Az új lakóhelyünk Manitóban lesz, Kanada leghidegebb, legcsapadékosabb városában. A kocsikat telepakoltuk a legszükségesebb holmikkal, a terepjárókra még egy-egy bútordarab is felfért. A miénkben csak ruhák voltak. Bele sem gondoltam azelőtt, hogy a vámpírokon azért áll úgy minden, ahogy a magazinok tökéletes modelljein, mivel nekik már volt idejük elsajátítani jó néhány kor öltözködési szokását. Az esély, hogy erre én is képes leszek – reményeim szerint – már ötven-hatvan év múlva, boldoggá tett. Addig is Alice vett szárnyai alá. Néha Rosalie is megajándékozott egy-egy ötlettel, hogyan lehetnék még jobban összhangban a szépségemmel. Tanácsait mindig kitörő örömmel fogadtam. Ha valaki, ő aztán ért a divathoz és a szépséghez…

xxx

Az autópálya üres egyhangúsággal tompított le. Edward – szokásához híven – tövig nyomta a gázpedált, és emellett még fél kézzel a combomat simogatta, miközben a másikkal lazán támasztotta kezét a kormányon. Éreztem, hogy arcomat forróság önti el, mert tudtam, hogy Edward néz. Mindig zavarba jövök, ha megérzem magamon a tekintetét.

- Mi a baj, kicsi Bella? – Hangjában féltés csengett. Ezek szerint látta rajtam, azt a valamit, egy érzést, amit nem tudtam megmagyarázni, mert nem találtam rá szavakat.

- Miből gondolod, hogy baj van? – Dacosan előreszegtem a fejemet, ráhajtva a térdemre, hogy ne lássa az arcomat. Behálózott egy érzés, és én szégyelltem, hogy itt ül mellettem a férjem, nekem pedig olyan gondolatok suhannak át a gondolataimon, melyektől már nem kellene tartanom.

- Félek. Legutóbb akkor volt ilyen érzésem, amikor… - hangom elfulladt. Képtelen voltam kimondani, hogy valaha képes volt elhagyni.

- Hagyjuk a múltat. Nem kell semmitől sem félned már. - Edward játékosan megnyomta az orrom hegyét, és egy apró csókot lehelt az ajkamra. - Nem foglak elveszíteni még egyszer. Még ha Mike Newton egy csapat vérfarkassal az oldalán próbálna meg elrabolni, akkor sem vehetnének el tőled. Inkább a halál, mint hogy újra nélküled létezzek, kis feleségem… Megesküszöm!

- Ki tudja, hogy ki ül melléd biológián két hét múlva? Lehet, hogy visszasírod még Mike-ot, a vérfarkas csordájával együtt… - Hangulatomon annyit sikerült javítania Edwardnak, hogy elnevettem a mondat utolsó felét.

Vámpírom kacsintott egyet, és egy félmosoly kíséretében megnevettetett.

- Ugyan, Bella! Az érettebb nőkre bukom, tudod… - Arcomat gyengéden végigcsókolta, a kocsi sebessége továbbra is verte a 150 km/h-t.

Neki sosem okozott gondot, hogy mással foglalkozzon vezetés közben. Nem mintha bármiben rossz lett volna, vagy akár középszerű. Amióta átváltoztam, és megtapasztaltam mindent, ami ezzel járt, rá kellett jönnöm, hogy vámpírnak is „átlagos” vagyok. Nem vettem észre magamon semmiféle különös képességet, nem lettem szupergyors sem. Mindig rám kellett várni vadászat közben, képes voltam akár száz méterekre is lemaradni percek alatt. Néha még most is megbotlottam, pedig ez igen ritka jelenség a vámpíroknál. Edward folyton ugratott vele, hogy én a kétbalkezességemet hoztam át az új életembe. A kinézetemmel kibékültem, jól állt. Az emberek illatát viszonylag hamar megszoktam, és mivel sosem ízleltem a vérüket mostanra már nem kívántam túlzottan.

xxx

Egy sziklás, erdős rész következett, megtörve az autópálya mélabús egyhangúságát. Mi nem voltunk fáradtak, de Carlisle ránk dudált, és villantott, hogy álljunk meg, Edward pedig az előttünk haladó Alice-éknak jelzett. A következő pihenőhely – egy békés tisztás – tökéletes választásnak tűnt tagjaink kinyújtóztatására. Boldogan ugrottam ki a kocsiból, olyan lendülettel, hogy Carlisle karjaiba borultam, akinek csodálatos reflexei majdnem túlmutattak Edwardén.

- Kösz – húztam el a számat.

- Képtelen lennék még egy ilyen édes, kétballábas vámpírt találni… - mosolygott rám Edward.

- Bella – szólított meg Alice, és felszökkent egy faágra. Ügyesen egyensúlyozva – úgy láttam, hogy szokásához híven, lábujjhegyen – sétálgatott magabiztosan azon a vékony ágon. – Ígérem, mire visszatérünk Forksba, már te sem fogsz félni idefenn. - Egy pillanat múlva már az égig érő fa tetejéről integetett.

Carlisle zavarba ejtően szépen rámosolygott Esmére.

- A te lányod! – Sóhajtotta. – Tudod, Esmé is imádott hencegni a hajlékonyságával egy időben. Mikor Alaszkában laktunk, táncórákat tartott a helyi középiskolában. Imádták a fiúk – fordult felém Carlisle.

- Ugyan, szívem! Miket nem mondasz? Csak nem a féltékenység beszél belőled?

- Tizenéves emberekre azért csak nem vagyok féltékeny… - Egy szemvillanásnyi idő múlva már apám karjaiban tartotta Esmét, és forrón átölelte.

Eszembe jutott, hogy talán még sem volt alaptalan Esmé felvetése... A féltékenység lehetett egy másik olyan dolog, ami bennem jobban izzott, mint családom többi tagjában. Állítólag ez természetes, ahogyan múlik majd az idő, teljesen megszűnik majd. Néha elméláztam azon, hogy míg Edwardom ilyen gyönyörű, ez nem múlhat el, egyszerűen lehetetlen. Most igazolva éreztem magam, hogy nem olyan könnyű ám megszokni az emberek rajongását a fajunk iránt. Elszólták magukat.

Fél órát pihentünk a tisztáson. Alicék a fa tetején, szüleim körbefutották az erdőt, Emmet és Rosalie sétáltak egyet, mi Edwardal pedig minden veszélyes dolgot kizárva, leültünk ebédelni. Mondhatni piknikeztünk, egy takaróra pakoltuk az ételeket. Vámpírom szedett nekem virágot, és egy szálat a hajamba csavart.

- A legszebb Cullen – bókolt. Hangja, akár egy szerelmes tinédzseré. Néha elfelejtettem, hogy mindig az marad. Reméltem, hogy rajongásának tárgya sem fog megváltozni az idők végezetéig.

Miután jóllaktam, jólesett egy kicsit ledőlni a pokrócon, és csak nézni Őt. A délutáni hűvös szellő lágyan simogatott minket. Valószínűleg emberként nagyon fáztam volna tőle, de már kellemes volt a hideg, a meleget egyelőre nehezebben viseltem.

Edward a másodperc töredéke alatt szökkent talpra, szemei kidülledtek. Éreztem, hogy feszülten koncentrál valamire. Beleszippantottam a levegőbe, közben védekező pózba rendeződtem. Alice puhán landolt eltakarva engem, Jasper pedig Edward mellé ugrott. A szellő széllé erősödött, és ahogyan hátrahajtva a fejemet sikerült jól beszívnom az illatokat, megéreztem a legvadabb nőstényt a világon… Victoriát.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés