Hihetetlen, hogy ha Alice és Esme összefognak, milyen hamar lehet mindent elintézni. Egy gyors 1 órás csomagolás után, már a Volvóban ültünk. Csak rángattak, hogy ne legyek útba, de annyira le voltam fagyva a gyorsaságtól, hogy nem tudtam megmozdulni.
Edward kicsit sem volt feszült, még meglepődve sem volt. Egész úton beszélgettünk, hol erről, hol arról. Furcsa, hogy mindjárt a suliban itt az év vége. Mindig azt gondoltam, hogy a 18 éves koromat még Forks-ba fogom betölteni, e helyett májusban, most itt hajtunk az egyik főúton, és beszélek az életem értelmével. De a nászutunk helyszínét, még mindig nem tudtam.

- Houston?- kérdeztem felhúzott szemöldökkel, mikor elértük a kaput Seattle-ben.
- Csak egyszer állunk meg útközben. - biztosított vigyorogva Edward.
Amikor felébredtem, úgy éreztem, mintha semmit sem aludtam volna. Bizonytalanul álltam, és minden egyes pislogás nehezemre esett. Még sokáig emlékeztettem magam az álmosság ellenér, hogyan kell ébren maradni. Ezt sokszor csináltam, miközben megálltunk a nemzetközi repülőtéren bejelenteni magunkat a következő repülőútra.
- Rio de Janeiro?- kérdeztem egy kicsit nagyobb izgalommal.
- Még egy megálló.
A repülés Dél-Amerikába hosszú volt, de kényelmes az első osztályú üléseken, Edward karjaiban, amik úgy ringattak, mintha bölcsőben lettem volna.
Kialudtam magam, és szokatlanul éber voltam, ahogy nevetve a repülőtér felé tartottunk. Az ablakon besütött a lemenő nap fénye. Nem maradtunk a reptéren, hogy egy másik gépre szálljunk, hanem ahogy sejtettem Rio városát jártuk meg. Nem tudtam megérteni, amit Edward portugálul mondott a sorfőnek. Azt gondoltam, hogy lehet, hogy ide jöttünk, de aztán mégsem. Kicsit görcsbe rándult a gyomrom. Az utcák már egyre ritkábbak lettek és az óceáni részhez tartottunk.
A sok jacht felé vette az irányt, és a rengetek szép nagy közül, egy kisebbhez vezetett. Bedobta a csomagokat, majd nevetve engem is beemelt.
Csendben voltam, amíg lassan beindította, és szinte gyakoroltan vezette.
Elég gyakran pillantottam vissza Rio városára, és egyre messzebb kerültünk a fényektől.
- Hová megyünk?- kérdeztem mosolyogva, mire felém fordult.
- Egy szép helyre. Én még csak egyszer voltam ott.
- Messzire megyünk?- kérdeztem újra, hiszen így nagyjából visszaemlékezve nem nagyon volt előttünk bármi is, legfeljebb Afrika. De volt egy olyan érzésem, hogy oda azért nem megyünk. Bár nála sosem lehetett tudni.
- Még egy fél óra. - válaszolta mosolyogva.
- Edward. - szólítottam meg néhány perces hallgatás után.
- Hm?
- Emmett és Rosalie olyan furcsa páros. De hogy jöttek ők össze? Nem tudom elképzelni.
- Arról már tudsz, hogy Emmett-et épp egy medve támadta meg, mikor Rosalie rá talált.
- Igen, de hogyan jöttek össze?
- Rose azt hiszem, hogy látott valamit a szemében. És beleszeretett. Emmett-et nem volt nehéz befolyásolni, egyébként is rohant sokszor a lányok után, és hát Rose szépsége miatt, nem volt nehéz őket távol tartani egymástól. - kuncogott fel jókedvűen.
- És Jasper miért félti annyira Alice-t?
Valahogy ezek a párkapcsolatok most feljöttek bennem, és meg akartam kérdezni, de lehet, hogy csak azért, hogy beszélgessünk valamiről.
- Azt nem tudom, hogy ők miként jöttek össze. Alice nem mondta soha, csak Jasper emlékeit láttam, de azok is haloványak. Eddig Jasper-nek nem igazán volt semmi fontos az életében. A harcnak élt, azt csinálta, amit mondtak neki. Sose ismerte, milyen az, ha valaki olyan személynek, akihez nagyon közel állsz, milyen, ha igazán fontos vagy. Jasper, meglátta Alice-ben az igazit, és az óta óvják egymást mindenben. Természetesen, csak úgy, mint Emmett, Jasper is mindent megtesz Alice-nek. De persze Alice és Rose eléggé különböznek. - fejezte be mosolyogva, majd előre mutatott. – Nézd csak Bella.
Először csak sötétséget láttam és a hold fehérségét, ahogy átvonult a vízen. De fürkésztem a helyet, ahová mutatott, és megláttam egy sötétebb kis emelkedést. Ahogy közeledtünk a hely egyre tisztábbá vált. A hely, egy nagyobb háromszöggé formálta magát. A szemeim kiszélesedtek, és felfogtam, hogy mit látok. Ez egy kis sziget, pálmafákkal körbevéve és integetve.
- Hol vagyunk?- kérdeztem csodálkozva, de egyben buzgón.
Széles mosoly terült szét arcán, majd válaszolt.
- Ez az Esme sziget.
A hajó lelassult, amint elértük a partot. A kis dokk felé haladtunk, ahol aztán teljesen megállt a hajó.
- Esme sziget?- hitetlenkedtem, de a halk hangomat is meghallotta.
- Még Carlisle adta neki régen, Alice pedig kitalálta, hogy jöjjünk ide. Esme pedig beleegyezett. - mondta tömören meg fogalmazva, mire bólintottam, hogy megértettem, de még mindig csak ámultam. Ki ad egy szigetet? Oké, nem hatalmas sziget, de akkor is. Felkuncogtam, majd Edward-ra néztem, aki a bőröndöket ki tette a dokkra.
Segített kiszállnom, de a helyett, hogy a kezemet fogta volna meg, karjaiba kapott. Felvisítottam, a váratlan mozdulatától, de aztán felnevettem.
- Nem tudtad, hogy várni kell a küszöbig?- kérdeztem izgatottan, de még mindig nevettem.
- Nem vagyok tökéletes. - vigyorgott, majd ahelyett, hogy így vitt volna be lerakott.
- Segítsek?- kérdeztem, mikor láttam, hogy a bőröndök felé vette az irányt.
- Nem kell. Menny nézz körül, én már voltam itt. - kuncogott, majd hátat fordított.
Nem kellett kétszer mondani. Nem volt semmi előttem, így gond nélkül befuthattam. Száraz homokösvény vezette utamat, egészen a nagy házig. Két fényes, négyzet alakú széles ablak, amik körbefogták a bejárati ajtót. Benyitottam, gond nélkül, mert nem volt zárva. Nem tudtam, hogy mi hol van, így csak nagyon lassan lépkedtem befelé. Nem kellett sokáig várnom, Edward nevetve mögöttem volt már, és felkattintgatta a lámpákat. Az volt a benyomásom a házról, hogy túl nagy ehhez a kis szigethez, de maga a házat ismerősnek találtam. Hozzászoktam a Cullen által kedvelt sápadt színösszeállításhoz, de nagyon otthonos volt.
A legfurább az egészben az volt, hogy nem izgultam. Pedig még sosem éltem át ilyet, még sem féltem. Persze görcsbe rándult a gyomrom, ha egy ágyra gondoltam, ahol el fogom, valószínűleg ma veszíteni az úgy mond legdrágább kincsemet, de nem féltem. Egész ide fele jövet, kacarásztam, nevetgéltem és jól éreztem magam. Furcsa, hogy Edward-on, sem láttam semmi idegességet. Vagy csak jól álcázza. Edward megállt mellettem miközben magához húzva vezetett végig a lámpák kapcsolóin, és az utolsó villanyt is felkapcsolta. A szoba nagy volt és fehér, a távolabbi fal nagyrészt üvegből állt. A vámpírjaim általános dekorációja. Odakint a hold ragyogott a fehér homokon és a háztól néhány yard-nyira lévő hullámokon. De ezeket épp, hogy figyelembe vettem. Valahogy jobban lekötötte figyelmem, a szoba közepén álló, nagy fehér francia ágy.
- Ez gyönyörű. - tartottam ki kezem, hogy a házra értem. Megfordultam a mosolygó Edward-ra néztem, aki egy köhintéssel megszólalt.
- Kimegyek a többi cuccodért.
A szoba túl meleg volt, fülledtebb, mint a kinti trópusi éjszaka. Tarkómon izzadság csepp kezdett folyni, amit egy hideg ujj letörölt. Megugrottam a váratlan érintéstől, és kapkodva megfordultam. Habár tudtam, hogy Edward az, akkor is megállt bennem az ütő.
- Kicsit melegebb van. - nevetett fel.
- Igen, egy kicsit. - bizonygattam, miközben letöröltem kezemmel a sok vizet a tarkómról.
Felnevetett majd megszólalt.
- Nincs kedved úszni egyet? A víz nagyon meleg. Az a fajta strand, amit te kedvelsz. - vigyorodta el magát.
- Jól hangzik. - válaszoltam mosolyogva, de hangom elcsuklott. Na, most, kezdtem ideges lenni!
- Biztos akarsz néhány emberi percet, hosszú volt az út.
Bólintottam, de még mindig mosolyogtam. Hiába volt fent ez az álca, gyomrom akaratlanul is, de megremegett.
Felkuncogott, majd eljött előttem, hogy az üvegajtót eltolja, és a part felé menjem az éjszakában.
Mielőtt még kilépett volna, a szemembe nézett. Alig volt tőlem, néhány centire, én pedig egy pillanatra, de elvesztem, azokban a gyönyörű arany szemeiben.
Elmosolyodott, és ujjával lassan feljebb emelte államat.
- Ha már idáig eljutottunk, vagy is, igazából, ha már ennyit kiharcoltál, ne tartson sokáig. - felnevettem.
Ő is nevetett egy kicsit, majd még kezét mindig nem vette el. Feljebb csúsztatta, így keze már az arcomon volt. Közelített, és lágyan hozzáérintette ajkát, az enyémhez. A csók lágy volt és édes, még is türelmetlen, és mohó. Felkuncogtam, ahogy hirtelen még vadabb lett csókja, és erősen magához rántott. Átfontam karjaimat nyakán, de szinte azonnal le is fejtette. Homlokát az enyémnek támasztotta, így álltunk hosszú ideig, míg én figyeltem szabálytalan lélegzését. Aztán hirtelen eltűnt. Már nem előttem volt, hanem a pólója leejtve a földre, már a víz felé sétált. Megállapítottam, ahogy utána néztem.
Nagyot sóhajtva a bőröndök felé lépdeltem, ami már az alacsony konyhaszekrény tetején ki voltak nyitva.
Azon töprengtem vajon mit vegyek fel? Ostobaság lenne átöltözni, de akkor még is!
A fürdőszobába mentem és belenéztem a nagytükörbe.
A hajam nagyon szörnyű volt. Pont úgy néztem, mint, aki egésznap a repülőn aludt. A hajkefémet megtalálva, erősen áthúztam a tarkómon összegubancolódott hajzuhatagon.
Azon kaptam magam, hogy a testem nagyon forró és szabálytalanul lélegzek. De most már nem lehet visszalépnem! Akarom, és bár talán még nem állok készen teljesen, de nem tudok már nemet mondani. Ráadásul, már őt is kiéheztettem, és már ő sem nagyon bír várni.
Erősen lökött rajtam egy érzés, mire bátran nyitottam ki a fürdőszoba ajtaját, de nagy pechemre megbotlottam.
Hangosan csattantam a földön.
- Au. - mormoltam a földbe, és felnevettem. De rég estem már el! Komolyan már hiányzott!
Hirtelen erős késztetést éreztem, hogy ezt most azonnal elújságoljam Edward-nak. Nem is haboztam, fogtam magam, úgy ahogy voltam, és kiszaladtam.
Edward a vízben ült elég kicsike vízszinten, térdeit felhúzta, és könyökén támaszkodva. Meztelen tökéletes teste megcsillant a hold világításában. Mikor meghallotta, hogy jövök, rám kapta tekintetét, és összezavarodott tekintettel nézte, ahogy sietősen felé szaladok. Lefékeztem előtte, de nem elég jól, így pont az ölébe estem. Felnevettem, miközben ő karjával azért megfogott, hogyha még a vízben is vagyunk, de ne arccal érkezzek bele.
