|
2. fejezet: A fehérszakállas öregember rejtélye
Réku 2009.03.24. 21:00
A Cullen család beszélgetése a furcsa igazgatóval. :) Edward idegesen ökölbe szorította kezeit, miközben Dumbledore irodájában ültek. Miután lerángatta magáról azt a „macskaszagú” lányt, aki a kastély előtt letámadta, folyton rossz kedve volt. Bella aggódva figyelte szerelmét, és a furcsa madarat, ami az előző pillanatban lobbant lángra. Jasper egyelőre nem merte képességét használni, ugyanis tartott ettől a fehérszakállas öregembertől. Alice csodálkozva tekingetett körbe, és visszaintegetett a festményeknek, amik rosszallóan figyelték az új vendégeket. Emmett próbált nyugton maradni, de rossz közérzete volt, és amióta az a vörös hajú „patkány” kiszemelte magának Rosalie-t, fontolgatta, hogy már előre megfojtsa-e. Rosalie szemlátomást elégedett volt magával, hogy sikerült már az első fiút csupán látványával elcsavarnia. Esme kedvesen mosolygott az igazgatóra, és közben Carlisle vállára tette a kezét. Carlisle pedig röviden beszámolt az igazgatónak, azaz a Harry Potter filmek 4-es számú főszereplőjének jelenlegi helyzetükről.
- Egy hete a toplistán lecsúsztunk a 2. helyre, és megelőzött minket az a High School Musical, vagy mi. Filmünk megjelenése előtt valóban ők vezették a listát, de akkor bejöttünk az első helyre, de az már két hónapja volt. És most megelőztek minket! Hogy nem mennek már ki a divatból…
- Hmm… Érdekes. Az valóban jó film. Ugye milyen helyes pasi benne Troy? Öhm… bocsánat – jött zavarba Dumbledore – Komolyra fogva a dolgot, ez tényleg nagyon borzasztó. Emlékszem, hogy mikor mi uraltuk a toplistát…
- Ez újból megtörténhet – szólt Carlisle.
- Mi?! – vetette közbe Rosalie és Edward. – Nem erről volt szó!
- Figyeljetek! Valamit valamiért. Legalább hozzuk fel őket mögénk a 2. helyre. Ennyi jár a segítségükért!
- Igazán vonzó ajánlat – mondta Dumbledore – esetleg citromport?
- He? – mordult fel Emmett.
- Oh, elnézést. Elfelejtettem, hogy önök… vagyis ti nem esztek… öhm… emberi ételt. Pedig a híres cukrozott ananászból is megkínálhattalak volna titeket… Nagy kár.
- Elnézést Dumbledore. Nem térhetnénk esetleg vissza a témához? – mondta Carlisle. A többiek feszülten ültek, és hallgatták a beszélgetést.
- Hogyne, persze… Lássuk csak – azzal előhúzott valami hosszú papírt (ami pergamen volt) és szemlélni kezdte – holnap délelőtt fél 10-től ráérek. Addig is kérem érezzétek jól magatokat, és szólok McGalagony professzort, hogy kísérjen a szobátokba. Nyolckor vacsi a Nagyteremben, nehogy elkéssetek! Vagyis… öhm… megkérem Hagridot, hogy szerezzen nektek valami ínycsiklandozó… ételt. – a professzor szélesen mosolygott és furcsán szemlélte Carlisle-t. A Cullen család ledöbbent, és tiltakozni kezdtek.
- Dumbledore, nem akarok semmit se siettetni, de azért szeretnénk hamar elintézni a dolgot. Erre semmi szükség – Carlisle próbálta finoman Dumbledore tudtára adni, hogy egy percet sem kívánnak ebben a bűzlő kastélyban tölteni. Ám az illető félreértette, és csak kedvesen mosolygott.
- Akkor holnap fél 10. Nyugodtan sétáljanak addig körbe, és aludjanak egy jót!
- Mi nem alszunk – jelentette ki Carlisle komolyan – nem olvasta a könyveket?
Rosalie felszisszent erre a tudatlanságra.
