Egy vámpír állt az ajtóban. Magas, kócos, barna hajú férfi, aranybarna szemekkel. Tekintete rajtam állapodott meg, és hitetlenkedve nézett rám. A hangomat nem találtam, csak néztem Őt, és próbáltam rájönni, hogy előző életemben milyen bűnt követhettem el, amiért ezzel a büntet a sors...
Bosszúsan terítettem meg, és Edward szavai alapján még kíváncsibban vártam, hogy végre kiderüljön, mi a fene folyik itt. Elég volt egy kicsit hangosabban szólnom Leónak, hogy kész a vacsora, és már a konyhában is termett. Az étkezések nálunk amúgy sem voltak átlagosak, hiszen csak Leo evett, de aznap este különösen érdekesen alakult...
Leginkább furcsa villanásokat látok mostanában, de valahogy ezek most komolyabbnak tűntek, mint minden eddigi látomásom. A nővérem kis dolgai, anyám és apám beszélgetései, az ismerőseink gyerekeinek a rólam való véleménye a hátam mögött…
Amint meghallottam annak a nyavalyásnak a nevét elöntött a féltékenység. Bella az ő nevét suttogta, amikor felébredt. Legszívesebben most azonnal megfojtottam volna ezt a Leót, persze, mivel már vámpír volt, ez lehetetlen lett volna, így megpróbáltam minél csúnyábban nézni rá, de mivel lehajtotta a fejét, ezért észre sem vette...
Már csak néhány perc és végre a mackómmal lehetek. Szerencsére sikeresen leráztam Jasperéket. Túl hamar tudomást szereztek a szökésemről, így még Volterrában megpróbáltak elkapni, de túljártam az eszükön. Szőke vagyok, nem hülye..
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó