5. fejezet - Szomjúság

  2009.04.07. 15:54

Mintha egy régi, lelassított filmet néznék. A hangokat csak morgásként érzékelem. Carlisle arca meglepettséget, majd valamiféle "nem is te lennél" mosolyt mutatott. Olyan volt mintha a sebesség égetné a bőrömet, elvarázsolt lassúsággal fordultam az ajtó felé.

Emmett.

Mit keres itt? Miért cibálja a karomat? Miért húz kifelé a szobából? Hova visz? Mit akartok? Hányan álltok még kint? Miért vigyorogtok?

Bágyadtan integettem Calisle-nak. Úgy nézhettem ki, mint egy lelassult drogos.
És akkor végre tisztán hallottam.

"Mi baja?"
"Nem tudom."
"Megbuggyant" hallottam Jacob röhögését.

A szemem kitisztult, újra tisztán érzékeltem a környezetemet, mintha épp a víz alól buktam volna fel a felszínre.

Emmett, Jasper, Edward és Jacob alkotta kör közepén álltam.
"Hahó, kiscsaj" kocogtatta meg Jacob a fejem. Könnyedén elkaptam hatalmas, forró kezét és szúrós szemekkel vizsgáltam vonásait.
"Több tiszteletet. Még az ükanyádnál is idősebb vagyok" morogtam egyenesen az arcába.
"Méghogy kiscsaj!" dohogtam magamban. A vigyorgó Edwardra pillantottam.
"Szóval... Mit akartok?" kérdeztem morcosan a szomjúságtól és a sértettségtől.

Miért kellett megzavarniuk édes mámorom?

"Visszavágót követelek" mondta elszántan Emmett.
"Fogadtunk, hogy megint elveri-e egy lány" Jasper hangja incselkedő volt, ahogy Emmettet hergelte.
"Talán holnap. De ne ma. Ez a nap már így is hosszúra nyúlt."
"Ugyan ne csináld már hugiii."

Lehet ilyen kérésnek ellenállni? Huginak szólít? Ilyen hamar kiismert volna? Bele kell törődnöm, hogy minden hülyeségre rávesz majd...

"Holnap. Ígérem."
Emmett olyan savanyú pofát vágott, hogy akaratlanul felnevettem.

"Azon gondolkodtam" kezdte tűnődve Edward, " hogy vajon, te alszol-e?"

Mióta gondolkozik ezen? Tényleg ennyire foglalkoztatja, hogy mi vagyok? Vagy csak Renesmee-t félti? Vagy ő az a mindent tudni akaró típus?

"Néha alszom."
"Mikor fogod elárulni mi is vagy valójában? Hogy hogyan is értetted az hogy a félvérek egy speciálisabb fajtáját képviseled?"

"Úgysem tudom előled sokáig elrejteni. Folyton a fejemben kutakodsz!"
"Nem mondanám, hogy kutakodok... csak hallgatok."
Kissé zsémbesen sóhajtottam. "Nagyon bosszantó tud lenni a képességed Edward" gondoltam, remélve, hogy a címzett megkapja az üzenetet.

Jasper morcosan nézett rám. Szemöldökei bosszúsan összecsúsztak, ajkai egy vonallá préselődtek össze, tekintete hideg volt, akár a jég.

Mégis mi a fenét tettem?

"Szomjas vagy" morogta kijelentően.
"Igen, és?"
"Jobb ha kerülöd Nessie-t. Azonnal indulunk vadászni" határozott Edward, miközben már karomon éreztem jéghideg márvány kezének szorítását. Jacob ellenségesen méregetett, mellkasán vészjósló moraj hullámzott mialatt elállta a nappaliba vezető utat Emmettel.

Mikor rájöttem mit is csinálnak, keserűen elmosolyodtam. Hogyan is gondolhatják rólam, hogy bármikor bántanám azt a földre szállt angyalt? Magát a megtestesült tökéletességet?

"Túlreagáljátok. Nem jelentek rá veszélyt."
"Mi?" bukott ki a kérdés Jacobból.
"Elfelejtitek, hogy én is félvér vagyok? Számomra az ő vére nem jelent kísértést... Előbb eszem meg reggelire Jacobot" vigyorogtam rá, miközben csibészesen pásztáztam tekintetemmel a nyakát. "De talán tényleg jobb lenne most egy kicsit vadászni."
"Veled megyek" ajánlotta fel Jasper.

Ajánlotta vagy inkább közölte? Nem bízik bennem?

"Attól tart emberi vért fogsz..."magyarázta Edward.
"Nem. A mai naptól fogva vega vagyok" ismét bevetettem legelbűvölőbb mosolyom Jasperen.

Egy századmásodpercig csak Jacob ritmikátlan szuszogását hallottam.

"Talán tényleg jobb lesz, ha velem jössz." Az izmaim megmerevedtek. A torkom égetett. Jacob, bár bűzlött, vérének illata csábítóan hatott rám. De még mindig elenyésző a kísértés.

Jasper bólintott. Tekintetével óvatosan méregetett. Szinte éreztem, ahogy érzéseimet vizsgálja. Emmett és Jacob utat nyitott.
"Induljunk" jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon.

Lénye szinte kényszerített a szófogadásra. Mindig ilyen határozott karizmája volt?

"Embry, Seth és én a ház körül fogunk járőrözni" Jacob hangja szinte fájdalmasan érces volt Jasperé után.
"Csak biztosítékként" szabadkozott.

Megértően mosolyogtam rá. Bár én is érezhetném azt amit ő. Azt a törődést, azt a szeretetet, amit Renesmee iránt érez. Én még sohasem érezhettem ezt egy lény iránt sem. Tudni akarom milyen. Milyen lehet szeretni?

Jasper némán elindult a kijárat felé. Hang nélkül követtem. Nem néztem se jobbra, se balra, a szomjúság vezette testemet. Kiléptünk a szabadba. Bella és Nessie nemesen sétálva távolodtak, egy másodperc múlva Edward is csatlakozott.

Ahogy őket néztem, csak egy kérdés foglalkoztatott. Milyen lehet a szerelem?

Meglepődve vetten észre, hogy időközben már leszállt az alkonyat. Jasper kérlelhetetlenül haladt előre. Elszántan követtem.

Fagyos szívemet gyűlölt féregként rágta a kétely. Lesz elég erőm végleg lemondani az emberi vérről?

Súgó Még nincs hozzászólás.