- Elnézést, elfelejtettem, a memóriám már nem egészen a régi. Másfél óránként ugyanis… - Dumbledore megrázta a fejét, majd kíváncsian nézett a jelenlévőkre. – Üdvözlöm önöket Roxfortban! Van időpontjuk, vagy pedig ismerjük már egymást?
- Vén szenilis – mondta Rosalie olyan halkan, hogy csak társai értették meg.
- Á! Maguk Voldemort csatlósai?! – kiáltott hirtelen Dumbledore és felugrott az asztalra. – Halál önökre! – előhúzta a pálcáját, mire az összes Cullen felugrott, és figyelmeztetően meredtek a vén, emlékezetkieséses Dumbledor-ra. Ekkor hirtelen egy köpenyes nő száguldott be a terembe, majd ráugrott a varázslóra, és a száján betuszkolt két hatalmas pirulát.
- Nyelje le! – követelte Dumbledore-tól. – Maguk meg nyugodjanak le. Szegény Dumbledore professzor elég súlyos emlékezetkiesésben szenved. De ezek a pirulák majd megnyugtatják, és eszébe juttatják…
Dumbledore megtántorodott, visszaült a székére, és pár másodperc múlva bocsánatkérő kisfiún nézett a Cullen családra.
- Elnézést kérek. Mint mondtam, a memóriám már nem a régi, és amióta Voldemort visszatért, eléggé…
- Megszállott? – találgatott Rosalie.
- Igen, kedvesem. Szóval akkor három hét múlva szerdán, 4 órakor, nem igaz? – motyogott bizonytalanul.
- Nem, kedves Dumbledore. Holnap fél 10-re tette az időpontot.
- De hát akkor aerobik edzésem van! Mármint… persze, természetesen. De… ha most megbocsátanak, sürgősen el kell intéznem valamit! – mondta azzal kiballagott a szobából. Edward fintorgott.
- Még egyszer elnézést – mondta McGalagony - már nem a régi Dumbledore. De ez csak az utóhatása a deexrizicionalizmikus renkvázíciónak – sóhajtott.
- A minek? – kérdezték a többiek.
- Röviden utóhatása a visszatérésének. Ugyanis a 6. résztől kiírták a történet élő varázslók soraiból. Hasonló a helyzet Voldemortnál is, csak ő az utolsó rész végén meghalt, szerencsére. De sajnos megint szerepet kapott ebben a történetben, szóval őt is vissza kellet deexrizicionalizmikus renkvázíciózni.
- Öhm… értjük. Azt hiszem. Részvétünk a 6. rész miatt. Azért volt bevétel?
- Már hogyne! Maguk szerint miből lehetett visszaépíteni a kastélyt az utolsó részben szereplő csata után?
- Hallottunk a csatáról. Szép, elismerésünk, hősi ifjú ez a Harry Potter. Vagyis hát a történet szerint… Jaj, ez annyira bonyolult…
- Igen, még nekünk is nehéz feldolgozni ezt a kettős létet. De néha azért jólesik ledobni ezt a maskarát – a köpenyére mutatott – és felvenni valami vonzóbbat. Ezek a talárok annyira, de annyira kövérítenek! – sóhajtott. – Hiába kérem a rendezőt, nem hajlandó nekem kivételt tenni.
- Meg tudjuk érteni… - helyeselt Carlisle.
- Szegény Dumbledore… Lehet, hogyha több összeget ajánlatanak fel neki, akkor régi alakjában tér közénk vissza… De hát ez örökre a fehérszakállas öregember rejtélye marad, ugyebár.
- Igen, nagyon úgy látszik.
- Kérem, kövessenek. Elvezetem magukat a szobáikba. Remélem nem lesz kényelmetlen, figyelembe vettük a szokásaikat, és persze előre elolvastuk a könyveket. Remélem kellemesen érzik majd magukat, és remélem, hogy nem nagyon zavarja magukat Dumbledore rohadó tengeriuborka szaga.
- Honnan tudja? – csodálkozott Rosalie.
- Megvan nekem a Cullen Enciklopédia, személyre szabott illatteszttel. Valamit csak kell csinálni a dolgozatjavításon kívül, nem igaz? – jött zavarba McGalagony. Edward nevetett.
- Oh, elnézést, nem szabadna ilyeneket gondolnom… Kérem kövessenek…
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
