A terem felé menet besurrantam a női mosdóba. Odahajoltam a tükörhöz. Túlságosan buzgón csillogott aranyszín szemem, és mi ez a várakozó, lágy mosoly a szám szélén? Kinyitottam a csapot, és a jéghideg vízzel lemostam arcomat. Szükségem volt egy kis időre, mielőtt bementem volna az órára.

Az osztályterem felé menet pechemre összefutottam Ethannel. Próbált nem elkésni, gondolom. Erotikus parfüm keveredett illatával, és lecsapott rám. Sajgó fájdalmat éreztem. A húsomig hatolt a szomjúság, pedig nemrég vadásztam. Legszívesebben nekitámaszkodtam volna a falnak, ha ez a felejthetetlen illat nem egy hús-vér emberhez tartozott volna, aki előtt nem szabad lerogynom a földre.

- Jó reggelt, Tanárnő! – Ez a teljesen hétköznapi három szó visszhangzott szüntelenül a fejemben, miközben visszaköszöntem neki, és figyeltem, ahogy előttem halad. Olyan vonzó volt még a mozgása is, és az elegancia, amivel kisimított egy tincset a homlokából… Hívogató!

Karomat az orrom elé emeltem, mielőtt beléptem volna a terembe, és visszafojtottam a lélegzetem. Megkerültem a tanári asztalt, és óvatosan szemügyre vettem a diákjaimat. Egy, kettő, három… meg sem kellett számolnom ahhoz, hogy lássam, hogy a szőke lány hiányzik.

- Tudtok valamit Janeről? – kérdeztem őket. Mikor csak lapos pillantások, és halk susmogás jött válasz helyett, felvontam a szemöldököm. – Még egyszer megkérdezem, mi az oka, hogy hiányzik? Talán beteg?

Esküdni mertem volna, hogy Ethan megköszörülte a torkát. Kiterítettem az asztalra a tizenkilenc filmes borítékot, és éreztem a levegő apró rezgéseiben, a zsigereimben, hogy valamit elhallgatnak. Rettentően dühített.

- Tanárnő… - Egy hang. A hang. Hullámzott a gyomrom, ahogy elért hozzám. Nem szabad arra gondolnom, hogy a vére milyen puhán, selymesen simogatná torkomat. Nem!

- Tessék? – Felé fordultam.

- Az anyja megpróbálja távol tartani tőlem, Janet. – Ethan pillantása összekapcsolódott az enyémmel, és láttam, hogy kíváncsian figyeli a reakciómat. Próbáltam nem tudomást venni arról, hogy mennyire hasonlít a nézése Edwardéra.

- Oh. – Micsoda értelmes válasz jött ki a torkomból!

A többiek lelkes huhogásba kezdtek, és csalódottan mordultak fel, mikor elcsitítottam őket. Itt mindenki egyöntetűen a fiú mellett állt. Nem lenne szabad ennyire örülnöm neki.

Ránéztem. Lassan szívtam magamba a pillanatot, de még nem volt elég, nem akartam abbahagyni. Tovább meredtem rá. Mikor válaszoltam, tökéletes hanglejtéssel ejtettem ki a szavakat. Pont így akartam. Nem túl bizalomgerjesztőn, szinte távolságtartóan.

- Ethan, kérlek, óra után maradj itt néhány percre, szeretnék beszélni veled.

- Örömmel. - Felnevetett. Nem értettem.

xxx

A mai órán Robert húzott a borítékok közül. Megfontolta a döntését, többször is odanyúlt az egyikhez, majd visszahúzta a kezét, aztán döntött. Középről húzott, majd átadta nekem.

- Rómeó és Júlia – sóhajtottam ismét lehangoltan.

- De jó! – Hallottam Natalietól, aki középen ült, és egy pillanat múlva Martin már el is húzta a függönyt.

A DVD lejátszót már óra előtt összeraktam, így már csak a filmet kellett beletennem a lejátszóba. Semmi kétség, készültem!

- Valaki tudja, miről szól a történet? – kérdeztem.

Középről, Laura jelentkezett. Szép kislány, és értelmes. Az olyanokra, mint ő várni kell néhány alkalmat, órát, hogy megnyíljanak, hogy láttassák a tudásukat.

- Igen, mondhatod.

- A történet lényege, hogy Rómeó Capuleték bálján beleszeret a gazdag és ellenséges család egyetlen lányába, Júliába. Kettőjük szerelméről szól a film.

- Köszönjük. Ennyi talán elég is, hátha valaki nem ismeri végig a történetet, és kíváncsi rá.

A film elindult, a diák elcsendesedtek, Ethan forrón zihálta a levegőt a tarkómra. Minden alkalommal megborzongtam tőle. Milyen édes és forró a vére. A többi diáké az övéhez képest jéghidegnek tűnt. És én mohón beszívtam az illatát, akár egy éjszakai besurranó, aki titkon veszi el azt, mi más szívének kedves.

xxx

Összeborzongtam, és most nem éreztem semmit. Nem éreztem Ethant se, csak meredtem a semmibe. Aztán elkezdődött. Arcom keményen csattant a hozzám képest vajpuha földnek. A diákok körbeálltak, éreztem, hogy az arcomat pofozzák, és hallottam, hogy sikítanak.

Fogamat mélyen az alsó ajkamba vájtam, és hirtelen Edward hűvös karjaiban találtam magam az alkonyat bűvös megvilágításában, egy békés felhőn Forks felett. Erősen szorított a mellkasához, és sápadtan mosolygott rám.

- Mikor lehetünk együtt újra? – kérdeztem tőle. – Nem tudok élni nélküled.

- Alkonyat van. Tudtad, hogy az alkonyat a fény és az éj szerelmének a búcsúja?– Nem eresztettem a hangját. Azt akartam, hogy tovább beszéljen.

- De én nem szeretem a búcsúkat – csak suttogtam. Hogy elhiggyem nem csak álom, megsimogattam az orrát, a száját, végigrajzoltam arcának kontúrját, és megteltem szerelemmel. Ez csak álom lehet!

- Ígérd meg, hogy mostantól esélyt adsz másoknak. Kérlek! – Láttam, hogy fontos neki, hogy beleegyezzek, de nem tehettem. Nem pótolható, és kész. Kezd rémálom lenni.

- Sajnálom, Edward, nem adhatom meg, amit kérsz. Hogy veheted el tőlem az emlékeimet? – Már sírtam.

- Akkor itt kell, hogy maradjak továbbra is – sóhajtotta, és gondosan letörölte könnyeimet. Szemébe fájdalom költözött, és én suttogni voltam csak képes, különben elcsuklott volna a hangom.

- Hol vagy?

Egy percig hallgatott, és most hogy jobban megnéztem az arcát, láttam, hogy nem halovány, hanem áttetsző. Ez a tény azon semmit nem változtatott, hogy mennyire csodálatos.

- Idáig vigyáztam rád. Nem tudtalak elengedni. Most már mennem kell tovább. Engedj utamra, Bella. Búcsúzni jöttem.

- Te… te… szellem vagy? – Nem hittem a fülemnek. – És miattam?

- Kettőnk miatt. Megígértem, hogy soha többé nem hagylak el. Emlékszel? – Egy pillanatig az arcomat fürkészte. Elpirultam örömömben, hogy betartotta ígéretét, csak azt bántam, hogy én nem éreztem őt. Sosem éreztem.

- Elengedlek– leheltem, és forró ajkam az övére simult. Nincs ennél szebb álom.

- Sose feledd, kicsi Bella! Minden alkony után egy új nap vár… Szeretlek!

xxx

Az első arc, amit megláttam a sok közül Ethané volt. Kigombolta a blúzom legfelső gombját, és egy poharat nyomott a szám széléhez. Majdnem felnevettem, mikor rájöttem, hogy azt akarja, hogy igyak. Alkaromra támaszkodtam, és egy gyors mozdulattal talpra szökkentem.

- Semmi baj, semmi baj, csak nem reggeliztem ma – bizonygattam.

- Kevertünk a vízbe vitamint. Tessék meginni – tanácsolta Bill, és mindannyian a poharat nézték. Tisztán érzékeltem az aggodalmat a teremben, ezért a pohár felé nyúltam, és egy húzásra lehajtottam a vizet. Borzalmas íze volt!

- Most már minden rendben lesz! – Valóban megnyugodtak attól a hatástalan portól. Milyen könnyű az embereket megtéveszteni!

