3. fejezet
2009.03.12. 16:07
Másnap kora reggel Rosalie és Emmett kivételével mindenki a nappaliban volt. Tanácskozást folytattak arról, mit csináljanak a nap hátralévő részében.
- Menjünk el egy kosármeccsre – javasolta Jasper.
- Nem! Szó sem lehet róla! – utasította el a javaslatot Alice.
- Miért? – húzta fel a szemöldökét Jasper.
- Mert egyáltalán nem nőies sport és amúgy is elmegy az étvágyam az izzadságszagtól.
- Kit akarsz megenni egy meccsen? – érdeklődött Bella.
- Senkit, de akkor is undorító.
- Ez igaz! – helyeselt Bella.
- Nők! – fakadt ki Jasper. – Semmit nem tudnak értékelni, csak a Titanicot és az olyan nyálgépeket, mint amilyen abba is játszik.
- Nem szeretem a filmet – jelentette ki Bella. – Ha már romantikus filmet kell nézni, akkor Kegyetlen Játékok.
- Az tényleg jó film – mondta Alice.
- Csak azt ne mondjátok, hogy maradjunk itthon és DVD-t nézzünk! – szólalt meg Edward unottan. – Nincs itt olyan film, amit ne láttunk volna már ezerszer.
- Lehet, hogy mi már ezerszer megnéztük, de Bella nem biztos, hogy látta! – érvelt Alice.
- Nem vagyok egy filmnézős típus – nyugtatta meg Bella a fiúkat.
- Jézusom! – üvöltött fel Alice miközben az előszobára meredt.
Mindenki odafordult. Emmett ért haza éppen az éjszakai vadászatból tetőtől talpig véresen és sebekkel borítva.
-Mi történt? – kérdezte Edward.
- Farkas falka – felelte Emmett. – a területünkön!
Rosalie kivágta szobája ajtaját lecsörtetett a lépcsőn és hatalmas pofont kevert le fiúnak.
- Ezt a tegnap estéért kaptad!
Aztán lekevert neki még egyet.
- Ezt az alaptalan vádaskodásért!
Azzal sarkon fordult és visszament a szobájába.
- Na és ez mi volt? – kérdezték a többiek kórusban.
- Majd elmondom, de megfürödnék, ha lehet.
- Persze, menj csak! – mondta Alice. – De aztán részletes beszámolót kérünk.
- Ok! Rendben – válaszolta a fiú. – Tényleg, nincs kedvetek lejönni a tóhoz a faházba?
- De! – hangzott kórusban a válasz.
Egy óra múlva Emmett ott ült a többiek között a kanapén lefürödve, bekötözött sebekkel tiszta ruhában.
- Ki kötözte be a sebeidet? – kérdezte Alice.
- Rosalie – érkezett a válasz.
- Ezt nem értem! – szólt a lány. – Az előbb még vert, most meg már bekötözi a sebeidet.
- Nem kell megértened Alice, elég, ha én értem.
- Na miért kaptad a pofonokat? – nézett rá Edward.
- Tudod meghámoztam az almát, csak aztán nem ettem meg – felelte Emmett.
- Emiatt akadt így ki? – csodálkozott el Bella.
A fiúkból kitört a nevetés, csak a lányok néztek egymásra értetlenül. A fiúk már rég arról beszéltek, hogy hány órakor induljanak a faházhoz, amikor Alice és Bella még mindig Emmett mondatának a megfejtésén agyalt.
- Lányok! – riasztotta fel őket a gondolkodásból Jasper hangja. – Egy óra múlva indulunk, a faházba szedjétek össze a cuccotokat.
- Rendben – felelték a lányok és elindultak az emeletre pakolni.
Rosalie a lépcső tetejéről nézte, ahogy a többiek kipakolják az autóba kis csomagjaikat.
- Biztos nem jössz? – nézett fel a lányra Jasper.
- Biztos. De ti menjetek nyugodtan és érezzétek jól magatokat! – mondta Rosalie.
- Ok! – vonta meg a vállát Jasper. - Ha nem hát nem.
Pár perccel később már indult is a kocsi karaván. Elől Edward Bellával utánuk Emmett, a sort pedig Alice és Jasper zárta.
Bella még mindig Emmett mondatán gondolkodott és ezt Edward is észrevette.
- Segítsek? – kérdezte Bellától.
- Hogy? – eszmélt fel a lány.
- Segítsek megfejteni a rejtvényt?
- Az jó lenne, mert nem értem mi a fenéért akadt ki egy almán.
- Úgy, hogy ő volt az alma.
Bellának kellett néhány másodperc mire feldolgozta és összerakta az információkat.
- Neked ez vicces volt? – nézett csúnyán Edwardra.
- Igen – jelentette ki meglepetten a fiú.
- Ez nem vicces! Belegondoltál abba milyen kellemetlenül és megalázva érezhette magát.
- Ilyen kijelentéseket, csak az után tegyél, hogy ha már ismered!
- Az, hogy nem mutatja ki, nem azt jelenti, hogy nem is érzi.
- Tudod mit? Tartsd meg ezeket a mondataidat az út végéig és majd mond el Emmettnek is, de közben figyeld a reakcióit. Témát válthatunk?
- Igen – mondta Bella. – hová is megyünk pontosan?
- A város egy másik olyan pontjára, ahová nem jár senki rajtunk kívül.
- Nyaraló?
- Valami olyasmi. De apa télen is szokta használni.
- Messze van még?
- Már csak egy félóra.
Bella az ablakon bámult kifelé, de nem látott mást, csak fákat sorakozni egymás után. Aztán hegyek következtek és az autó megállt.
- Megérkeztünk – mondta Edward.
Bella kiszállt az autóból és körülnézett. Nagyobbnál nagyobb fák sorakoztak körülötte. A terület közepén egy hatalmas faház állt nagy terasszal és hatalmas ablakokkal. A háztól jobbra egy nagy tó, amelyhez stég vezetett a ház kijáratától.
- Hogy tetszik? – kérdezte Edward.
- Ez csodálatos! A tóban lehet fürdeni?
- Hogyne lehetne! – válaszolta Emmett jókedvűen. – Mindig lehet benne éjszakai meztelen fürdőzést rendezni.
- Szégyenlős vagyok – jelentette ki Bella paprika vörös arccal.
Emmett elnevette magát.
- Kössz az infót, de csak vicceltem. Úgy fürdőzünk, mint mások. A lányok bikinibe vagy fürdőruhába mi meg úszónadrágba.
- Bella nem akarsz mondani valamit Emmettnek! – szólt Edward.
- De! Ha bepakoltunk – válaszolta Bella.
- Hű! Valami rosszat mondtam? – kérdezte Emmett.
- Nem – rázta meg a fejét Edward. – Csak a női érzések.
Mikor mindenki bepakolt már délelőtt tíz óra volt. Alice körbevezette Bellát a házban mit hol talál, ha szüksége van rá.
- Mit akarsz nekem mondani? – érdeklődött Emmett, mikor visszatért Bella a konyhába.
A lány elmondta Emmettnek is ugyan azt, amit Edwardnak az autóban és közben figyelte a fiút. Emmett csak mosolygott.
- Bella ezt Rosalie-nak ugye nem akarod elmondani? – nézett rá kérdőn a fiú.
- Miért? Miért ne?
- Mert akkor fogod kellemetlen helyzetbe hozni – jött a válasz. – Nem ismered Rosalie-t. Ha valami bántja vagy kellemetlenül esetleg megalázva érzi, magát abban a pillanatban tombolni kezd. Nem tombolt!
- Férfiak! – háborodott fel Bella. – Bennetek annyi együttérzés van, mint egy kavicsban. Nem is vitatkozom.
A lány felállt és kiment a tóhoz. Leült a stég szélére és belelógatta a lábát a vízbe.
- Valami baj van? – ült le mellé Jasper.
- Semmi! Csak nem értem miért viselkednek így Rosalie-val.
- Hogy?
- Bunkón. Pedig elméletileg Emmett szereti.
- Nem, csak elméletileg. Tudom, hogy sokszor hallottad már, de Rosalie rettenetesen nehéz eset. Heten alkotunk egy családot, amelyből csak két emberre hallgat. Ha a két ember eltűnik ő egyszerűen fékezhetetlen.
- Nem lehet annyira nehéz eset!
- Két hónap múlva nyári szünet, majd odaköltözöl hozzánk és rádöbbensz, hogy miért viselkednek így vele, vagy viselkedtek így vele.
Sokáig beszélgettek még ezután családról, iskoláról és az állandó költözésről.
|