"Ha egy napon a sors visszasodor a múltadba, ne menekülj! Add át magad, mindenestül!"

Amikor újra találkoztam vele, régen nem dobogó szívem ketté hasadt a fájdalomtól és ürességtől, melyet éreztem. Aztán megrészegültem és nem voltam képes ellenállni. Az aranybarna szempár, a csábos mosoly, az a kócos haj... Ismét táncba hívott. Úgy éreztem megnyertem egy csatát, egy igen hosszú csatát. Eleinte vesztésre álltam, és kétszáz év után újult erővel igáztam le az ellenséget. De mégis... mégis boldogtalan voltam. Már nem éreztem azt a fajta melegséget ami akkor átjárt, már csak a hideg gyűlöletet érzem a puszta emlékétől, attól, hogy látnom kell őt újra. Nem tudom mit várja tőle. Vajon képes lesz befogadni őt a szívem? Mit kéne tennem? Félek.

Hozzászólások megjelenítése

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.