(Leah)

Már negyed nyolc is elmúlt és ez a marha még mindig nincs itt. Én teljesen bálra készen vagyok. Nincs olyan négyzetmilliméter a testemen, amit ne kentek, lakkoztak, húztak, vágtak, gyantáztak, vagy masszíroztak volna. Úgy feltornyozták a hajam, hogy úgy kell ülnöm, mint akinek seprűnyelet dugtak a…, nehogy szétessen. De a ruhám, az nagyon jól néz ki. Fekete, térdig érő pántnélküli. Mellrésznél kicsit gyűrve van. Így olyan mintha lenne mellem. Tök jó. Ange anyukája készítette. Ange-nek is pont ugyanilyen van csak pezsgőszínűben. Jó dolog, ha az ember legjobb barátnőjének anyukájáé a város l. Számú ruhaboltja.

Már 7: 20-at mutat az óra. Igazán megérkezhetne már. Ez túlmegy a modortalanságon.

A csengő hangját hallom végre. Kifutok a konyhából az előszobába. Apu már kinyitotta az ajtót. Épp azt kötötte Arthur lelkére, hogy hozzon időben haza. Art készségesen beleegyezett. Apunál az időben 11 órát jelent. Anyu, mikor látta elborzadt arcomat, odasúgta.

- Elég, ha egyre hazaérsz.

Végre valaki, aki értékeli a bálokat.

Mellesleg Art meglepően jól nézett ki. Vastag keretes szemüvegét kontaktlencsére cserélte és rendesen kihúzta magát. Azért meglátszik, hogy mennyire befolyásolja az ember testtartását az iskolatáska.

Art a csuklómra húzott egy fehér szalagot, amin pici selyemvirágok voltak. Én sem felejtettem el a rózsát a gomblyukába tűzni. Mikor végeztünk a szokásos amerikai szertartásokkal, anyu egymás mellé állított minket és lefényképezett, minden lehetséges szögből. Még akkor is javában kattogtatott, amikor beszálltunk Art szüleinek ős öreg Volkswagenjébe.

Fél órán át egy mukkot sem szóltunk. Én azért nem, mert ő a fiú, neki kell kezdeményeznie, ő meg. Ő nem tudom miért nem mondott semmit. De még a ruhámat sem dicsérte meg.

Mikor odaértünk a suliba, teljes volt a káosz. A parkolóhelyek tele voltak és mindenhol estélyis emberkék rohangáltak. Olyan fura volt azokat az embereket estélyi ruhában látni, akikkel már ősidők óta együtt járok suliba, és akiket nem is ismerek. Mikor végre le tudtunk parkolni, megláttam Ange-et és a legújabb fogását. (Én csak így hívom az aktuális barátait. Kb. olyan időközönként váltogatja őket, mint a hajszínét.) Integettem nekik és odafutottam hozzájuk, Artot is magammal hurcolva. Már nem undorodtam annyira attól, hogy megérintsem.

- Sziasztok, srácok. Milyen a buli?

- Egész tűrhető – válaszolt Ange barátja. Majdnem teljesen biztos voltam benne, hogy Jeffnek hívják. Jacob egyik legújabb haverja volt. Tulajdonképpen egészen jó darab volt. Az a nagy és izmos típus. Nem az a gusztustalan, szteroidokkal felpumpált izomagy, hanem inkább mackósabb. A haja neki is tüsire volt vágva, mint Jake összes haverjának.

Ange még a fülembe súgta, hogy Jake nem jött el Wendyvel. Kicsit furcsállottam, de nem zavart annyira. Majd csak kibírom valahogy.

Bementük a tornaterembe, ahol a bál zajlott és elkezdtünk táncolni.

Valami nem stimmelt vele és Ange-dzsel. Látszott, hogy a kapcsolatuk mélyebb, mint általában Ange kapcsolatai szoktak lenni. Ez több annál. Úgy néztek egymásra, mint akik már szerelmük látványától is elfelejtik a rosszat. Mint akiknek épp világbéke van. De ezt csakis ők élhetik meg. Jeffen látszott, hogy bármit megtenne Ange-dzsért. Akár kútba is ugrana, ha kellene. Mindig roppant előzékeny volt vele és úgy bánt vele, mint egy hímes tojással.

Egyszer csak, az első a tánc közepén hasogató fejfájás tört rám. Szóltam Arthurnak, hogy le szeretnék pihenni. Odavezetett egy asztalhoz és leültetett.

- Leah, jól vagy? Nagyon sápadtnak tűnsz – nem kerülte el a figyelmemet, hogy nem dadog, de most nem tudtam ezzel törődni. A fejfájás átterjedt az egész testembe. Úgy éreztem, felrobbanok. És egy hang megszólalt a fejemben.

„Szia! Most menj el az emberek közeléből! Utána mondd meg mi a neved!” egyszerű, tömör utasítások voltak egy vérbeli vezető szájából. A hang nem mellesleg Jacobhoz tartozott. Mit keres Jacob a fejemben? Nem értettem mi ez, de valami elemi ösztön hajtott, hogy végrehajtsam az utasításokat.

- Figyelj, Arthur. Kimegyek kicsit levegőzni.

- Jó! Megyek veled – mondta és már fel is kapta a szék karfáján heverő öltönyét.

- Ne! – féltem, hogy a hangom túl nyers és ijedt, úgyhogy még hozzá tettem, - Ne, inkább egyedül mennék – Annyira illett a ’Leah-imidzs’ - hez ez a mondat, hogy nem is ellenkezett, csak rám adta az öltönyét, hogy ne fázzak. Egy hálás pillantást vetettem rá és kicsörtettem a teremből, mindenkit félrelökve. Berohantam az iskola melletti erdőbe és ezt mondtam:

„Leah vagyok. Azonnal mondd, mi történik velem!”de hang érdekes módon nem jött ki a torkomon, csak gondolatban beszéltem.

„Leah?”hangzott Jake meglepett hangja.”Nem, az nem lehet! Vagy mégis?”

„Jacob!”sírtam kétségbeesetten.”Jacob, mit tegyek? Miért hallom a hangodat a fejemben? És miért fáj mindenem?”

„Leah, most röviden elmondok neked egy történetet, amit már hallottál, de kérlek, ne vágj közbe. A quileute-ok a vérfarkasoktól származnak. Ha veszély fenyegeti a törzset, a vérfarkasok közbe lépnek. Te is tudod, hogy a farkasoknak van egy ősi ellenségük. A hidegek. Tőlük kell megvédeni a törzset. Most nagy veszély fenyeget minket. Egy csapat vámpír fog támadni. Te az egyik legősibb családból származol. Most te is farkassá változol, hogy megvédd a tág- és szűk értelemben vett családod. Elmondom mi fog veled történni. Most egy forró érzés fog átcikázni a testeden, azután úgy érzed, felrobbansz. De ne félj, csak farkas lesz belőled. Azután egyre több és több hangot fogsz hallani a fejedben. Ők a testvéreid és segíteni fognak neked, hogy átvészeld.”Úgy szavalta el a mondókáját, mint aki az elmúlt egy évben folyamatosan ezt ismételgette.

Igaza is lett. Először egy forró villám cikázott át a gerincemen, aztán az egész testemen. Végül felrobbantam. Egy reccsenés hallatszott és a csodálatos báli ruhám atomjaira hullott. Kár érte, szerettem azt a ruhát. Hirtelen megtántorodtam, az egyik ok az, hogy egy hatalmas testet kellett mozgatnom, a másik oka az egyensúlyvesztésemnek az a rengeteg hang, ami a fejemben suttogott. Mind férfihang volt, és mind tanácsokat osztogatott. Igyekeztem mindegyikre figyelni, de nem ment.

„Fiúk! Elég!” üvöltöttem gondolatban és hirtelen abba maradtak a zavaró tényezők, az éles érzékeimen kívül.(Azt említettem már, hogy hirtelen minden szag, minden kép, minden íz, minden szag felerősödött? De ezek nem is zavartak annyira, mint az a tudat, hogy pár órával ezelőtt gyantáztam és most olyan szőrös vagyok, mint egy farkas. Az összes hang egyszerre hördült fel a gyantázás fájdalmának emlékére. Egy újabb bizonyíték arra, hogy a nőknek magasabb a fájdalomküszöbük, mint a férfiaknak.) Mind meglepődtek, hogy nő vagyok. Hirtelen annyi idegen gondolat cikázott át az agyamon. Íme a kedvenceim:

„Mutáns”

„Vicc”

„Transzvesztita”

„Lesz, ki szórakoztasson”

„Jaj, de jó, nyűg a hátunkra”

Pont, csak azt az egy hangot nem hallottam, amire vágytam.

„Elég!”szólt újra a parancsoló hang. Hirtelen mindenkinek elállt a szava. Még én sem tudtam megszólalni, pedig akartam.”Leah kövesd az ösztöneidet! Ide fognak vezetni hozzánk.”

Nem értettem, pontosan, hogy is gondolja, de aztán valami megmoccant bennem. Lehet, hogy a farkas énem? Bár nem tudom mi volt az, engedtem neki, hogy átvegye az irányítást fölöttem. Hirtelen elkezdtem száguldani. Olyan gyorsan, hogy minden egy nagy zöld folttá mosódott össze. 5 perc múlva, egy tisztástól nem messze – a szagokból ítélve tudtam, hogy egy tisztás közelében vagyok - azon kaptam magam, hogy megint én irányítok. Átváltottam emberi tempóra. Néhány perccel később a lombok sátrán átszűrődő fény sötét olajzöldből ragyogó jádezöldre változott.*Elértem a fényfolt szélét, és a páfrányok függönye mögül kiléptem a leggyönyörűbb helyre, amelyet életemben láttam. A kis rét tökéletesen kerek volt, és teljesen benőtték a vadvirágok – sárga és halvány fehér violák miriádja. Valahonnét a közelből patakcsobogás muzsikáját hallottam.** És a rét közepén egy aranyos fehér ház állt. Éktelen zsivaj szűrődött ki onnan. A ház közelébe mentem, de rögtön vissza is kellett löknöm, mert olyan bűzt árasztott, hogy azt hittem, szétrobban a fejem.

„Nyugi, Leah! Nyugodtan gyere be. Ez csak egy vámpír háza, de ideiglenesen főhadiszállásként használjuk. Belül kicsit jobb a szag.”

Vettem egy hatalmas levegőt és erőt véve magamon futottam. Minél hamarabb túl akartam esni az egészen. Beléptem a házba és körül néztem. Nagyon szépnek találtam. Minden krém, pezsgő és csokoládé színű volt. Miután átértem az előszobán, a nappaliban találtam magam, ahol 10-15 farkas, ember és vámpír tanyázott. Mikor beléptem, egyszerre néztek felém. Jacob – onnan tudtam, hogy ő az, mert a szeme színe pont olyan volt, mint ember alakjában, és mivel ő a falka vezére, ő volt a leghatalmasabb mindegyikük közül –, nagy meglepetésemre, rám vetette magát és össze-vissza, nyalogatott. Nagyon meglepett, hogy az érzelmei ilyen irányt vettek, de én is viszonoztam az érzelemkitörését.

Örömködésünket négy farkas szakította félbe, akik elválasztottak minket egymástól. Dühösen morogtam és próbáltam kiszabadulni fogvatartóm öleléséből, de nem sikerült. Úgy láttam Jake sem tud megszabadulni a három fekete farkastól. Egy lány odajött hozzám – az egyetlen ember a szobában – és elkezdett nekem beszélni. Megnyugtatott a hangja. De az arca annál kevésbé. Egy hatalmas vágás szelte ketté, csinos metszésű arcát. Hallottam az egyik fiú, Paul, aggódó gondolatait, amikor Emily, a lány odajött hozzám. Bizonyára a barátnője. Amikor már kellően lenyugodtam, a lány mancson fogott és elvezetett a ház másik felébe.

~ 0 ~

A fürdőszobában ültünk és Emily épp azt magyarázta, hogy miért vettek Jacob érzelmei 180 fokos fordulatot; ez az úgynevezett lenyomatnak köszönhető. A lenyomat vérfarkasoknál szokott jelentkezni. Annyit tesz, hogy egy farkas meglát egy lányt és azonnal valamiféle kötődés alakul ki benne a lány iránt. Mindent megtesz, hogy a lány kedvében járjon - Többnyire össze is jönnek. - Emi nem érti pontosan, hogy eddig miért nem alakult ki Jacobban – hisz már 16 éve ismerjük egymást. Gyanítja, hogy akkor is kialakulhat, ha valakit már régóta ismersz, de farkas alakban csak most látod először. Bár arra még nem volt precedens, hogy egy lány is farkassá váljon.

De jó! Tényleg mutáns vagyok. Kérdezni akartam Emitől, hogy akkor most Jake-kel örök időkig együtt leszünk? Vagy mi? De nem tudtam megkérdezni egy öblös morgás miatt, ami a közelből hangzott. Amint meghallottam az idegen hangot, védelmező pózba vágtam magam és Emit ösztönösen a hátam mögé toltam, hogy megvédjem. De egy kis idő után rá kellet, hogy jöjjek: ez az én hangom volt. Ó én marha. Bocsánatkérőn néztem Emire, de ő csak megrázta a fejét.

- Segítek átváltozni. Paul már elmondta, hogy kell, amint megtudtuk, hogy egy lány is jön. Csak, próbáld meg elképzelni magad elé az emberi alakodat, és egyszerűen csusszanj ki a bőrödből.

Könnyű azt mondani - morogtam magamban, de azért megpróbáltam engedelmeskedni. Lehunytam a szemem és elképzeltem magam, amint újra ember vagyok. Képzeletben kimásztam a hatalmas bundából. Mikor kinyitottam a szemem a tükör előtt álltam, amiben az előbb még egy nagy szőrös izé látszott, de most már csak a pucér testemet láttam. Nagyon elszégyelltem magam mikor rájöttem, hogy Emi is a fürdőben van. De ő nem is zavartatta magát, csak odaadott nekem egy kupac ruhát és kiment a fürdőből, hogy nyugodtan lezuhanyozhassak, miközben átgondolom, hogy mi minden történt velem.

Mikor kiléptem a forró vízsugár alól, rájöttem, hogy embertelenül fáradt vagyok. Hát, nem is csodálom a ma történtek után. Rá kellett jöjjek, hogy egy farkas vagyok, hogy ahányszor átváltozom egy rakat fiú fog olvasni a gondolataimban és végül, de nem utolsó sorban, hogy Jacobhoz leszek láncolva egy életre. Ez a lenyomatosdi dolog nem viccel.

A ruhákért nyúltam de amint egy újabb adag levegőt juttattam a szervezetembe, el is dobtam őket. Rettentően büdösek voltak. Kicsit tétováztam. Megkockáztassam, hogy törülközőben parádézzak, vagy sem? Inkább az utóbbi mellett döntöttem. Nem akartam ezt a képet újra és újra látni ahányszor betekintést nyerek egy társam gondolatába. Tehát felvettem a foltokban vizes ruhákat és magamra aggattam őket.

Nem esik jól kimondani, de ezek a vámpírok tudnak valamit. Fergetegesen jó ruháik vannak. Hát igen, akinek van miből…

Mikor még egyszer leellenőriztem magam a tükörben, észrevettem, hogy a ruhák teljesen szárazak. Valami nem stimmel, hiszen én vizesen vettem fel őket. Na mindegy. Majd lent megkérdezem a srácokat. Biztos ez is valami farkasos dolog.

~ 0 ~

- Szóval, akkor a testem negyven fokos, hogy a hidegben is bírja a kiképzést – akkor ezért száradtak meg a ruhák -, nem csípjük a vámpírokat, egyfolytában éhes leszek, gyorsan fel fogok nőni, egy hónap múlva úgy fogok kinézni, mint egy huszonöt éves, nem öregszem és… Jacob életem szerelme – foglaltam össze az „Egy Órás Gyorstalpaló Tanfolyamot, Kezdő Farkasok Számára”. Bár a mondat utolsó részénél megremegett a hangom, mert féltem, hogy Jacobnak nem tetszik a dolog ezen része. De nagyon úgy tűnik, hogy nem zavarta a dolog, legalábbis, abból, hogy átkarolt, ezt vettem észre.

Nem akarom elhinni!

A pillangók, már nem csak a gyomromat vették birtokba, hanem az egész testemet. Azt hittem, mindjárt felrepítenek a magasba és le sem jövök onnan, amíg el nem fáradnak. Annyira boldog voltam, hogy sikítani tudtam volna.

Megcsókoltam, hogy biztos legyek benne, nem álmodom. Reakciójából arra a következtetésre jutottam, hogy nagyon is valóságos álmot látok. Átkarolt és egyre hevesebben kezdett el csókolni. Eleinte kicsit zavart, hogy mindenki minket néz, de aztán elő tört belőlem a bujaság és már nem foglalkoztatott a szégyen gondolata. Inkább a vágy foglalta le agyam minden egyes sejtjét és nemsokára rávetettem magam és eldöntöttem a kanapén. Azaz, csak akartam eldönteni, de 3-3 farkas lefogott mindkettőnket és elválasztott minket. Mint ahogy már sokszor tették az este folyamán. Az idióta, nagydarab fekete hajú srác, Emmett, megint elkezdett kuncogni és valami olyasmit mondott, hogy:

- Szobára, fiatalok!- de próbálta köhögésnek álcázni. Ami nagy marhaság tőle, ugyanis történetesen tudom, hogy a vámpíroknak nincsenek emberi szükségleteik. Arról is felvilágosítottak az utóbbi egy órában, hogy nem égnek el a napon, nem alszanak nap közben – sőt, egyáltalán nem alszanak - és nem változnak denevérré, azonban ha fényre mennek, csillognak, mint a gyémántok, legtöbbjüknek van egy különös képessége, plusz szuper gyorsak és szuper erősek. Az utóbbi kettő ránk, farkasokra, is vonatkozik.

Mérgesen rávillantottam a szemem, de azért nem mertem odamenni. Kicsit ijesztő volt az a rengeteg sok izom.

- Leah, szerintem menj el aludni. Szükséged lesz az energiádra holnapután – szólt Carlisle. (Ő ragaszkodott hozzá, hogy tegezzem.) Nem értettem, hogy miért holnapután, de még saját magamat is megleptem azzal, hogy engedelmeskedtem neki.

Amúgy ő volt az egyetlen vámpír, akit elsőre megkedveltem, a többieket csak szép sorjában fogadtam el - kicsit nehéz volt megemésztenem, hogy azért kell örök életemben egy farkas szőrös testében parádézni, mert egy rakat vámpír akarja őket letámadni, valami Bella és Edward miatt. Mondanom sem kell, hogy átkoztam a napot, mikor az első vámpírt valaki megteremtette.

Felálltam és kimentem volna az ajtón, de Jacob az ellenkező irányba húzott. Olyan hulla fáradt voltam, hogy csak mentem utána bambán és észre sem vettem, hogy idő közben már átöltöztem és bebújtam az ágyba. Csak akkor tűnt fel, hogy vízszintesben vagyok, amikor szerelmem végigsimított az arcomon és egy jóéjt-puszit nyomott a számra. Nem nagyon zavart, hogy látott melltartó nélkül. Sőt. De ezen már nem sok időm volt gondolkodni, ugyanis hamarosan elnyomott az álom.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó 2 hozzászólás

2011.02.26. 19:34 Esme szia Deena köszi a komit :D ÉS nem véletlen ismerős a töri :D egyszer már fent volt az oldalon csak más címmel meg néhol máshogy megfogalmazva, csak akkor leszedettem és most újra felteszem csak kijavítva és egy találóbb címmel :D Pusza

2011.02.21. 19:33 Deena  Szia! Nagyon tetszik a történeted:)Várom a folytatást:) Egyébként nagyon ismerős a történet... Úgy emlékszem,hogy egyszer már olvastam,de lehet,hogy csak öregszem:D hihi:) puszi,Deena