xxx

Féloldalt feküdtem az ágyon, melyet még tavaly választottam ki magamnak arra az esetre, hogy Edwardéknál is tudjak aludni. Ő hanyatt feküdt, és szája szegletében egy egészen apró mosoly bujkált. Bőre ezüstösen csillogott a halvány holdfénynél. Írisze aranyszínű volt, pupillája körül azonban számomra eddig ismeretlen szín verődött vissza. Egy vékony sávban zöldes perem jelent meg körülötte. Az volt a határozott érzésem, hogy perzsel a tekintete, és testét olyan hívogatóan forrónak, ellenállhatatlan illatúnak éreztem, hogy alig bírtam visszafogni vágyaimat.

- Felveszek egy kényelmesebb pólót. - Háttal állva nekem, legombolta magáról a csíkos ingjét.

Ahogy ott állt félmeztelenül a rengeteg ruha előtt, és azon töprengett melyiket vegye fel, hirtelen megfordult velem a világ. Megszédültem egy pillanatra, ahogyan lecsúsztam az ágyról a földre, és egészen lassan, halkan mögé lopóztam. Átkaroltam hátulról, és megszagoltam a nyakát. Szenvedélyes, férfias, érzéki. Olyan, melytől elvesztettem a kontrollt. Edwardnak általában kellemes illata volt, melytől nem szabadultak fel bennem ekkora indulatok, de most, hogy ennyire kívánt engem – tudtam, és éreztem -, teste szinte hívta az enyémet. Bódultan szívtam magamba még az illatát, és tudtam: senki nem fogható hozzá, Őt nekem teremtették. Ő miattam nem halt meg, miattam lett vámpír. Azért, hogy ez a csodálatos pillanat megszülethessen.

Csókolni kezdtem, már nem tudom, hol. Mindenhol. Mohón, sietve. Alig érzékeltem valamit az első pillanatok bódulatában, de Edward érintéseit mindenhol éreztem. Szinte fájt, ahogyan simogatott. Maga volt a gyönyör! Most is emlékszem, ahogyan lélegzete felgyorsult. Milyen emberi volt! A többit már nem mondanám annak. Edward volt az első férfi az életemben. Az első és utolsó, minden kétséget kizáróan biztos voltam benne.

Sokat jelentett neki, hogy végre nőnek érezhettem magam mellette. Azt hitte, a szerelme kevés nekem. Mekkorát tévedett! Az idők végezetéig vártam volna erre a napra!

xxx

Megismerkedésünk nyolcadik évfordulóján váltam „hivatalosan” is Mrs. Edward Cullenné. Mire elérkezett az esküvőnk napja már Rosalie is közeledni kezdett felém. Tökéletes boldogságban éltünk Forksban éveken keresztül, egészen egy bizonyos napig…

Éppen a bevásárlókocsira támaszkodva próbáltam eldönteni, hogy megvegyem-e a legújabb csodasampont vagy hagyjam továbbra is öntisztítóan működni a hajamat, mikor különös beszélgetés foszlányai ütötték meg a fülemet. Szívembe martak az akkor hallott mondatok.

- Látod Bellát? – súgta mögöttem egy ismerős női hang.

- Igen, nagyon különös – válaszolta neki a férje.

- Biztos, hogy havonta jár plasztikai sebészhez, hogy így néz ki. – Jessica hangja rettentő féltékenyen csengett.

- Mindig mondtam, hogy baj lesz, ha összeáll a Cullenékkel. Azok mindig is túl tökéletesek voltak. Emlékszel, szívem? – Mike hangja még ennyi év után is színt váltott, ha erről volt szó. – Bella már úgy néz ki, mint egy…

Ekkor odakaptam a tekintetemet egykori barátaimra, és biccentettem egyet. Jessica összeszűkített szemei parázslottak a gonoszságtól. Irigykedve végigmért. Szülés után kissé elhízottan, a szürke hétköznapok által meggyötört arca már nem volt olyan bizalmat gerjesztő, mint középiskolában. Tudtam, hogy velem is megtörtént volna mindez, ha néhány éve nem megyünk el úszni a La Push partra. Azután fél évig csak felügyelettel mehettem emberek közé, ezért távolodtam el Jesstől is többek között. Ennek már tíz éve. De ahogyan most nézett… szinte már utált. Körbenéztem, és mindenki úgy bámult. Tehát elkezdődött, amit Carlisle már sejteni vélt. Az emberek gyanakodóvá váltak velünk szemben.

- álom… - Mike öntudatlanul fejezte be a mondatot, és a rajongás a ragyogóan kék - emberi - szemében most is egy mosolyra fakasztott, amelynek eredményeképp Jess sírva rohant ki a boltból, Mike pedig utána.

xxx

Két hét múlva már izgatottan készültünk a nagy útra. Talán én voltam a legjobban felcsigázva az új hely gondolatától. Nekem ez volt az első költözésem, mióta vámpír lettem. Ezer gondolat cikázott a fejemben. Vajon hogy fogadnak majd minket az új városban? Lesz-e a közelben elegendő vadállomány? Lesznek-e Edwardom számára finom illatú lányok? Ez utóbbi aggodalmam általában kizökkentett a nyugalomból. Edwardra mindenhol félistenként néztek. Kisugárzása az összes fiatal csitrit elvarázsolta. Egyszóval: féltékeny voltam.


Charlie-tól volt a legnehezebb búcsút vennem. Fekete hajában deresen csillant meg egy-egy tincs, és a ráncok is elmélyülni látszottak, csak fekete szúrós szeme nem változott semmit. Annak idején könnyebben dolgozta fel a költözésemet Edwardékhoz, mint gondoltam volna, de mikor Forksot hagytuk el az új családommal majd’ megszakadt a szíve. Olyan érzésem volt, mint mikor 17 évesen elköltöztem anyutól. Megígértem neki, hogy hetente hívom, és még ennyi idő után is figyelmeztetett:

„Vigyázz a lépcsőkkel!”

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés