Én tényleg megpróbáltam mindent.
Megpróbáltam feledni, megpróbáltam pótolni, megpróbáltam rá gyűlölettel gondolni. Megpróbáltam nem rá gondolni… Én mindent megpróbáltam.
De nem sikerült. Nem sikerült feledni, nem sikerült másnak a helyébe lépni. Egyszerűen… lehetetlen nem rá gondolni. Valahogy nem láttam más megoldást…
Tényleg megharaptam, méghozzá Edwardot… A mérgem egyenesen belé folyt, megállíthatatlanul, és ha őszinte akartam lenni, akkor nem is akartam, hogy megálljon.
7. fejeze - Mik ki nem derülnek? (Több részből áll, mert másképp nem sikerült felrakni)
Mereven bámultam a papírt és hirtelen elemi erővel érzékeltem azt, hogy forog a Föld és ráadásul ellipszis pályán kering a Nap körül. A gyomrom összeszűkült és azt sem tudtam, hol vagyok...
Négy nap telt el az óta, mióta úgy elveszítettem a fejemet. Négy gyötrelmesen hosszú nap. A szobámban ülök, bezárkózva. Jane kezd kiakadni a viselkedésemen, és persze azon, hogy teljesen elgyengültem...
A gondolatok is elhaltak a fejemben, nem maradt más, csak a higgadtság. Mint amikor egy fagyott tájat figyelsz, a felszínen minden harmonikus, zavartalan. A hegyek lenyűgözően olvadnak össze, a kőzet és a hótakaró egysége idilli képet fest a szemünk elé...
Egész délelőtt azon tűnődtem miért akar Alice elvinni engem és Breet vásárolni,az egyik pillanatban arra gondoltam hogy meghalotta miről beszéltem Bree-vel,a másikban pedig arra hogy szimplán csak barátkozni akar...
Már nem is tudom pontosan, hogy hány napja is vagyunk így kettesben szerelmemmel. A nappalok összefolynak az éjszakákkal. Nagyszerűen érzem magam. Soha nem voltam még ilyen boldog...
Majd óvatosan kivette a babámat a kiságyból. Úgy ért hozzá, mintha bármikor összetérhetné. Ennyire finoman szerintem még senki nem ért kisbabához. Anne abbahagyta a sírást, és kíváncsian fogdosta Edward állát a kis kezecskéivel...