Viszonylag hamar túlléptek a magánakciómon, és amint újra elindítottam a Rómeó és Júliát még előrébb húzódtam a székkel, hogy ne érezzem folyton, ha lélegzetével megtölti ezt a fakó termet. Mire Júlia úgy döntött, hogy ő is megöli magát, már majdnem kettétörtem a székem karfáját, miközben ujjaim görcsösen ráfeszültek.

xxx

Az óra véget ért, és beszedtem mindenkitől a házi dolgozatot, amit a Bárányok hallgatnak két főszereplőjének kapcsolatáról kértem. Andrea széles mosollyal átadott nekem legalább öt oldalt, de mire a hátsó sorhoz értem egyre kevesebb papírt kellett átvennem. Ethan is csak egy oldalt írt.

- Következő órára Rómeó és egy választott karakter viszonyát szeretném, ha bemutatnátok, saját szemszögből – kértem.

Vámpír vagyok, és türelmes. Egy ragadozó, aki tudja, hogy ki kell várni a megfelelő alkalmat a támadásra. Komolyan megpróbáltam meggyőzni magam, hogy nem azért invitáltam egy óra utáni beszélgetésre, hogy felszakítsam gyöngyszín bőrét, és vérének íze átjárja minden bűnös érzékszervemet. Az okomnak pusztán emberi jellege volt, mégpedig a kíváncsiság.

Sikerült elfojtanom a lélegzetemet, és ekkor végre rá mertem nézni. Csak ült mozdulatlanul, egyenes testtartással a padban, könyökét letámasztva, és várt. Nem szólt hozzám. Rossz érzésem támadt emiatt.

Halványkék ingje gallérját felhajtotta, és azon kaptam magam, hogy összevonom magam előtt a karomat, mintegy védekezésképp. Persze, nem magamat akartam védeni Ethantől, hanem fordítva.

- Ethan Colle – szólítottam meg.

- Helyesebben Ethan Edward Colle – mondta mosolyogva. – Igazán szerencsés névválasztás, ugye? Ugye, tanárnő?

- Szép név. – Minek tagadnám? Edward neve ajándék nekem.

- Melyik tetszik? – Kérdezte bársonyhangján, és nem nézett a szemembe.

- Nem a neved miatt akartam veled beszélni – mentegetőztem.

Hitetlenkedve fürkészte az arcomat, mikor végre rám nézett. Finom vonásait átalakította a feltörő kacaj, és olajszínű szeme hangsúlyosabban csillogott.

- Dehogyis nem! Pontosan a nevem miatt vagyok itt. Mit mondott Mrs. Brooke azon a vacsorán? Mennyit tud? – Erősen kellett koncentrálnom arra, hogy mit mond, hogy egyáltalán felfogjam, és ne az ösztöneimre hallgatva mást tegyek vele…

- Annyit éreztem a szavaiból, hogy nem kedveli a szüleidet valamiért. Az okát nem tudom. Erre lettem volna kíváncsi, Ethan. Elmondod nekem? – Hát persze, hogy elmondja. Arcom lágy lett, és ha akartam, ha nem, hangom édes volt, és ellenállhatatlan. Pedig, nem akartam manipulálni. Ösztönből jött. Ezt nem szabadna engednem.

- Anyám hallja a szellemeket – mondta gyengéden.

Nekem le kellett rogynom egy székre, és hófehér arccal, tágra nyílt szemekkel próbáltam felfogni a hallottakat. Egy pillanatig haboztam, de muszáj volt feltennem a kérdést, ami nem hagyott nyugodni.

- És te hiszel neki?

Egy pillanatig habozott, de válasza határozottan csendült.

- Előbb feleljen, tanárnő. Sírnak még a bárányok? A maga bárányai? – Sosem voltam még kevésbé sebezhető vagy emberibb az átváltozásom óta.

- Már nem engedem nekik. És most te jössz.

Elfogott a félelem, ahogy szóra nyitotta a száját. Féltem, hogy mit fog felelni.

- Nem, de ő az anyám.

A következő pillanatban ott sem volt, egy szempillantás alatt vállára rántotta a táskáját, és hozzámért egy pillanatra. Mintha áramütés ért volna. Vajon ő is érezte? Gyorsabban mozgott, mint eddig, de most is kecsesen távolodott tőlem. Sóhajtott egy nagyot, és én ösztönösen felé néztem, és torkom valósággal fájt. Ő intett egyet, és hagytam kisiklani kezeim közül.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés