- Jól.- adtam a kimért választ. Nem néztem rá. Nem is kellett, így is éreztem kutató tekintetét magamon...
9. fejezet
- Még csak 5 perc telhetett el mióta elmentek de valaki kopogott azt ajtómon
- Bejöhetek?- halottam a világ legszebb hangját.
-Minek kérdezed ha meg sem várod válaszomat.-mondtam és hátat fordítottam neki...
10. fejezet
isten tudja mióta ültem már ezen a réten és csak úgy rázott a zokogás.. hogy is hihetném el neki? Bárcsak igaz lenne.. mennyivel egyszerűbb lenne a dolog…
11. fejezet
Rohantam ahogy csak bírtam. már nem jártam messze mikor hallottam szerelmem kiabálását - Elmegyek de sohasem leszek a tied!!!!!!!!! SOHA! -majd végre beértem és rátámadtam az idegen vámpírra...
12. fejezet
- Nem telt bele sok idő és valaki az ajtómon kopogtatott - Gyere –mondtam - Hát itt vagy… - Nézzétek… nagyon sajnálom… higgyétek el -mondtam halkan, láttam hogy alice lehajtott fejjel áll az ajtóban. szóval nem bír a szemembe nézni...
8. fejezet - Élni az életet az élet értelme nélkül, értelmetlen
Amikor még csak átlagos ember voltam, voltak fogalmaim a jóról és a rosszról. Sőt, amikor csatlakoztam a falkához, még akkor is élesen elhatárolódott a két oldal. A vámpírok a rosszak, természetesen, mi pedig a védelmezők, a jók vagyunk...
Gratulálok! Most bizonyára azt hiszi, hogy kullancs, rámenős liba vagy! Ezt szépen elintézted! Az iskola… oké a város… na, jó, a legjobb pasi, akit életemben láttam, tuti azt gondolja, hogy innentől fogva majd le sem tud rázni...
Kate és Edward álltak mögöttem, és ahogy rápillantottam Edwardra önkéntelenül elnyílt a szám a hiányos öltözete láttán. Az egyik nadrágszára térdig fel volt szakadva, az ingje pedig… Nos, abból csak a gombok maradtak meg...
Hangokat hallottam magam körül, de még nem voltam teljesen magamnál. Olyan mintha Edward hangja lenne. Igen, milyen bársonyos. Szeretem Edward hangját, olyan kellemes. Várjunk csak Edward hangját hallom???
6. fejezet - Békakirályfi
Miután végeztem felvettem egy köntöst. Azt hittem elájulok, mivel a legnagyobb ellenségem nézett vissza rám a csempepadlóról: egy béka. Kinyitottam a számat majd akkorát sikoltottam amekkorát csak tudtam...
Amikor belém szaladt, rá akartam mordulni, de amint megláttam, ahogy ott ül, és a fejét simogatja, amit eléggé bevert, késztetést éreztem rá, hogy megvédjem..