A bőröndök már a bejárati ajtónál sorakoztak. Amikor Esme még parancsokat osztogatott gyerekeinek.
- Ok! Elutazunk a hétvégére apátokkal, de ez nem azt jelenti, hogy randalírozhattok egész hétvégén - mondta.
- Esme! - szólt a férje. - Szerintem megértették menjünk most már.
- Jó rendben, mehetünk. - fordult a férfihez. A kijárat felé indult, de aztán visszafordult.
- Áh! Míg el nem felejtem, csak csoportban mehettek el enni és a virágokat locsoljátok meg hetente kétszer.
- De anya, csak három napra mentek el! - fakadt ki Alice.
- Ez igaz, de akkor is locsoljátok meg a virágokat!
- Edwardtól nem búcsúztok el?
- Edwardtól már kora reggel elbúcsúztunk, Alice. Különben is! Ő már szerintem félúton van ide Bellával.
- Mi? - kerekedtek el Alice szemei. - Elhozza Bellát a hétvégére?
- Igen!
- Klassz! - szólalt meg hosszú hallgatás után Rosalie. - Nincs még elég szemét a házban!
- Fékezd magad, Rosalie! - figyelmeztette Carlisle. - Légy kedves Bellához. Mehetünk végre? - fordult Esméhez.
- Persze, persze. Sziasztok! Vigyázzatok magatokra!
- Sziasztok! Jó pihenést! - hangzott kórusban a kívánság.
A gyerekek a teraszról nézték, ahogy a szüleik beszállnak az autóba és elhajtanak.

Alice gondosan vizslatta a hűtő tartalmát és közben azon agyalt, hogy vajon a szülei mióta tudják, hogy jön a hétvégére Bella és mikor vásároltak ennyi mindent úgy, hogy észre sem vette.
- Ez fantasztikus! - kiáltotta miközben beszaladt a többiekhez a nappaliba. - Végre kifaggathatom, beszélgethetek vele! Jobban megismerhetem ez olyan hihetetlen!
- Az - mondta Rosalie unottan. - De tudod, mi lenne számomra fantasztikus és hihetetlen? Ha Edward szakítana vele.
- Rosszindulatú vagy.
- Rosszindulatú? Én? Nem is tudom, ki akar vele beszélgetni?
- Te ezt élvezed? Mi bajod van? Mindenkit el akarsz kergetni itthonról, ahogy Emmettel is tetted?
Rosalie dühösen pattant fel a helyéről.
- Ne merészeld ezt mondani még egyszer! Semmi közöd hozzá!
Ugyanazzal a lendülettel, amellyel ezeket a szavakat elmondta el is tűnt a szobából és már csak az ajtócsapódás hallatszott.
- A fene egye meg! - keseredett el Jasper, aki a veszekedés elején jött ki a szobájából. - Pedig már kezdtem azt hinni lesz egy kis cica boksz.
Alice olyan csúnyán nézett rá, hogyha tekintettel ölni lehetne, a fiú már halott lenne.

- Sziasztok! - hallatszott Bella hangja az előszobából.
Alice felpattant és kirohant, hogy üdvözölje a vendéget.
- Hello! Hogy vagy? Sok cuccot hoztál?
- Ő… Jól vagyok köszönöm. Nincs sok cuccom, de miért?
- Nem érdekes, csak úgy kérdeztem. Gyere, megmutatom a szobádat.
Bella kérdőn Edwardra nézett.
- Menj nyugodtan én még beszélni szeretnék Jasperrel.
- Ok! Majd később beszélünk.
- Mit szeretnél tudni?
- Hol van Rosalie? Mert nem állt az ajtóban és nem tett csípős megjegyzéseket, ahogy máskor szokta.
- Megsértődött. Alice a fejéhez vágta a szerdai dolgot.
- Hú! És Alice még él?
- Igen. Pedig, ahogy Rosalie festett! Azt hittem letépi a fejét! Szörnyen dühös volt.
- Nagyszerű! Akkor a dühét most Bellán éli ki.
- Á! Nem hiszem szerintem bezárkózott a szobájába. Tényleg, sikerült beszélned Emmettel?
- Hát! Ha azt lehet beszélgetésnek nevezni, hogy én beszéltem, és ha kérdeztem, akkor is csak megrántotta a vállát.
- Ki rántotta meg a vállát? - kérdezte érdeklődve Bella.
- Senki! Nem érdekes csak családi ügyek - mondta Edward.
- Ugyan már! Mond el neki nyugodtan, hogy a gyönyörű és hisztis testvérkénk hogyan üldözi el a megunt családtagokat itthonról.
- Alice! - szólt rá Jasper. - Nem üldözte el vissza fog jönni.
- Persze. A holmijáért meg az autójáért.
- Kiről is van szó?
- Rosalie és Emmett összevesztek szerda éjszaka. Emmettet azóta se láttuk!
- Elment?
- El, de visszajön. Csak kell neki pár nap szünet. Alice túlreagálja a dolgot!
- Túlreagálom? Te viccelsz velem? Emmett után jön Bella majd pedig szépen sorba mindannyian.
Ajtócsapódás és Rosalie már lent is volt a nappaliban.
- Nini! Kit látnak szemeim? Csak nem Bella?
- Szia Rosalie!
- Szia! Mostanában egyre sűrűbben látlak itt a házban. Mi az Edwardnál beindult a pettingezés időszaka?
- Fogd be Rosalie! - szólt rá Edward.
- Jól van! De egyvalamit még tudnod kell Bella, Edward úgy ragaszkodik hozzád, mint Alice télen a hónalj szőrzetéhez.
- Bunkó vagy! - vágta hozzá Alice.
Rosalie most Alice fele fordult.
- Igen! Én vagyok a bunkó! Az nem volt bunkóság, amikor félórával ezelőtt TE olyan dolgot vágtál a fejemhez, amihez semmi közöd. Áh, tudom már! Nem, az nem volt bunkó, mert azt TE mondtad!
- Rosalie nyugodj meg! - kérte Jasper. - Menj fel a szobádba hallgass zenét, olvass könyvet esetleg nézz tévét!
A lány Jasperre nézett és mosolygott:
- Igazad van. Ez egy jó ötlet! Mikor megyünk vadászni?
- Ahogy szoktunk - válaszolta Jasper.
A lány ezután sarkon fordult és felment a szobájába. Alice, Bella és Edward kérdőn néztek Jasperre.
- Mi van? - kérdezte a fiú.
- Nem ugatta le a fejed! - válaszolt Edward.
- Hát Edward! Figyelj és tanulj! Emmett is mindig ezt mondja neki.
- Cseles - mondta Bella. - Nagyon cseles!

- Rosalie! Megyünk vadászni! - kiáltott fel Jasper.
- Ok! Megyek! - hangzott a válasz.
- Vigyázzatok magatokra - mondta Bella, ahogy végignézett a kis csapaton. - Nehogy levadásszátok egymást.
A két fiúból kitört a nevetés.
- Ezt a lányoknak mond - szólt Edward.
- Rendben! De tényleg legyetek óvatosak!
- Azok leszünk! - nyugtatta Alice.
- Bezárjuk az ajtót - magyarázta Jasper -, de ha valaki mégis bejönne, használd a borsspray-t.
- Jó! - mosolygott Bella.
- Éhes vagyok, indulhatnánk már! - nyavalygott Rosalie.
- Jól van, jól van! Indulás! - szólt Edward és adott egy puszit Bellának.
Bella úgy döntött, míg a többiek odavannak vadászni ő jobban, felfedezi a lakást. Körbejárta a földszintet benyitott minden szobába és azokat is körbenézte. Az emeleten járt, amikor hallotta, hogy nyílik a bejárati ajtó. Az órájára pillantott. Negyed kilenc volt, Edwardék pedig nyolckor mentek el vadászni. Még nem lehetnek ők - gondolta.
"Lemegyek megnézem ki az!" - határozta el magát.
Megfordult és abban a pillanatban szembe találta magát Emmettel.
- Jézusom! - Kiállott fel Bella. - Megijesztettél! Nem hallottam a lépteidet.
- Hello! - köszönt Emmett mosolyogva - Ne haragudj, nem akartalak megrémiszteni.
- Semmi gond. A többiek most mentek el vadászni.
- Ok! Rosalie is ment?
- Igen. - bólintott a lány. - Tudom, hogy semmi közöm hozzá, de szakítottál Rosalie-val?
- Nem.
- Alice azt mondta, hogy…
- Alice-nek nem kell mindent elhinni!
A fiú egy darabig matatott a táskájában, majd előhúzott belőle két darab répát. Bella érdeklődve nézett rá.
- A nyuszinak a hátad mögött - adott magyarázatot Emmett.
- Ja! - szólt Bella ás arrébb állt. - Észre sem vettem. A tied?
- Nem. Anyáé, de ezen a hétvégén én vagyok a nyúl felelős.
- Nem tudod véletlenül, a többiek mikor érnek haza?
- Ha minden rendben megy, kilencre!
- Te nem vagy éhes?
- Nem, már ettem. És te?
- Még nem – válaszolt Bella.
- Nem is akarsz?
- De csak nem szeretek társaság nélkül enni.
- Értem. Tehát megvárod, amíg Edwardék visszajönnek.
- Igen. Te nem várod meg? – kérdezte a lány.
- De – felelte Emmet.