. Ha egyáltalán megtörténik – tette hozzá morogva, hogy alig hallottam meg.
Ezzel sikerült letörnie a lelkesedésemet.
- Hát jó - egyeztem bele. - De nehogy azt hidd, hogy feladom!
Gúnyosan rám vigyorgott és hirtelen az ölébe kapott. Miközben odasimultam tökéletes márvány mellkasához megkérdezte:
- És hova vihetem a kisasszonyt ma este?
- A lakosztályomba, Jean, nagyon elfáradtam.
- Ez nem valami eredeti – fintorgott – ezekben a viccekben mellesleg nem egy pasi osztja az észt??
- Ne cikizz, ennyi tellett.
- Igenis hölgyem! - mondta és körülnézett, hogy figyelnek-e minket, aztán elviharzott velem az autójához.
- Máris hazaértél kölyök? - Kérdezte Charlie, fel sem nézve a tévéről, amikor fáradtan lehuppantam mellé. Hiába hallom minden nap Edward tökéletes angolságát, hiába látom nap mint nap, mindig meghökkent az emberek tökéletlensége.
- Igen apa - feleltem.
- Edward is hazament? - kérdezte reménykedve.
- Igen - válaszoltam „letörten”. Charlie ugyanis nem tud az éjszakai látogatásokról, és nem is fog tudni. Már amennyiben ez rajtam múlik. Inkább sietve megkérdeztem - Kérsz vacsorát?
- Nem, rendeltem egy pizzát. Ha kérsz, van még egy kicsi a pulton.
Kinyitottam a dobozt és a kezembe vettem egy szelet meleg, sajtos-sonkás pizzát.
- Jó éjt Bells! - mondta és egy puszit nyomott az arcomra.
Felsántikáltam a lépcsőn és bementem „hercegnői lakosztályomba”, ahol Edward ölébe dobtam a táskámat, amiben egy pótharisnya és egy adag zsepi volt.
Úgy látszik Alice mindenre gondolt.
Edward maga mellé húzott és megszagolta a hajamat. Elfintorodott.
- Ettől a sok kence-ficétől teljesen más lett a hajad illata - kommentálta egy kicsit szomorúan.
- Megyek, lezuhanyozom, és akkor kedvedre szagolgathatsz - mondtam neki sértetten. Elmosolyodott és egy puszit nyomott tarkómra.
- Aztán bele ne fulladj a vízbe, különben nem lesz mit szagolgatnom.
Kiöltöttem a nyelvem és méltóságteljesen kivonultam a szobából, azaz csak vonultam volna, de hasra estem. Szerencsére nem lett semmi bajom, mert Edward idejében elkapott. Felsóhajtottam, miközben berohant velem a fürdőszobába, letett és abban a pillanatban el is tűnt. Néha annyira bosszant, hogy még a saját szobámból sem vagyok képes kimenni, anélkül, hogy hasra ne esnék a saját lábamban. Miért mindig nekem kell lenni a bajba jutott lánykának?
Bosszúsan levetkőztem és beléptem a zuhanyfülkébe. Ott álltam, amíg úgy nem éreztem, hogy a gipszem, el kezd nehezedni. Akkor sóhajtva kiléptem és alaposan megszárítottam, hogy ne nedvesedjen át tőle az ágyam és felvettem a pizsim. Halkan megszólítottam Edwardot aki abban a pillanatban belépett és visszavitt a szobámba. Mekkora gáz…
- Mit szeretnél csinálni ma este? - kérdezte és gondosan betakargatott, nehogy megfázzak.
- Csak veled akarok lenni - mondtam vágyakozva.
Sóhajtott.
- Oké, de semmi őrültség.
- Rendben - feleltem megbotránkozva az őrültség szón.
- Akarod, hogy énekeljek, amíg el nem alszol? Nagyon fáradtnak tűnsz.
- Hát igen ez a sok herce-hurca, a bál meg Jac… - elharaptam a szót és aggódva figyeltem, hogy Edward hogyan reagál.
- Most rögtön idehozzam bocsánatot kérni, vagy inkább csak jó alaposan verjem meg? - kérdezte ingerülten.
Megijedtem, hogy tényleg megteszi, úgyhogy gyorsan azt feleltem: - Ne, hagyd nem ő tehet róla, csak aggódnak értem.
Edward morgott valamit, amit nem teljesen értettem, de a „na perszé”- t és a „seggberúgás” szót véltem kihallani, úgyhogy gyorsan másra tereltem a szót.
- Rosalie, Emmett és Jasper mit fognak csinálni most, hogy leérettségiztek? - kérdeztem tényleg kíváncsian.
Edward gyanakodva válaszolt.
- Rose és Emmett összeházasodnak 39-edszerre is és Jasper meg valami munkát keres, hogy szokja az emberek közelségét. Jut eszembe, munka, remélem, nem akarsz azoknál a Newtonéknál dolgozni. - mondta összeszűkített szemekkel.
- De igen. Csak ott van állás és tudod, hogy kell a pénz az egyetemre. - Bár Edward felajánlotta, hogy kifizetik a tandíjamat én nem akartam, hogy ennyi pénzt költsenek rám. - Amúgy mikor lesz Emmették esküvője?
- Másfél hét múlva. - válaszolta valami furcsa vágyakozással a hangjában. - Em azt mondta, hogy kérjelek meg, legyél a koszorúslányuk.
Nem tudtam, hogy erre mit válaszoljak, úgyhogy inkább bölcsen hallgattam.
- Ha nem akarsz, természetesen nem kell menned - mondta gyorsan Edward.
- Nem azért, csak nem tudom, hogy Rosalie mit szól hozzá - mondtam aggódva. - De szívesen elvállalom, hogyha nincs ellenvetése.
- Hát, Alice a Főszervező, úgyhogy Rosalie-nak nincs sok beleszólása - mondta kuncogva.
- Akkor igent mondok, gondolom.
Mindketten hallgattunk egy ideig, míg Edward meg nem törte a csendet:
- Aludj szerelmem, hosszú napod volt! - és elkezdte dúdolni az altatómat.
Odabújtam hozzá és már csak arra emlékszem, hogy elmotyogtam egy szeretlek-et és elaludtam.
Mikor délben felébredtem nem találtam magam mellett Edwardot és úgy megijedtem, hogy valami baj történt, hogy elkezdtek potyogni a könnyeim.
Egy pillanat múlva aggodalmas arckifejezéssel berontott a szobámba.
- Mi a baj? - kérdezte és körbenézett a szobában.
- Sssse… mmmi… - dadogtam -, csak megijedtem, hogy nem voltál itt.
- Jaj, Bella, édesem, nyugodj meg! Nincs semmi baj! Csak mivel Charlie elment horgászni, gondoltam főzök neked egy romantikus, villásreggelit – ezek a szavak kizökkentettek kislányos ijedtségemből.
- Ehh! Hiszem ha látom… - mondtam gunyorosan. Csúnyán nézett rám és kivételesen nem ajánlotta fel, hogy segít. Gondolom ezzel akart büntetni, de nem is tudja, hogy mellé fogott. Miután végre lebotorkáltam a konyhába és ott találtam vagy tízféle ételt az asztalon, rögtön elillant a hitetlenségem és a gyomrom éhesen megmordult.
Egy tipikus „na ugye?” pillantással nézett rám és leültetett az asztalhoz.
- Nyertél – önelégült pillantással nézett rám.
- Mit kérsz inni?
- Mik a választási lehetőségek?
- Van frissen facsart alma-, narancs- és szőlőlé - felvágós.
- Hmm… azt hiszem az almalé tökéletesen megfelel. Honnan szerezted a frissen facsart gyümölcsleveket? – kérdeztem csodálkozva. - Csak nem a sarki kisboltból? – nincs is sarki kisbolt…
- Saját kezűleg facsartam. - válaszolta vigyorogva.
Ittam az almaléből és utána megkóstoltam a sajtos pogácsát, ami még meleg volt. Bizony, sajtos pogácsa!
- Ízlik? - kérdezte izgatottan.
- Az nem kifejezés. Szabad megkérdeznem mióta tudsz te főzni?
- Hát szabadidőmben sokat néztem a főzőcsatornát, hogy készíthessek neked valamit.
Mikor rosszallóan néztem rá, megkérdezte:
- Mi a baj? Mire gondolsz?
- Nem kéne ennyi időt rám pazarolnod.
- Ez egyáltalán nem volt időpazarlás - mondta megbántva.
Bocsánatkérőn néztem egy megbántott angyal szemébe. Odamentem és ajkam ajkaira helyeztem. Egy percig így álltunk és utána elhúzódott.
- Érdekes, most sikerült nyugton maradnod - mondta álmélkodva -, honnan ez az önuralom?
- Most volt időm felkészülni.
Égnek emelte a tekintetét.
- Talán gyakorolnunk kéne - javasoltam vigyorogva. - És mivel ma süt a nap, van egy tökéletes hely, ahol ezt megtehetnénk.
- Csak nem? - kérdezte gyanakvó fejjel.
- De! - válaszoltam. - Légyszíííves! - tettem hozzá egy bánatos kiskutya arckifejezésével.
- Most nem lehet - Mondta komolyan, fekete szeme elkalandozott egy pillanatra. - Ma el kell mennem vadászni.
- Brrrr… Hát jó - egyeztem bele. - De hamar gyere vissza.
- Pár óra múlva itt leszek. Ígérem!
Eltakarította a reggeli romjait és egy búcsúölelés kíséretében kislisszolt az ajtón.
Hirtelen megcsörrent a telefon. Odabotorkáltam és felvettem.
- Halló?
- Szia Bella te vagy az? Csak még egyszer bocsánatot akarok kérni a tegnap este miatt. És meg akartam kérdezni, hogy kiengesztelhetlek-e egy kis sütivel ma délután?
- Hát nem is tudom, Jake, nem hiszem, hogy ez jó ötlet lenne…
- Jah, Edward - jött rá Jacob -, hát akkor majd máskor.
- Oké, benne vagyok.
- Bella most le kell… - a mondat közepén nyögött egy hatalmasat. Ha nem tudnám, hogy Jake jófiú, még valami csúnyát feltételeznék. De Jake nem az az idióta típus. Nagyon megijesztett.
- Jake mi a baj? Rosszul vagy?
-…
- JAKE!!!!!!!!!!!!
- Szia… - hallottam a vonal végéről Billy brummogó hangját, és utána megszakadt a vonal.
Miért Billy volt az aki elköszönt? Mi van Jake-kel? Legszívesebben lerohantam volna La Pushba, de nem akartam Edwardnak kellemetlenséget okozni, úgyhogy inkább úgy döntöttem később felhívom Jacobot.
Addig is, amíg Edward haza nem ér nekiálltam kimosni a szennyeseket és kitakarítani a házat. Közben az elkövetkező nyárról gondolkodtam. Charlie már kezdte megkedvelni Edwadot, úgyhogy arra gondoltam, hogy beleegyezne-e, hogy az első nyaramat Forksban a Cullen-házban töltsem? Nem hittem benne igazán, úgyhogy arra gondoltam talán meg kéne kérni Alice-t, hogy ő vegye rá. Egy egész nyár Edwarddal. Hmm, jól hangzik.
Miután végeztem a mosással és a szüneti nagytakarítással nekiálltam megsütni az utolsó egymillió halat.
Edward 15 perccel azután állított be miután végeztem. Feldobtam neki az ötletet.
- Mit szólnál hozzá, ha egész nyáron veletek lennék?
- Tetszik az ötlet. Csak Charlie-t kéne rávennünk. – Bosszantóan gyors az agya.
- Ezt megbeszélhetjük Alice-szel - mondtam vidáman, hogy végre nem ő az aki a megoldással szolgál. - Addig is mit szólnál egy kis mozizáshoz?
Úgy nézett rám mintha egy elmebeteggel találta volna szembe magát.
- Hát én igazából egészen másra gondoltam, de ha te ezt szeretnéd…???!!! - nézett rám kérdőn.
- Csak vicceltem - nyugtattam meg gyorsan. - mit akarsz csinálni?? - kérdeztem kíváncsian.
- Hát Carlisle azt mondta, hogy már levehetjük a gipszedet, ha szeretnéd.
- Hű. Az tök jó lenne. – Bármit elhalasztok, csak végre kerüljön már le rólam ez a nyavalya.
- Akkor hozom a kocsit. 10 perc múlva itt vagyok.
- Jól van - sóhajtottam, és neki álltam egy levelet írni Charlienak amiben megmagyarázom, miért nem talál itthon, ha haza ér. És összeszedtem egy pár zoknit és cipőt, hogy legyen mit felvennem a kórházban, ha végre leszedik a gipszet. Edward még azelőtt visszaért mielőtt kibotorkálhattam volna a házból. Karjaiba kapott és kirohant velem a szakadó esőbe.
- A kórházba megyünk vagy hozzátok?
- Természetesen hozzánk - mondta szemernyi habozás nélkül. Mikor látta, hogy kérdőn felvonom a szemöldököm, mosolyogva hozzátette. - Kevesebb a zavaró gondolat.
- Ja úgy. Értem.
- Amúgy mit csináltál, amíg nem voltam ott?
- Hát, miután elmetél Jacob hívott, de nagyon furcsa volt a hangja, mintha valaki hasba rúgta volna a mondat közepén.
Edward arca hirtelen elkomorult. Mikor megkérdeztem mi a baja, csak megrázta a fejét, azután nem szólt egy szót sem egész úton.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
nagyon jó