- Mi van?- kérdezte vigyorogva. – Mi a sietséged tárgya?
- Képzeld elestem. – két lába közt, a sarkaimra ültem, és nem érdekelt, hogy a víz eláztatja ruhámat.
- Akkor az volt az a puffanás?
- Igen. – vihogtam el magam, majd hirtelen elkomorodtam. –Igen.
- Mi igen?- kérdezte, miközben még mindig karomat fogta.
- Nem furcsa, hogy már jó ideje nem estem el? Már napok, sőt hetek óta nem történt velem, semmi ügyetlenkedés.
- Lehet, hogy most ez azért volt, mert túlságosan kapkodtál az izgalom miatt. - húzta vigyorra száját, mire én csak unalmas képpel rá bámultam.
- Nézd, lehet, hogy most fogunk legelőször lefeküdni, és hidd el, hogy ha ember lennél, még akkor sem izgulnék, de tudod az a fura, hogy nem izgulok. Így ne hidd azt, hogy görcsbe rándul a gyomrom, ha rád nézek. - harciasan álltam kétkedő tekintetét, majd végig néztem tökéletes felsőtestén. Az izmok, a mellkasa, a hasa… Zavaromban elfordultam és elpirultam, mert gyomrom megugrott, amit Edward egy győzött vigyor kíséretében nézett.
- Oké, lehet, hogy ez egy elhamarkodott kijelentés volt. - motyogtam és lehunytam szemem, hogy ne lássa szememben az izgalmat.
Felnevetett, majd felült, így már nem a könyökén támaszkodott, hanem a térdeire fektette, így közelebb ért arcomhoz.
- Izgulsz? De őszintén. - lehelte, és még közelebb hajolt.
- Nincs miért. - halkult el nekem is hangom, miközben gyönyörű szemeibe néztem.
- Hogy tudsz ennyire bízni bennem? Mi van, ha bántani foglak? Ha megsebesülsz?- folytatta volna még, de én gyorsan arcát megfogva magamhoz rántottam, és megcsókoltam. Olyan sok szenvedélyt adtam bele, amennyit csak tudtam, ezzel őt elhallgattatva. Nem érdekeltek most az ostoba érvei, hogy miért nem lehetünk együtt. Túl sok mindent tettem már meg érte, hogy most ezt a lehetőséget csak úgy eldobjam magamtól.
Egyre tüzesebben és vadabbul csókoltuk egymást. Kezem a mellkasára tévedt, ő pedig simogatni kezdte hátamat. Bőröm felforrósodott, így megrázkódtam, mikor Edward magához szorítva a hideg, márvány bőre nekem feszült. Szívem egyre gyorsabban dobogott, és kezdtem egyre hangosabban kapkodni a levegőt. Edward felállt, de engem is magával húzott. Karjaiba kapott, de ajkaink nem váltak el.
Mikor már a szobába voltunk letett, de nem engedett el. Megtalálta felsőm alját, és azt kezdte lehámozni rólam. Nekem már ezzel nem volt gondom, ő már levette előre felsőjét. Zihálva léptem egyet hátrébb, hogy levegőhöz jussak, de Edward azon pillanatban utánam kapott, és csípőmnél fogva magához ölelt. Nem tudtam visszafogni, halk nyögésem, amikor ujjaival megtalálta a csípőmnél a szoknyám szélét. Hangosan kapkodta ő is a levegőt, bár neki nem volt szüksége oxigénre. Levettem felsőmet, míg ő a szoknyámat csúsztatta le. Nem nézte meg művét, csak ajkaim után kapott és magához rántott. Kezem hamar megtalálta farmere cipzárját, és szerencsére nem kellet sokat szenvednem vele. Már nem tudtam visszafogni kéjes sóhajomat, mikor fenekem alá nyúlva megemelt, így én lábaimmal körül tekertem csípőjét. Karommal szorosan fogtam nyakát, hogy egy pillanatra se váljunk szét, hol ott nekem azért szükségem lett volna, néha levegőre. Egy szempillantás alatt az ágyra fektetett és egy csókkal fölém hajolt.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés