Fél tíz is elmúlt mire hazaértek a többiek.
- Te teljesen megőrültél! – üvöltötte Edward Rosalie-nak. – A farkasok területén nem vadászunk!
- Aki mer, az nyer, bátyó! – jött a válasz Rosalie-tól.
- Na idefigyelj! – ragadta meg Edward a lány karját. – Nem foglak még egyszer megmenteni!
- Ezt valahogy sejtettem. Most is csak azért tetted, hogy ne szerezz rossz pontot anyáéknál. Most pedig engedj el!
A fiú elengedte, de legszívesebben lekevert volna neki egy akkora fülest, hogy a lány átviszi a közfalat.
- Köszönöm – mondta Rosalie miközben megigazította magán a ruháját.
- Miért nem pofoztad fel? – kérdezte Alice, ahogy Rosalie eltűnt a szobából.
- Legszívesebben azt tettem volna, de attól még nem jön meg az esze.
- Kinek kell pofon? – kérdezte a szobába belépő Bella.
- Rosalie-nak kellene!
- Jól laktál? – váltott témát a lány.
- Igen. Te? – kérdezte Edward.
- Én még nem ettem, csak etettem.
- Mit csináltál?
- Emmettel megetettünk egy nyuszit.
- Emmet itt van? – villanyozódott fel Alice.
- Igen. A konyhában van. Készít nekem néhány szendvicset.
Alice berohant a konyhába, és rögtön letámadta a fiút.
- Itt maradsz?
- Igen, ha még nem lakoltattatok ki a szobámból.
Alice felnevetett.
- Apa nem engedné, csak az után, hogy megtanulja a ketrecharcot.
- Családtagra nem emelünk kezet.
- Jó, hogy visszajöttél.
- Szeretek itt lenni. Szólj Bellának, hogy készen vannak a szendvicsei!

Rosalie-n kívül mindenki a nappaliban tartózkodott, amikor teljes hangerővel felüvöltött a zene.
- A kedvenc számom! - mondta Emmett
- Ezt hallgatja repeattel mióta elmentél - válaszolta Edward.
- Júj! Ennyire nem szeretem.
- Mi sem, de ez őt nem érdekli! - húzta meg a vállát Jasper.
- Rendben van - szólt Emmett -, de én akkor is bemegyek és lehalkítom.
Emmett felment a szobába, ahonnan a zenét hallotta a magnóhoz lépett és lehalkította. Rosalie háttal volt neki és nem is akart megfordulni csak ennyit mondott.
- Alice úgysem alszol, akkor nem mindegy milyen hangosan szól a zene.
- Ok. Megmondom Alice-nek. - szólt Emmett és el is tűnt a szobából.
Rosalie megfordult, de a fiú már nem volt a szobában. Felállt, leszaladt a lépcsőn és megállt a nappali ajtajában. Emmett ott ült a kanapén a többiek között és épp Alice-nek tolmácsolta Rosalie üzenetét.
- Rosalie mondta, Alice, hogy te úgysem alszol, akkor minek halkítod le a zenét.
- Fent sem voltam! - vágta rá a lány.
- Te nem is - mondta Jasper -, de Emmett igen, akivel annyira hasonlítatok egymásra, mint két tojás.
- Hát! - veregette meg Emmett vállát Edward. - Nem sokat teljesíthettél, ha összekever Alice-szel.
Mindenkiből kitört a nevetés.
- Nem vagy álmos Bella? - kérdezte Edward. - Most már a zene sem hangos.
- Nem tudnék aludni olyan jó a társaság.
- Hú! Tudtuk, hogy Edward ilyen huncut fiú, de annyira, hogy még aludni sem hagy! - vágott vissza Emmett.
- Nem! Én nem úgy gondoltam! - mentegetőzött Bella.
- Ezt már nem mosod le magadról - szólt Jasper.
- Ugye nem akartok a szexről beszélni? - kérdezte Alice.
- Nem állt szándékomban - válaszolta Emmett -, mert van, aki beszél róla és van, aki csinálja. Én a gyakorlati kategóriába tartozom, azt élvezni is lehet. De nyugodtan beszéljétek meg ezeket a gondjaitokat hátha két tapasztalatlan pár összehoz elméletben valami olyat, ami a gyakorlatban teljesen kivitelezhetetlen. Szerintem a Káma-Szútrát is ilyenek írták.
- Zárjuk le ezt a témát még mielőtt teljesen belemelegednétek. - fordult Alice Emmetthez.
- Rendben van! Vedd úgy, hogy el sem kezdtük - válaszolta a fiú. - Váltsunk témát.
- Mi volt a kirohanásod központja Edward? - kérdezte Bella.
- Milyen kirohanás? - nézett rá a fiú.
- Amikor pofozkodni akartál.
- Semmi, csak Rosalie-t majdnem felfalták a farkasok. Pedig tudja jól, hogy a farkasok területén nem vadászunk!
- Most már ne idegeskedj miatta - mondta Alice. - Egész héten ilyen volt.
- Csak szerdától! - jegyezte meg Jasper.
- Talán szakítottatok? - tudakolta Edward.
- Nem - jelentette ki Rosalie.
Emmett a nappali bejárata felé nézett és akkor látta meg Rosalie-t és rajta a kedvenc fekete pólóját. Még három évvel ezelőtt Esmetől kapta azt a ruhadarabot, még rá is nagy volt, Rosalie meg vagy nyolcszor belefért volna.
- És egyébként sincs semmi közötök ahhoz, hogy min, miért vesztünk össze! - fejezte be mondatát.
- Nincs! - pattant fel dühösen Alice. - Emmett a testvérem és igen is jogom van tudni, hogy éjnek-éjjelén miért száll kocsiba és hajt el, tűnik el három napra.
- Ne veszekedjetek - üvöltötte el magát Emmett.
Bellában még az ütő is megállt e hangszín és hangerő hallatán.
- Alice, te ülj le a helyedre, te pedig - markolta meg Rosalie karját. - irány fel a szobádba.
A lány eleinte meg sem mozdult csak dühösen nézett Alice-re.
- Indulás! - szólt erőteljesen Emmett.
Rosalie összerezzent és elindult kifelé a nappaliból fel a lépcsőn.

A szobájába érve csak egyetlen beidegződött mozdulatra volt képes mégpedig, hogy bekapcsolja a magnóját és feltekerje maximumra a hangerőt. A szobában nem volt sok bútor. Egy íróasztal volt a hozzá tartozó székkel, egy könyves polc és egy kis heverő, amelyen végignyúlhatott, ha akart, de ezt sose vette igénybe. Ő a padlón, a szőnyegen szeretett elnyúlni nem a heverőn. Kopogást hallott, ezért lehalkította a zenét és kiszólt.
- Mit akarsz?
- Emmett vagyok! - hallatszott a hang kintről.
Rosalie gyorsan felállt beletúrt kicsit zilált hajába, lesimítgatta magán a pólót, majd ajtót nyitott.
- Szia! - mosolyodott el. - Gyere be.
- Szia! - köszönt és belépett.
A lány becsukta az ajtót és kulcsra zárta. Ezt Emmett is észrevette és sejtette mi következik. Felült az íróasztalra. Sosem szeretett széken ülni, mindig olyan kicsinek, szűknek és kényelmetlennek érezte. Az asztal viszont nagy és kényelmes. Nincs se karfája se háttámlája.
- Visszajöttél? - érdeklődött a lány.
- Vissza, de miért mindenkinek ez az első kérdése mikor látja, hogy itt vagyok! - válaszolt a fiú.
- Talán, mert három napra eltűntél. Nem válaszoltál az SMS-eimre, sose vetted fel a telefonod, mikor hívtalak és egyszer sem hívtál vissza.
- Nem akartam megzavarni a légyottodat azzal a farkas sráccal, hogy is hívják, ő…
- Nem volt vele semmi, amit szerdán mondtam azt nem gondoltam komolyan.
- Tudom, tudom! Te semmit nem gondolsz komolyan, csak komolyan csúszik ki a szádon.
- Ez nem igaz! Ha ideges vagyok, hülyeségeket beszélek.
- Óh! Szerintem is hülyén hangzik, hogy van egy másik pasim, aki jobb, mint te.
A lány felnevetett.
- A te szádból tényleg hülyén hangzik!
Emmett mosolygott. Szerette hallani, ahogy Rosalie nevet mindig jóízűen és tisztán.
- Még egy kérdésem lenne! - húzta magához közel a lányt - Hányszor találkoztál vele?
- Egyszer. De muszáj erről beszélnünk? - hajtotta hátra fejét Rosalie.
- Igen muszáj! Szóval egyszer. Óránként, naponta, hetente, havonta vagy évente egyszer?
- Egy év egy hónapjának, egy hetének, egy napjának, egy órájában. Megfelel?
- Meg.
Még közelebb húzta magához a lányt. Átölelte, megcsókolta és lehúzta róla a hatalmas fekete pólót. Ezután teljesen meztelenül állt előtte. Emmett csodálta egy darabig, simogatta és a lány melleinél hosszasan elidőzött keze, majd az ölébe húzta. Rosalie huncut mosollyal az arcán suttogva kérdezte a fiút.
- Felizgattalak? Mire gondolsz?
- Hogy mire gondolok? - súgta a fiú. - Arra, hogy éhes vagyok, és hogy tudok e még szarvast fogni az erdőben.
Azzal megfogta a lányt és félre tette, mint más a vázát, ha útban van. Lecsúszott az asztalról, kinyitotta az ajtót és távozott.