„A harag és a neheztelés bárkit tönkretehet, ahogy a levegő, az élet is megéget, ha gomolygó füstben éljük...”

Harmadik fejezet

Elhomályosult tekintettel álltam a nappali közepén, felharsant a csengő és Charlie rohant ajtót nyitni. Edward összeszűkült szemekkel fordult meg, és a vendégünkre pillantott. A tolószékes Billy Black gurult a szobába, egyenesen elém.

• Szia Billy! Hogy vagy? – próbáltam megütni egy illedelmesebb hangnemet. Billy szeme szikrákat szórt. Végignéztem rajta, holtsápadt volt, fekete szemeiben a gyász tüze égett és elszántan próbálta visszafojtani könnyeit – Billy, mi történt? Jac…

• Ki ne mond a nevét! – harsant fel – A fiam a te hibádból halt meg! Miattad tolta a képet abba az iskolába, minden a te hibád!

Lemeredve bámultam a kiabáló Billy –t, de a mondanivalójának értelme nem jutott el agyamig, egyszerűen megrökönyödtem, semmire nem voltam képes, sóbálványként vesztegeltem. Edward aggódó pillantásokat lövellt felém, apu beavatkozott és kitolta Billy –t a konyhába, hogy lenyugtassa. Mikor újra megtaláltam a hangom Edwardhoz fordultam.

• Hát ezért… - hagytam lógva a mondat végét, de ő így is tökéletesen értette. Bólintott deprimált állapotban. – Te tudtad? Mióta? Miért nem mondtad el? Miért? – sipítottam, Edward egy másodperc alatt átszelte a köztünk lévő távolságot és mellkasára vont.

• Nem tehettem meg, nem szólhattam… - suttogta.

• De hát miért?

• Az bonyolult… De kérlek Bella, ne lármázz! Charlie…

• Bonyolult? – csattantam – Az tényleg borzalmasan komplikált ha elvesztem a legjobb barátomat, aki nem mellesleg miattam volt az iskolában, hiszen mi másért is járna oda? Kötve hiszem, hogy oltani a tudásszomját… - kiabáltam.

Könnyes arccal elindultam a konyha irányába. Charlie és Billy a semmibe meredve ültek az asztalnál. Billy rám emelte tekintetét mire megborzongtam. Az a lenéző pillantás, és hogy legszívesebben a pokol legmélyebb bugyraiba küldene lyukat ütöttek a szívembe. Jacob, az én Jacob –om már nincs többé… - hasított belém a felismerés.

Összerogytam, gombócban ringatóztam a hideg csempén, apu azon nyomban felállt és megpróbált felráncigálni, de mindennemű próbálkozás hiábavaló volt. Könnyeim patakokban zúdultak le arcomon beborítva annak minden egyes milliméterét. Halk, tompa puffanást halottam, s egy hűvös kezet éreztem a derekamon, majd a kanapé érdes huzatját.  Összeszorítottam a fogamat, s belül hatalmas kínokon mentem keresztül. Kínkeserves sírásrohamban törtem ki, amit sehogy nem tudtam fékezni, még Edward sem.

Korgó gyomorral, zilált külsővel ébredtem a szobámban, halk nyikorgást hallottam, felültem és körbepillantottam a helyiségen. Először Edwardot láttam meg, tekintete nem árult el semmit, majd elfordítván fejemet észrevettem Alice –t egy fésűvel a kezében. A törpe helyet foglalt mellettem és jó szorosan átölelt.

• Jó reggelt Bella! – mondta egyhangúlag. A várt szikrázás elmaradt, helyette egy idegen, szomorú Alice pislogott le rám. – Hogy vagy? – kérdezte, s kezét hátamra simította, majd dörzsölgetni kezdte, gondolom megnyugtatás képen.

• Szörnyen. – sóhajtottam – Bocsáss meg Alice, de te tudtad…?

• Tudtam. Sajnálom, így volt megírva Bella… Majd megérted… Hidd el! – ölelt át barátnőm, szemeimből alattomban kicsordult pár könnycsepp, de hamar letöröltem és mély levegőt vettem.

• Mit tegyek, hogy… hogy ne fájjon így?

• Ez ellen nem lehet tenni, ember vagy, érzésekkel. Ha már az érzéseknél tartunk… – sandított Edward felé – azt hiszem magatokra hagylak, van mit megbeszélnetek. – Már épp szólásra nyitottam a szám és marasztalni akartam, de már ott sem volt.

Fél évvel később…

Hatalmas mosollyal az arcomon hagytam el az iskola parkolóját apu, Edward, és a többi Cullen társaságában. – Sikerült! Levizsgáztam és még az egyetemre is felvettek!

• Nem is értem hogyan! – hahotázott Emmett és széles vigyor terült el a képén miközben előhúzta pénztárcáját. Megállt bennem az ütő, de látva szerelmem reakcióját örömmel nyugtáztam, hogy Em csak poénnak szánta.

• Hülye vagy! – szidta Rosalie – Szegény Bellára ráhozni a frász! Ugye Charlie?

• Hát… - húzta el a száját – Nem is tudom… Szerintem ráfért! – nevetett fel.

• De apu! – kiáltottam tettetett sértődöttséggel. – Hogy lehetsz ilyen?

• Bella, Bella… - rázta meg fejét.

Edward és Alice összenéztek, ami csak egyet jelentett.

• Jut is eszembe! Edward meg kéne beszélnünk valamit. – néztem rám határozottan.

• Ráér, nem nagy szám az egész!

• Ööö… Gyerekek, miből maradtunk ki? – bámult bambán Em.

• Semmiből, magánügy! – harsogta Alice – Induljunk! – azzal betessékelt mindenkit az autóba, Edwardon, apun és rajtam kívül.

Charlie összecsapta a tenyerét. – Oké fiatalok, én megyek!  Bella majd… Gyere időben. – vakarta meg a fejét.

• Persze apu! Szia!

Edward megfogta a kezemet, s elhúzott a Volvo felé, besegített az anyósülésre, ő pedig bepattant a volán mögé. Rám villantotta féloldalas mosolyát, amit úgy imádtam. Kihajtott a parkolóból és Port Angeles felé vette az irányt. Út közben többször is rákérdeztem mit látott húga, de mind ahányszor választ adhatott volna kapott egy SMS –t vagy megcsörrent a telefonja. Aki közbelépett természetesen Alice volt, ki más? Ha nem hát nem… Elkényelmesedtem az ülésen, már majdnem beértünk a városba, mikor Edward rákanyarodott egy eddig számomra ismeretlen útszakaszra. Körülbelül háromszáz méter után az autó lefékezett, Edward kiszállt a kocsiból, ahogyan én is. Felkapott a hátára és se szó, se beszéd elindult az éjszakába.

• Hová megyünk?

• Hamarosan megtudod. – bár nem láttam, de hallani véltem ahogyan mosolygott.

Rövid időn belül szemeim érzékeltek valamit a távolban, talán egy táborhely lehetett, egyenlőre nem tudtam eldönteni. Csendben vártam mi sül ki ebből. Edward ’le dobott’ magáról, s gyalog indultunk tovább. A messzi fény forrása egy kis fakunyhó volt. Elcsodálkoztam, soha nem jártam még ezen a helyen, semmi nem volt ismerős. Megtorpantunk a küszöbön, Edward magához vont és szenvedélyesen megcsókolt.

• Hol vagyunk? – szóltam, miután levegőhöz jutottam.

- Gyere be és meglátod. – kacagott fel – Remélem azért tetszeni fog. – azzal kitárta előttem az ajtót.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó 1 hozzászólás

2011.04.24. 14:39 Amanda Hali! Nagyon teccik a történeted! Hamar folytasd léccike! Amanda