1. fejezet: A nagy döntés

Réku  2009.03.24. 20:48

- Akkor sem értem! – mondta Bella már sokadszorra. – Mit akarunk mi ezektől? Nem vagyunk elég híresek, vagy egyszerűen megőrültél?

- Szükségünk van rájuk. Nagyon nagy a hírnevük. A segítségükkel tartanánk a toplistát! – magyarázta Edward.

- De hiszen ők emberek! Még csak nem is tudnak egymagukban mit tenni! Mindenhez az az eszköz kell…

- Tudom, Bella. De úgy gondolom, hogy ezt muszáj megtennünk. Egyedül csak te makacskodsz!

- Nem csak rólam van szó.

- Mindegy. Beszélünk velük. Ha nem akarnak segíteni, majd kitalálunk valamit, jó? Max megkérjük a rendezőt, hogy szerezzenek be nekünk még egy gyereket… Ne félj, nem lesz semmi baj! Renesmee jól megvan az új dadával.

- Ez már olyan unalmas szöveg! Nem tudnak már végre valami jobbat is írni ezek a forgatókönyvírók?

- Ssssh! A végén még meghallják és mérgesek lesznek! Ugye nem akarod, hogy megírjanak valami meggondolatlan dolgot!

- Á! Elég! Tudod jól, hogy most tiltott dolgot fogunk csinálni, és veszélybe sodorjuk a világsikerünket! Nem hiszem, hogy jót tenne a hírnevünknek az, ha az ellenséggel szövetkeznénk!

- Ők nem ellenség! A jó oldalon állnak, csakúgy mint mi. Vagyis hát… nem tudom, hogy a vámpírok jónak számítanak-e… De hagyjuk. Beszéljünk Carlisle-val és döntsünk. Bella, ez most nem játék. Sok forog kockán. El akarod veszíteni azt a sok rajongót? Veszélybe sodornád a sikerünket?

- Jól van, rábeszéltél. De nem hiszem, hogy Rosalie belemenne ebbe…

- Majd meglátjuk – azzal Edward és Bella lementek a földszintre, hogy meghozzák a döntést a többiekkel. Már várták őket.

- Szóval mi legyen? – kérdezte Alice csillogó szemekkel – Én benne vagyok!

- Csak ne olyan gyorsan! – fordult hozzá Rosalie. – Ha valamelyik szebb nálam…

- Nyugi Rosalie. Az lehetetlen lenne! – csitította Emmett.

- Szavazzunk! – csapta össze kezeit Carlisle. – Ki szavaz igennel, vagyis, hogy menjünk el hozzájuk, és kérjük a segítségüket?

Carlisle, Esme, Alice, Emmett, Edward, majd nagy nehezen Bella feltette a kezét.

- Bocs, de leszavaztunk Rosalie – mondták. Rosalie fújtatott egyet.

- Jól van, elmegyek! De előre szólok! Ha valamelyik szebb nálam, én felfalom!

×××××××

- Megérkeztünk? – kérdezte Bella a furcsa birtok határához érve.

- Szerintem igen. Már láttam az összes filmet, és ismerős a környék – felelt Edward.

- Fúj, de büdös van! – panaszkodott Rosalie. – Mit tartanak ezek háziállatnak? Élő zoknit?

- Lehet. Itt bármi megtörténhet. Ezért is kérem, hogy legyetek óvatosak, és semmi hirtelen mozdulat! – utasította őket Carlisle. Elindultak a poros úton, majd gyanakodva méregették az épületeket.

- Itt ilyenek a kocsmák? – prüszkölt Jasper a baromfi és vaddisznó keresztezéséből jött névre mutatva, ami egy táblán feslett. – Ide se jövünk, ugye Emmett?

- Attól függ… - válaszolt az illető – Úgy hallottam, hogy van pár egészen különleges italuk. Elvileg az a lángnyelv whisky, vagy mi hasonlít a grizzlire…

- Óvatosan Emmett! Tudod jól, hogy ilyen bizalmas információkat csak a 2. fejezettől rakhatunk be! Ha előre lelőjük a poént, mi marad az olvasóknak? – nyugtalankodott Edward.

- Ohh, itt jön az öregember. Olyan a szaga, mint a rohadó tengeriuborkának – mondta Rosalie fintorogva, miközben tovább ballagtak.

- Elég legyen ebből az ellenségeskedésből! Jó benyomást kell tennünk! – szólt Carlisle.

- Az mindegy. Ez a hapsi amúgy is úgy vigyorog felénk, mint a tejbetök… - mutatott Rosalie az öregember mögött lépkedő vörös hajú fiúra mutatva. – Megszoktam, hogy bámulnak, de azért ez túlzás.

- Hé annak meg mi van a homlokán? – kérdezte Bella. – Már elfelejtettem, pedig olvastam a könyvet…

- Ja, valami sebhely. Meg elvileg mindig monoklis a szeme alatt. Az intim pletykákról inkább nem beszélek. Tudtátok, hogy egy nagy fehér bagoly van tetoválva a… - mondta Emmett, de Edward félbeszakította.

- Tudom mire gondolsz, de kérlek inkább ne mondd ki!

- Jé, de fura annak a lánynak a haja – mondta Rosalie – bele csapott a villám?

Ekkor az öregember és három másik társa végre odaért a Cullen család elé.

- Üdvözöllek titeket a roxforti birtokon! Örülök, hogy helyet adhatok az iskolámban ilyen különleges vendégeknek! Kérlek, hadd kísérjelek be titeket! – mondta a 2 méteres szakállú öreg. – Egyébként, ha nem olvastátok a könyveket, vagy nem láttátok a filmeket, engem Dumbledore-nak hívnak. – szélesen mosolygott, majd bemutatta a másik három ismeretlent is. - Ez az ifjú, milliárdos úrfi Daniel… mármint Harry Potter, ő itt Ron Weasley, ő pedig Hermione Granger.

A négy furcsa ember elmélázva mosolygott, bár a Cullen-ek tudták, hogy csupán a külsejük varázsolja el őket. A Ron nevű alak egyfolytában Rosalie-t leste, Harry próbálta türtőztetni magát, magában gondolva, hogy már van barátnője, és próbált nem Bellára nézni, Hermione pedig Edwardot nézte tátott szájjal, kicsit sem leplezve megdöbbnését.

- ÁÁÁÁ, de jó pasiii!!!!!! – kiáltott Hermione majd Edward nyakába vetette magát…