A Volturi megfutamodása után az idő szinte csak úgy repült, és tizennyolc év telt el. Olyan sok minden történt szinte elmondani is nehéz, de azért megpróbálom. Először is a hét éves koromra elértem a teljes testmagasságom és mindent, ami vele jár. Hiába voltam már kész nő valami még hiányzott, de hogy mi azt nem tudom. Az eltelt években a család nagyjából öt-hat évenként új helyre költözött, és persze Jacob is velünk jött, hisz nem tudott volna tőlem távol lenni. Így miután Sam összeházasodott Emily-vel és nem akart többé átalakulni Leah lett a falka alphája. Bár a fiúk eleinte tiltakoztak, az után rájöttek, hogy Leah is el tudja ugyanúgy vezetni a falkát, mint Jacob vagy Sam. De ami azt illeti egy idő után csak Leah, Seth, Jared, Colin és Brady. Jared pedig nem akarta elvállalni az alphaságot így maradt Leah. Először Sam és Emily, néhány hónapra rá pedig Sue és nagypapa, aztán Paul és Rachel, és végül Kim és Embry esküdtek meg. Minden esküvő külön öröm volt, nézni, ahogy a mennyasszony kecsesen végig lejt a sorok között, majd ahogy kimondják az igent, a csók és a kivonulás meg a csokor eldobása, persze soha nem kaptam el, de akkor is. Ez az egész olyan varázslatos volt, szinte azt se tudtam hol vagyok. Utána a tánc is vicces volt, mivel az egész falka ott volt mindegyik esküvőn, ha táncoltak más nem is táncolhatott, elfoglalták az egész táncparkettet. Én anyától örököltem a két ballábasságot, na, jó azért nem voltam olyan szerencsétlen, mint ő, de voltak olyan pillanatok, amikor le se tagadhattam volna anyát. Emmett egy ilyen helyzetet se mulasztott el hogy ne cukkoljon, de ilyenkor én azzal vágtam vissza, hogy ő beszél mikor őt még egy nő is legyőzte? Nem is kellet többet mondanom, az a sziklás eset örökre kísérteni fogja Emmett-et, erről gondoskodunk. Egy Whitehorse nevű kis kanadai városban jártam elsőnek iskolába. Mivel előtte otthon maradtam Esmee-vel, imádtam rajzolni, ezért is jelentkeztem rajz szakra elsőnek. Gondoltam így könnyebb lesz, hisz olyan dolgot fogok csinálni, amit szeretek és közben barátokat is szerezhetek. Jacob pedig beiratkozott egy főiskolára és elég jól el is végezte azt. A hétvégéket általában Forksban vagy La Push-ban töltöttük. A nyári szüneteket általában nagypapival töltöttem, mivel nagyon keveset találkoztunk és sok mesélni valóm volt neki. Persze ilyenkor gyakran mentem át valamelyik falka taghoz, és az egyik ilyen nyáron még Leah-val is összebarátkoztam, ami nagy csoda hisz ő már akkor utált mikor én még anya hasában voltam. De ő is rájött, hogy nincs más választása, mert Jacob és én egyek vagyunk. Ha nem akar viszályt jobb, ha meghunyászkodik hisz Jacob és én bármikor úgy dönthetünk, hogy visszaköltözünk, és akkor megint Jacob lenne az alpha. Az idő csak múlt és én már az érettségi vizsgákra készültem, persze átmentem mindenből. Ezután jelentkeztem egy főiskolára ahol tovább folytattam a rajz tanulását és néhány rajzom tényleg elég jó lett, jobb voltam, mint a többiek, főleg ha erdőt vagy vadon élő állatokat kellet rajzolni. Egyik rajzom épp egy zsákmányra leső hegyi oroszlánt ábrázolt, és ez nagyon tetszett a rajztanárnak, azt mondta, hogy ha élőben látná, akkor se lenne élet hűbb. Én meg csak mosolyogtam, vicces volt elképzelni, hogy a tanár úr vadászni indul. Jacob és én nagyon jól kijöttünk egymással, neki csak az volt a fontos, hogy én boldog legyek. Néha tényleg olyan volt mintha csak a bátyám lenne, de én soha nem így gondoltam rá. Nekem Jacob mindig a szerelmem volt, és vele mindig boldog voltam. Amikor elsőnek csókolóztunk én öt éves voltam, mondjuk tizenévesnek néztem ki. Jacob nem is akarta, ami azt illeti, mikor elment mindig arca puszival köszöntünk el, és én aznap, mikor felhoztam a csók-témát, mikor Jacob köszönt volna elfordítottam az arcomat és nem arcra, hanem szájra puszi lett, és hát lekaptam, azt hiszem ez a megfelelő szó… Ezután már gyakran csókolóztunk, és ez titokban is maradt addig, amíg apa egyszer ránk nem nyitott. De hát örökre semmi sem maradhat titokban, szerencsére elég lazán vették, és nem szidtak meg minket, mivel tudták, hogy az úgysem használ… Mikor innen elköltöztünk, Jacob és én közös szobát kaptunk, azt hiszem ez célzás akart lenni… De nem volt semmi, Jacob igazi úriemberként viselkedett. Másodjára jártam középiskolába, már elvesztette a varázsát, a fiúk mind fel akartak szedni, a lányok meg irigykedtek rám, mert szép voltam. Hetente kaptam mozi meghívásokat. Fárasztó volt, Jacob felajánlotta, hogy megrémíti őket vagy valami, de nekem jobb jutott az eszembe, megkértem, hogy reggel ő vigyen el a suliba és jöjjön is értem. Ez hatott, ezután nem nagyon mertek a közelembe jönni. Most az emelt biosz szakot választottam, anya is, így osztálytársak voltunk, szinte az összes óránk közös volt. De nem zavart, mert így volt kivel beszélgetnem. A külsőm mikorra elértem a teljes kifejlettséget teljesen megváltozott, a hajam bronz színe elmúlt inkább voltam már élénkvörös, de ugyan olyan loknis maradt, mint volt, a hajam amúgy a derekamig ért, de hetente vágni kellet, mert nagyon gyorsan nőtt, ha rövidebb néhány hét alatt visszanyerte eredeti hosszát. Szóval a fodrászok rém álma voltam, de ez Alice-t nem zavarta, szívesen foglalkozott a hajammal, sőt a ruháimmal és a sminkemmel is. Elég gyakran vitt el vásárolni, de ez néhány óránál nem lehetett hosszabb mivel elég hamar meguntam, erre Alice mindig azt mondta, hogy „Rosszabb, vagy mint Bella! Ő legalább tetette, hogy élvezi!” és általában ez volt az aznapi vásárlás vége. Persze soha nem haragudott meg rám, annál inkább fényezte a vásárlást, és mutogatta, hogy mit vett és unszolt, hogy próbáljam fel, mutassam, már meg, hogy áll rajtam. Ilyenkor még arra se volt rest, hogy Jacob-ot kérje meg, hogy mondja el ugyanezeket, de neki nem bírtam nemet mondani. Havonta egyszer elmentem Jacobbal vadászni, eléggé, hozzászoktam, az állati vérhez, sőt az emberi táplálékhoz is. Főzni is meg tanultam, hogy ne Esme-nek kelljen, tudtam, hogy nem esik nehezére, de jobb volt, ha magam készítettem el, mivel nem lesz mindig ott Esme. Apa és anya nyitottak egy számlát a nevemre, amihez kaptam hitelkártyát is, de ritkán használtam. A zenéhez legalább annyi tehetségem volt, mint a családom többi tagjának, apa megtanított zongorázni, és vettem magamnak egy gitárt és meg tanultam gitározni. Énekelni nem szerettem, legalábbis úgy nem hogy ott volt valaki, bár a hangom szép volt. Kiskoromban Jacob egyszer elvitt egy cirkuszba, és azután ha bármi hasonló volt a közelben el kellet vinni, vagy el jönni velem. Nagyon imádtam a cirkuszokat, főleg az artistákat, olyan volt mintha repülnének. Ha egyedül kimentem az erdőbe gyakran próbálgattam ezeket a mozdulatokat, egyszer leestem a fáról és jól bevertem a fejem, még vérzett is, de gyorsan meggyógyult, bár a pólómból nem szedte ki a vérfoltot. Szerencsétlenségemre hátul volt, és nem is tudtam róla, csak apa vette észre, persze ez után riadóztatva lett Carlisle, aki rájött, hogy legalább olyan gyorsan gyógyulok, mint egy alakváltó. Ennek persze nagyon örülünk, de amíg nem mondtam el, hogy mi történt nem engedtek el semerre se. Ismertem már ezt, szóval beadtam a derekam és elmondtam nekik, persze Emmett hallotta ezt és elmondta Jaspernek aztán egy jót röhögött rajtam. De akkor nem volt kedvem visszavágni, csak fel akartam jutni a szobámba és lezuhanyozni aztán aludni egyet. Ez három éve volt, azóta megint elköltöztünk és most lassan egy éve élünk Churchill-ben. Billy egyre többet betegeskedik, Jacob pedig alig tölt valamennyi időt velem, szinte mindig ott van. Most is ott van, pénteken reggel Billy elájult, Seth talált rá és Jacob rögtön kocsiba pattant és elment. Azóta még fel sem hívott, nagyon hiányzik, amikor nincs itt, akkor mindig arra gondolok, hogy miket csináltunk együtt, így nem olyan nehéz. Jelen pillanatban este van nálam még ég a villany és olvasom a Gyűrűk ura: A király visszatér című kötetet, az egész trilógiát megkaptam az egyik szülinapomra Jacob-tól. Kicsit unalmas, mármint az, ahogy el van mesélve, de a történet nagyon jó, ez a kedvenc részem, mert itt győz a jó és a szerelmesek egymáséi lesznek. Azt hiszem mára elég volt, és leteszem a könyvet az éjjeli szekrényemre, amelyen ott van egy fénykép rólam és Jacob-ról. Ez a kedvenc képem, Két éve készült, egy nyaraláson, Esme szigetén voltunk, nagyon szép hely, és mint kiderült itt fogantam meg és anya itt jött rá, hogy terhes. A képen épp a strandon voltunk egy pálmafa árnyékában. A kép mindig a nyarat idézi ebben a zord hidegben.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.